Pesti Napló, 1924. december (75. évfolyam, 257–279. szám)
1924-12-02 / 257. szám
Budapest, 1924 75. évfolyam 257. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2000 K Vasárnap 3000 Éyes szám Ára : Ausztriában köznap és vasárnap 2500 osztrák korona. NAPLÓ 2000 korona, december 2 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: József 62-30,62-31, 62-32. Szerkesztőség Bécsben I., Kohlmarkt 7. Zsitvay Tibor békítő kísérletei az ellenzék és a Ház elnöksége között Bethlen miniszterelnök a kiegyenlítés fejében garanciát kért az ellenzéktől a házszabályrevízió és az indemnitás elintézésére újévig A tárgyalások eddig meghiúsultak Zsitvay Tibor nyilatkozik a Pesti Naplóban . Még bízik a megegyezésben fű saját tudósítónktól.) Nemzetgyűlési tudósításunk beszámolt a pénteki parlamenti események sajnálatos következményeiről. A nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatára mind a tizenöt képviselőt, akit az elnök rendzavarás címén karhatalommal eltávolított a Házból, kitiltotta a nemzetgyűlés meghatározott számú üléseiről és a kitiltás legkisebb időtartama tíz napra, leghosszabb időtartama pedig huszonöt napra szól. E határozat következményeként a demokratikus pártok parlamenti blokkjának tagjai meg sem jelentek hétfőn az ülésteremben, hanem tanácskozásra vonultak a szociáldemokrata párt Erzsébet körúti irodájába, ahol elhatározták, hogy ily körülmények között a házszabály revízió tárgyalásán részt nem vesznek, ezt az elhatározásukat deklarációba foglalták és deklarációinkat a Ház hétfői ülésének végén Hegymegi Kiss Pál képviselő fel is olvasta. Az ülés e részénél megjelentek az ülésteremben azok az ellenzéki képviselők is, akik ellen kitiltó határozatot nem hoztak, de a deklaráció felolvasása után valamennyien nyomban eltávoztak a Házból, amely most tehát az ellenzéki demokratikus pártok nélkül folytatja a házszabályrevízió hétfőn megkezdett plenáris társyalását. Súlyos megállapításokat tartalmaz az ellenzék deklarációja és csak természetes, hogy Bethlen miniszterelnök azokral "írták az ellenzék távollétében — nyomban válaszolt. A miniszterelnök az ellenzék deklarációjával szemben azt hangoztatta, hogy nincs pénzügyi diktatúra, hoy helyreállott a jogrend, hogy nem "hajlandó az állítólagos panamák vádjait parlamenti bizottság elé utalni, hanem tessék a bíróság elé állni annak, aki ilyen vádakat hangoztat. Megvédelmezte a miniszterelnök Scitovtzky házelnök pénteki eljárását s egyenesen felhívta, hogy hasonló esetben ezentúl is hasonlókénnen járjon el. Végül vr .elleniek passzivitásba vonulását a képviselői kötelességek megszegésének minősítette. Látnivaló tehát, hogy a pénteki botrányok következtében felmerült súlyos ellentétek kormány és ellenzék közöt nemcsak el nem simultak, hanem még ki is éleződtek. . • A házszabályrevíziót az ellenzék túlnyomórészének távollétében kell most tárgyalnia a Háznak és egyelőre mint ellenzék néhány pártonkívüli és keresztényszocialista képviselő szerepel. A fajvédőcsoport néhány tagja, aki történetesen jelen volt a Házban, a baloldali ellenzékkel együtt kivonult az ülésteremből, ám a csoport vezére, Gömbös Gyula, egyáltalán meg sem jelent s így nem tudni még, vájjon e néhány fajvédő képviselő kivonulása az egész fajvédőcsoport állásfoglalását jelenti-e. Bizonyára fölötte sajnálatos, hogy a péntekiesemények a demokratikus ellenzéki pártok passzivitásba való lépésére vezettek. Pedig — értesülésünk szerint — igen komoly kísérlet történt az ellentétek kiegyenlítő élsimítására. Mára Magyarország jelzi, hogy vasárnap Zsitvay Tibor, a Ház alelnöke éppen a vénből találkozott Peidl Gyulával és Vázsonyi Vilmossal, hogy közösen megkíséreljék az ellentétek kiegyenlítését. Ez a kísérlet, meghiúsult és a közvéleményt bizonyára érdekli, hogy miért ez min hiúsult meg? Információink szerint a demokartikus pártok hétfő déli tanácskozásán Peidl Gyula és Vázsonyi Vilmos részletesen beszámolt a Zsitvay Tiborral folytatott tárgyalásról s a Magyarország erről szóló közlését forrásunk a következőkkel egészítette ki: — Az ellenzéki képviselők készséggel ragadták meg az alkalmat, hogy a békés kiegyenlítést megpróbálják és honorálták Zsitvay Tibor alelnöknek erre irányuló készségét. Zsitvay Tibor a miniszterelnök tudtával bocsátkozott a két ellenzéki vezérférfival megbeszélésekbe, sőt egyenesen a miniszterelnöknek feltételei voltak: azok, amelyeket a megbeszélés során az ellenzékkel közölt, mint amely feltételek egyedül szolgálhattak volna rá a megegyezés alapjául. Bethlen miniszterelnöknek Zsitvay útján közölt alapfeltétele az volt, hogy az ellenzék garantálja a házszabályrevíziónak, valamint az indemnitásnak határidőhöz kötött parlamenti elintézését, ezt a határidőt pedig ez év december 31-ében állapította meg. Az ellenzéki vezérférfiak ezzel szemben rámutattak arra, hogy ez a feltétel lehetetlenné teszi a kiegyenlítés érdekében való tárgyalást is. Elvégre a pénteki botrány kitörése előtt sem lehetett volna módja a miniszterelnöknek bármiféle ilyen garanciát követelni az ellenzéktől. Nem arról van szó, hogy a házszabályrevízió és indemnitás ügyében az ellenzék hosszabb vagy rövidebb vitát folytat-e, hanem arról, hogy az ellenzék azzal az elnöki eljárással szemben, melyet súlyosan sérelmesnek tart, megfelelő orvoslást kapjon. Az orvoslás módja pedig az volna, hogy a Ház elnöke tegyen a hétfői ülés elején békítő deklarációt, amelyben ám tartsa fenn azt, hogy eljárását házszabályszerűnek tartja, de fejtse ki annak sajnálatosságát, hogy fegyveres erő alkalmazására került a sor, anélkül, hogy megkíséreltetett volna előbb az ellenzéki pártok segítségével a rend helyreállítása. Jelentse ki az elnök a jövőre nézve, hogy hasonló esetben a fegyveres erő alkalmazása előtt a pártok elnökeit kéri fel a tárgyalás rendjének helyreállítására. Végül a mentelmi bizottság elé utalt képviselők ügyében hozzon a bizottság enyhe határozatot, mely legföljebb eléi arról az ülésről tiltsa ki a képviselőket, amelyből kivezették őket.. , Az ellenzék vezetői kijelentették Zsitvaynak, hogy ily feltételek alapján semmi értelme, hogy közvetlen tárgyalásokba bocsátkozzanak Bethlennel. Ezen a ponton azután a Zsitvay útján megindult kiegyenlítési kísérlet be is fejeződött. Mielőtt Zsitvay Tibor a megbeszélésről eltávozott, Vázsonyi Vilmos még arra kérte fel Zsitvay alelnököt, hogy közölje a miniszterelnökkel: ne kívánja az ellenzéktől a közölt garanciákat, hiszen ha a minisz- terelnök a kibékítésnek és kiegyenlítésnek föntebb vázolt módját alkalmazza, akkor kétségtelenül olyan hangulat kell, hogy keletkezzék az ellenzék körében, amely a parlament normális tárgyalási rendjének helyreállítására vezet és bizonyos az is, hogy ily körülmények között az ellenzék már lélektanilag sem folytathat abnormális vitát a házszabály revízió ügyében. A következmények mutatják, hogy ennek az üzenetnek nem volt foganatja, mert a házelnök nem tett kiegyenlítő deklarációt az elnöki székből, a Ház • • pedig a mentelmi bizottság javaslatára 10—25 ülésnapra kitiltotta a pénteken kivezetett tizenöt nemzetgyűlési képviselőt. A meghiúsult békítési kísérlet ügrvében i ! A taktika nem érdekli az országot Mi sem volna könnyebb, mint az egymással disputáló ellenzék és kormánypárt elé állani, végighallgatni az egyik fél érveit és azután tudomásul venni a másik fél argumentumait, a meghallgatásuk utáni pedig azt mondani, neked van igazad, vagy neked van igazad! Sőt még az sem lenne sziszifuszi munka, ha akár az egyik, akár a másik ítéletet megokolná az ember. Igen szépen ki lehetne fejteni, hogy, az ellenzék alapos baklövést követett el amikor belebotlott ebbe a kivezettetési komédiába, s ugyancsak helytelenül cselekedett, amikor duzzogva kivonult a parlamentből és magára hagyta a kormánypártot, hogy ez a saját szája íze szerint hajtsa végre a házszabályrevíziót Eléggé kerek körmondatokat lehetne faragni az ellenzék kötelességéről, s arról, hogy az ellenzéket az ország állította oda, ahol van, ennélfogva csak az ország engedelmével hagyhatja is el az őrhelyét! De éppen ilyen okadatolás fér el a méh égi másik serpenyőjében is. A kormány sem cselekedett észszerűen, amikor teljes erejével az asztalra csapott s az ellepték számára nem engedett más válaszutat, mint a kényre-kegyelemre való kapitulálást. Ezzel a nyerev magatartásával a szó szoros értelmében behajszolta az ellenzéket a passzivitásba s ezzel megfosztotta: csorba nem esett volna a tekintélyén, ha bölcs engedékenységet mutat az ellenzékkel szemben s valamilyen úton lehetővé teszi számára, hogy a parlamenti munkában továbbra is részt vegyen. Ismételjük, ilyen módon akár órákhosszáig el lehetne szincerizálni, akár az egyik, akár a másik irányban. Ebből azonban a közönségnek fikarcnyi haszna sincs.Nem arra vagyunk kíváncsiak, Péternek, vagy Pálnak van-e igaza, hanem arra, hogy mi lesz az országgal! Hogy egy eléggé elkoptatott hasonlattal éljünk, az ország beteg, a gazdasági helyzet olyan szomorú, hogy a legválságosabb napokbansem lehetett feketébb színekkel megrajzolni, az összes osztályok életszínvonala napról-napra süllyed, a közélet egy része pedig ama büntetőperek skandalumaiban tükröződik vissza, amelyek hetek óta kavarják az amúgy is hánykolódó indulatokat... s ennek a beteg országnak a betegágyánál az orvosok, az ellenzék és a kormány, nem a beteg gyógyításával foglalkoznak, hanem egymással perlekednek! Mialatt a~~beteg ereje óráról-' órára fogy, ők arról mondanak akadémiai disszertációkat, mi ;i kötelessége az ellen-' zéknek s mik ,a kormány jogai! Az orvosok e gyógyítási mód/,erét legalább is érthetetlennek fo.Ha találni a közvélemény, Eddish a civilizált vilában mindenütt az a felfogás volt érvényben, hogy az orvosoknak nem az a feladatuk, hogy a bet.Rásirvnál értekezzenek, hanem az, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel gyógyítsanak ... Bizonyos például, többek között, hogy a hetek óta húzódó és a kedélyeket mélyen izgató büntetőperek olyan komoly, tünetek, amelyek súlyos, állapotot sejttetnek. Miképpen lehet ennek a gyökerét megfogni, azzal, ha az egyik orvos a mellére üt s azt mondja, én vagyok a kormány, előttem az a legfőbb szempont, hogy