Pesti Napló, 1926. január (77. évfolyam, 1–25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

Budapest» 1926 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: így hóra .... 50.000 K Negyedévit . . 135.000 K Egyes Ilára ára: Budapesten, vidéken és a pál­a udvarokon . 2000 K Vasárnap . . . . 4000 K E »'el i?4m Ausztriában i »léti ö'^nar 30 jani (3000 o. K) v,„tär .ap 40 garas (4000 o K> i/VETTt 77. évfolyam 1. szám 7h­a 3y0ú korona Péntek, január 1 SZERKESZTŐSÉG^ Rákóczi út 54. szám. Wj­KIADÓH­IVATALft.^ Erzsébet körút 18—20. sz. 4 TELEFON I Jezser 62-30,62-31,62-82. Szerkesztőség Bensberg L, tfohlmarkt 7. 1926 JM 10 . Hága befejezte a nyomozást frankftaian­sítők ügyében A főügyész a vádiratok cSs»Sgosik — A S budapesti és Szécsi „intő táviratok" részl­ei - A titokzatos „Ferdinánd" Amszterdam, december 31. (a Pesti Napló kiküldött tudósítójától) azzal az állítással szemben, hogy nem került m­es annsk­ a táviratnak az eredetije, amelyet Budapestről Mankovits György, alias Cenre Metz Amsterdam címre felad­tak a Pesti Napló tudósítója abban a hely­zetben van, hogy megállapíthatja, hogy Bu­dapesten ezt a táviratot, igenis, megtalálták. Közlöm a szóbanforgó távirat pontos adatait:­­A távirat hivatalos jele: 180. Tizennégy szóból állott és december 18-ikán, déli 12 óra 35 perckor adták fel, szikra­távíró útján, Berlinbe, német nyel­ven. A távirat aláírása: Ferdinánd. A távirat, szövege, mint már jelentettem, az volt, hogy Mankovits György hagyjon fel a további üzletekkel és azonnal tér­jen vissza Budapestre. A másik távirat Bécsből való. Szövege ugyamcsak német nyelvű és tartalma körül­belü­l ugyanaz, mint az elsőé. A bécsi távirat hivatalos jelzése 0032. A táviratot december 17-ikén, délelőtt 10 órakor adták fel Bécsben, s 12 szóból állott. Bizonyítékaim vannak arra nézve, hogy a bécsi rendőrség a szóbanforgó távirat eredetijét megtalálta. Jankovich kihallgatásának még egy részletét sikerült időközben megtudnom Jan­kovich panaszkodott arról, hogy rossz csa­ládi életet él és ez is egyik oka az ő politikai tevékenységének. A Pesti Napló tudósítója újra megerő­sítheti, hogy a gyanúsítottak vallomásukban a pénzhamisítás okául a magyar irredenta mozgalmat hozták fel. A hágai nyomozást befejezték. A beszerzett bizonyítékok immár a főügyész­nél vannak, aki a vádiraton dolgozik. Értesülésünk szerint, elegendő anyag van együtt a gyanúsítottak bű­nösségének kétségtelen megálla­pításához. Beverni Pál W*4 i A frap'id detektívek herceg W sihsrast^ Lajos A fi Kovács Győző Gáspárt keresték a frankhamisítással kapcsolatban Sárospatak, december 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) Nem csal Sárospatak, de Sátoraljaújhely lakosságát is­zgalomban tartja a két buda­? (Irrektív­­ek és a francia rendőrtiszteknek Sarospats­­on herceg Windischgraetz l.&jor. kastély­ban két nappal ezelőtt való meg­jelenése. A detektívek a hercegi kastély komor­nyikjai K­o­v­á­c­s Győző Gáspárt keresték, az ezerfrankos bank­jegyek hamisításával kapcso­latban. A ke.,­mornyik felesége állítólag Buda­pesten f­eismelette, hogy férjének köze van a há­gai eserfi ánk­sokhoz. A hercegi kastélyban n.­'fTr raeiH' per­ést keltett úgy a detektívek meg­jelenése, mint az asszony állítólagos beismerése. Senki sem akarta elhinni, hogy Kovács Győző Gáspár, aki tíz év óta áll a herceg szolgálatá­ban és akit tisztességes embernek ismertek, ilyen ügyben részes volna. A személyzet is tisz­tességes embernek ismeri Kovácsot, de mégis olyannak, aki állandóan titokzatosan viselke­dett, a vele egyívású emberekkel nem beszélt, sohasem volt társai számára semmi közölni­valója. Titokzatos, rejtélyes em­ber, aki állan­dóan felfelé tört. Amikor a detektívek Sáros­patakon megjelentek, a kastély személyzete kö­zölte velük, hogy Kovács már visszautazott Budapestre. Herceg Windischgraetz Lajost !­ih­allgatta a rendőrség A pénzhamisítás ügyében letartóztatott Ko­vács Gr­f-pínos megállapítást nyert, hogy ne­vezett Wi.­dischgraetz Lajos herceg komor­nyikja, miért is a nyomozó hatóság ma dél­v­i-m kihallga­tó Windischgrud­a Lajos herce­get. A kih­allgtatás folyamán Windischgraetz herceg­ kijelentette, hogy az ügyről semmit sem tud és tekintettel arra, h­ogy komorn­íkjáról van szó, kérte, h­­ogy a n­yom­ozó hatóság nála házkutatást tartson. A házkutatást a nyomozó hatóság a herceg la­kásán foganatosította, amely azonban ered­ménytelenül végződött. H@vi­s fiis®Ér hsrcsgf ?&&m®mwikrm t©f@iiiili€ a (Sajó tudósítónktól.) A frankhamisítá­sok ügyében a hosszabb időn keresztül ered­ménytelenül folyó nyomozásban, úgy látszik, a mai­ nappal fordulat történt, amennyiben a 3­1. Őrségnek — szerinte — komolyan meg­alapozott gyanúja van egy herceg komor­nyikja ellett. Eddigi tudósítási­okban már közöltük, hogy a budapesti rendőrségnek egyedül egy­ felhasz­nálható támpontja van a frankhamisítók bu­dapesti vársára vonatkozóan, ez pedig a Ki­rály ucra 36. szám alatt levő Árvai és Halzer­cégnél «helyezett hamisított ezer'frank'usn­ak •az u­fy« Még október végén törté»:, l|p«y e­gy vi­déki gazdálkodónak látszó vevő vásárlása után ezerfrankossal fizetett, amelyről azután no­vemberben kiderült, hogy Lant^fU^uy. A A botrányok­ éve Nem a boldog jókedv derűs örömkiál­­­tásaitól, hanem egy nagyon is szomorú bot­rány országos zsivajától hangos Szilvesz­ter zárta be a lepergett esztendőt. A hágai fran­khamisítók mintegy végső, méla ak­kordját adták meg az elmúlt magyar év­nek, amely számunkra sokkal több keserű­séget és csalódást szerzett, mint amennyi mosolyt és sikert hozott. Fanyar iróniával majdnem azt mondhatnánk: stílusos be­végzés volt ez az évzáró botrány-lárma. Annyi politikai és társadalmi torzsalkodás, hajsza, hecc és bajkeverés után, íme, itt az utolsó csattanó, a méltó finálé, amelynek zsivajából alig hallatszik ki az új esztendő érkezését jelző, éjféli óra kondulása. Pedig ezt az órakongást meg kell hal­lania az országnak. Fel kell rá figyelnie az egész nemzetnek. Új év kezdődik s vele együtt új élet. Nem a régi folytatódik to­vább. És­pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a régit, az eddigit tovább folytatni­­ nem lehet. Nem lehet az általános pusztu­lás kikerülhetetlen veszedelme nélkül. Ez most már mindenki számára világos. Az el­múlt évvel le kell zárulnia végleg annak a politikai és társadalmi életnek, amely­nek »eredményeit« botrányok sorozata je­lezte. A múltba porlott Szilveszterrel el­­kell némulnia annak a hangos, vásári zri­vajnak, amely a magyar fórumon csak nyugtalanságot, izgalmat és zavart tudott kelteni, megbontva és veszélyeztetve az ország társadalmi békéjét, gazdasági kon­szolidálódását, szociális előrehaladását, er­kölcsi, szellemi és anyagi újjáépülését. Emlékezünk: a vásári komédiának, a­ féktelen demagógiának ez a meg-megújuló harsogása együtt, egyszerre indult el az or­szág pénzügyi szanálásának komoly mun­kájával. Mikor ez a munka megkezdődött, a fajvédelem jelszavának frázis­ hősei szörnyű lármát csapva ugrottak ki a po­rondra a parlamentben és sajtóban egy­aránt nemzeti veszedelemnek igyekeztek feltüntetni a szanálási akciót. Úgy visel­kedtek, olyan hangosak voltak, mintha az ország közvéleménye valóban ott állana a hátuk mögött, holott a »vezérek« már ak­kor is önmaguk alkották a »sereget«; holott utánuk senki, legfeljebb az özönvíz következhetik; holott a maguk érdekein kívül semmi más érdeket nem képviseltek. De csak fújták a riasztó kürtöket, miköz­ben szorgalmasan próbáltak elgáncsolni minden olyan gazdasági és politikai törek­vést, amely az ország egyetemének javát kívánta szolgálni. Igazán nem rajtuk múlt hát, hogy az ország pénzügyi szanálása, a magyar kav­ona stabilizálódása­­ mégis be­következett. Ők mindent­ megtettek — a kudarc érdekében. Am­i a kudarc, úgy látszik, ezúttal őket­ érte utol. Az általuk f­elkavart bo­trányok hullámgyík­ai legalább egyre inkább körü­löttük kavarognak. Az ország, rég kijóza­nodott közvéleménye pedig egyre tisztább szemmel látja már a hangoskodó »nemzet­mentő« apostolokat, eszközeiket és céljai­kat. A lezárult esztendővel légáras és meg­pecsételődik a róluk alkotott ítélet is, amely egyben­­ elítélést jelent. Ez a poli­tika, ez az erkölcs, ez a vezéri tábor nem kell az országnak. Magyarország nem fogja közöttük keresni boldogítóit és meg­mentőit, nem fogja rájuk bízni sorsának irányítását, nem fog felülni demagóg­­ s­zó­lamaiknak, ham­ennyire fontoskodnak, ug­rálnak­ és követelőznek is, bármennyire próbálják is s­ nemesi célokkal szentesi t£8Í

Next