Pesti Napló, 1925. január (76. évfolyam, 1–25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Jr V Budapest, 1925 \ 76. évfolyam 1. szám ELÖFIZETESI ARAK: Egy hóra . . . , 40.000 K Negyedévre . 120.000 K Egyes szám ára:ten, vidéken és udvarokon . . . Vasárnap . . . , Budapest pálya. 2000 K . 3000 K Egyes szám ara Auszriaban hétköznap és vasárnap 2500 osztrák korona. • ^ \625 uairMt, " ; V^^vETTfc./ /jpg zum*ilorond Csütörtök, január 1 Megszüntetik az osztrák hadügyi és földmívelésügyi minisztériumot A Népszövetség a tisztviselők újabb létszámcsökkentését kívánja A közeli hónapokban több közhivatalt oszlatnak fel Ausztriában Bécs, december 31. A Nemzetek Szövetségének tanácsa, mint ismeretes, legutóbbi ülésén a tisztviselői létszámcsökkentés folytatását követelte Ausztriától, hogy az osztrák tisztviselői kar az 1922. évi szeptemberben megállapított százezer főre apadjon le. Ennek következtében az új esztendő egyik legsürgősebb parlamenti feladata lesz egy új takarékossági törvény létesítése. Ennek a pénzügyi szempontból fölöttébb fontos akciónak keresztülvitelére már megindultak az előkészületek. Az új megtakarítások alapja egyrészt a hivatalok számának csökkentése, másrészt pedig a munkaidő intenzívebb kihasználása. Ma még sok olyan hivatal van, különösen az adóügyek és igazságszolgáltatás terén, amely teljesen felesleges, illetve, amelynek teendőit más hivatalok a legnagyobb könnyűséggel magukra vállalhatják. Ezeket a hivatalokat már a legközelebbi időben megszüntetik. A munkaerők intenzívebb és észszerűbb kihasználására az állami tisztviselők részére hétórás munkaidőt állapítottak meg, de ennek még nem szereztek érvényt az egész vonalon. A kormánynak az a véleménye ,hogy a hétórás munkaidő pontos betartása esetén a tisztviselőknek mintegy húsz százaléka feleslegessé válik. Ezeken a takarékossági, rendszabályokon kívül a kormány teljesen meg akarja szüntetni a szövetségi hadügyminisztériumot és földművelésügyi minisztériumot, mint önálló központokat. A hadügyminisztériumot hír szerint a belügyminisztériumba, illetve a szövetségi kancellári hivatalba fogják beolvasztani s élén egy osztályfőnöki rangban álló tábornok lesz. A földművelésügyi minisztériumot szintén ügyosztályként fogják valamelyik minisztériumba beosztani. SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18—20. sz, TELEFÓNI József 62-30,62-31, 62-34. Szerkesztőség Bécsbeni I., Kohlmarkt 7. A Scitovszky-féle pártközi megbeszélést az ellenzék előre Isméttalautffi&Iftortse Zsitvay Tibor alelnökre vár a Stogsz a béketárgyalásofonf eilSkésEftse A Vázsonyi-fféle választójog a ke*&ae£ek egy harmadában biztosította a titkos szavazást (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló karácsonyi Bethlen-interjúja adta első pozitív jelenségét annak, hogy a kormány elérkezettnek látná az időt a pártközi béke helyreállítására. Bethlen egyenesen kijelentette, hogy kívánatosnak tartani, ha az ellenzék már résztvenne a költségvetés vitájában és megjegyezte azt is, hogy a házelnöknek van meg leginkább a módja e célból pártközi megbeszélés egybehívására. Ez a pártközi megbeszélés, melyet a Pesti Napló karácsonyi Bethlen-interjúja jelzett, most pozitív tervvé vált s maga Scitovszky házelnök jelentette ki a Magyarországon, hogy elhatározta, hogy ily pártköziértekezlet egybehívásával a béke érdekében az első lépést megtegye. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ennek a lépésnek — információink alapján — úgy ahogy a terv egyelőre a nyilvánosság elé került, nem lehet sikere. Az ellenzék éppen Scitovszky házelnök részéről tapasztalhatta legnagyobb sérelmeit, hiszen ő rendelte el a képviselők tömeges karhatalmi kivezetését, így tehát ha minden egyéb előzmény nélkül most Scitovszky próbálná meg hivatalos formában a pártközi megbeszélés egybehívását, ennek a megbeszélésnek eredménytelensége már eleve meg van pecsételve, sőt a megbeszélés lehetősége is kérdéses, mert az ellenzéki blokkban résztvevő pártok azon meg mm jelennének. Az ellenzéki blokk intézőbizottságát péntekre, január 2-ára fosták össze ebben az ügyben, itt fognak az ellenzéki pártok hivatalosan állást foglalni. Úgy tudjuk, hogy a kormány körében is számolnak azzal, hogy az ilyen hivatalos pártközi értekezletnek bizonyos előkészítésre van szüksége és felmerült a gondolat, hogy Zsitvay Tibor, a Ház alelnöke volna alegalkalmpasabb személy a hivatalos tárgyalások előkészítésére. Zsitvay Tibor volt az, aki a kitiltó házba tarosat meghozatalaott békiteni próbált a kormány és ellenzék közt s így reá várna az a szerep, hogy az akkor megkezdett tárgyalások fonalát újra fölvegye. Ezekben a megbeszélésekben azonban az ellenzék ma már teljesen alárendelt szerepet tulajdonítana a kitiltások hatálytalanításának. Az ellenzék az új házszabályok úgynevezett békeparagrafusának alkalmazását, a kitiltások visszavonását, tizedrangú ügynek tekinti. A választójog titkossága és a választások tisztasága: ennek a két feltételnek biztosítása az egyetlen Plattform, amelyen komoly tárgyalások megindulhatnak. Az olyan pártközi megbeszélés, mely tehát a kitiltások visszavonását kínálná csak fel az ellenzéknek, egyértelmű volna a párbaj előtt szokásos békítőkísérlettel, vagyis puszta formasággal, ami célra nem vezethet. A választójog titkossága tekintetében Bethlen tudvalevően többször hivatkozott a Vázsolyi-féle választójogi törvényre is, oly módon, hogy az még megfontolás tárgya, vajjon a szavazás titkosságát nem lehetne-e kitér? ijeszteni a törvényhatósági városokon kívül a rendezett tanácsú városokra vagy az olyan kerületekre, melyek ipari központok tekinthetők. Vázsonyi Vilmos állapította meg előttünk, hogy az ő választójogi törvényére való hivatkozás ebben a formában helytelen, mert a Vázsonyi-féle választási törvény szerint titkos volt a szavazás: 1. a törvényhatósági városokban, 2. a rendezett tanácsús városokban, 1. az oly 'k' fideiekben, melyek egy községből állanak, 4. az oly 10 rületekben, melyek ipari központoknak tefidithetők, és 5. az oly kerületekben, melyekre a kormány egyébként a titkos szavazást tartja kívánatosnak, végeredményben pedig a kerületek legalább egyharmad részében titkosnak kell lennie a szavazásnak. Ebből a megállapításból önként következik, hogy a titkos szavazásról való tárgyalásokra a Rsrzsenyi-féle választójog egészen más plattformot ír elő, mint amilyet Bethlen miniszterelnök eddig emlegetett. Zsitvay Tibor most nincs Budapesten, újév után jön vissza a fővárosába s így legjobb esetben a hét végén indulhat meg részéről a békítő kísérlet újabb fölvétele. Annyi bizonyos, hogy a kitiltások óta letelt idő alatt az ellenzék elkese Szent év Szent Péter bazilikájában, amely az apostol hamvait őrzi s a világ katolikus hiveinek legszentebb búcsújáróhelye, XI. Pius pápa szimbolikus kalapácsütéssel megnyitotta a Szent év kapuját. Az istenes lélek különös áhitattal, nagy várakozásokkal tekint a kiváltságos esztendő elé: talán ez az 1925 lesz az áldott, az enyhületes, a békeszerző. Talán ez simítja el e bomlott világ feldúlt ábrázatát, ez állítja helyre a békességet a még mindig háborgó lelkekben, ez törli el a hosszú és véres háború utolsó nyomait a népek szívéből; hogy akik eddig egymás ellen gyűlölettel fenekedtek, ezután ismét egy testvérek legyenek és valóra váltsák az egy akol, egy pásztor evangéliumi álmát... Milyen lesz az 1925 Magyarországon? Folytatása komor, sivár, vigasztalan elődjének? Nyomott hangulatban, az emésztő gondokkal küszködve, a közélet bántó jelenségeitől zaklatva fogjuk-e átszenvedni ezt is, mint az 1924-et? Vagy Szent év lesz ez a holnap meginduló az egyetemes magyar nemzet minden fiának, a megtépett magyar haza minden hű, dolgos, hazáját szerető fiának? Ki tudná megmondani? A közgazdák reménykedve néznek a tavasz elé, ők tudják, miért. A politikusok fontoskodva keverik a kártyát. Csoportosulnak, klikkekbe verődnek, terveket szőnek. A főváros uralmáért serényen folyik az előcsatározás innen is, túl is. S aki mind e mahinációk, pártmozgalmak, paktumok és viszálykodások fölött áll, mint a Phárosz a zúgó, zajgó hullámok fölött, a kormány titokzatos szfinx-ábrázatot ölt és úgy intézi jól-rosszul és máról-holnapra az ország sorsát, mintha minden részletében kidolgozott és egészében nagyszabású koncepciója volna, amely mindent felölel, a nemzetközi kölcsönöktől a gazdasági válság megoldásán keresztül a kultúra és a közigazgatás egységes kiépítéséig, de taktikai okokból egyelőre jónak látná koncepciója eltitkolását. * A taktika lehet bölcs. De a koncepció hézagai mégis csak kilátszanak alóla. Mert mi volna az a panacea, amely ezt az országot elsősorban meggyógyíthatná! Az egész nemzet egyetemét átfogó béke, az intézményes, törvényekbe lefektetett jogegyenylőség, a forradalom és ellenforradalom , minden méreganyagát paralizáló kiengevztelődés és féledés. Errőlpedig szó sincs Itt-ott felbukkannak jelenségek.Eztel arra utalnak,hogy a kormány óhajta a kiengesztelődést és feledést- De ezek jelenségek inkább nyugtalanítók, ha van kifelé és befelé egyarán destruálók, mintsem aközmegn szolgálók. Mert a f éledés megbocsátás csak bizonyos í tat'kozik": a bűntettek s még súlyosabbu öntettek büntet egyik szélsőség részérv a 'miért, ne' kérdezzük. Mag' sebíráljuk. "Csak 'egyetlenségbe nem vonható lyrjryiijjMtfpp ... . állapítanunk. A'/;, hogy eJjKEp • /oldaliságnak politikai imlítéigui^ vímpyk. • Mi pedig 'azt mondjuk: fes íjrája* országnak nem politikai békére Wige. Legalább is elsősorban ai békére Van szüksége. Eli• lyrjiifc, fontos az is. Nékünk sem let/il/,*. hogy' n •meghasonlás kormánypárt és eL, között , kiélesedett. MeaTnoiui'tt/ji leplezetlenül véleméHWiyr vei szabad kétség'07' . . . k