Pesti Napló, 1925. október (76. évfolyam, 220–246. szám)
1925-10-01 / 220. szám
M^fe&b&s regiets&melléforet &udapest 1925 ' ELŐFIZETÉSI Egy hóra .... negyedévre .. 1200 Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon ..... 2000 K Vasárnap ..... 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 25 óara» (2500 osztrák korona.) r rrf- S / 2Q00 korona Csütörtök, október 76. évfolyam 220. szám SZERKESZTŐSÉG* Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON • József 62-30,62-31,62-31 Szerkesztőség Bécsbeni Kabarat 7. len miniszterelnök veszi át a külügyi tárcát is Wealke't tartja meg továbbra is kereskedelmi miniszternek ,míg Ciebelsberg-konsibistásiék háttere (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben a legkülönfélébb hírek terjedtek el a kabinet rekonstrukciójával kapcsolatban. Bizonyos körök részéről erősen lanszírozták ezeket a híreket és már azt is tudni vélték, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök október havában minden körülmények között rekonstruálja kormányát, sőt felvetődtek olyan merész kombinációk is, amelyek általános kormányválságot jósoltak a parlamenti kampány megindulásának idejére. A Pesti Napló munkatársának alkalma volt a legbeavatottabb helyen hiteles információkat szerezni e hírekre vonatkozólag. A kormányzat köréből származó értesülésünk szerint mindazok a hírek, amelyek a kabinet rekonstrukciójára vonatkoznak, a való helyzetet egyáltalában nem fedik. Gróf Bethlen István miniszterelnök — mint illetékes informátorunk velünk közölte — a maga részéről minden olyan kérdést, amely a kormány összetételével kapcsolatos, kizárólag saját magának tart fenn és még leszszűkebb környezete előtt sem ismertek a miniszterelnöknek ebben az irányban való szándékai. A kormány tagjai azonban ennek ellenére úgy vannak informálva, hogy a miniszterelnök legalább is a közeljövőben rekonstrukciót egyáltalában nem tervez, csupán az egyes tárcák legfontosabb személyi problémáit óhajtja mielőbb megoldani. E kérdések között legelső helyen áll a külügyminiszteri tárca betöltése. Tény az, hogy a miniszterelnök gróf Teleki Pált óhajtotta vola megnyerni a külügyminisztérium élére, azonban ezirányú fáradozása eredménytelen maradt, Teleki nem vállalkozott a miniszterségre. Ezért maradt függőben mindezideig ennek a kérdésnek elintézése. A kormány tagjai körében úgy tudják, hogy Walkó Lajos kereskedelmi miniszternek a külügyi tárca vezetésével való ideiglenes megbízatása feltétlenül rövid időn belül lejár. Illetékes informátorunk ezzel kapcsolatbana következőket mondotta: — Amennyiben a miniszterelnök úr amúgy is súlyos elfoglaltsága mellett bírni fogja a külügyi tárca vezetésével járó munkát, ebben az esetben a külügyminisztérium irányítása véglegesen Bethlen miniszterelnök kezébe megy át. Ellenkező esetben pedig a miniszterelnök mindenesetre alkalmas külpolitikust fog keresni a külügyi tárca betöltésére, hogy kit, az még a legbeavatottabbak előtt is ismeretlen. Ami a kereskedelemügyi tárcának Kállay Tiborra való bízását illeti, erre nézve kormánykörökből azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ez a kombináció teljesen megdőltnek tekinthető, amennyiben — ahogy a miniszterelnök szándékait ismerik — kereskedelemügyi miniszternek továbbra is Walkó Lajost akarja megtartani. Sok szó esett az utóbbi időben gróf Klebels-Berg Kuno kultuszminiszterről is, mint aki a kabinet rekonstrukciója során szintén kiválnék a kormányból, de bizonyos körök részéről ezzel kapcsolatban az egész kormány válságát híresztelték és ezzel mintegy jelezték, hogy gróf Klebelsberg Kunónak kabinetalakítási lehetőségei is volnának. Illetékes információink homlokegyenest ellentmondanak ennek ahírnek is, amennyiben a kabinet tagjainak felfogása szerint gróf Klebelsberg Kuno elejtéséről egyáltalában nincs szó, amennyiben a legmagasabb hely bizalmát Klebelsberg teljes mértékben bírja. Mindenesetre azok a kombinációk, amelyek gróf Klebelsberg Kuno személyével kapcsolatosak, még egyáltalában nem tisztázottak és politikai körökben újra meg újra visszatérnek azok a tendenciózusan beállított hírek, amelyeknek középpontjában a kultuszminiszter áll. Minden valószínűség amellett szól, hogy az öszszeülő parlament politikai eseményei között jelentős szerepük lesz ezeknek az állandóan felbukkanó kombinációknak, amelyeknek eredeti forrását eddig teljes határozottsággal kideríteni nem lehetett. Németország háborús bűnösségét maga a háborús német kancellár állapította meg Belgium feltűnési kettő vámsza a német követ sző heti előterjesztésére Brüsszel, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Vandervelde külügyminiszter ma a következő jegyzéket intézte Keller brüsszeli német nagykövethez.A belga kormány örömmel veszi tudomásul a német válaszjegyzéket, amelyben a birodalmi kormány az október 5-ikén megtartandó locarnói konferenciára szóló meghívást elfogadta. A belga kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy a birodalmi kormány a meghívás elfogadásához semmiféle külön feltételt nem kötött, válaszolva azokra a kijelentésekre, amelyeket Excellenciád a jegyzék átadásához fűzött, anélkül azonban, hogy a kijelentések tartalmához kötötte volna a meghívás elfogadását, a belga kormány csupán a következő megjegyzést teszi: A kölni zóna kiürítésével és a német lefegyverzés kérdésével kapcsolatban, tisztára a német kormánytól magától függ kívánságainak minél hamarabbi teljesedése, amelyet a birodalmi kormány azáltal érhet el, ha teljesíti mindazokat a kötelezettségeket, amelyekre a folyó évi július 4-iki jegyzék emlékezteti. Ami a háborús felelősség kérdését illeti, megállapítható, hogy ezt a kérdést a biztonsági szerződéstervezet egyáltalán nem érinti. Különben is, ami Belgiumot illeti, ezt a kérdést a versaillesi szerződésen kívül, Bethmann Hollweg birodalmi kancellárnak, a birodalmi gyír-és 1914. évi augusztus 4-ikén tett kijelentései teljesen tisztázták.« * / A német Reichstag 1914 augusztus 14-iki ülése egyike a legfontosabb eseményeknek a háború történetében. Ezen az ülésen fogadták el a Reichstag pártjai egyhangúúsan a háborús törvényeket és a törvények elfogadása után az ülésszakot november 24-ig elnapolták. Bethman Hollweg kancellár a Reichstagban ezen a napon nagyobb beszédet mondott. Beismerte minden kertelés nélkül, hogy a sí-ik hadtest őrjáratai augusztus 2-ikán Franciaországgal szemben kisebb jelentőségű határsértést követtek el. Azonkívül bejelentette nyíltan a nemzetközi jog német részről történt megsértését, amelyet a német hadsereg Luxembourg megszállásával és a Belgiumba való bevonulással követett el. A német hadseregnek ezt a lépését katonai szem. A gazdasági front egysége Az OMGE mai választmányi ülésében szóba került a Gyáriparosok Országos Egyesületének egy nevezetes átirata, amelyben fegyverbarátságot ajánlott az Ausztriával, Csehországgal és Romániával, kötendő kereskedelmi szerződések tárgyalására. A GyOSz írását azért mondjuk nevezetes aktának, mert benne foglaltatik az első jelentős lépés a gazdasági front egységének megteremtésére. Tudvalévő, hogy a legközelebbi múltban tárgyalásaink Ausztriával állandó kereskedelmi szerződés vagy csak provizórium létesítésére meghiúsultak. A kudarc körül heves vita támadt. A magyar kormánykörök Ausztriát okolták érte, az osztrák hivatalos világ a magyar kiküldöttek makacsságában és szűkkelűségében látta a hibát. De itthon is éppen elég hangos volt az osztozkodás a balul végződött tárgyalások miatt. A gazdák, akiknek a gyümölcs- és gabonakivitel miatt égetően sürgős volt legalább is a provizórium, szidták a gyárosokat, hogy az ő prohibitív vámrendszerük hiúsította meg a megegyezést. Viszont a gyárosok és az iparosok szemükre lobbantották a gazdáknak, hogy önző érdekből készek volnának áldozatul odavetni a zsenge magyar ipart. Nem volt épületes ez a civakodás. Annál örvendetesebb, hogy a haragos felek most igyekeznek egymáshoz közeledni, egymást megérteni, amíg nem késő, amíg nem ültünk le a zöldasztalhoz a másik szerződő féllel, aki amúgy is résen van, hogy gyengeségünket, meghasonlottságunkat a maga javára értékesítse. Mi azt gondoljuk: politikában itthon veszekedjük ki magunkat. Pártélet nélkül mi eddig sem voltunk meg, nem leszünk meg ezután sem. A párt a terjesztő, a kovász, amely fermentálja, nem hagyja elposhadni a belső életet, közigazgatást, parlamentet, mindazt, amit a belső politika nevében és fogalmában össze szoktunk foglalni. De amint gazdasági kérdésről van szó, fogjunk össze erősen és megbonthatatlanul. Mert itt kenyérbe és vérbe megy a dolog. Itt a boldogulásunkról és boldogságunkról, a mindennapiról és a közvetlen szükségesről van szó. Itt silány a legélesebb elméjű dialektika is és nem laktat jól Demosthenes ragyogó retorikája sem. Pénz beszél, kutya ugat, tartja a magyar közmondás. És sokszorosan kötelességünk ez a zárt egység, ha gazdasági érdekünket külső hatalmakkal szemben kell megvédelmeznünk. Aki józan, becsületes, tapasztalt, dologhoz értő, annak e pontban kettőt nem szabad elfelejtenie. Az egyik az, hogy a legtöbb esetben a külső szerződő fél erősebb vagy nálunknál előnyösebb helyzetben van, mindenesetre pedig legügyesebb, legértelmesebb, legravaszabb szakképviselőit küldötte ki nemzetközi szerződéseinek megkötésére. Itt tehát nagyon is résen kell lennünk, hogy akár hanyagság, akár tudatlanság, akár nemtörődömség a mi részünkről kárt ne tehessen javainkban. A másik az, hogy a külfölddel való viszonylatban nincs és nem lehet osztályérdek, csak a nemzet egységes és egyetemes érdeke. Ebből az emelkedettebb szempontból tekintve, a gazda és az iparos egyaránt termelő is, fogyasztó is. A gazda nemcsak produkálja a nyersterményt, hanem konzumálja az ipar és a gyáripar produktumait. A gyáros, a nagyiparos, a kisiparos pedig, amikor termel, egyúttal a fogyasztók népes táborát is gyár.