Pesti Napló, 1925. augusztus (76. évfolyam, 171–194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

Budapest, 1925 ELÖFIZETESI ARAKI Egy hóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Euyen szim Ara Ausztriában hétköznap és vasárnap 25 para» (2500 osztrák Korosa.) T "^10TT., I A k. -A-JL 76. évfolyam 171. szám • : - "" 1 . . * r y J!ra 2QOO korona ^samm*mmmmmmmmmmmaaammmmmmmm^mammm­ammhsammmmm» Szombat» augusztus 1 SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám. KIADÓH­IVATAL: Erzsébet körút 13—20. ti. TELEFÓN I József 62-30,62-31, 62-37 Szerkesztőség Bécsceni l. Kabimukt 7. Tizenhét százalékkal olcsóbb lesz az angol szén Mélyreható változások az angol széntermelésben Szindikátusi alapon szervezik meg az angol bányaipart az angol bányászmozgalom szenzációs kulisszatitkai London, július 31. (A Pesti Niiíló külön tudósítójától.) A bányamunkások és bányatulajdonosok között létrejött szerdai megegyezés nagyjában olyan formában történt, amint ezt már szerdai jelen­tésünkben kifejtettük. A sajtó és a távirati ügynökségek, nyilván erős hivatalos nyomásra, egészen tegnapig­ határozot­­tan,cáfolták a megegyezés hírét, amely­nek értelmében a kormány közel 100 millió font összegű segéllyel siet a bányakrízis megoldására. Azonban a beavatottak és különösen a tárgyaló felek jól tudták, hogy a keddi minisztertanácson már evileg megegyezett a kormány a segítés módjában és azt is tudták a felek, hogy mihelyt ez nyilvános­ára kerül, minden további sztrájkm­ozgalmat lehe­tetlenné tesz. Kedden ugyanis megegyezett a kormány abban, hogy a további áldatlan krízis elkerülésére állami szubvencióv­al fogja megoldani a vá­l­ságot. Churchill kincstári kancellár azonban komolyan aggódott a bü­dsé egyensú­lyáért és ezért azt­ fejtegette, hogy tartsák a meg­egyezést egyelőre titokban és csak akkor vá­lassza a kormány a magoldásnak ezt a módját, hogyha kiderül, hogy semmiféle más eszköz­zel nem lehet megoldani a válságot, ilyen értelmű megbízást adott a kormány Bald­w­­­n­n­a­k, aki azután tovább folytatta a tárgyalá­sokat. Ez a kabin­et határozat híre azonban k­iszivárgott és ettől kezdve a bánya­munkások a leghatározottabban el­utasították a bérek leszállításának gondolatát és azt hangoztatták, hogy egyáltalában nem haj­landók tárgyalni, hogyha ezt a kérdést, a bérleszál­lítás gondolatát, le nem veszik a napirend­ről. A bányatulajdonosok ezzel szemben kijelentet­ték, hogy szó sem lehet az éjfélre megál­lapított kizárások visszavonásáról, hogyha nem kapnak ígéretet arra, hogy augusztus 1-től kezdve az állam viseli a szénbányák deficitjét. A kormány megkísérelte, hogy a tárgyaló felek közötti ellentéteket áthidalja, azonban tegnap este kiderült, hogy Bald­w­in nem képes a tár­gyalófeleket egymással kibékíteni. Erre a miniszterelnök jelentést tett a kormánynak, a jelentés folytán felhatalmazást kapott, hogy a bá­nyászoknak és bányatulajdonosoknak a következő választ adja: Szakértői bizottság alakult, amely­ben részt vesznek a bányamunkások és bányatulaj­donosok képviselői. A bizottság feladata lesz ta­nulmányozni a bányák misionalizálásának kérdé­sét és vizsgálódásainak eredményéről április 1-éig jelentést kell tennie.­­Április 1-éig az állam anya­gilag támogatja a bányákat. A kormány azt kívánta, hogy a bányamunká­sok elégedjenek meg a mostani bérekkel, a bányatulajdonosok pedig tizennégy nappal halasszák el a kizárást, hogy a fenti fel­tételek alapján megegyezés jöhessen létre. Az angol adófizetők pénzén tehát akció indul, amelynek feladata, hogy új eladási területeket szerezzen egy angol iparágnak a külföldön, hogy készleteit, amelyeket szakértők négy-hat hó­nap produkcióiéra becsülnek eladhassa. Ma még nem tudják, hogy milyen jelentős lesz az angol szénárak leszállítása. A bányatulajdonosok úgy tartják, hogy 23 sillingről 19-re kell a szén árát tonnánként le­szállítani, mert csak így konkurrálhat az angol szén a német szénárakkal. A szakértői bizottságnak azzal a kérdéssel is kell foglalkoznia, hogy megfelel-e az angol szén­termelés mai organizációja­ eh­nek a feladatnak, ez az organizáció eddig hozzászo­kott ahoz, hogy a szénárakat a legmagasabb terme­lési költségekhez szabja. Lehet, hogy amennyiben az organizáció nem tud megfelelni feladatának, szin­dikátusszerűen fogják megszervezni az angol bányaipart. A szindikátus feladata lesz azután az angol szénárakat a mindenkori világ­piaci árakhoz szabni (W. H. E.) JE bányatulajdonosok és a munkások között létrejött ideiglenes megegyező London, július 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Az angol miniszterelnök titkára hivatalosan­­ kö­zölte, hogy a bányatulajdonosok visszavonták hatá­rozatukat. Baldwin bejelentette az alsóházban, hogy a bányatulajdonosok és a bányászok között provizó­rikus megállapodás jött létre. A mai esti lapok sze­rint, a bányászoknak kilenc hónapra, tehát egészen a jövő év áprilisáig folyósítják a segélyeket. Egyes hírek szerint, a kormánynak ilyen módon húsz­millió fontot kell kifizetnie, m­íg mások szerint ez az összeg tízmillió font sterling (W. B. E.) A tavalyi termelt szén fele eladatlan London, július 3. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A most bekövetkezett angol szénkrízis részben a R­uh­r-konfliktusra vezethető vissza, amennyiben a Ruhr-vidék szénküldeményei megakadályozzák az an­gol szén elhelyezését. Másrészt a krízis arra vezet­hető vissza, hogy a német, francia és belga szén erős konkurenciát csinál a kontinensen az angol szénnek. Azt a szénmennyiséget, amely a szén elhe­lyezhetetlensége folytán az angol bányatulajdonosok raktáraiban összegyűlt, az egyévi angol széntermés harmadára, felére becsülik. Ha a bányatulajdonosok m­egiint munkába állítják­ az elbocsátott háromra sz­ezer bányamunkást és a bányák ismét teljes üzem­mel fognak dolgozni, akkor a helyzet még súlyo­sabbá válik. A bányatársaságok veszteségeinek ki­egyenlítésére a jövő év elején mintegy huszonöt­harmincmillió font lesz szükséges. A bányászat ked­vezőtlen helyzete miatt a bányapapírok a közönség körében nem helyezhetők el. A bányavállalatoknak harmincmillió font szubvencióra volna szükségük, ezenfelül azonban még­­ötven-hatvanmillió font h­itel kellene különböző célokra. (W. H. E.) s Senki többet?... Ránduljunk ki egy kicsit a­ Welle idő­gépjén — mondjuk, hogy a játékbankot már engedélyezték és képzeljük, hogy ma nem 1925 augusztus 1-et, hanem " 1926 augusztus 1-et írunk. A budapesti játék­kaszinó már jónéhány hónapja üzemben van; helyiségen amelyek az ezeregyéni me­sék kápráztató lukszusában r­agyognak, zsúfoltak. De akik az első napokban körül­ülték a­ játékasztalokat, a Bitz és a Hun­gária külföldi nábobjai, már eltűntek a fényes termekből; az a fény, amelynek aranyával a konszolidált vagyon futtat be egy­ helyiséget, kihúnyt. Az első napok külföldi és hazai pénzelőkelőségeit egész más társaság váltja fel. Csak nézzük meg közelebbről ... nem idegen ez a társaság, ismerjük jól, törzsközönsége ez azoknak a pesti játékkaszinóknak, amelyekből raz­ziák szokták kiűzni az ördög nyáját, ugyanez a társaság hullámzik itt a termek­ben, ugyanaz zsúfolódik fel izzó és kao­tikus félkörökben a játékasztalok köré, am­ely­ a kávéházak kártyaszobáitól a tit­kos kártyakludok termeiig már annyi vad csatát, annyi közelharcot vívott­ a szeren­csével, annyi küzdelmet a munkanélküli­ pénzért, a sültgalamibért,­ ami sohasem re­pül az ember szájába. A nagy külföldi, bankár helyén, aki üres pesti óráiban idejött szórakozni a játékkaszinóba és akinek ide­gein talán még a legkisebb izgalom sem­ borzongott végig, mikor a­ fényes csillár alatt elúszott néhányszáz dollárja — a kül­­­földi bankár helyén a szegény pesti bank­fiú ül, baljóslatú delíriumban, mellette és körülötte szegény B-listások hada, tőlük jobbra - balra fezérök, iparlovagok, sze­rencsevadászok sötét idegenlégiója. É.-1 száz és száz család van Budapesten, amely­nek éjszakája nyugtalan, amelyhez álmai­ban is odaütődik a jéghideg kérdés: senki többet, uraim? A külföld! Igen, a külföldön is van játékkaszinó — de nem az ország főváro­sában s mi sem nagyon bánjuk, ha játék­kaszinót engedélyeznek... de nem az or­szág fővárosában. Egészen más az, ha valaki a Riviéra játékkaszinóiban, lesi a szerencse forgandóságát — és egészen más, ha a fővárosban, amely központi ideg­rendszere az ország társadalmi, politikai és gazdasági életének. Más az, hogyha sok­sokezer kilométer választja el az embert a szerencse hadműveleti területektől és más, halálosan más az, ha az a front ott van mindennapi életünk határán, ha néhány lépésnyire van az otthontól, egy sétányira, a munkahelytől. Más az a játékkaszinó, ahova­­ mennek és más az, amelybe be­szédülnek, csak azért, mert itt van. Gróf Tisza Istvánnak, mikor másodszor lett mi­niszterelnök, legelső teendője az volt, hogy kettészakított egy játékbank-koncessziót — az azóta bekövetkezett esztendők szörnyű örvényeiben csak romlott a helyzet, növe­kedtek azok a veszedelmek, amelyek egy, játékbank kapui előtt leselkednek. Ha ak­kor nem volt helyén, hogy Budapesten játékbank legyen, — ma még kevésbé van helyén. Játékbank — hatósági engedélye-­­zés presztízsével... ivem, ezt nem lehet Budapesten. Bizonyos tekintetben senki­nek sem magánügye az ma, hogy hogy nyeri vagy veszti el a pénzét, és egy buda­pesti játékbank a munkanélküli jövedelem sötét, szomorú és öldöklő­­varázsának olyan

Next