Pesti Napló, 1924. december (75. évfolyam, 257–279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

Budapest, 1924 75. évfolyam 257. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 2000 K Vasárnap 3000 É­yes szám Ára : Ausztriában köznap és vasárnap 2500 osztrák korona. NAPLÓ 2000 korona­­, december 2 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓH­IVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: József 62-30,62-31, 62-32. Szerkesztőség Bécsben­­ I., Kohlmarkt 7. Zsitvay Tibor békítő kísérletei az ellenzék és a Ház elnöksége között Bethlen miniszterelnök a kiegyenlítés fejében garanciát kért az ellenzéktől a házszabályrevízió és az indemnitás elintézésére újévig A tárgyalások eddig meghiúsultak Zsitvay Tibor nyilatkozik a Pesti Naplóban . Még bízik a megegyezésben fű­ saját tudósítónktól.) Nemzetgyűlési tudó­sításunk beszámolt a pénteki parlamenti ese­mények sajnálatos következményeiről. A nem­zetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatára mind a tizenöt képviselőt, akit az elnök rend­zavarás címén karhatalommal eltávolított a Házból, kitiltotta a nemzetgyűlés meghatáro­zott számú üléseiről és a kitiltás legkisebb idő­tartama tíz napra, leghosszabb időtartama pe­dig huszonöt napra szól. E határozat következ­ményeként a demokratikus pártok parlamenti blokkjának tagjai meg sem jelentek hétfőn az ülésteremben, hanem tanácskozásra vonultak a szociáldemokrata párt Erzsébet körúti irodá­jába, ahol elhatározták, hogy ily körülmények között a házszabály revízió tárgyalásán részt nem vesznek, ezt az elhatározásukat deklará­cióba foglalták és deklarációinkat a Ház hétfői ülésének végén Hegymegi Kiss Pál képviselő fel is olvasta. Az ülés e részénél megjelentek az ülésteremben azok az ellenzéki képviselők is, akik ellen kitiltó határozatot nem hoztak, de a deklaráció felolvasása után valamennyien nyomban eltávoztak a Házból, amely­ most te­hát az ellenzéki demokratikus pártok nélkül folytatja a házszabályrevízió­ hétfőn megkez­dett plenáris társ­yalását. Súlyos megállapításokat tartalmaz az el­lenzék deklarációja és csak természetes, hogy Bethlen miniszterelnök azokra­l "írt­ák az el­lenzék távollétében — nyomban válaszolt. A miniszterelnök az ellenzék deklarációjával szemben azt hangoztatta, hogy nincs pénzügyi diktatúra, ho­­y helyreállott a jogrend,­ hogy nem "hajlandó az állítólagos panamák vádjait parlamenti bizottság elé utalni, hanem tessék a bíróság elé állni annak, aki ilyen vádakat hangoztat. Megvédelmezte a miniszterelnök Scitovtzky házelnök pénteki eljárását s egye­nesen felhívta, hogy hasonló esetben ezentúl is hasonlókénnen járjon el. Végül vr­ .elleniek­ passzivitásba vonulását a képviselői kötelessé­gek megszegésének minősítette. Látnivaló tehát, hogy a pénteki botrányok következtében felmerült súlyos ellentétek kor­mány és ellenzék közöt nemcsak el nem simul­tak, hanem még ki is éleződtek. .­­ • A házszabályrevíziót az ellenzék túlnyomó­részének távollétében kell most tárgyalnia a Háznak és egyelőre mint ellenzék néhány pártonkívüli és keresztényszocialista képviselő szerepel. A fajvédőcsoport néhány tagja, aki történetesen jelen volt­ a Házban, a baloldali ellenzékkel együtt kivonult az ülésteremből, ám a csoport vezére, Gömbös Gyula, egyáltalán meg sem je­lent s így nem tudni még, vájjon e néhány fajvédő képviselő kivonulása az egész fajvédő­csoport állásfoglalását jelenti-e. Bizonyára fölötte sajnálatos, hogy a pén­teki­­események a demokratikus ellenzéki pár­tok passzivitásba való lépésére vezettek. Pedig — értesülésünk szerint — igen komoly kísérlet történt az ellentétek kiegyenlítő­ élsimítására. Már­a Magyarország jelzi, hogy vasárnap Zsitvay Tibor, a Ház alelnöke éppen a vénből találkozott Peidl Gyulával és Vázsonyi Vilmos­sal, hogy közösen megkíséreljék az ellentétek kiegyenlítését. Ez a kísérlet, meghiúsult és a közvéleményt bizonyára érdekli, hogy miért ez min hiúsult meg? Információink szerint a demokartikus pártok hétfő déli tanácskozásán Peidl Gyula és Vázsonyi Vilmos részletesen beszámolt a Zsitvay Tiborral folytatott tárgyalásról s a Ma­gyarország erről szóló közlését forrásunk a kö­vetkezőkkel egészítette ki: — Az ellenzéki­ képviselők készséggel ragadták meg az alkalmat, hogy a békés kiegyenlítést megpró­bálják és honorálták Zsitvay Tibor alelnöknek erre irányuló készségét. Zsitvay Tibor a miniszterelnök tudtával bocsátkozott a két ellenzéki vezérférfival megbeszélésekbe,­ ­sőt egyenesen a miniszterelnöknek feltételei voltak: azok, amelyeket a megbeszélés során az ellenzékkel közölt, mint amely feltételek egyedül szolgálhattak volna rá a megegyezés alapjául. Bethlen miniszterelnök­­nek Zsitvay útján­ közölt alapfeltétele az volt, hogy az ellenzék garantálja a házszabályrevíziónak, valamint az indemnitásnak határidőhöz kötött parlamenti elintézését, ezt­ a határidőt pedig ez év december 31-ében álla­pította meg. Az ellenzéki vezérférfiak ezzel szemben rámutat­tak arra, hogy ez a feltétel lehetetlenné teszi a ki­egyenlítés érdekében való tárgyalást is. Elvégre a pénteki botrány kitörése­ előtt sem lehetett volna módja a miniszterelnöknek bármiféle­­ ilyen garan­ciát követelni az ellenzéktől. Nem arról van szó, hogy a házszabályrevízió és indemnitás ügyében az ellenzék hosszabb vagy rövidebb vitát folytat-e, ha­nem arról, hogy az ellenzék azzal az elnöki eljárás­sal szemben, melyet súlyosan sérelmesnek tart, meg­felelő orvoslást kapjon. Az orvoslás módja pedig az volna, hogy a Ház elnöke tegyen a hétfői ülés ele­jén békítő deklarációt, amelyben ám tartsa fenn azt, hogy eljárását házszabályszerűnek tartja, de fejtse ki annak sajnálatossá­gát, hogy fegyveres erő alkal­mazására került a sor, anélkül, hogy megkísérelte­tett volna előbb az ellenzéki pártok segítségével a rend helyreállítása. Jelentse ki az elnök a jövőre nézve, hogy hasonló esetben a fegyveres­ erő alkal­mazása előtt a pártok elnökeit kéri fel a tárgyalás rendjének helyreállítására. Végül a mentelmi bizott­ság elé utalt képviselők ügyében hozzon a bizottság enyhe határozatot, mely legföljebb elé­i arról az ülésről tiltsa ki a képviselőket, amelyből kivezet­ték őket.. , Az ellenzék vezetői kijelentették Zsitvaynak, hogy ily feltételek alapján semmi értelme, hogy köz­vetlen tárgyalásokba bocsátkozzanak Bethlennel. Ezen a ponton azután a Zsitvay útján megindult kiegyenlítési kísérlet be is fejeződött. Mielőtt Zsitvay Tibor a megbeszélésről eltávozott, Vázsonyi Vilmos még arra kérte fel Zsitvay al­elnököt, hogy közölje a miniszterelnökkel: ne kívánja az ellenzéktől a közölt garanciákat, hiszen ha a minisz-­­ terelnök a kibékítésnek és kiegyenlítésnek föntebb­ vázolt módját alkalmazza, akkor kétségtelenül olyan hangulat kell, hogy keletkez­zék az ellenzék körében, amely a parlament normális tárgyalási rendjének helyreállítására vezet és bizonyos az is, hogy ily körülmények között az ellenzék már lélektanilag sem folytathat abnormális vitát a házszabály revízió ügyében.­­ A következmények mutatják, hogy ennek az üzenetnek nem volt foganatja, mert a házelnök nem tett kiegyenlítő deklarációt az elnöki székből, a Ház • •­ pedig a mentelmi bizottság javaslatára 10—25 ülés­­­­napra kitiltotta a pénteken kivezetett tizenöt nem­zetgyűlési képviselőt. A meghiúsult békítési kísérlet ügrvében ­­i ! A taktika nem érdekli az országot Mi sem volna könnyebb, mint az egy­mással disputáló ellenzék és kormánypárt elé állani, végighallgatni az egyik fél ér­veit és azután tudomásul venni a másik fél argumentumait, a meghallgatásuk utáni pedig azt mondani,­­ neked van igazad, vagy neked van igazad! Sőt még az sem lenne sziszifuszi munka, ha akár az egyik, akár a másik ítéletet megokolná az ember. Igen szépen ki lehetne fejteni, hogy, az ellenzék alapos baklövést követett el amikor belebotlott ebbe a kivezettetési ko­­­médiába, s ugyancsak helytelenül cseleke­dett, amikor duzzogva kivonult a parla­mentből és magára hagyta a kormánypár­tot, hogy ez a saját szája íze szerint hajtsa végre a házszabályrevíziót Eléggé kerek­­ körmondatokat lehetne faragni­ az ellenzék kötelességéről, s arról, hogy az ellenzéket az ország állította oda, ahol van, ennélfogva csak az ország engedelmével hagyhatja is el az őrhelyét! De éppen ilyen okadatolás fér el a méh­ égi másik­ serpenyőjében is. A kor­mány sem cselekedett észszerűen, amikor teljes­ erejével az asztalra csapott s az el­lepték számára nem engedett más válasz­utat, mint a kényre-kegyelemre való kapi­tulálást. Ezzel a nyerev magatartásával a szó szoros értelmében behajszolta az ellen­zéket a passzivitásba s ezzel megfosztotta: csorba nem esett volna a tekintélyén, ha bölcs engedékenységet mutat az ellenzék­kel szemben s valamilyen úton lehetővé teszi számára, hogy a parlamenti munká­ban­ továbbra is részt vegyen. Ismételjük, ilyen módon akár órák­hosszáig el lehetne szincerizálni, akár az egyik, akár a másik irányban. Ebből azon­ban a közönségnek fikarcnyi haszna sincs.­Nem arra vagyunk kíváncsiak, Péternek, vagy Pálnak van-e igaza,­ hanem arra, hogy mi lesz az országgal! Hogy egy eléggé elko­ptatott hasonlat­tal éljünk, az ország beteg, a gazdasági helyzet olyan szomorú, hogy a legválságo­sabb napokban­­sem lehetett feketébb szí­nekkel megrajzolni, az összes osztályok életszínvonala napról-napra süllyed, a­ köz­élet egy része pedig ama büntetőperek skandalumaiban tükröződik vissza, ame­lyek hetek óta kavarják az amúgy is hány­kolódó indulatokat... s ennek a beteg or­szágnak a betegágyánál az orvosok, az el­lenzék és a kormány, nem a beteg gyógyí­tásával foglalkoznak, hanem egymással perlekednek! Mialatt a~~beteg ereje óráról-' órára fogy, ők arról mondanak akadémiai disszertációkat, mi ;i kötelessége az ellen-' zéknek s mik ,a kormány jog­ai! Az orvosok e gyógyítási mód­/,erét leg­alább is érthetetlennek fo.Ha találni a köz­vélemény, Eddish­ a civilizált vilá­­ban min­denütt az a felfogás volt érvényben, hogy az orvosoknak nem az a feladatuk, hogy a bet.R­ásirvnál értekezzenek, hanem az, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel gyó­gyítsanak ... Bizonyos például, többek kö­zött, hogy a hetek óta húzódó és a kedélye­ket mélyen izgató büntetőperek olyan ko­mo­ly, tünetek, amelyek súlyos, állapotot sejttetnek. Miképpen lehet ennek a gyöke­rét megfogni, azzal, ha az egyik orvos a mellére üt s azt mondja, én vagyok a kor­mány, előttem az a legfőbb szempont, hogy

Next