Pesti Napló, 1926. február (77. évfolyam, 26–48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

Mai Irodalom és tudomány Budapest, 1926 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 50 000 K Negyedévre . . 135 000 t Egyes szám árai Budapesten, vidéken és­­ pálya­udvarokon . 2000 K Vasárnap .... 4000 K Egyes szám Ausztriában­­ h­étköznap 30 garas (3000 o. K) vasárnap 40 garas (4000 o. K) zis»a scopona 77. évfolyam 25. szám Kedd, február « NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám. KIADÓH­IVATAL, Erzsébet körút 18—20. 671 TELEFON­­ József 62-30,62-31, 62-32. Szerkesztőség Bécsben­­ I., Kohlmarkt 7. Sztrsicho­lyész nyilatkozik nyomozásról Nem kell Sz­i­fin felhatalmazás a rendőrség neje, újabb s­smé­rek ellen kijárjon (Saját tudósítónktól.) A királyi ügyészsé­gen a négy hét óta tartó nyomozás munkája vasárnap délelőtt teljes befejezést nyert. Az ügyészség gyorsan — még az ügyészség tag­jait is meglepte az a gyorsaság, s elkészítette a frankhamisítók vádiratát, amely hétfőn reg­gel már nyilvánosságra jutott. Vége a munká­nak az ügyészségen, mégis hétfőn este is vil­lanyfényesen világítottak ki a királyi ügyész­ség elnökének, Sztrache Gusztáv főügyésznek hivatali ablakai a sötét Markó utcába. A fő­ügyésznek látogatói voltak Hat óra tájban Buday Kálmán, a rotter­dami magyar konzul személyi titkára kereste fel a főügyészt. A konzuli titkár néhány hét óta tartózkodik Budapesten más természetű hivatalos ügyben. Most szükség lett rá,ameny­nyiben az ügyészségtől fölszólítást kapott, hogy az ő kötelessége lesz a Hágából elhozott iratokat hitelesen lefordítani. A hágai iratok 70 gépírásos oldalra terjednek. A hiteles fordí­tások az ügyészség, a büntetőtörvényszék és a parlamenti f­rankbizottság számára készül­nek. A Hágából Budapestre hozott iratok Jan­kovich Arisztid, Marsovszky György és Man­kovits György vallomási jegyzőkönyveit tar­talmazzák, valamint a hágai nyomozás ered­ményének teljes ismertetését. Buday titkár még a főügyésznél tartózko­dott, amikor két úr kért engedélyt a főügyész­hez való bebocsátásra: Michel Bosset, a Matin kiküldött tudósítója és Jacobsen szerkesztő a kopenhágai Politiken tudósítója. A két kül­földi újsáíróra jó félóra hosszáig volt bent a főügyésznél, aki igen szívélyesen fogadta őket és részletes nyilatkozatban mondta el a nyo­mozás eddigi eredményét. Az ügyészség elnöke a külföldi hírlapíróknak adott interjújában a magyar lapok közlésével szemben, semmi nó­vumot nem mondott. A látogatások után az ügyészség elnöke elhagyta hivatalát. A főü­gyész arra a kérdésre, mi van a pótnyomozással, a következő választ adta a Pesti Napló munka­társának: — Reggel 9 órakor ment át a rendőrségre az átirat, amelyben elrendeltem a pótnyomo­zást és részletesen megjelöltem azokat a körülmé­nyeket, amelyekre a most foganatosítandó rendőrségi pótnyomozásnak ki kell terjesz­kedni. Hogy a rendőrség mikor és hogyan kezdi meg a pótnyomozást, az kívül esik az én tudomáso­mon. Am­int már többször is kijelentettem, a frankhamisítás bűnügyének iratai, hatalmas aktacsomója egyáltalában nem kerül át a rend­őrségre. Az aktákat hétfőn délelőtt a vádtanács­hoz juttattuk el. Amennyiben a rendőrségnek szüksége lesz a pótnyomozás során bizonyos jegyzőkönyvekre, a rendőrségi közegek tőlünk mindenkor megkaphatják őket. — Méltóságod ma délután a külföldi sajtó­nak interjút adott. Ez az interjú túlhaladja azokat a közléseket, amelyek a­ magyar lapok­ban megjelentek? — Szó sincs róla, — felelt© a főügyész —? hiszen akkor az a kényszerhelyzet állana elő, hogy a kül­földi lapokban több jelenne meg, mint nálunk. A külföldi hírlapíróknak nekem feladott kér­dései, a kérdésekre adott feleleteim általános­ságban mozogtak. Kijelentettem az urak előtt, hogy elrendeltem az új rendőri nyomozást. — Buday Kálmán konzul­i titkár kézhez kapta a hágai iratokat lefordításra? — Nem. Csak holnap adom át neki azokat. A titkárnak előbb esküt kell tennie a törvény értelmében, mert ő csak alkalmi tolmács. — Ma az egyik hétfő reggeli napilap Jan­kovich naplójának újabb részleteit közli. Ezek a naplórészletek több személyre erősen kom­promittálók. Indít az ügyészség­ újabb nyomo­zást ezek ellen"­ — Nem, — hangzott Sztrache ügyész vá­lasza — tekintettel arra, hogy az ügy ismét a rendőrségre k­erült vissza és különösen tekin­tettel arra, hogy a rendőrséghez hétfőn reggel átiratomban arra is felhatalmazást adtam, hogy a pótnyomozás során esetleg felmerülő újabb személyek ellen is eljárást indít­hasson a rendőrség. Újabb felhatalmazásra a rendőrségnek szüksége nincsen. Tehát a Jankovich naplójá­ban szereplő személyek ellen nem külön ügyé­szi felhatalmazásra indulna meg az eljárás. tiMinden fissfáxaMan EkiéraSest Isi­kel Egyes hírek arról szóltak, hogy a pótnyo­mozás már hétfőn délután megkezdődik a frank­hamisítás vádlottainak újabb kihallgatásával. Erre azonban sor nem kerül. Minden valószí­nűség szerint kedden, Gyertyaszentelő ünnepén mennek át az ügyészségre a kihallgatást foga­natosító rendőrtisztviselők, akik lenn a fogház­ban. Kovács Péter ügyészségi alelnök, fogház­ügyész szobájában vezettetik maguk elé Win­dischgraetzéket. Ezek a kihallgatások a királyi ügyészség azon részletes utasításának alapján történnek, amelyet átiratához csatolt a fő­ügyész. Minden tisztázatlan kérdés földerítését kívánja az ügyészség elnöke ezen utasításában. Kormán'jfpia'fó és poLSIikai és jogi vélemények Via«Sotfc­e Wass József helyetetes eröre'szrevetoSk a Perényi-tevél­SS — Szerdád faaSSgatták meg Wasst (Saját tudósítónktól.) Nem lehetetlen, hogy az ügyészség vádira­tával új fordulójához érkez­tünk el a meglepetésekben gazdag frankügynek. Politikai körökben hétfőn egyébről sem volt szó, mint erről a vádiratról. Annyi körülbelül tisztázottnak látszik, hogy ez fogja irányítani a parlamenti vizsgálóbizottság legközelebbi­­munkarendjét. Képviselő, miniszter ugyan hét­főn és az elmúlt napokban csak kevés volt Bu­dapesten; gróf Bethlen István miniszterelnök Mayer János földművelésügyi miniszterrel csak szerdán reggel jön meg a lillafüredi va­dászatról, Rakovszky Iván belügyminiszter szintén szerdán jön meg Parád­fürdőről, ahol három napot tölt. Nincs a fővárosban gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter és a kép­viselők nagy része. De akik itt vannak, mind­azok pártonként, csoportokba verődve már hétfőn élénken tárgyalták az ügy vádiratát. A felfogás a vádiratról természetesen ellen- Teljes világosságot! Az ügyészség vádirata minden elisme­résre méltó szabatossággal jelöli meg a frankhamisítás főszereplőit, epizódistáit és statisztáit. Most hát végre világosság de­rül arra, milyen emberek mozoghattak és ágálhattak a fórum legexponáltabb pont­jain. És lehetetlen fájdalmas megdöbbenés nélkül tudomásul vennünk, hogy a banda élén egy herceg, nagybirtokos, volt minisz­ter áll. A spiritus rector Magyarország rendőrfőkapitánya, aki sok esetben kérlel­hetetlen szigorúsággal gyakorolta tisztét, nem mindig pártatlanul kezelte a reábízott rendkívüli hatalmat, de hogy a pénzhami­sítók patrónusa legyen, maga közvetlen tet­tes a többrendbeli közokirathamisításban, egész bűnhalmazatban, azt soha senki nen­ merte volna még álmodni sem róla. Hivő lelkeknek­­z az is fájdalmas látvány lesz, ahogy a tábori püspök részt kér a pénzha­misítók komplettjából, vizsgálgatja és la­kásán őrzi a hamisítványokat. És a gazda­sági élet tényezői között bizonyára kínos feltűnést fog kelteni Baross Gábor szerepe, amelyet az ügyészi vádirat »szemben sz­­ő tagadásával« szintén pontosan megállapít. Lezárult-e a kör ezekkel a nagy nevek­kel, vagy ki fog-e tágulni a pótnyomozás következtében, nem tudhatjuk. Mi új szen­zációkra éhesek nem vagyunk. Sőt, túlon­túl beérjük az eddigiekkel. Mert liába szó­nokol és prédikál és izgályáskodik a szélső­jobb minden fegyverfogható embere Csil­lérytől Prohászkáig, ezt a szenzációt nem a baloldali sajtó csinálta, hanem azok a nagyurak, akiknek bűneit az ügyészi vád­irat sorra veszi. Aminthogy kárt a nemzet­ben nem azok tesznek, akik a frankhamisí­tás ügyének teljes megvilágítását követe­lik, hanem azok, akik a frankot hamisítot­ták. Ilyen együgyű szofizmával az igazsá­got elcsavarni nem illik. Tudós és logikai­lag fegyelmezett püspökhöz nem is illő. A­ sajtó ma nem tesz egyebet, mint hogy közli és szerényen kommentálja az ügyészi vád­iratot Tessék az ügyészséget destrukcióval megvádolni, miért járja ő is a kankánt!­­ Az ügyészség vádirata sok ténykörül­ményt világít meg, amelyeket eddig vagy fogyatékosan, vagy egyáltalán nem ismer­tünk. De aki ezt a nevezetes dokumentumot végigolvassa, az önkénytelenül is ismételni fogja a haldokló Goethe utolsó szavát: »Mehr Licht!« Egy végtelenül fontos kér­désre nem kapunk feleletet a vádiratból. Windischgraetz és Nádosy bizonyos haza­fias célokkal mentegetődznek. Sehol sem látjuk pontos körülírását ezeknek a haza­fias céloknak. Ez pedig végtelenül fontos volna és pedig két szempontból. Először azért, mert ezek a »hazafias célok« még ma is alkalmasak arra, hogy nagy tömegeket megtévesszenek; hogy a bűnösök iránt meg nem érdemelt szimpátiákat keltsenek; hogy őket a mártíromság aranykoronájával ko­szorúzzák meg. A tömeg kritikátlan és könnyen felül — ezt éppen a közelmúltban elég alkalmunk volt tapasztalni a tetszetős jelszavaknak. S mi lehetne vonzóbb, meg­ejtőbb jelszó, mint Isten és Haza? Mind a kettővel visszaéltek és visszaélnek. Mind a kettő ellen sűrűn és nagyokat vétkeztek. És vétkeznek mind mai napig. Nem volna sza­bad megengedni, hogy a frankhamisítók a közvélemény egy töredékében támogatást találjanak pusztán azért, mert közelebbről meg nem határozott hazafias célokra hivat­koznak. De másrészről fontos volna az ügyr­e

Next