Pesti Napló, 1925. június (76. évfolyam, 123–143. szám)
1925-06-03 / 123. szám
L / n ff H Budapest, 1925 JLI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap is vasárnap 25 naras (2500 osztrák korona.) NAPLÓ 76. évfolyam 123. szám Arttin „ 2008 fiorona Szerda, június 3 SZERKESZTŐSÉG* Rákóczi út 54. szám, KIADÓHIVATAL) Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFÓN I József 62-30,62-31,62-32. szerkesztősés Bácskeni *TM.*eMaunkt 7. Forradalom szításával vádolja a komnány Beniczkyt „Beniczky vallomása példátlan persidia és politikai hajsza a kormányzón keresztül a kormány ellen" — a kormány megteszi a legerélyesebb ellenintézkedéseket — Szigorú bírói eljárás Beniczky és vallomásának nyilvánosságrahozói ellen Vass József nyilatkozott a kormány álláspontjáról Szerdán csak ő beszél a házban a Beniczky-ügyről Az „Mi Újság"-ot bizonytalan időre betiltották (Saját tudósítónktól.) Bethlen miniszterelnök még alig érkezett meg Genfbe, ahol a magyar állam legfontosabb pénzügyi és gazdasági kérdéseiben jelentős tanácskozásokat kell folytatnia, amikor idehaza a pihiköldiünnepek csendjét a Somogyi-Bacsó-féle gyilkosság mellékhajtásaként egy politikai esemény zavarta meg. Beniczky Ödön volt belügyminiszter ugyanis, miután a Somogyi-Bacsóféle gyilkosság ügyében teendő tanúvallomása céljára megtörtént a hivatalos titoktartás alól való felmentése, szombaton megjelent a katonai ügyészségnél és megtette vallomását. Idézése, ugyan csak június 6-ikára szólott, de mert Sróber volt hadügyminiszter elleni sajtóperéből kifolóan két heti fogházbüntetését kedden, 2ikán kellett megkezdeni, arra kérte a katonai ügyészséget, hogy vallomását rögtön megtehesse. El is hozta magával tanúvallomását, mégpedig írásba foglalva és ezt az írásba foglalt tanúvallomást a katonai ügyészségen át is vették tőle, annak átvételéről pedig jegyzőkönyvet vettek fel. Beniczky Ödönnek ez az írásbeli vallomása meglepetésszerűen szó szerint megjelent pünkösd vasárnap. Az ügyészségen megállapították, hogy a közlemény törvény szerint tiltott közleményszámban megy és ezért, de azért is, mert az ügyészség " ebben a közleményben kormányzósértést látott, a lapnak bárhol található példányait még a vasárnap délelőtt folyamán elkobozták, pünkösd hétfőjén délután pedig a rendőrség Beniczky Ödönt előállította a főkapitányságra, onnan pedig még a hétfő délután folyamán átszállította az ügyészség Markó utcai fogházába. Beniczky tanúvallomása, illetve annak közlése és az ő letartóztatása között, mint hivatalosan kijelentik, csak formai kapcsolat van. Letartóztatása nem közvetlenül tanúvallomásának közzététele miatt történt, hanem azért, mert régebbi fogházbüntetésének végrehajtása alól csak haladékot élvezett és az igazságügyminiszter ennek az általa adott haladéknak azonnali hatálytalanítását rendelte el azért, mert Beniczky e haladék alatt követte el mostani újabb bűncselekményét.. .Tulajdonképpen tehát azért tartóztatták le, hogy jogerős kéthetes fogházbüntetésének leülését azonnal megkezdje. Ezzel párhuzamosan azonban megindult ellene az újabb bűnvádi eljárás, tanúvallomásának tiltott közlése és e közlésben foglalt kormányzósértés miatt. Ugyancsak eljárás indult meg »Az Újság« című lap ellen, amelyben Beniczkynek ez a tanúvallomása megjelent, mégpedig szintén tiltott közlés és kormányzósértés vádja miatt. A lap ellen megindult e bűnvádi eljárás esetleges fejleményeiről, nevezetesen a lap kolportázsjogának megvonásáról, sőt betiltásának lehetőségéről még a keddről szerdára virradó éjszakán a belügyminisztériumban folyik a tanácskozás. Lehetetlen nem megállapítani, hogy Beniczky tanúvallomásának, amelynek tulajdonképpen a Somogyi—Bacsó-féle gyilkosság tetteseinek felderítésére kellett ,volna irányulnia, messzireható politikai háttere van. A szomorú emlékű gyilkosság e tanúvallomás és annak közlése folyták egyszeriben nagy politiktai üggyé lett, amely a pünkösdi ünnepek alatt és kedden is izgalmasan foglalkoztatta a kormányköröket épúgy, mint a politikai pártokat. Szinte permanens tanácskozások folytak a miniszterelnökségen, Vass József helyettes miniszterelnök hivatalában, a főkapitányságon, a budapesti főügyészségen és nemcsak az egész főváros, hanem az egész ország tele van a legizgatóbb híresztelésekkel, ami alatt Beniczky már a Markó utcai fogház egy második emeleti cellájában megkezdte kéthetes fogházbüntetésének kitöltését. Röviden ennyiben foglalhatjuk össze azokat a külsőleg jelentkező eseményeket, amelyek Beniczky tanúvallomásának szombati megttétele óta és a tanúvallomásnak vasárnapi közzététele óta lezajlottak. A dolgok hátterének megvilágítását pedig az alábbiakban a legilletékesebb tényező adja meg a Pesti Napló olvasóközönségének. Vass József helyettes miniszterelnök, aki kedden este 8 órakor fogadta a magyar sajtó képviselőit, köztük a Pesti Napló munkatársát is és részletesen nyilatkozott a sajnálatos ügyről. Vass József felyettes miniszterelnök a Beniczky-ügy hátteréről A népjóléti minisztérium fogadótermében Fass helyettes miniszterelnök, Izakovszky belügyminiszter és Ángyán Béla sajtófőnök társaságában fogadta a sajtóképviselőit, köztük a Pesti Napló munkatársát. Rakovszky Iván belügyminiszter alig egy órával e fogadtatás előtt érkezett vissza a fővárosba Gesztről, ahol az ünnepek alatt tartózkodott és úgy-szólván a vonatról sietett a népjóléti minisztériumba. Vass József információit a sajtó számára így vehette be: — Azért kérettem ide az urakat, hogy beszéljünk erről a sajnálatos eseményről és rekapituláljam a közvélemény számára, tulajdonképpen mi is, történt és mi van a hátterében annak, ami történt. Azzal kell kezdenem, hogy egészen sajátságos, hogy nem először esett meg, hogy amikor a miniszterelnök kiteszi a lábát az országból, hogy nagyfontosságú kérdésekben a külfölddel tárgyalásokat folytasson, akkor itthon ilyen, vagy olyan formában valamilyen bombarobbanás következik be. Ez esetben arról a cikkről van szó, amely Beniczky Ödönnek a honvédség ügyésze előtt a Somogyi—Bacsó-féle gyilkossági ügyről tett tanúvallomását tartalmazza. — Meg kell állapítanom, hogy ebben a vallomásban, melyet előre annyiszor és annyira beharangoztak és valóságos Demokles-karolvént Az ország nyugalma Az emlékezés, ez a csodatevő mágus, megpergeti a halálfilmet. Öt évvel ezelőtt, csípős februárnak valamely borús alkonyán történt. Két ember eltávozott munkahelyéről, nem mondhatnók, hogy gyanútlanul, mert az egyiket, az idősebbiket, már hetekkel előbb balvégzetnek mind sötétebbre komorodó sejtése gyötörte, a másik pedig, az ifjabbik, ennek a nem ok nélkül való balsejtésnek tudója, védő kísérőül szegődött mestere és barátja mellé. A két férfi elindult munkahelyéről. A városnak legforgalmasabb részén szaporázták örök aggódástól siettetett lépteiket. Orv öklök lecsaptak reájuk. A meglepetésnek egy zagyva pillanata után már benn ültek egy autóban, a halálautóban. A rájuk törő indulatos erőszaktól megbéklyózva, minden megengedett menetsebességnél sokkalta rohanóbb ütemben, igazán a villámszerű pusztulás megvadult tempójában, robogott velük a halálautó, szinte izgalomtól túlfeszült másodpercek alatt, Újpest felé. A rohanás vége pedig? A halálautó beleütközött egy sorompóba. Egy balgatag rendőr rálőtt a megállni nem akaró autóra. Igazoltatási komédiák ékelődtek a tragikus filmbe. Még egy-két fülledt pillanat, aztán pedig betelt a két férfinak, a sok vihart látott idősebbiknek és az élet legelején duzzadó izmait feszítő ifjabbiknak, bizony nem eleve elrendelt, nem mennyei hatalom által akart, hanem ördögi emberektől előkészített végzete. A Duna sokáig nem ismer titkot. Hamar, talán sokkal hamarabb, mint az orgyilkosok szerették volna, igazán világgá kiáltó hírt adott a rettenetes gyilkosságról. Több mint öt éve már, hogy Somogyi Béla és Bacsó Béla végső hörgése segítségért és megtorlásért esve felrohant a februári komor ég felé. Ötév alatt sokminden megrengett ezen a boldogtalan magyar glóbuson, de ennek a kettős gyilkosságnak megtorlása még mindig nem viharzott, rá az ismert, nagyon jól ismert tettesekre. * öt esztendő alatt ismételten kísérletek estek a meggyalázott erkölcsi világrend kiengesztelésére. Vannak halottak, akik örökké visszajárnak mindaddig, míg jogos bosszúvágyuk nem fér meg a sírdomb alatt. Nem üres frázis, — akárhogyan megmosolyogja is az erkölcsi tekinteteket sutba rúgó cinizmus — hogy az ártatlanul kiontott vér elnémíthatatlan hangossággal kiált égnek. Somogyi és Bacsó rémdrámába illő meggyilkolása, amelyért nem zuhant megtorlás a bűnösök ádáz fejére, a magyar közéletet olyan még mindig hatékony méreggel fertőzte meg, amilyet minden büntetlenül gőgösködő gonosztett szakadatlanul termel. Ezt a méreganyagot minél radikálisabban el kell távolítani a magyar társadalom szervezetéből, éséppen ezért, helyesléssel kell fogadnunk minden törekvést, amelynek az a célja, hogy a Bacsó—Somogyi-gyilkosság bűnöseirerácsapjon a törvény ökle a maga legmázsásabb erejével. Ha a legújabb lépés, amely ebben az ügyben történt, csakis afelé a mindenki által tiszteletben tartott cél felé irányulna, általános helyeslés fogadná. A célt azonban mellékcéloktól szabatosan elkülönítve kell kitűznünk, a hozzávivő útnak pedig egyenesnek és semmiféle mellékösvényre félrekanyargónak nem szabad, lennie.