Pesti Napló, 1925. július (76. évfolyam, 144–170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

Budapest, 1925 76. évfolyam 144. szám Jlva 2Q00 ftor*ona Szerda, július 1 SZERKESZTŐSÉG* Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL­ Erzsébet körút 18—20. b*. TELEFON­­ József 62-30,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsbeni k. Kohlmaxkt 7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám­ára. Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Eggyes szám­ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 25­­tavas (2500 osztrák korona.) SSS Vass József és Rakovszky Iván az emigrációs szakaszról, az emigránsok haza­téréséről, a Vági-f­éle csoport letartóztatásáról és a parlament hátralevő munkarendjének gyors elintézéséről (Saját tudósítónktól.) A Somogyi—Bacsó­ügy feltámadása, a Beniczky-ügy kiéleződése, a titkos választójog klotűrrel való leszavazása és az indemnitásnak ugyancsak klotűrrel való elintézése — ellenére, csodálatosképpen mégis nyugodtabb mederbe terelődött a politikai és parlamenti helyzet, ésannyira, hogy a mai je­lenségek szerint a Ház talán már a hét végére elintézheti a választójogi javalatot, esetleg a még hátralévő egyéb javaslatokat is és hama­rosan megkezdheti nyári vakációját. A logika ismét cserbenhagyta tehát a politikai esemé­nyek fejlődését. A nyári időszaknak — mégha csak a ka­lendárium jelzi is, nem pedig egyúttal az idő­járás — megvan úgy látszik az a csodálatos garázsa, hogy a leghevesebb politikai harcokat is letompítja. Szakszerű, csendes mederben folyt kedden egész nap a választójogi vita és noha a szakaszok jelentékeny részénél sűrű hozzászólások voltak, — különösen Vázsonyi Vilmos állott elő a módosításoknak egész soro­zatával — mégis egy ülés alatt több mint negyven szakasszal végeztek és estére már a 60. szakasznál tartottak-A legközelebbi komoly ütközőpont, amely most ismét soron van, a 62. szakasz, amelynek egyik pontja szerint azok, akik a választójogi törvény kihirdetését megelőzően egy év óta tá­vol voltak az országból, képviselővé nem is je­lölhetők. Ezt a szakaszt emigrációs szakasznak hívják, mert a szocialisták szerint a szakasz éle az emigránsok ellen, köztük különösen Garami, Buchinger és Lovászy ellen irányul. A Pesti Napló vasárnapi politikai cikke rámutatott arra, hogy ennek az emigrációs szakasznak a módosításán múlik, várjon a választójogi vitát gyors tempóban be lehet-e fejezni. Vass József szombati parlamenti felszólalása alapján rá­mutattunk arra is, hogy a helyettes miniszter­elnök bizonyos értékeléssel emlékezett meg kü­lönösen Garamiról, amiből már arra lehetett következtetni, hogy a kormány e szakasz mó­dosítása elől bizonyos­­ mértékig nem zárkózik el. Ma már pozitívebben lehet írni erről a dolog­ról, sőt módunkban van erről a pontról Vass József helyettes miniszterelnöknek a Pesti Napló munkatársa előtt tett nyilatko­zatát közölni, amely pontosan megjelöli már azt is, hogy a kormány az úgynevezett emigrá­ciós szakasz tekintetében mire hajlandó. Vass József helyettes miniszterelnök erre nézve a következőket mondotta munkatársunknak: " A 62. szakasznál csakugyan szó van arról, hogy a kormány lehetőséget nyújt, hogy e szakasz hatálya alól kivételezést gyakorolhasson. Pontosab­ban arról van szó, hogy ebbe a szakaszba olyan ki­egészítő passzust toldanánk bele, amely szerint a miniszterelnök előterjesztésére a miniszter­tanács kimondhatja bizonyos egyénekre, hogy noha azok a választójogi törvény kihirdetése előtt egy évig nem tartózkodtak Magyarországon, azért mégis képviselővé jelölhetők, illetve vá­laszthatók-Közbevetettük itt a kérdést, váljon a ki­egészítő passzus nem abból a különleges célból van szervezve, hogy az Garamira és társaira legyen vonatkoztatható? Vass József erre így felelt: — Semmiféle megjelölt személyre nem gondolunk. E szakasz pótlása csak általában adna fölhatalma­zást a kormánynak, hogy e szakasz hatálya alól bizonyos kivételeket engedélyezzen. Megkérdeztük még a helyettes miniszter­elnököt, vájjon az em­­rációs szakasz ügyéről folytak-e közvetlen tárgyalások a kormány és Folyosói híresztelések ugyanis tévesen kap­csolták össze az ügyet az emigrációs szakasz módosításával. Vass József helyettes miniszter­elnök megállapította munkatársunk előtt, hogy az emigránsok hazatérése, már a dolog ter­mészete szerint, nem tartozik a választójog keretébe. E tekintetben változatlan a kormánynak az az álláspontja, hogy mindazok az emigránsok, akik hazatérni kívánnak, az eddigi módszer szerint, az igazságügyminiszter előterjesztésére, a mi­nisztertanácstól erre engedélyt kaphatnak, ami rájuk nézve azzal az előnnyel jár, hogy ameny­nyiben bűnvádi eljárás folyik ellenük, az el­járás ügyében szabadlábon védekezhetnek. Úgy a belügyminiszterrel, mint a helyettes miniszterelnökkel beszéltünk Vágiék letartóztatásáról a szocialisták között. "A helyettes miniszter­elnök válasza ez volt: " Semmiféle tárgyalás ez ügyben nem volt. A kormánynak teljesen spontán terve, hogy a 62. sza­kasz alól kivételezéseidre is lehetőséget szerezzen magának. Ugyancsak az emigrációs szakasz ügyében Rakovszky Iván belügyminiszterrel is beszéltünk. A belügyminiszter a tervbe vett módosítás, illetve pótlás részleteiről nem nyi­latkozott, de egy szóval sem cáfolta meg az emigrációs szakasz előbb említett módon való kiegészítésének a tervét. Úgy a helyettes miniszterelnök, mint a Bel­ügyminiszter éppen a keddi ülés lefolyása alap­ján, annak a reményének adott kifejezést, hogy a­­választójogi vitát néhány napon belül most már simán be tudják majd fejezni és így a Ház mielőbb megkezdheti nyári szabadságát. A szocialistákkal is beszéltünk az emigrációs szakaszról, és ők a maguk részéről állapították meg ugyancsak, h­ogy velük ez ügyben senki tárgyalást nem folytatott. Egyébként érdeklődéssel néznek a szerdán napirendre kerülő emigrációs szakasz ügyében a kormány nyilatkozata elé. Az ő ál­láspontjuk természetesen a szakasz teljes törlé­sét kívánja. Ugyanebbe a kérdéskomplexumba tartozik is. Előre kell bocsátanunk e tekintetben a szo­ciáldemokraták álláspontját, amelyet Peidl Gyula és Peyer Károly szociáldemokrata képviselők fejtettek ki előt­tünk. A szocialisták természetesen elvi szem­pontból helytelenítik ezt a letartóztatást, de rámutatnak arra is, hogy íme, ezt a csoportot akarták a kormány részéről nem sok ellenünk, de az ellenzéki blokk ellen a fővárosi válasz­tásokon kijátszani, most pedig, amikor kiderült, hogy egyetlen kerületben még kellő számú ajánlót sem tudtak szerezni, »letartóztatják őket«. Némi gúnnyal állapítják meg a szocia­listák azt is, hogy ez a letartóztatás al­kalmas arra, hogy »mártírokká­ avassa e jelentéktelen csoport vezetőit és ily mó­don »segíti elő ennek a csoportnak eddig teljesen eredménytelen szervezkedését"-, az emigránsok hazatérésének az ü­gye. ­ Rakovszky Iván feelülgyminiszter Vágiék letartóztatásáról a következőket mon­dotta­ munkatársunknak: — Régen figyeljük már ezt a csoportot és infor­málva voltunk üzelmeikről. A kormánynak soha esze ágában se volt, hogy Vágiékat játsszák ki a szocia­listák, vagy bárki ellen. Ez lehetett bizonyos jobbos- ! Szanálás és magángazdaság írta: Matlekovics Sándor . A háború után olyan sok érték­ veszett el és a trianoni béke következményekép­pen olyan súlyos bilincsekbe került az or­szág, hogy saját erejéből nem tudott talpra­álla­ni. Lehetetlenné tette a trianoni szer­ződés a külföldi hitel igénybevételét is, mégpedig tét­álból. Először a jóvátétel Damokles-kardját függesztette állandóan gazdasági életünk fölé azáltal, hogy nem állapította meg a hadikárpótlás címén fizetendő összeget, hanem ehelyett csupán általában a jóvátétel elvét hangoztatta. A második ol, amely lehetetlenné teszi a külföldi hitel igénybevételét, hogy a jóvá­tétel számára lefötötte az összes állami bevételeket és az állami vagyont. E két körülményből kifolyólag igen súlyos helyzetbe került az ország, mert békében is, amikor gazdaságilag sokkal erősebbek voltunk, mindig rászorultunk a külföldi tőkére. A háború után pedig, ami­kor teljesen tönkretettek bennünket, nem tudtunk külföldi tőkéhez jutni, helyeseb­ben mondva azért nem kaptunk külföldi hitelt, mert nem voltak zálogaink. Ennek következtében az ország kénytelen volt az eddigi hitelforráshoz, a papírpénz kibo­csátásához fordulni. Ez okozta az infláció nagyságát és a pénz teljes leromlását. Ily viszonyok között az állami ház­tartásban be kellett, állania az egyensúly teljes hiányának. Ez az igazi ok, amiért Magyarország talpraállása érdekében a külföldhöz kellett fordulni és a nagy­antanttal kellett rendbehozni függő hely­zetünket. Amikor a magyar kormánynak sikerült a Népszövetség hozzá­járulását megnyerni a magyar gazdasági viszonyok javítása érdekében, akkol kezdődött meg tulajdonképpen hazánk gazdasági és pénz-,­ügyi téren való szanálása. Min alapszik tulajdonképpen a szaná­lás? Mint ismeretes, annak idején először a jóvátételre vonatkozólag kellett megál­lapodnunk a nagyhatalmakkal, mely sze­rint 1926 évtől kezdve átlag 10 millió aranykoronát fizetünk húsz éven keresztül a jóvátétel céljaira. Másodszor az állami vagyon és jövedelem zálogolása megszűnt, továbbá az államháztartás tételeit terv­szerűen hat félév alatt egyensúlyba hoztuk, úgyhogy az 1926. év második felében az állami háztartás már nem defi­cittel, hanem felesleggel zárul. Ennek a szanálási programnak a keresztülvitelére alakult a külföldi ellenőrzés és küldetett ide a népszövetségi főbiztos, akinek a fel­adata, hogy havonként az állami költség­vetést megállapítsa és ellenőrizze. Az idő­közi deficitek számára 250 millió arany­korona kölcsönt kapott az állam, amely­nek hovafordítása szintén ellenőrzés alatt áll. Végül elrendelték a jegybank felál­lítását. A szanálási programnak ez a része eddig nemcsak hogy teljesen bevált az ál­lamháztartásban, hanem már a külföldi ellenőrzés mellett az 1925/26. évre a büdsé 27,5 millió aranykorona, vagyis 398 mil­liárd papírkorona többletet mutat, holott a program szerint még 99 millió deficit mutatkozni fog. Az infláció teljesen meg­szűnt. A jegybank működése bevált. A­ pénzjegyek fedezete a legjobb bankokhoz mérten igen magas, az utóbbi kimutatás szerint a jegybank fedezete: 51,5, százalék

Next