Pesti Napló, 1925. július (76. évfolyam, 144–170. szám)
1925-07-01 / 144. szám
Budapest, 1925 76. évfolyam 144. szám Jlva 2Q00 ftor*ona Szerda, július 1 SZERKESZTŐSÉG* Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18—20. b*. TELEFON József 62-30,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsbeni k. Kohlmaxkt 7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes számára. Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Eggyes számára Ausztriában hétköznap és vasárnap 25tavas (2500 osztrák korona.) SSS Vass József és Rakovszky Iván az emigrációs szakaszról, az emigránsok hazatéréséről, a Vági-féle csoport letartóztatásáról és a parlament hátralevő munkarendjének gyors elintézéséről (Saját tudósítónktól.) A Somogyi—Bacsóügy feltámadása, a Beniczky-ügy kiéleződése, a titkos választójog klotűrrel való leszavazása és az indemnitásnak ugyancsak klotűrrel való elintézése — ellenére, csodálatosképpen mégis nyugodtabb mederbe terelődött a politikai és parlamenti helyzet, ésannyira, hogy a mai jelenségek szerint a Ház talán már a hét végére elintézheti a választójogi javalatot, esetleg a még hátralévő egyéb javaslatokat is és hamarosan megkezdheti nyári vakációját. A logika ismét cserbenhagyta tehát a politikai események fejlődését. A nyári időszaknak — mégha csak a kalendárium jelzi is, nem pedig egyúttal az időjárás — megvan úgy látszik az a csodálatos garázsa, hogy a leghevesebb politikai harcokat is letompítja. Szakszerű, csendes mederben folyt kedden egész nap a választójogi vita és noha a szakaszok jelentékeny részénél sűrű hozzászólások voltak, — különösen Vázsonyi Vilmos állott elő a módosításoknak egész sorozatával — mégis egy ülés alatt több mint negyven szakasszal végeztek és estére már a 60. szakasznál tartottak-A legközelebbi komoly ütközőpont, amely most ismét soron van, a 62. szakasz, amelynek egyik pontja szerint azok, akik a választójogi törvény kihirdetését megelőzően egy év óta távol voltak az országból, képviselővé nem is jelölhetők. Ezt a szakaszt emigrációs szakasznak hívják, mert a szocialisták szerint a szakasz éle az emigránsok ellen, köztük különösen Garami, Buchinger és Lovászy ellen irányul. A Pesti Napló vasárnapi politikai cikke rámutatott arra, hogy ennek az emigrációs szakasznak a módosításán múlik, várjon a választójogi vitát gyors tempóban be lehet-e fejezni. Vass József szombati parlamenti felszólalása alapján rámutattunk arra is, hogy a helyettes miniszterelnök bizonyos értékeléssel emlékezett meg különösen Garamiról, amiből már arra lehetett következtetni, hogy a kormány e szakasz módosítása elől bizonyos mértékig nem zárkózik el. Ma már pozitívebben lehet írni erről a dologról, sőt módunkban van erről a pontról Vass József helyettes miniszterelnöknek a Pesti Napló munkatársa előtt tett nyilatkozatát közölni, amely pontosan megjelöli már azt is, hogy a kormány az úgynevezett emigrációs szakasz tekintetében mire hajlandó. Vass József helyettes miniszterelnök erre nézve a következőket mondotta munkatársunknak: " A 62. szakasznál csakugyan szó van arról, hogy a kormány lehetőséget nyújt, hogy e szakasz hatálya alól kivételezést gyakorolhasson. Pontosabban arról van szó, hogy ebbe a szakaszba olyan kiegészítő passzust toldanánk bele, amely szerint a miniszterelnök előterjesztésére a minisztertanács kimondhatja bizonyos egyénekre, hogy noha azok a választójogi törvény kihirdetése előtt egy évig nem tartózkodtak Magyarországon, azért mégis képviselővé jelölhetők, illetve választhatók-Közbevetettük itt a kérdést, váljon a kiegészítő passzus nem abból a különleges célból van szervezve, hogy az Garamira és társaira legyen vonatkoztatható? Vass József erre így felelt: — Semmiféle megjelölt személyre nem gondolunk. E szakasz pótlása csak általában adna fölhatalmazást a kormánynak, hogy e szakasz hatálya alól bizonyos kivételeket engedélyezzen. Megkérdeztük még a helyettes miniszterelnököt, vájjon az emrációs szakasz ügyéről folytak-e közvetlen tárgyalások a kormány és Folyosói híresztelések ugyanis tévesen kapcsolták össze az ügyet az emigrációs szakasz módosításával. Vass József helyettes miniszterelnök megállapította munkatársunk előtt, hogy az emigránsok hazatérése, már a dolog természete szerint, nem tartozik a választójog keretébe. E tekintetben változatlan a kormánynak az az álláspontja, hogy mindazok az emigránsok, akik hazatérni kívánnak, az eddigi módszer szerint, az igazságügyminiszter előterjesztésére, a minisztertanácstól erre engedélyt kaphatnak, ami rájuk nézve azzal az előnnyel jár, hogy amenynyiben bűnvádi eljárás folyik ellenük, az eljárás ügyében szabadlábon védekezhetnek. Úgy a belügyminiszterrel, mint a helyettes miniszterelnökkel beszéltünk Vágiék letartóztatásáról a szocialisták között. "A helyettes miniszterelnök válasza ez volt: " Semmiféle tárgyalás ez ügyben nem volt. A kormánynak teljesen spontán terve, hogy a 62. szakasz alól kivételezéseidre is lehetőséget szerezzen magának. Ugyancsak az emigrációs szakasz ügyében Rakovszky Iván belügyminiszterrel is beszéltünk. A belügyminiszter a tervbe vett módosítás, illetve pótlás részleteiről nem nyilatkozott, de egy szóval sem cáfolta meg az emigrációs szakasz előbb említett módon való kiegészítésének a tervét. Úgy a helyettes miniszterelnök, mint a Belügyminiszter éppen a keddi ülés lefolyása alapján, annak a reményének adott kifejezést, hogy aválasztójogi vitát néhány napon belül most már simán be tudják majd fejezni és így a Ház mielőbb megkezdheti nyári szabadságát. A szocialistákkal is beszéltünk az emigrációs szakaszról, és ők a maguk részéről állapították meg ugyancsak, hogy velük ez ügyben senki tárgyalást nem folytatott. Egyébként érdeklődéssel néznek a szerdán napirendre kerülő emigrációs szakasz ügyében a kormány nyilatkozata elé. Az ő álláspontjuk természetesen a szakasz teljes törlését kívánja. Ugyanebbe a kérdéskomplexumba tartozik is. Előre kell bocsátanunk e tekintetben a szociáldemokraták álláspontját, amelyet Peidl Gyula és Peyer Károly szociáldemokrata képviselők fejtettek ki előttünk. A szocialisták természetesen elvi szempontból helytelenítik ezt a letartóztatást, de rámutatnak arra is, hogy íme, ezt a csoportot akarták a kormány részéről nem sok ellenünk, de az ellenzéki blokk ellen a fővárosi választásokon kijátszani, most pedig, amikor kiderült, hogy egyetlen kerületben még kellő számú ajánlót sem tudtak szerezni, »letartóztatják őket«. Némi gúnnyal állapítják meg a szocialisták azt is, hogy ez a letartóztatás alkalmas arra, hogy »mártírokká avassa e jelentéktelen csoport vezetőit és ily módon »segíti elő ennek a csoportnak eddig teljesen eredménytelen szervezkedését"-, az emigránsok hazatérésének az ügye. Rakovszky Iván feelülgyminiszter Vágiék letartóztatásáról a következőket mondotta munkatársunknak: — Régen figyeljük már ezt a csoportot és informálva voltunk üzelmeikről. A kormánynak soha esze ágában se volt, hogy Vágiékat játsszák ki a szocialisták, vagy bárki ellen. Ez lehetett bizonyos jobbos- ! Szanálás és magángazdaság írta: Matlekovics Sándor . A háború után olyan sok érték veszett el és a trianoni béke következményeképpen olyan súlyos bilincsekbe került az ország, hogy saját erejéből nem tudott talpraállani. Lehetetlenné tette a trianoni szerződés a külföldi hitel igénybevételét is, mégpedig tétálból. Először a jóvátétel Damokles-kardját függesztette állandóan gazdasági életünk fölé azáltal, hogy nem állapította meg a hadikárpótlás címén fizetendő összeget, hanem ehelyett csupán általában a jóvátétel elvét hangoztatta. A második ol, amely lehetetlenné teszi a külföldi hitel igénybevételét, hogy a jóvátétel számára lefötötte az összes állami bevételeket és az állami vagyont. E két körülményből kifolyólag igen súlyos helyzetbe került az ország, mert békében is, amikor gazdaságilag sokkal erősebbek voltunk, mindig rászorultunk a külföldi tőkére. A háború után pedig, amikor teljesen tönkretettek bennünket, nem tudtunk külföldi tőkéhez jutni, helyesebben mondva azért nem kaptunk külföldi hitelt, mert nem voltak zálogaink. Ennek következtében az ország kénytelen volt az eddigi hitelforráshoz, a papírpénz kibocsátásához fordulni. Ez okozta az infláció nagyságát és a pénz teljes leromlását. Ily viszonyok között az állami háztartásban be kellett, állania az egyensúly teljes hiányának. Ez az igazi ok, amiért Magyarország talpraállása érdekében a külföldhöz kellett fordulni és a nagyantanttal kellett rendbehozni függő helyzetünket. Amikor a magyar kormánynak sikerült a Népszövetség hozzájárulását megnyerni a magyar gazdasági viszonyok javítása érdekében, akkol kezdődött meg tulajdonképpen hazánk gazdasági és pénz-,ügyi téren való szanálása. Min alapszik tulajdonképpen a szanálás? Mint ismeretes, annak idején először a jóvátételre vonatkozólag kellett megállapodnunk a nagyhatalmakkal, mely szerint 1926 évtől kezdve átlag 10 millió aranykoronát fizetünk húsz éven keresztül a jóvátétel céljaira. Másodszor az állami vagyon és jövedelem zálogolása megszűnt, továbbá az államháztartás tételeit tervszerűen hat félév alatt egyensúlyba hoztuk, úgyhogy az 1926. év második felében az állami háztartás már nem deficittel, hanem felesleggel zárul. Ennek a szanálási programnak a keresztülvitelére alakult a külföldi ellenőrzés és küldetett ide a népszövetségi főbiztos, akinek a feladata, hogy havonként az állami költségvetést megállapítsa és ellenőrizze. Az időközi deficitek számára 250 millió aranykorona kölcsönt kapott az állam, amelynek hovafordítása szintén ellenőrzés alatt áll. Végül elrendelték a jegybank felállítását. A szanálási programnak ez a része eddig nemcsak hogy teljesen bevált az államháztartásban, hanem már a külföldi ellenőrzés mellett az 1925/26. évre a büdsé 27,5 millió aranykorona, vagyis 398 milliárd papírkorona többletet mutat, holott a program szerint még 99 millió deficit mutatkozni fog. Az infláció teljesen megszűnt. A jegybank működése bevált. A pénzjegyek fedezete a legjobb bankokhoz mérten igen magas, az utóbbi kimutatás szerint a jegybank fedezete: 51,5, százalék