Pesti Napló, 1925. szeptember (76. évfolyam, 195–219. szám)

1925-09-29 / 218. szám

Kedd PESTI NAPLÓ 1925 szeptember 21)­5 Huszrev bej budapesti török követ éles kritikája a moszuli bizottság működéséről „Két homlokegyenest ellenkező véleményt fejtett ki a bizottság és túl­lépte megbízása határait" — Egy táborban a török pártok — Török­országban már csak a pap viselhet turbánt (Saját tudósítónktól.) Azok közül az érde­kes kérdések közül, amelyekkel a Népszövetség szeptemberi ülésszakán foglalkozott, a legérde­kesebb a moszuli vilajet kérdése, amelyre vonatkozólag hosszadalmas tárgyalások után sem tudtak megállapodásra jutni az angol és török delegátusok. Tevfik Rusdi bej török külügyminiszter a legerélye­sebben szállott síkra a török érdekek védelmé­ben és közel háromórás szenvedélyes szócsatát vívott Amery angol gyarmatügyi miniszterrel. A tanácskozások befejezése után Amery gyar­matügyi minisztert az angol kormány vissza­hívta Londonba,­­ezzel téve bizonyságot amel­lett, hogy nem ragaszkodik mereven a mos­zuli kérdőben eredetileg elfoglalt álláspontjához. Szombaton este érkezett Budapestre Ridvan Oglu Huszrev bej, a budapesti tö­rök követség vezetője. Huszrev bej két hónapig volt távol a főváros­tól, családjával hosszú időt töltött Marienbad­ban, majd Angolába utazott, ahol közvetlenül alkalma nyílt megismernie a török politika legaktuálisabb kérdéseit. Huszrev bej hétfőn délelőtt kihallgatáson fogadta a Pesti Napló munkatársát és többek között a következőket mondotta: — A legnehezebb és legsúlyosabb probléma, — mondotta Husarev bej — amely jelenleg egész Tö­rökországot izgalomban tartja: a moszuli vilajet kérdése. A modr­uszi fegyverszünet után az angolok által jogtalanul elfoglalt Moszul a török birodalomnak szerves, hatatlan része elszakít, és sem Irakkal, sem pedig az arab-előázsiai országok­kal összeköttetése nincs. A török állam minden le­hető alkalommal bejelentette, hogy a Moszul feletti szuverenitásról nem mond le, már annál is inkább, mert a moszuli kérdés kivizsgálására küldött bizott­ság megállapította, hogy Moszul, lakosság szempont­jából, csak Törökországhoz tartozhat. Az előzmények ismertetése után, megkérem Huszrev bejt, hogy világítsa meg, milyen okok­ból ragaszkodik Anglia olyan görcsösen a mo­szuli területhez. — A presztízskérdésen kívül — feleli Huszrev­vej — az angolokat főleg gazdasági szempontok ve­setik, de elfelejtik, hogy a mi gazdasági érdekeink viszont azt kívánják, hogy Moszult ne adjuk fel. Fölösleges hangsúlyoznom, hogy gazdasági szem­pontjainkon kívül nemzeti és hazafias érzések is ve­zetnek bennünket akkor, mikor Moszult semmiáron nem vagyunk hajlandók az angoloknak átadni. Egé­szen hihetetlen, hogy Anglia ragaszkodik a moszuli vikjéhez, hiszen Moszul néprajzilag, földrajzilag és gazdaságilag is feltétlenül Törökországhoz tartozik. Megemlítem Huszrev bej előtt, hogy egyes angol lapok éles támadásokat intéz­tek gróf Teleki Pál ellen a moszuli bizottságban kifejtett működése miatt. Huszrev bej erre a következőket mondja: — Ki kell jelentenem, hogy a Népszövetség által kiküldött bizottság, amely gróf Teleki Pálból, Paulis belga ezredesből és Wiersen volt bukaresti svéd kö­vetből asott, s hatalmas tudományos jelentőségű munkát vég­zett, de azért túllépte megbízása határait. A bizottság ugyanis nem akarta az igazságot meg­hamisítani, viszont nem akart Angliára nézve ked­vezőtlen döntést sem hozni. Ilyen körülmények kö­zött az a lehetetlen helyzet állt elő, hogy a bizottság, meg akarván nyerni mindkét kor­mány szimpátiáját, a genfi Népszövetség elé ter­jesztett elaborátumában homlokegyenest ellen­kező véleményeket fejtett ki. Elismerte Moszul­ arő Törökországhoz való tartozását, — de hogy az angolok is meg legyenek elégedve, — azt ajánlották, hogy Moszul huszonöt évig maradjon angol protektorátus alatt. A bizottságnak nem is állt jogában politikai vonatkozású előterjesztéseket tenni és a Népszövetséget illette végső fokon a kérdés vég­leges eldöntése. Elismerjük tehát, hogy a bizottság tudományos munkát végzett, a baj az, hogy nem maradtak ennek keretein be­­lü­l és beleavatkoztak a politikába is. A Genfben nagy sikereket aratott Tevfik Rusdi bej török külügyminiszter személye iránt érdeklődöm, mire Huszrev bej így válaszolt: — Tevfik Rusdi bej egyike a legkiválóbb és leg­képzettebb török politikusoknak és már fiatal kora óta foglalkozik a török külpolitikát érintő kérdések­kel. Eredetileg orvosi pályára készült és a háború alatt a konstantinápolyi egészségügyi telepek veze­tője volt. Rövid idő múlva tagja lett a török parla­mentnek és a háború folyamán már intenzív részt vett a nacionalista mozgalmakban. A külügyminisz­tert egyébként régi barátság fűzi Musztafa Kemál basához és az első angolai nemzetgyűlés idején a török parlament őt küldte ki, hogy a szovjet- oroszországi viszonyokat tanulmányozza. Ezután a török belpolitikai viszonyokra te­relődik a beszélgetés, mire Huszrev bej a kö­vetkezőket mondja: — A belpolitikai viszonyok jelenleg kitűnőek, már annál is inkább, mert a moszuli kérdés egy táborba tömörítette az összes török pártokat és az ellenzéki pártok a kormánypárttal karöltve munkálkodnak a moszuli kérdés sikeres megoldásán. Hangsúlyoznom kell, hogy mi békében élünk szom­szédainkkal, nem akarjuk a háborút, de ha békés úton nem sikerül ér­dekeinket megóvni, akkor egy pillanatig sem fogunk habozni, hogy más­­képpen védelmezzük meg jogainkat. Az állítólagos török mozgósítás és a külön­féleképpen kom­mentált kereszténymészárlások iránt érdeklődöm, mire Huszrer bej így felelt: — A kereszténymészárlásról egy szó sem igaz , és kérem, hogy a leghatározottabban cáfol­jon meg minden ilyen híresztelést. Mozgósítás nincs Török­országban, csupán a moszuli határon történtek ki­sebb arányú csapatösszevonások, mégpedig azért, mert a határon bandák verődtek össze és idegen lázítók járják be ,ezt a vidéket. Befejezésül Musztafa Kemál reformtörek­vései iránt érdeklődöm, mire Huszrev bej így felelt: " „ A reakció és lustaság fészkeit, a kolostorokat a kormány bezáratta, megreformálta a törvényeket és Törökország ma már nagy lépésekben halad a civilizáció felé. A kormány legutóbb rendeletet adott ki, mely szerint csak olyan török viselhet turbánt, aki igazolni tudja, hogy főiskolát végzett, tényleges pap. A követ ezután még egy pár szóban vázolja a magyar—török gazdasági szerződés lehetősé­geit és a búcsúzásnál megmutatja a török kor­mánynak­ a moszuli kérdésről Lausanneban ki­adott Vörös Könyvét, amely Pascal következő mondatával kezdődik: »La justice fut aussi la force! (d. ö.) Öklével az asztalra csapott s otthagyta a népszövetségi Tanács ülését a litván delegátus A memeli német kisebbségi panaszok s a memeli egyezmény Genf, szeptember 28. (A Pesti Napló külön tudósító­jától.) A Népszövetségi Tanács 35. ülésszaka meg­lehetősen kellemetlen incidenssel fejeződött be. Az ülés tárgysorozatán a memeli kisebbségek­kel kapcsolatban az a kérdés állott, hogy a M­emel-e­gyezmény megsértése ügyében beér­kező panaszokat milyen módon lehetne legjob­ban elintézni. Guani (Urugay), a javaslat előadója hang­súlyozta, hogy az egyezmény 11. szakasza erre vonatkozólag ugyanazt az eljárást állapítja meg, mint a többi kisebbségi panasznál. Az egyezmény 17. szakasza értelmében a Népszö­vetségi Tanács valamennyi tagjának joga van ahoz, hogy az egyezmény megsértését tartal­mazó panaszokat közvetlenül a Tanács elé ter­jeszthesse. A Népszövetség titkárságához már eddig is számos panasz érkezett be. Az előadó azt javasolja, hogy a titkárságot bízzák meg ezeknek a panaszoknak a Népszövetségi Ta­nács tagjaihoz való eljuttatásával, s a Tanács tagjai azután egyénenként határozzanak afelett, várjon igénybe veszik-e a 17. szakasz által nyújtott jogot. Galvanauskas litván megbízott izgatottan azonnal szólásra jelentkezett és azt mondotta, hogy a Memel-terü­let német lakossága állan­dóan ide-oda utazik a határon át . Németor­szágban alaptalan híreket terjeszt el a memeli kisebbségek sérelmeit illetőleg. Ezt a rengeteg alaptalan panaszt nem lehet a Népszövetség tit­kárságának komolyan vennie. Ha majd Német­ország is belépett a Népszövetségbe s a németek is képviselve lesznek a Népszövetségi Tanács ülésein, akkor a Tagtácsntik egyéb dolga sem lesz, mint hogy ezekkel az apró-cseprő kisebb­ségi panaszokkal foglalkozzon. A Tanács tagjai­nak elég alkalmuk van ahoz, hogy a kisebbségi sérelmeket diplomáciai képviselőjük szájából tudomásul vehessék. Paul­ Boncour elnök, valamint Jorri Robert Cecil és Hymans igyekeztek ugyan a felinge­relt litván képviselőt megnyugtatni és megma­gyarázták neki, hogy a Tanács Litvánia ellen nem akar foganatosítani semmiféle különö­sebb rendszabályt. Galvanauskas azonban egyre ingerültebb hangon vágott vissza s öklé­vel többször az asztalra csapott, majd anélkül, hogy a vita befejezését bevárta volna, dühösen felpattant helyéről s elhagyta az üléstermet. Lord Róbert. Cecil ezután megállapította, hogy a Saar-vidék kisebbségeinek panaszait közvetlenül a Népszövetség titkárságához fog­ják eljuttatni, míg a danzigi kisebbségek sérel­meit a danzigi népszövetségi biztos közvetíté­sével fogják a Népszövetséghez továbbítani. A népszövetségi titkárság ebben az ügyben for­mai megbizatást nem kap, s csupán az eddigi kereteken belül foglalkozik ezekkel a pana­szokkal. (I. B.) „Amerika legszebb lánya" A hollywoodi Vénusz, Amerika legszebb lánya, aki az új amerikai filmdívák között is szépségdíjat nyert

Next