Pesti Napló, 1925. március (76. évfolyam, 49–73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

LO' ' "Mii ^Tl/ETTI Budapest 1925 76. évfolyam 49. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAKt Egy hóra . . . . 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Egyes szám ára Ausztriában faétköznap és vasárnap 2500 naztrák korona. V Jtpg 3Q0O feopona Vasárnap, március 1 SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓH­I­VATAL, Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON ! József 62-30,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsbeni I., Kohla Markt 7. A vérbíróság 99 Kiss Ferenc a vérbírós&got okos­a ^gyilkosságáért Állapota ssil^es, «Se leheti hegy? élettoen marad &másf?sz parancsa a vérb íróság felállításáról (Saját tudósítónktól.) Kiss Ferenc huszon­n­égyéves fiatalember, a bombamerényletek pe­rének egyik főszereplője, aki vádlott és korona­tanú volt egy személyben, szombat délelőtt ön­gyilkosságot kísérelt meg. Ő volt az, aki az el­sőnek kinyomozott bombamerényletek ügyében tanúvallomást tett a rendőrségen s ennek alap­ján sikerült a Koháry uccai és a csehszlovák követség ellen tervezett merényletet kinyo­mozni, illetőleg meghiúsítani. Később letartóz­tatásba került, azután óvódéi­ ellenében szabad­lábra helyezték. Ekkor külföldre szökött. Már­ffyék perében szintén a vádlottak padján kel­lett volna ülnie, de csak a perben hozott ítélet kihirdetései után adott életjelt magáról, ami­kor is levelet írt Stoiger Jenő tárgyalási elnök­nek és közölte vele, hogy szerinte hol van a fogházban az egymással érintkező Márfiék tit­kos levélfülkéje. Később azután visszajött Bu­dapestre. Szokásét utólag azzal magyarázta, hogy Már­ff­y­ék vérbíróság­ától fél. Már akkori­ban megfenyegették s nemcsak saját életét nem érezte biztonságban, hanem a hozzátartozóiét sem-Szombat délelőtt -el­követett öngyilkossá­gát szintén a vérbír­ósággal hozza összefüg­gésbe. A rendőrséghez írott levelében írja: -"Tel­jesüljön a vérbíróság ítéletet. A vérbíróság nem először szerepel a nyil­vánosság előtt. Márffyék társaságának leleple­­zésekor jött először szóba a titokzatos vérbíró­ság. Különféle hírek terjedtek el erről a misz­tikus testületről, amely ott székelt a hírhedtté vált Ferenc körút 2. alatt. Csak Márffy szű­kebb környezete tudott bizonyosat a vérbíró­ságról, társaságának többi tagjai előtt szintén titokzatos volt ez az intézmény és remegve be­széltek róla. Amikor a rendőrség kinyomozta az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bomba­merényletet, akkor olyan gyanú merült fel, hogy a merénylet, egyik tettesét, Kasnyik Já­nost ez a vérbíróság kergette a halálba. Azt nem lehetett megállapítani, hogy öngyilkos­ságra kény­szert­tett­ek-e s Kasnyik a halálos ítéletét saját maga hajtotta-e végre. Azt is fel­tételezték a rendőrségen, hogy Márffyék min­denre kész társasága, a vérbíróság ítélete alapján, ezt a fiatalembert, aki talán nem tudta, a nagy bűn terhét tovább viselni, bele­dobhatta a Dunába. Márffy szűkebb környeze­tének egy másik tagja, Bek­e Zoltán, a Miklós Andor és Klassay Károly ellen megkísérelt merényletben való, Jászréb u­táni időben, gya­nús körülmények Töorett 8-igyilkos lett és ezt ugyancsak ennek a titokzatos vérbiróságnak­ a működésével hozták összefüggésbe. Mi is volt a vérbírósáág? Erre nézve érdekes megállapítást tett a ki­rályi törvényszék, amely a Márffy és társai ügyében hozott ítéletében, a vérbíróságról a következőket mondta: “ . . . Megállapítja a királyi büntetörvényszék azt is, h­ogy ezen, Márffy vezetése alatt álló, cso­port annyira a törvényen felül állónak képzelte magát, hogy hatósági jogkört és felségjogot bitorolva, az úgynevezett tanácsköztársaság forradalmi törvén­yszékeinek minid jára, úgyne­­­­vezett, vérbíróságot is szervezett, amely bíróság tényleg m­ű­ködésben is volt és ma­gát szükség esetén halálos ítéletek meg­hozatalára is feljogosítottnak é é­r­e­z­t­e. S habár e részben a nyomozás ered­ménnyel nem járt és tárgyi bizonyíték föl nem merült, mégis feltámadt az a gyanú, hogy Kas­nyik János halála ezen titokzatos bíróság műkö- í­­lésével áll összefüggésben... A bírósági ítélet e súlyos megállapításain kívül módunk volt megszerezni Márffy József­nek azt az •utasítását, amellyel vérbíróság fel­állítását elrendeli s működését megállapítja. ^ f Jl A vérb­íróságról ^iáaff^asate kit írásba foglalt Az egyikben utasítja helyettesét, Marosi Károlyt, h­ogy a parancsnoksága alatt álló nemzetvédelmi osztállyal közölje a vérbíróság megalakítását és szavaztassa meg a tagokat, hogy kiket kívánnak vérbirákul. Ezen írásos rendelkezés szerint, Márffy és Marosi nem vá­lasztható meg a vérbíróság tagjává, a nemzet­védelmi osztag minden többi tagja választó és választható. A szavazás titkosan úgy történt, hogy egy nyolcad rét összehajtott fehér papi­rosra mindenki fölírt öt nevet, s ezeket a szava­zatokat azután lezárt borítékban Márffy vette át, aki ennek alapján kinevezte a vérbíróság tagjait. A kinevezésről pedig Márffy levélben értesítette a vérbíróság tagjait. Ennek a levél­nek eredeti szövege a következő: É. 31. E. Budapest IX. ker. N. V. O. 54/923./IX. sz. Nys. 1923 április 27. Budapest. Küzlüm, hogy az osztály Önt a vérbíróság tag­jává választotta meg. Figyelmeztetni kívánom, hogy a bajtársak bizalma oly nagy Bajtársam iránt hogy az életüket tették le az ön kezébe arra az esetre, ha nem a Ke­r­e­s­z­t­é­n­y Magyar Haza érdekében dolgoznának, illetve az ellen bár­mit is vétenének. ,Csak arra kérem, hogy ezen választás nagy jelentőségét f­og­­sa Ön is úgy fel, mint a választó bajtársak fogták fel. Elvárom öntől, hogy példát mutasson majd a többi bajtársaknak minden tekintetben. A különítmény vérbíróságának elnökévé B­á­­­tori Miklós MÁV felügyelő bajtársat rendelem ki. Rendes tagok: B­e­k­ő, helyettes rendkívüli póttag Tiszta, Kovács, helyettes rendkívüli póttag Stroba, Városi, K­o­r­m­­á­n­y. Bátori bajtársamat utasítom, hogy mint a V. B. elnöke, tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a kerületi V. B. egyik alkalmas napon, pél­dául a párt­helyiségben összejöjje­ és a megala­kulással szükségessé váló megbeszéléseket megtart­sák. A V. B.-tagok lakását Marosi bajtárs tar­tozik haladéktalanul Bátori bajtárssal közölni. Az összejövetel megtörténtét 14 napon belül írásban jelentse. A vérbíróság elé a bűnös tago­kat én fogom utalni. Ugyancsak a vérbíró­ságot fölhatalmazom, hogy Keresztény Magyar Haza érdekében belátása szerint ítéletet hozhat az odautaltak felett. A vérbíróságnak kívánom, hogy minél kevesebb dolga legyen. t'g£ a vérbíróságnak, mint a V. B.-tagokn­ak, va­lamint ezen intézkedéseknek mindenki előtt titokban kell maradni. Arra nézve ugyan­csak javaslat teendő, hogy a V. B.-tárgyalás teljesen lesötétített teremben, vagy pedig álarcok mögött történjen, a bűnösnek nem ke­ll t­u­d­n­i­a ki a bírája, a V. B.-tag­ok egymást ismerhetik. Ezen utasítás szigorúan és bizalmasan kezelendő, gondosan megőrzendő. Márffy: Ez a vérbíróság volt az, amellyel Kiss Fe­renc szombat délelőtt elkövetett öngyilkosságát összefüggésbe hozza­ Ebert A német köztársaság első elnöke, ak­it a weimari nemzetgyűlés most hat éve vá­lasztott meg nagy többséggel díszes, de roppant felelősségű tisztére, ma reggel meghalt. »Ágyban, párnák közt«, mint egy alattomos kór áldozata, nem merénylő tőrétől, vagy bombavetéstől, ahogy félni lehetett. A hatalmas birodalom új elnök­választás elé­ kerül. És hogy a választás nem jelent egyúttal válságot, az ifjú né­met alkotmány válságát, hogy előrelátha­tólag simán, hevesebb összeütközés nélkül fog lebonyolódni, hogy a német birodalom­ban az 1918-iki annce terrible után a rend megszilárdult, a tekintélyek helyreállot­tak, a termelő­ és teremtő munka megin­dult, abban nagy, talán legnagyobb része van Friedrich Ebertnek, a német köztár­saság első elnökének. Friedrich Ebert egy esztendőben szü­letett a német császárral. Abban az­ évben, amely látta­ a franciák csúfos­ bukását, a poroszok diadalmas előrenyomulását, Vil­mos porosz királynak német császárrá ko­ronázását. Bölcsője egy szegény foldozó­varga szűk lakásában ringott és h­a a tizen­­kilencedik században még divatos lett vol­na horoszkópot és nativitást csinálni az újszülöttek részére, nem akadt volna olyan bolond fantáziájú asztrológus, aki azt merte volna jövendölni, hogy a heidelbergi szabó fia mint a német állam feje, mint az új német császár utóda fogja befejezni életét. Nagy sorsfordulatoknak, világtör­ténelmi katasztrófáknak kellett elkövet­kezniük, hogy a­ lehetetlen lehetővé, a kép­telenség valósággá váljék: véres, hosszú háborúnak, egy nagyhatalmú nép bukásá­nak, egy fényes trón gyászos megürülésé­nek, forradalomnak. Akik az ilyen katakliz­mák közepett a néprétegek mélységeiből fölemelkedik a végrehajtó hatalomf­ormára és nem szédül­­ meg, sőt világos fővel, erős akarattal, tiszta szívvel, tiszta kézzel áll meg a­ helyén: az tetőtől- tál­k­ig ember, az rászolgált népe hódolatára és az egész kulturált világ elismerésére. Tetőtől talpig embernek bizonyult Friedrich Abert már akkor, amikor egy­szerű­ pártember volt, elszánt, szívós, cél-

Next