Pesti Napló, 1923. szeptember (74. évfolyam, 196–220. szám)

1923-09-30 / 220. szám

iVWáraají PESTI NAPLÓ Í923 szep'temFer 30* S „ Faragó András nem ismeri he a párizsi kloroformos rablás történetét Hogyan ismerte fel Wirth Hugó bécsi kereskedő Faragót a London szálló* foyer/ában Budapesten bűntársainak keli lenniük (Saját tudósítónktól.) A véletlen szerencse, amely szombat déli félegykor rendőrkézre juttatta a világ­szerte keresett Faragó Andrást, a legzseniálisabb szélhámost, aki Strassnov óta a világ bűnügyi szín­padán szerepelt, nemesek a közönség körében kel­tett általános meglepetést, hanem maga a rendőrség is a délutáni órákban még bizonyos mértékig zavar­tan fogadta a megmagyarázhatatlan szerencsét. Fa­ragó András elfogatása olyan rendőri eredmény, amelyre büszke lenne a világ bármelyik rendőrsége, hiszen körülbelül hárem hónap óta nines olyan rendőrhatóság a kontinensen, amely körözőlevelet ne adott volna ki az alig huszoniiétesztendős Gárdonyi Faragó András volt tréntiszt, nyugalmazott brazi­liai nagykövet, majd báró Ledeux és gróf Csáki;, vagy eddig pontosan még meg nem állapítható más húsz-huszonöt álnáv tulajdonosa és felsorclhatatlan tömegű szélhámosságok, csalások, rablások, csekk­hamisítások és hamispénzmanipulációk tettess ellen. Az újságolvasó előtt nem ismeretlen Faragó András neve. Még nincs két hónapja, hogy a pá­rizsi újságok naponta kolumnás tudósításokban szá­moltak be arról a vakraerő rablásról, amelyet Miss Dorris de Aarabo Kcmp amerikai táncosnő ellen kö­vetett el báró Ledens néven Faragó András és Pá­rizsban megszervezett, javarészt magyarokból álló bandája, Horváth Menyhért, Zugán Vilmas, Fringlar András, Tolnai Turteltaub Szigfrie-d ós Wetz Vilmos Frigyes. Vacsorára jött a művésznőhöz a szélhámos társaság és vacsora után, amikor a dohányzóban kissé átmelegedett a hangulat, hirtelen kloroformos kendőt borítottak a táncosnő arcára, elaltatták és pár perc alatt teljesen kirabolták az egész lakást. Még a képeket is, az értékesebb szőnyegeket is elvit­ték a ház előtt várakozó autókon az »előkelő arisz­tokrata vendégek«, akik aztán sietve megugrottak Franciaországból. Budapesten adott találkozói egymásnak a társaság A társaság egyenesen Magyarország felé vette útját, de Bécsben a rendőrségnek sikerült elfognia Horváth Menyhértet, Tolnai Turteltaubot és Faragó Andrást. Turteltaub és Faragó azonban megszöktek a bécsi rendőrség fogházából. Faragó Cseh-Szlová­kiába ment, Tolnai pedig Budapestre jött, ahol há­rom héttel ezelőtt lefogta a rendőrség és most az ügyészség foglya. Készben őtőle, részben a Bécsben tovább is fogvataríott Horváth Menyhérttől meg­tudta a rendőrség, hogy az egész társaság Budapes­ten adott randevút egymásnak, hogy a további ma­nővereiket innen intézzék. Ezért várta már három hét óta izgatottan a bu­dapesti rendőrség azt a napot, amelyen Faragó András feltűnik a fővárosban. A véletlen szerencse kezéro járt a rendőrségnek. A pályaudvarokon szol­gálatot teljesítő detektívek közül különösen Biró Zsigmond detoktívfelügyelő foglalkozott Faragó kézrekerítésével, mert már esztendőkkel ezelőtt nyo­mozott Faragó ügyeiben. Faragó után kutatva, összeismerkedett itt Budapesten Biró Zsigmond egy bécsi kereskedővel, névszerint Wirth Hugóval, aki a London szállodában lakik. Beszélgetés közben Fa­ragó Andrásra terelődött a szó, akiről Wirth ezelőtt két-három nappal a következőket mondta: — Ismerem ezt az embert, tudom, hogy most szökött meg néhány nappal ezelőtt Bécsből a fogház­ból, velem is követett el egy csirkefogást. Ezek után ma déli félegy órakor két fiatalember Jelentkezett a London-szálló portásánál és szobát kért. Drágállották azonban az árát és vitába bocsát­koztak a portással. Beszélgetés közben kijött a ká­véházból Wirth Hugó bécsi kereskedő, aki pár per­cig nézte a vitatkozó fiatalembert, aztán beszaladt a kávéházba, ahonnan egy pero múlva Biró Zsigmond detektívfelügyelővel tért vissza a foyerba. — Éti megismerem, ő az, — mondta halkan Biró és odalépett az egyik fiatalemberhez. Ami ezután történt, azt Biró így mondta ei» Biró detektív felügyelő elmondja az elfogatás történetét — tfgy-e ismerjük egymást, Faragó úr? — szólí­tottam meg Faragót, akit azonnal megismertem, — Ugyan kérem, honnan ismernénk egymást? — mondta erre nagy hangon Faragó. — Na csak ne csináljunk lármát, feltűnést, — szóltam rá erélyesen Faragóra — jöjjön: velem azon­nal, a többit majd megbeszéljük. — Kikérem magamnak, — kiáltott rám Faragó — hogy engem itt molesztáljon. Mit gondol, kivel van dolga? Én Gárdonyi Faragó András, nyugalma­zott huszárfőhadnagy vagyok. Huszártiszti sza­vamra .., — Erre kénytelen voltam közbevágni: inkább gazdászati tiszti szavamra, nem? hisz ismerjük egy­mást még abból az időből, amikor Szombathelyen mint gazdászati tiszt... egyet és mást... hisz tet­szik tudni — és már megfogtam a karját Faragónak, do rögtön karonfogtam a mellette álló fiatalembert, mielőtt még a menekülésre gondolhattak volna is, és mind a kettőt betuszkoltam az irodahelyiségbe. Amikor bent voltunk a szobában, kiszóltam a portás­nak, hogy adjon be zsineget. — Bánjon velem úri módra, felügyelő úr, — BZÓ­lalt meg most már egészen más hangon Faragó — hisz tudja, én is úriember vagyok, tiszt is voltam, nem vagyok én közönséges csirkefogó. — Megkötöztem jól a kezét, a zsineg egyik végét % magam kezére kötöttem, nehogy elszaladjon tőle® útközbon, kocsit hozattam, karonfogtam 6t is, meg a barátját is és beültem velük. — Ahogy a főkapitányságra megérkeztünk, azornal Andréka detektívfőnök elé vezettem a két embert. Kiderült, hogy a másik ember Alfréd Baum­garten, állítólagos bécsi gyáros, akinek útlevelén Svájc, Olaszország, Belgium, Hollandia és Cseh-Szlo­váki.'i szerepeltek legutóbbi állomásaiként. Semmit nem akar tudni Faragó Andrásról, s azt mondotta, hogy Bécsben ismerkedtek meg, azonban a főkapi­tányságon gondoskodtak arról, hogy Alfréd Baum­garten is őrizetbe kerüljön mindaddig, amíg kiderül, hogy tulajdonképpen mi köze van Faragó András­hoz és budapesti utazásához. Izgalmas kihallgatás a főkapitányságon A délutáni órákban kezdte meg Andréka Faragó kihallgatását. Ez a kihallgatás közel két óra hosszat tartott, de eredménnyel nem zárult. beszélek semmit, én nem tudok semmit, én nem tet-'i tem semmit, rendes, becsületes ember vagyok és hogy (! szeretem az utazást, azért még az embert nem lehet itt lekapcsolni. Párizsról, a táncosnőről, a kloroformról, q, rab­lás históriájáról semmit som akar tudni. — Lehet, hogy így van, — mondja, jasszosan felveti a fejét — de ha valamit tudnak rólam, hát bizonyítsák rám. — Majd egész halkan mondja; — Kíváncsi vagyok arra a táncosnőre, aki a szememb» mondja, hogy én kiraboltam őt. Kikérdezése közel két óra hosszat tartott, majd dr. Kiss István rendőrfőtanácsos, az intellektuális osztály vezetője vette faggatás alá Faragót, azonban ez v a kihallgatás sem járt eredménnyel. Este tíz óra lehetett, amikor a cellájába visszavitték. A budapesti rendőrséget annakidején értesítet­ték arról, hogy Párizsban tízezer frank jutalmat tűz-; tek ki annak, aki Faragó Andrást kézrekeríti, így a nagyszerű jutalom még külön eredményo a kézre-' kerítésnek azon a dicsőségen kívül, amelyet a buda­pesti rendőrség a szerencse jóindulatából élvezhet. Ma éjszaka már távirat ment Párizsba, amely* ben közlik Faragó András elfogatását. Egyúttal in­tézkedtek aziránt, hogy kellő fedezettel legnagyobb bűncselekményének színhelyére, Párizsba, kísérjék a szélhámost. JÓ REGGELTl Szombaton borus, esős idő volt Buda­pesten. Déli hőmér­séklet 1S.8 C-fok, A Meteorológiai In­tézet jóslata szerint változékony, hűvös idő várható, he­lyenként esővel. Zürichben a korona zárlala 0.03, Drágább lett ismét a temetés. Maholnap igazán már csak a kiválasztottak en­gedhetik meg maguknak ezt a luxust. Olcsóbb lett viszont a búza és ennek da­cára, csodálatosképpen a malmok némi­leg leengedték a liszt árát. A külföldi kölcsön csak a koronát stábili* zálta, a tőzsdét nem. A nap hőse Palásthy-Pataki Kálmán, aki sikkasztott pár milliót és a pénzt nem költötte el könnyelműen, hanem — kosztba adta. Ennek a fiatalembernek még jövője van. Szegeden öt napig bankjegyekkel fűtötték a gőzfürdőt. Nem nagy meleg lehetett ezen idő alatt a szegedi fürdőben. Késő éjjel a bakkasziálnál, két festő be­szélget. Az öreg korholja a fiatalt: •»Nem szégyeled magad, egész életedet szerencsejátékkal töltöd«. A fiatal re­zignáltán válaszolta: »Nem szerencse­játék ez kérlek, inkább pech-játékt. — Hiába faggatnak, — mondja Faragó — én nem — Az új magyar irodalom arckéncsarnoka »Az Est« Hármaskönyvében. Említettük már, hogy Az Est 1924-re szóló Hármaskönyvében: milyen impozánsan lesz képviselve a magyar • "V irodalom. Az új magyar irodalom arcképcsar­f t* BEv-!/2 er TI — ^ nokát is megtalálja az olvasó a díszes könyv-: ben, száz magyar író eddig meg nem jelent munkájával együtt. Művészi lapokon mutat­juk be az élő irodalmunk hatalmas arcképcsar­nokát. Kultúránk gyönyörű tükörképe lesz aa új magyar irodalom megismertetése s az ol­vasók a mostani sivár időkben lelki üdüléa gyanánt olvashatják íróink szebbnél-szebb műveit. Ezenkívül valóságos »irodalomtörténeti kalauz is lesz Az Est 1924-iki Hármaskönyve, mert közölni fogja az író bibliográfiái adatait, eddig meg nem jelent műveik lajstromát is s ezzel az irodalom kedvelői értékes és nélkülöz­hetetlen irodalmi útbaigazítóhoz jutnak. A! Hármaskönyv csak előfizetőink számára ké­szül, ingyenes karácsonyi ajándék gyanánt. S nemcsak a régi, hanem az ezután, belépő ú} előfizetők is meg fogják kapni. — A »Magyarországi mai számának hírei. Anglia nem mond le Gibraltárról Spanyolország javára. — A főváros pénzügyi bizottságának mai ülésén Bibiti-' Horváth János erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a fővárosi gyermekkönyvtár helyiségeit a keresztény községi párt számára elrokvirálták. — A magyar kultúra Í3 képviselve lesz a Népszövetség keretében] megalakult Szellemi Együttműködés Bizottságában. — Erzsébetfalva rendezett tanácsú várossá alakul. Erzsébetfalva nagyközség ma tartott közgyűlése egyhangú határozattal kimondotta a várossá való alakulás szükségességét. E ké­rést most felterjesztik a megyegyűléshez. Mint­hogy a felettes hatóságok is szükségesnek tart­ják Erzsébetialva rendezett tanácsú várossá való átalakulását, a budapestkörnyéki váro­sok száma ismét meg fog eggyel szaporodni. — Az útlevél kiállításának díja 40.SM korona. Az útlevél kiállításának díját áO.OOO koronára emel­ték fel. Napszámosok, munkások és közszolgálati al­kalmazottak azonban csak 5000 koronát fizetnek érte. \ jmvii ve iierit-K, mituuu yvcn-iuien*. . — A magyar iparművészek sikere a monzai S kiállításon. A napokban fejezte be munkálatait . a monz a—milanói nemzetközi iparművészeti ki­állítás díjkiosztó zsűrije. Az eredmény kihirde­tésénél nagy meglepetést keltett, hogy a részt­vevő tizenkét nemzet közül Magyarorszáa vitte el a legtöbb díjat. A kiállítási nagy díjával Olaszországon kívül csak két csoportot tüntet­tek ki: a franciát és a magyart. A legnagyobb kitüntetésből Franciaországnak egy, Angiiának egy és Magyarországnak kettő jutott, úgy hogy, a külföldieknek ítélt hat nagydíj közül a leg­többet, a felét, Magyarorszáa kapta. Díszokle­velet nyertek: a Fővárosi Iparrajziskola, a Zsolnay-gyárak, Teles Ede. Simay Imre, Bor­széky Frigyes, Magyar Művészi Kerámiái Mű" hely. Ligeti Miklós és Kiss József műbútorcég. Aranyérmet nyertek: Dankó József és a »Tú­ránk szőnyegeit. Ezüstérmet kaptak: Bánffjf Miklós gróf, Beck Ö. Fülöp, Berán Lajos, »Ecc• lesia« Egyházművészeti Rt., Lehner Jenő, Lesz­kovszk?/ György, Kertész K. Róbert és a Ma­gyar Művészeti Műhely. A monzai kiállításon először lépett versenyre művészetünk a nagy világkonkurrenciában, az úgynevezett utódálla­mokkal. amelyekkel szemben fényesen mutatta, ki kultúrfölényét. Az impozáns magyar díjazá­sokkal szemben a cseh-szlovák csoport mind­össze egy díszoklevelet és egy ezüstérmet, a ro­mán csoport pedig csak egy ezüstérmet nyert. — Halálozás, Grossmann Arnoldné szül. Polgár Etelka e hónap 27-én elhunyt. Temetése e hónap 30-án V2I2 órakor lesz a rákoskeresztúri izr. temető­ben. (Külön villamos Vall órakor a Rókustól.) — A »Pesti Napló«, »Az Est« 63 a »Ma­gyarország« vasárnapi tárcái. Három lapunk mai, vasárnapi számában a következő szépiro­dalmi közleményeket találja az olvasó: ? A Pesti Napló-ban: Hajnik Miklós: Bosszúálló lelkek. (Novella) Juhász Gyula: A Tiszánál. (Vers.) Lakatos László: Nehéz idők. A gyűrű. (Kroki.) Tersánszky J. Jenő: Siess, talán eléred Őt. (Vers.) Az Est-ben: fodor József: Napszámos új éneke. (Vera.) Móricz Zsigmond: Hortobágyi koksz. (Cikk.) Nagy Samu: Asó paraszt. (Novella.) A Magyarország-ban: Dutka Ákos: Még kell a szenvedés. (Vers.) Harsányt Zsolt: A vulkán életrajza, (Vers.) Krúdy Gyula: Pesti levél. Lnvászy Károly: Téves fogalmak a házas­ságról. (Kroki.) Móricz Zsigmond: A boa. (Novella.) — Briand és Károly király hazatérési kí­sérlete. A »Der Todte auf Madeira« című könyv szerzője, Werkmann Károly említést tett egy állítólagos »felelős állásban lévő francia sze­mélyiségről, aki a magyar királlyal tárgyalá­sokat folytatott az első hazatérési kísérlet al­kalmából«. A budapesti francia követség ebből az alkalomból most annak közléséi kéri, hogy minden olyan feltevés, mintba Briand elnök beleegyezését adta volna Károly király ha­zatérési kísérletéhez, nem felel meg a valóság­nak. — A török nyelv tanszéke a budapesti egyetemen. A budapesti egyetemen szervezett török nyelvi és irodalmi tanszékre dr. Pröhle Vilmost nevezik ki nyilvános rendes tanárrá, ^ . a belterületen, esetleg Budán az Erzsébet - híd közelében Ajánlatot kérek »Lelépés« jeligére e lap kiadóhivatalába.

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents