Pesti Napló, 1925. június (76. évfolyam, 123–143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

L / n ff H Budapest, 1925 JLI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap is vasárnap 25 naras (2500 osztrák korona.) NAPLÓ 76. évfolyam 123. szám Arttin „ 2008 fiorona Szerda, június 3 SZERKESZTŐSÉG* Rákóczi út 54. szám, KIADÓHIVATAL) Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFÓN I József 62-30,62-31,62-32. szerkesztősés Bácskeni *TM.*eMaunkt 7. Forradalom szításával vádolja a komnány Beniczkyt „Beniczky vallomása példátlan persidia és politikai hajsza a kormányzón keresztül a kormány ellen" — a kormány meg­teszi a legerélyesebb ellenintézkedéseket — Szigorú bírói eljárás Beniczky és vallomásának nyilvános­ságrahozói ellen Vass József nyilatkozott a kormány álláspontjáról Szerdán csak ő beszél a házban a Beniczky-ügyről Az „Mi Újság"-ot bizonytalan időre betiltották (Saját tudósítónktól.) Bethlen miniszter­elnök még alig érkezett meg Genfbe, ahol a magyar állam legfontosabb pénzügyi és gaz­dasági kérdéseiben jelentős tanácskozásokat kell folytatnia, amikor idehaza a pihiköldi­­ünnepek csendjét a Somogyi-Bacsó-féle gyil­kosság mellékhajtásaként egy politikai ese­mény zavarta meg. Beniczky Ödön volt belügy­miniszter ugyanis, miután a Somogyi-Bacsó­féle gyilkosság ügyében teendő tanúvallomása céljára megtörtént a hivatalos titoktartás alól való felmentése, szombaton megjelent a kato­nai ügyészségnél és megtette vallomását. Idézése, ugyan csak június 6-ikára szólott, de mert Sróber volt hadügyminiszter elleni sajtóperéből kifolóan két heti fogházbüntetését kedden, 2­ikán kellett megkezdeni, arra kérte a katonai ügyészséget, hogy vallomását rögtön megtehesse. El is hozta magával tanúvallo­mását, mégpedig írásba foglalva és ezt az írásba foglalt tanúvallomást a katonai ügyész­ségen át is vették tőle, annak átvételéről pedig jegyzőkönyvet vettek fel. Beniczky Ödönnek ez az írásbeli vallomása meglepetésszerűen szó szerint megjelent pünkösd vasárnap. Az ügyészségen megállapították, hogy a közle­mény törvény szerint tiltott közleményszámba­n megy és ezért, de azért is, mert az ügyészség " ebben a közleményben kormányzósértést lá­tott, a lapnak bárhol található példányait még a vasárnap délelőtt folyamán elkobozták, pün­kösd hétfőjén délután pedig a rendőrség Be­niczky Ödönt előállította a főkapitányságra, onnan pedig még a hétfő délután folyamán átszállította az ügyészség Markó utcai fog­házába. Beniczky tanúvallomása, illetve annak köz­lése és az ő letartóztatása között, mint hiva­talosan kijelentik, csak formai kapcsolat van. Letartóztatása nem közvetlenül tanúvallomá­sának közzététele miatt történt, hanem azért, mert régebbi fogházbüntetésének végrehajtása alól csak haladékot élvezett és az igazságügyminiszter ennek az általa adott haladéknak azonnali hatálytalanítá­sát rendelte el azért, mert Beniczky e hala­dék alatt követte el mostani újabb bűncse­lekményét.. .Tulajdonképpen tehát azért tartóztatták le, hogy jogerős kéthetes fogházbüntetésének le­ülését azonnal megkezdje. Ezzel párhuzamosan azonban megindult ellene az újabb bűnvádi eljárás, tanúvallomásának tiltott közlése és e közlés­ben foglalt kormányzósértés miatt. Ugyancsak eljárás indult meg »Az Újság« című lap ellen, amelyben Beniczkynek ez a tanúvallomása megjelent, mégpedig szintén tiltott közlés és kormányzósértés vádja miatt. A lap ellen megindult e bűnvádi eljárás esetleges fejleményeiről, nevezetesen a lap kolportázsjogának megvonásáról, sőt­­ be­tiltásának lehetőségéről még a keddről szerdára virradó éjszakán a belügyminisz­tériumban folyik a tanácskozás. Lehetetlen nem megállapítani, hogy Be­niczky tanúvallomásának, amelynek tulajdon­képpen a Somogyi—Bacsó-féle gyilkosság tet­teseinek felderítésére kellett ,volna irányulnia, messzireható politikai háttere van. A szomorú emlékű gyilkosság e tanúvallomás és annak közlése folyták­ egyszeriben nagy politiktai üggyé lett, amely a pünkösdi ünnepek alatt és kedden is izgalmasan foglalkoztatta a kor­mányköröket épúgy, mint a politikai pártokat. Szinte permanens tanácskozások folytak a miniszterelnökségen, Vass József helyettes miniszterelnök hivatalában, a főka­pitányságon, a budapesti főügyészségen és nemcsak az egész főváros, hanem az egész or­szág tele van a legizgatóbb híresztelésekkel, ami alatt Beniczky már a Markó utcai fogház egy második emeleti cellájában­­ megkezdte kéthetes fogházbüntetésének kitöltését. Röviden ennyiben foglalhatjuk össze azokat a külsőleg jelentkező eseményeket, amelyek Beniczky tanúvallomásának szombati m­egtté­tele óta és a tanúvallomásnak vasárnapi közzé­tétele óta­ lezajlottak. A dolgok hátterének megvilágítását pedig az alábbiakban a legille­tékesebb tényező adja meg a Pesti Napló ol­vasóközönségének. Vass József helyettes mi­niszterelnök, aki kedden este 8 órakor fogadta a magyar sajtó képviselőit, köztük a Pesti Napló munkatársát is és részletesen nyilatko­zott a sajnálatos ügyről. Vass József f­elyettes miniszterelnök a Beniczky-ü­gy hátteréről A népjóléti minisztérium fogadótermében Fass helyettes miniszterelnök, Izakovszky belügyminisz­ter és Ángyán Béla sajtófőnök társaságában fogadta a sajtó­­képviselőit, köztük a Pesti Napló munkatár­sát. Rakovszky Iván belügyminiszter alig egy órá­val e fogadtatás előtt érkezett vissza a fővárosba Gesztről, ah­ol az ünnepek alatt tartózkodott és úgy-­­­szólván a vonatról sietett a népjóléti minisztériumba. Vass József információit a sajtó számára így ve­hette be: — Azért kérettem ide az urakat, hogy be­széljünk erről a sajnálatos eseményről és re­kapituláljam a közvélemény számára, tulaj­donképpen mi is, történt és mi van a hátteré­­ben annak, ami történt. Azzal kell kezdenem, hogy egészen sajátságos, hogy nem először esett meg, hogy amikor a miniszterelnök ki­teszi a lábát az országból, hogy nagyfontos­ságú kérdésekben a külfölddel tárgyalásokat folytasson, akkor itthon ilyen, vagy olyan formában valamilyen bombarobbanás követ­kezik be. Ez esetben arról a cikkről van szó, amely Beniczky Ödönnek a honvédség ügyésze előtt a Somogyi—Bacsó-féle gyilkossági ügy­ről tett tanúvallomását tartalmazza. — Meg kell állapítanom, hogy ebben a val­lomásban, melyet előre annyiszor és annyira beharangoztak és valóságos Demokles-karolvént Az ország nyugalma Az emlékezés, ez a csodatevő mágus, megpergeti a halálfilmet. Öt évvel ezelőtt, csípős februárnak va­lamely borús alkonyán történt. Két ember eltávozott munkahelyéről, nem mondhat­nók, hogy gyanútlanul, mert az egyiket, az idősebbiket, már hetekkel előbb balvégzet­nek mind sötétebbre komorodó sejtése gyö­törte, a másik pedig, az ifjabbik, ennek a nem ok nélkül való balsejtésnek tudója, védő kísérőül szegődött mestere és barátja mellé. A két férfi elindult munkahelyéről. A városnak legforgalmasabb részén szapo­rázták örök aggódástól siettetett lépteiket. Orv öklök lecsaptak reájuk. A meglepetés­nek egy zagyva pillanata után már benn ültek egy autóban, a halálautóban. A rájuk törő indulatos erőszaktól megbéklyózva, minden megengedett menetsebességnél sokkalta rohanóbb ütemben, igazán a vil­lámszerű pusztulás megvadult tempójában, robogott velük a halálautó, szinte izgalom­tól túlfeszült másodpercek alatt, Új­pest felé. A rohanás vége pedig? A halálautó beleütközött egy sorompóba. Egy balgatag rendőr rálőtt a megállni nem akaró autóra. Igazoltatási komédiák ékelődtek a tragikus filmbe. Még egy-két fülledt pillanat, aztán pedig betelt a két férfinak, a sok vihart lá­tott idősebbiknek és az élet legelején duz­zadó izmait feszítő ifjabbiknak, bizony nem eleve elrendelt, nem mennyei hatalom által akart, hanem ördögi emberektől elő­készített végzete. A Duna sokáig nem is­mer titkot. Hamar, talán sokkal hamarabb, mint az orgyilkosok szerették volna, iga­zán világgá kiáltó hírt adott a rettenetes gyilkosságról. Több mint öt éve már, hogy Somogyi Béla és Bacsó Béla végső hörgése segít­ségért és megtorlásért es­ve felrohant a februári komor ég felé. Öt­­év alatt sok­minden megrengett ezen a boldogtalan magyar glóbuson, de ennek a kettős gyil­kosságnak megtorlása még mindig nem vi­harzott, rá az ismert, nagyon jól ismert tettesekre. * öt esztendő alatt ismételten kísérletek estek a meggyalázott erkölcsi világrend ki­engesztelésére. Vannak halottak, akik örökké visszajárnak mindaddig, míg jogos bosszúvágyuk nem fér meg a sírdomb alatt. Nem üres frázis, — akárhogyan meg­mosolyogja is az erkölcsi tekinteteket sutba rúgó cinizmus — hogy az ártatlanul kiontott vér elnémíthatatlan hangossággal kiált égnek. Somogyi és Bacsó rémdrá­mába illő meggyilkolása, amelyért nem zuhant megtorlás a bűnösök ádáz fejére, a magyar közéletet olyan még mindig ha­tékony méreggel fertőzte meg, amilyet minden büntetlenül gőgösködő gonosztett szakadatlanul termel. Ezt a méreganyagot minél radikálisabban el kell távolítani a magyar társadalom szervezetéből, és­­éppen ezért, helyesléssel kell fogadnunk minden törekvést, amelynek az a célja, hogy a Bacsó—Somogyi-gyilkosság bűnöseire­­rá­csapjon a törvény ökle a maga legmázsá­sabb erejével. Ha a legújabb lépés, amely ebben az ügyben történt, csakis afelé a mindenki által tiszteletben tartott cél felé irányulna, általános helyeslés fogadná. A célt azonban mellékcéloktól szabatosan el­különítve kell kitűznünk, a hozzávivő út­nak pedig egyenesnek és semmiféle mel­lékösv­ényre félrekanyargónak nem szabad, lennie.

Next