Pesti Napló, 1925. január (76. évfolyam, 1–25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

Jr V Budapest, 1925 \ 76. évfolyam 1. szám ELÖFIZETESI ARAK: Egy hóra . . . , 40.000 K Negyedévre . 120.000 K Egyes szám ára:­ten, vidéken és udvarokon . . . Vasárnap . . . , Budapes­t pálya­. 2000 K . 3000 K Egyes szám ara Auszriaban hétköznap és vasárnap 2500 osztrák korona. • ^ \625 uairMt, " ; V^^vETTfc./ /jpg zum*­ilorond­ Csütörtök, január 1 Megszüntetik az osztrák hadügyi és földmívelésügyi minisztériumot A Népszövetség a tisztviselők újabb létszámcsökkentését kívánja A közeli hónapokban több közhivatalt oszlatnak fel Ausztriában Bécs, december 31. A Nemzetek Szövetségének tanácsa, mint ismeretes, legutóbbi ülésén a tisztviselői lét­számcsökkentés folytatását követelte Ausztriá­tól, hogy az osztrák tisztviselői kar az 1922. évi szeptemberben megállapított százezer főre apadjon le. Ennek következtében az új esztendő egyik legsürgősebb parlamenti feladata lesz egy új takarékossági törvény létesítése. Ennek a pénzügyi szempontból fölöttébb fontos ak­ciónak keresztülvitelére már megindultak az előkészületek. Az új megtakarítások alapja egyrészt a hivatalok számának csökkentése, másrészt pedig a munkaidő intenzívebb kihasználása. Ma még sok olyan hivatal van, különösen az adóügyek és igazságszolgáltatás terén, amely teljesen felesleges, illetve, amelynek teendőit más hivatalok a legnagyobb könnyűséggel magukra vállalhatják. Ezeket a hivatalokat már a legközelebbi időben megszüntetik. A munkaerők intenzívebb és észszerűbb ki­használására az állami tisztviselők részére hét­órás munkaidőt állapítottak meg, de ennek még nem szereztek érvényt az egész vonalon. A kor­mánynak az a véleménye ,hogy a hétórás mun­kaidő pontos betartása esetén a tisztviselőknek mintegy húsz százalék­a feleslegessé válik. Eze­ken a takarékossági, rendszabályokon kívül a kormány teljesen meg akarja szüntetni a szövetségi hadügyminisztériumot és föld­művelésügyi minisztériumot, mint önálló központokat. A hadügyminisztériu­mot hír szerint a belügyminisztériumba, illetve a szövetségi kancellári hivatalba fogják beol­vasztani s élén egy osztályfőnöki rangban álló tábornok lesz. A földművelésügyi minisztériu­mot szintén ügyosztályként fogják valamelyik minisztériumba beosztani. SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18—20. sz, TELEFÓNI József 62-30,62-31, 62-34. Szerkesztőség Bécsbeni I., Kohlmarkt 7. ­ A Scitovszky-féle pártközi megbeszélést az ellenzék előre Is­méttalautffi&If­tortse Zsitvay Tibor alelnökre vár a Stogsz a béke­tárgyalásofonf eilSkésEftse A Vázsonyi-fféle választójog a ke*&ae£ek egy harmadában biztosította a titkos szavazást (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló kará­csonyi Bethlen-interjúja adta első pozitív je­lenségét annak, hogy a kormány elérkezettnek látná az időt a pártközi béke helyreállítására. Bethlen egyenesen kijelentette, hogy kívána­tosnak tartani, ha az ellenzék már résztvenne a költségvetés vitájában és megjegyezte azt is, hogy a házelnöknek van meg leginkább a módja e célból pártközi megbeszélés egybe­hívására­. Ez a pártközi megbeszélés, melyet a Pesti Napló karácsonyi Bethlen-interjúja jelzett, most pozitív tervvé vált s maga Scitovszky házelnök jelentette ki a Magyarországon, hogy elhatározta, hogy ily pártközi­értekezlet egybehívásával a béke érdekében az első lé­pést megtegye. Meg kell azonban állapíta­nunk, hogy ennek a lépésnek — információink alap­ján — úgy ahogy a terv egyelőre a nyil­vánosság elé került, nem lehet sikere. Az ellenzék éppen Scitovszky házelnök részé­ről tapasztalhatta legnagyobb sérelmeit, hi­szen ő rendelte el a képviselők tömeges kar­hatalmi kivezetését, így tehát ha minden egyéb előzm­ény nélkül most Scitovszky pró­bálná meg hivatalos formában a pártközi megbeszélés egybehívását, ennek a megbeszé­lésnek eredménytelensége már eleve meg van pecsételve, sőt a megbeszélés lehetősége is kér­déses, mert az ellenzéki blokkban résztvevő pártok azon meg mm jelennének. Az ellenzéki blokk intézőbizottságát pén­tekre, január 2-ára fosták össze ebben az ügyben, itt fognak az ellenzéki pártok hivatalosan állást foglalni. Úgy tudjuk, hogy a kormány körében is számolnak azzal, hogy az ilyen hivatalos párt­közi értekezletnek bizonyos előkészítésre van szüksége és felmerült a gondolat, hogy Zsitvay Tibor, a Ház alelnöke volna a­­leg­alkalmpasabb személy a hivatalos tárgyalá­sok előkészítésére. Zsitvay Tibor volt az, aki a kitiltó házba taro­sat meghozatala­­ott békiteni próbált a kor­mány és ellenzék közt s így reá várna az a szerep, hogy az akkor megkezdett tárgyalások fonalát újra fölvegye. Ezekben a megbeszélések­ben azonban az ellenzék ma már teljesen alá­­rendelt szerepet tulajdonítana a kitiltások ha­tálytalanításának. Az ellenzék az új házszabá­lyok úgynevezett békeparagrafusának alkalma­zását, a kitiltások visszavonását, tizedrangú ügynek tekinti. A választójog titkossága és a választások tisztasága: ennek a két feltételnek biztosítása az egyetlen Plattform, am­­el­yen ko­moly tárgyalások megindul­hatnak. Az olyan pártközi megbeszélés, mely tehát a kitiltások visszavonását kínálná csak fel az ellenzéknek, egyértelmű volna a párbaj előtt szokásos bé­kítőkísérlettel,­­ vagyis puszta form­asággal, ami célra nem vezethet. A választójog titkossága tekintetében Bethlen tudvalevően többször hivatkozott a Vázso­lyi-féle választójogi törvényre i­s, oly módon, hogy az még megfontolás tárgya, vaj­­jon a szavazás titkosságát nem lehetne-e kitér? ijeszteni a törvényhatósági városokon kívül a rendezett tanácsú városokra vagy az olyan ke­rületekre, melyek ipari k­özpontok­ tekint­hetők.­­ Vázsonyi Vilmos állapította meg előttünk, hogy az ő választójogi törvényére való hivat­kozás ebben a formában helytelen, mert a Vázsonyi-féle választási törvény szerint titkos volt a szavazás: 1. a törvényhatósági városokban, 2. a rendezett tanácsús városokban, 1. az oly 'k' fideiekben, melyek egy község­­ből állanak, 4. az oly 10 rületekben, melyek ipari köz­pontoknak tefidith­etők, és 5. az oly kerületekben, melyekre a kormány egyébként a titkos szavazást tartja kívánatos­nak, végeredményben pedig a kerületek legalább egyharmad részében titkosnak kell lennie a szavazásnak. Ebből a m­egállapításból önként következik, hogy a titkos szavazásról való tárgyalásokra a R­srzsenyi-féle választójog egészen más platt­formot ír elő, mint­ amilyet Bethlen miniszter­elnök eddig emlegetett. Zsitvay Tibor most nincs Budapesten, újév után jön vissza a fővárosába s így­ legjobb eset­ben a hét végén indulhat meg részéről a békítő kísérlet újabb fölvétele. Annyi bizonyos, hogy a kitiltások óta letelt idő alatt az ellenzék elkese­ Szent év Szent Péter bazilikájában, amely az apostol hamvait őrzi s a világ katolikus hiveinek legszentebb búcsújáróhelye, XI. Pius pápa szimbolikus kalapácsütéssel megnyitotta a Szent év kapuját. Az iste­nes lélek különös áhitattal, nagy várako­zásokkal tekint a kiváltságos esztendő elé: talán ez az 1925 lesz az áldott, az enyhüle­tes, a békeszerző. Talán ez simítja el e bomlott világ feldúlt ábrázatát, ez állítja helyre a békességet a még mindig háborgó lelkekben, ez törli el a hosszú és véres há­ború utolsó nyomait a népek szívéből; hogy akik eddig egymás ellen gyűlölettel fene­kedtek, ezután ismét egy testvérek legye­nek és valóra váltsák az egy akol, egy pásztor evangéliumi álmát... Milyen lesz az 1925 Magyarországon? Folytatása komor, sivár, vigasztalan előd­jének? Nyomott hangulatban, az emésztő gondokkal küszködve, a közélet bántó jelen­ségeitől zaklatva fogjuk-e átszenvedni ezt is, mint az 1924-et? Vagy Szent év lesz ez a holnap meginduló az egyetemes magyar nemzet minden fiának, a megtépett magyar haza minden hű, dolgos, hazáját szerető fiának? Ki tudná megmondani? A közgaz­dák reménykedve néznek a tavasz elé, ők tudják, miért. A politikusok fontoskodva keverik a kártyát. Csoportosulnak, klik­kekbe verődnek, terveket szőnek. A fővá­ros uralmáért serényen folyik az előcsatá­rozás innen is, túl is. S aki mind e mah­i­nációk, pártmozgalmak, paktumok és vi­szálykodások fölött áll, mint a Phárosz a zúgó, zajgó hullámok fölött, a kormány­­ titokzatos szfinx-ábrázatot ölt és úgy intézi jól-rosszul és máról-holnapra az ország sorsát, mintha minden részletében kidol­gozott és egészében nagyszabású koncep­ciója volna, amely mindent felölel, a nem­zetközi kölcsönöktől a gazdasági válság megoldásán keresztül a kultúra és a köz­igazgatás egységes kiépítéséig, de taktikai okokból egyelőre jónak látná koncepciója eltitkolását. * A taktika lehet bölcs. De a koncepció hézagai mégis csak kilátszanak alóla. Mert mi volna az a panacea, amely ezt az orszá­got elsősorban meggyógyíthatná! Az egész nemzet egyetemét átfogó béke, az intéz­ményes, törvényekbe lefektetett jogegye­n­y­lőség, a forradalom és ellenforrada­lom , minden méreganyagát paralizáló kiengevz­telődés és f­éledés. Erről­­pedig szó sin­c­s Itt-ott felbukkannak jelenségek.­­Eztel­ arra utalnak,­­hogy a kormány óhajta a kiengesztelődést és­ feledést- De ezek jelenségek­ inkább nyugtalanítók, ha van kifelé és befelé egyará­n destruálók, mintsem a­­közmegn szolgálók. Mert a f éledés megbocsátás csak bizonyos í tat'kozik": a bűntettek s még súlyosabb­u­ ön­tettek büntet egyik szélsőség részér­­v a 'miért, ne' kérdezzük. Mag' se­­bíráljuk. "Csak 'egyet­­le­n­­ségbe nem­ vonható lyrjryiijjMtfpp ... . ál­lapítanunk. A'/;, hogy eJjKEp •­­ /olda­liságnak politikai imlítéigui^ vímpyk. • Mi pedig 'azt mondjuk: fes íjráj­­a* országnak nem politikai békére Wi­ge. Leg­alább is elsősorban ai békére Van szüksége. Eli• lyrjiifc, fontos az is. Nékünk sem let­­/il/,*. hogy' n •meghasonlás kormánypárt és eL, között , kiélese­dett. MeaTnoiui'tt/ji leplezetlenül vélem­é­HWiyr vei szabad két­ség­'07' . . . k

Next