Pesti Napló, 1925. szeptember (76. évfolyam, 195–219. szám)

1925-09-26 / 216. szám

\r Szombat PESTI NAPLÓ 1925 szeptember 26 4 Cím és demokrácia * Lakáskeresés közben egy új építkezésnél látni kívántam a részemre esetleg kiutalandó helyiséget, mire a pallér odaintette egyik munkását: — Kovács úr, mutassa meg ennek az embernek a negyedik emeleti saroklakást! Ha »úr« ez a Kovács, én pedig csak »ember« va­gyok, akkor mit beszélnek önök nekem a demokra­tikus egyenlőségről? Amíg címek vannak s az em­berek ragaszkodnak ahoz, hogy címeiket ismerje a világ, addig az egyenlőséget jobb lesz nem emlegetni. Ezt persze csak elvi szempontból mondom, mert a legkevésbé sem vagyok megsértődve, hogy a pallér úr engem egyszerűen »ember«-nek titulált, mert az »tolsó tíz esztendő megtanított bennünket rá, hogy embernek lenni és embernek maradni a sok kétlábú Senevad között nagy dolog. Az »ember« címnek jaa már van becsülete, nem úgy, mint régen, tizenhárom évvel ezelőtt, mikor Szeszlér Hugó főkapitány­helyettes őméltósága még csak kapitány volt. Valami tüntetés volt az országháza körül, s a kapitány űr engem, ki elvből ellenzek minden tüntetést, nagyon barátságtalanul lódított hátra. Igen meg voltam le­petve, s csodálkozva kérdeztem a kísérőimtől: »Ki ez az ember?« Ezért a »sértésért,«, a kapitány úr, noha akkoriban az állami ranglétrán egy néhány fokkal magasabban állottam, mint ő, mindenáron le akart fogatni. Azóta senkiről se merem azt állítani, hogy »ember«, mert hátha megtudja Szeszlér Hugó és lecsukat értei Szóval: a címek dolgában az emberek nem ismer­nek tréfát s akinek csak a legkisebb címe is van, az büszke reá. Egykori házmesterem, Csacsotka, igen büszke volt reá, hogy ő »magyar királyi miniszté­riumi szolga«. Ezért nem tartom nevetségesnek annak az angol fiatalembernek az esetét se, akiről most olvassuk 4z Est-ben, hogy panaszt tett a londoni lordmayornál amiatt, hogy a rendőrség őt egy idéző­levélen címezte így: »Mr. Nigel Musgrave«, — ehe­lyett: »Nigel Musgrave Esq.« Az Est tudósítása sze­rint a lordmayor borzasztóan lesajnálta ezt a fiatal­embert, aki még ma is meg van sértődve, ha nem kapja meg az őt megillető címet, — mintha a világ­nak tudnia keltene azt, hogy ez a fiatalember egy bárónak a fia! Nincs igaza a lordmayornak és nem hiszem, hogy az egész Anglia nevet ezen az eseten. Nézzük csak meg, hogyan áll ez a dolog, — hátha tanulhatunk belőle valamit? Először is ez az angol fiatalember nem égy báró­nak, hanem egy lovagnak a fia. Atyja a »címmel bíró nemesség« legalacsonyabb fokán áll. Elsőszülött fia, aki e történetben szerepel, a »címnélküli nemes­séghez«, a »gentry«-hez számít, s jogosan megilleti őt az »esquire« cím, melyet teljes neve után kell használni. Az »esquire« annyi, mint »úr«. Az őnála kisebb rangú emberek, azaz az egyszerű polgárok a »mister« címet viselik a nevük előtt. A »mister« rö­vidítése : »Mr.« Ma ezt a szót is úgy fordítjuk, hogy »úr«, — de régente annyit jelentett, mint »mester«. Azaz »úr« volt a geatry, »mester« volt a kézműves, a tanító, a jegyző, a kereskedő. A »Mr.« és az »Esq.« közti különbséget ma már Angliában se min­denki tudja, s a kalaposmesterek neve után is oda­írják, hogy »Esq.« (ami az »esquire« rövidített alakja). Mind a két címet, a »Mr.«-t elől, s az »Esq.«-t hátul egyszerre használni nevetséges. Álta­lában az angolok igen kivételesen használnak két címet. Például aki doktor, az nem lehet »Mr.«, ha­nem a neve elé csak a »Dr.« betűket írjuk, mert az sokkal több, mint a »Mr.« (Angliában mindenki, akinek doktori címe van, udvarképes, és az udvari ranglistában az előkelőségek igen sok kategóriáját meffelőzi.) A doktorok neve után azonban az »Esq.« is kitehető, például »Dr. Charles Smith, Esq.« kissé bőbeszédű, de korrekt címzés. Ha ellenben Dr. Smith egyetemi tanár lesz, már nem használja a doktori címet, mert »Prof. Smith«-ről már úgyis föltétele­zik, hogy doktor, s a »Prof.« oly előkelőség, hogy neve után az »Esq.« rangjelzés már kicsinyítés volna. Az angol fiatalember, aki panaszkodik, hogy a londoni rendőrség nem adta meg neki az őt meg­illető címet, atyja halála után örökli annak lovagi címét és »Sir Nigel Musgrave« lesz. A »Sir« rang­jelzést a keresztnév nélkül sohasem használják, vi­szont elegendő, ha társalgás közben csak a kereszt­nevet használják a rangjelzéssel kapcsolatban, a családnév nélkül. Ha a panaszkodó fiú atyja nem tovag, hanem báró volna, akkor már a Lord címet viselné. Minden lovagnak a felesége Lady, tehát ha a szóbanforgó fiatalember megnősül, a felesége »Lady Mußgrave« lesz; most az anyja viseli ezt a címet. Mármost elárulhatjuk azt is, hogy miért nincs igaza a londoni lordmayornak, amikor ezeket a cím­ügyeket nevetségeseknek tünteti fel ? Azért nincsen igaza, mert neki is a leghőbb óhaja, hogy a lovagi címet megkapja. A lordmayorság nagyon terhes hi­mely a szolgálat második évében minden lordmayor­naik kijár. Az emberek nagyjából mindenütt egyformák; a legritkább eset, ha egy bankigazgató haragszik, mikor kormányfőtanácsosi címet kap, s Angliában aki semmiképpen se akar lovag lenni, az nem vállal­kozik a londoni lordmayorságra. vatal, de a terheket nagyon megédesíti a lovagi cím, A hét év óta körözött Sugár Vilmost pénteken a bécsi rendőrség elfogta Bécs, szeptember 25. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) Néhány nappal ezelőtt jelentettük, hogy Horváth Menyhért nemzetközi csekkj^amisító­bandájának egyik tagját, Harmath László állí­tólagos mérnököt az olasz kormány kiadta Ausztriának. A veszedelmes szólhámosbandá­nak egy másik tagja is hurokra került ma. Sugár Vilmos az illető, akit a bécsi rendőr­ségnek sikerült kézrekerítenie. Sugár tagja volt annak a bandának is, amely annakidején a Rio de la Plata Bank hamisított részvényeit hozta forgalomba. A banda valamennyi tagját sikerült akkor elfogni, Sugár volt az egyetlen, aki megszökött. A berlini rendőrség ugyan őt is letartóztatta, különböző manipulációk foly­tán azonban Berlinből is megszökött. Sugárnak ezután hosszií időre nyoma veszett. Legköze­lebbi szereplése abban a híres borkiviteli pa­namában volt, amelyben Tolnai-Turteltaub Szigfriednek is nagy szerepe volt és amely ál­tal az osztrák államot milliárdos károsodás érte. A mult év végén a bécsi rendőrség megál­lapította, hogy Sugár Starkmann néven Prá­gában tartózkodik. A prágai rendőrség szintén rábizonyított számos csalást és hamisítást, s a vizsgálat során hamisító műhelyét is leleplez­ték. A vizsgálati fogságból Sugár kétszer is megszökött és harmadszor hat hónapi súlyos börtönt kapott. Cseh állampolgár lévén, az osztrák kiadatási kérvényt a cseh hatósáaok visszautasították. A prágai tárgyalások ' folya­mán Sugár bécsi szélhámoskodásairól is sok szó esett. Sugárt a bécsi rendőrség 1918 óta kö­rözi, amikor is Sugár hatmillió osztrák korona adósság hátrahagyása mellett nyomtalanul el­tűnt Bécsből. Legutolsó bécsi tartózkodási he­lyéről is 300 sillinges kiegyenlítetlen tartozás­sal távozott. Hogy azóta mi mindent követett el. arról a. bécsi rendőrségnek nincsenek pontos adatai. Mindössze az osztrák Bányakohó rész­vényekkel folytatott manipulációit tudták le­leplezni. Sugár húsz. aranymárkás névértékű és állítólag 150 sillinges árfolyamértékű Bá­nyakohó részvényeket próbált Berlinben elhe-« lyezni. holott köztudomású, hogy a Bányakohó rt. 1923. évben törtépt alapítása óta semmiféle pozitív működést nem fejtett ki, s hogy részvé­nyei névérték alatt állanak. A bécsi rendőrség a bőrkiviteli engedélyekkel űzött visszaélései és a Eio de la Plata Bank részvényhamisítása miatt tartóztatták le ma Sugárt, aki most a bécsi törvényszék fogházában törheti fejét, hogy ho­gyan szökhetne meg ismét. Ferenc József nászajándékát a főiskolai hallgatók 2400 dollárért adták el egy hollandi konzorciumnak A pénz alaptőkéje egy oly összegnek, amelyből diákházat építenek A színarany foglalat a diákság kezében maradt, csak a kitördelt gyémántokat és briliánsokat adták el (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy Fe­renc József briliáns- és gyémántkövekkel ékes, nagyértékű diadémját, amelyet nászajándék­képpen nyújtott át József főhercegnek, a főher­cegi pár a főiskolai hallgatóknak ajándékozta. A MEFHOSz egy évig tartotta magánál a nagy­értékű ajándékot, aztán érintkezésbe lépett a Nemesfém és Drágakőiparosok Szövetségével, hogy a szövetségükben tömörült drágakőkeres­kedők útján értékesítse a diadémot. Az értéke­sítés azonban nem sikerült, mert magyar drá­gakőkereskedő között nem akadt senki, aki a kért 6000 dollárt megadta volna ezért az ék­szerért. Az Est tegnapi száma beszámolt arról, hogy I. Ferenc József nagyértékű nászajándé­kát a MEFHOSz-nak sikerült eladni több hol­landi drágaságkereskedőnek. Az ajándékozás céljáról, az ajándék eladá­sának áráról, a kapott pénz hovafordításáról a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Or­szágos Szövetségének elnöke a következőket mondotta munkatársunknak: — A MEFHOSz mult évben tartott kongresszu­sán a főhercegi pár személyesen adta át ezt a nagy­értékű diadémot a diákságnak; azzal a céllal, hogy ezt értékesítsük s a kapott összeget a nagy diák­nyomor enyhítésére fordítsuk. A diákság ezt a nagy­becEű történelmi és családi ékszerért befolyó össze­get nem akarta apránként fölhasználni. Ezért Vá­mossy professzor, aki az orvosi kar dékánja és egy­úttal a MEFHOSz szövetségtanácsának elnöke volt, az orvoskari dékánátus helyiségében a további in­tézkedésig elzárta. Ezután gróf Teleki Pál nyugal­mazott miniszterelnök elnökletével több egyetemi ta­nár összeült és azon tanácskoztak, hogyha eladnák a diadémot, mire lehetne fordítani az érte kapott pénzt. Végül is az az ötlet merült fel, hogy ez legyen az alapja egy leendő hatalmas diákház megépítésének. Ez év júniusában a dékánátusban üvegszekrény alatt kiállítottuk a nagyértékű műkincset s meg­hívtuk a budapesti drágakőkereskedőket. A Nemes­fém- és Drágakőkereskedők Szövetsége külföldről is hívott kereskedőket. Szinte azt lehet mondani, hogy nyilvános árverés folyt le magyar és külföldi drága­kőkereskedök részvételével. Mi GOOO dollárt kértünk érte, azonban a hivatalos zálogházi becsüs csak 2100 dollárra értékelte. A magyarok azonban ilyen ösz­szeget sem akartak érte adni és a kikiáltási áron, 12400 dolláron — ami 172 millió magyar koronának felel meg — egy hollandi konzorcium birtokába jutott. A vevők a cserjét ábrázoló, levelekkel teletűzdelt színarany diadémból kitördelték a mesterien csiszolt, tisztafényü gyémántokat éa briliánsokat Ez nem barbarizmusból történt, mert két fontos oka volt. Egyrészt a szakértők az egyes drágakövek karátait csak kitördelve tudták pontosan megbecsülni, más­részt a színarany diadémnak a vázát nem adtuk el, csak a kitördelt gyémántokat, mert a foglalatot tele­tűzdeltük strasszgyémánttal, hogy emléke az egész­nek megmaradjon. A nagyértékű diadém eladásával célunkat el is értük, mert a 172 millió koronányi alaphoz még a hágai íő­konzul, báró Förster is egy magyar estély jöve­delméből 45 millió koronát hozzáadott. Ezenkívül a genfi diákkongresszuson az európai diák" segítő akció 3000 dollár kamatmentes kölcsönt szava­zott meg nekünk. Ezekből az összegekből gróf Teleki Pál elnöklete alatt megalakítottuk a Centrum-diákház részvény­társaságot s minden reményünk megvan arra, hogy a főhercegi pár el nem felejthető ajándékából sikerül a főiskolai diákságnak egy modern otthonra találni. IV., Ferenciek tere 2. V., Fürdő ucca 7. szám. Fióküzletek : Pécs és GyCfr azonnalra. Ajánlatok »Belterületen« jelige alatt Tenzer hirdető irodájába, IV., Szervita tér 8. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents