Pesti Napló, 1927. február (78. évfolyam, 25–47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
J. ponca íz Joapef Egy Hl»« . . . . . 4^ Negyedévre. 10 Egyes szám Ara : Budapesten, vidéken és a pilyaadva,rokon . . 16 fillér Ünnepnapokon ... 20 fillép Vasárnap 30 fillér Bilyes szám Ausztriában Mtkíunap :10 finras CSOOO o. K) vasárnap 4" dara» ,4000 o. K) Könyvtár 78. évfolyam 25. szám NAPLÓ AlattS fUttm Kedd, február 1 SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám, KIADÓHIVATAL« Erzsébet körút 18—20. H. TELEFON 3 József 62-30,62-31,62-32. Szerkesztéség Bécsben I., Kohlmarkt 7. M&bmm és béke Mussolini, maimo de Rivera Motorosi és JVitti, az emigráns volt olasz miniszterelnök a legközelebbi jövőről Jog az étetfhez — háborús készülődés Mussolini a kiirthatatlan háborúról, a nemzeti elpuhulásról, a fegyvertelen lelkesedés harci erejéről s a nehéz étet új poézisáról beszél (Copyright by the Pesti ÍJ a p l ó b n d t ii e SAN A.) En ültem a széken, Mussolini hátratett késekkel előttem állott. A következő határozott kérdést intéztem hozzá: — Mit gondol, kegyelmes uram, derül az ég az emberiség számára? Az a háború, amely 10 millió embert mészárolt le, nem volt hiábavaló lecke? Mussolini ajkai valsaglottak- Arcának többi része hideg és mintha márványból lett volna faragva. Így válaszolt: — Az én nézetem az, hogy a XX. számod emberiségének a történelem egy baljóslatú részét kell átélnie. Ez a korszak tele lesz tragédiával. Számunkra nincs más hátra, minthogy úgy fogadjuk ezt a korszakot, mint ahogy férfiakhoz illik. — Kegyelmességed pesszimista. Briand... Mussolini nem engedte meg, hogy befejezzem a mondatomat. Félbeszakított: — Intelligens pesszimizmus sokkal jobb, mint a nem intelligens optimizmus. Mussolini az utolsó háború.? Ugyani Merően a szemem közé nézve így folytatta: — Hát ön komolyan gondolja, hogy az a háború, amely nemrégen végigszáguldott Európán 1914 és 1918 között — ez a háború az utolsó háború volt...? Vegye tudomásul, hogy én örömmel állapítom meg, az a derűs, de veszedelmes hit, amely mindent rózsaszínben lát, nem általános. Sokan erősen kételkednek benne. — Kegyelmes uram szükségesnek tartja a háborút? Mussolini habozás nélkül ezt felelte: ~ A történelem során előfordult háborúk alapjait történelmi tényeknek lehet tekinteni. De magát a háborút, amely Kain óta át- és átszövi az emberiség életét, nem lehet megmagyarázni. Legalább is eddig még nem sikerült megmagyarázni. Lehetséges, hogy a háború azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket az ember képtelen megérteni. Lehetséges, hogy a háború minden nagy dolog eredete, mint ahogy azt egy görög filozófus állította. De lehetséges, hogy isteni eredetű, mint ahogy Proudhon francia gondolkozó mondotta... Renan azt állította, hogy az emberi haladás a háborúban gyökerezik, de akármit beszélnek a háborúról, az kétségtelen, hogy a háborút nem sikerül kiirtani. Az a háború, amelynek tanúi voltunk és amelyben én is részt vettem, mint közlegény, nem látszik olyannak, mintha mindent elrendezett volna s így fel lehetne tételezni, hogyan volt az utolsó háború. Én itt közbevetettem, hogy gyakran azt mondják — a túlságos fegyverkezés idézi elő a háborút. — Kegyelmes uramat is azzal vádolják, — szóltam — hogy hadierejét növeli szárazon, vízen és a levegőben. Mussolini legyintett a kezével. — Abban, — tagolt minden szót — hvan a háborúra készülődtek, semmi végzetes nincsen. De végzetesek lehetnek bizonyos pacifista frázisok. Hiszen bizonyos értelemben egy nemzet, vagy egy egyén az élethez való jogának megnyilvánulása voltaképpen nem más, mint háborúra való készülődés ... A vasút villamosítása háborúra való előkészület. Valamennyi országban a közlekedés megjavítása — háborúra való előkészület. Egy úi hajó — háborúra való előkészület. A nemzeti történelem tanítása az iskolában — háborúra való előkészület. Napoleon dicsőségének hangoztatása — háborúra való előkészület Franciaországban... De az ilyen előkészületek nora élnek «emmtt, na egy 'szép " béke érzékiségébe süllyed el; ha egy nép önző, öntelt, ha teste puha, a szelleme gyenge s a fizikai megerőltetéstől éppen úgy visszariad mint a szellemi tornától. A háborúra való előkészülés magában foglalja a gazdasági, társadalmi és kulturális ideákat ... A háborút,igenis, el kell kerülni mindannyiszor, ahányszor csak lehetséges, de ha meg kell indítani a háborút, akkor a tea jobb jellem és a legnagyobb lángész vállalkozzék rá. Nem fegyvert! Férfit! — Uram. — felelte a Duce — egy nevét csak akkor lehet lefegyverezni, ha kiirtják a férfilakosságot. Az utolsó háborúból többen azt a téves következtetést vonták le, hogy a gépek nagyobb szerepet játszanak, mint az emberek ... A társadalom, kormány s intézmény nem azért van, hogy materiális dolgokat produkáljon. Nem ez a végső cél- A végső cél az, hogy férfiak és asszonyok éljenek, mégpedig a lehető legjobb helyzetben. Minden uralkodónak és minden kormánynak előbbutóbb erre a következtetésre kell jutnia- Én is erre gondoltam, amikor legutóbb Gallieni tábornok emlékiratait olvastam. Mint tudja, Gallieni Párizs katonai kormányzója volt a háború elején . . . Megindító, amint ez a tábornok Párizs válságos napjairól ír. A város megerősített tábor volt. A milícia — más nem volt a város védelmére — teljesen fegyvertelen volt, így várta az ellenséget. Nem volt fegyver. Nem volt szurony. Nem volt ágyú. Nem volt bomba. Nem volt mivel jeleket adni. A mozgósítás teljesen kimerítette az arzenálokat. A Duce hangja érces lett: — Addig azt hitték, hogy a gép és a fegyver fontosabb, mint az ember. De aztán rájöttek arra, hogy az ember mégis csak fontosabb, mint a gép. Az ember gyárthat gépet, de a gép nem gyárthat embert... Gépet sablonizálni lehet egyetlenegy minta után, ezrével lehet, ugyanazt gyártani. Egy gépet egy esztendő alatt lehet fabrikálni. Nagy Frigyes kiszámította, hogy tizenkilenc esztendeig tart, míg egy katona elkészült a hadsereg számára. Az igazság az, hogy egy jó katona előállítása még hosszabb időt vesz igénybe... Jaj annak a világnak, anely nem embereket állít elő, hanem gépezet. Az egyén foga Itt volt a jó alkalom, hogy közbevessem.~ Hát a fasizmus? A fasizmus nem arra törekszik, hogy az életet géppé leuniformizálja? Nem követel-e gépies engedelmességet az emberektől. Mussolini elnézően mosolygott az arcomba. — A fasizmus — mondotta még mindig mosolyogva — csak a túlsó individualizmusnak az ellensége. De nem ellensége az individualizmusnak. Ellenkezően, hisz a változatokban, a differenciálódásban és az emberi egyenlőtlenségben... Az utolsó század történelme azt mutatja, hogy az egész világ bizonyos módon uniformizálódott. Régebbi időkben, ha az emben az egyik országból a másikba ment, meglepték a tapasztalt nagy különbségek. Ma az lepi meg, hogy távoleső országokban mennyi hasonlatosság van. Az egyes fajok egyénisége lassanként, megszűnik, mert a kapitalizmus egyformává teszi az egész világot. Kiegyenlítődik minden. Az egész világon ugyanabban a ritmusban élnek. Ugyanazokat az újdonságokat olvassák. Ugyanazokat az ételeket eszik. Ugyanazokat a ruhákat viselik. — S ez az uniformizálódó« mindjobban fokozódik... Mi, fasiszták, elismerjük az egyénnek azt a jogát, hogy a maga életét élje, de csak addig, míg az ő érdekei nem ellentétesek az állam érdekével. . — Szóval. — mondottam — lehetséges a fammus összeegyeztetése az egyéni szabadsággal. A szabadság fogalma az idővel változik A Daco m megint elnézően mosolygott, rám. — Nézze, — és a kezét a vállamra tette — a szabadság, az nem valami abszolút dolog, hiszen egyáltalán nincsenek abszolút, fogalmakés szabadság éppen úgy változik, mint ahogy az idő változik. Ami szabadság békében, az nem szabadság háborúban. A jó időkben, amikor mindent könnyen meg lehet kapni, nem olyan a szabadság, mint a zord időkben, amikor csak nehezen lehet hozzájutni valamihez... A szabadság gyakran nem más, mint az egyén küzdelme az állammal. Az állam központosítani akar, míg az egyén azt szeretné, ha ahatóság nem háborgatná. Ha az egyént magára hagynák, akkor — hacsak nem szent, vagy hős —, az egyén nem fizetne adót, nem engedelmeskedne a törvénynek és nem menne háborúba. Az egyén a fegyelmetlenséget szabadságnak neveznéDe azért a szabadság nem zárja ki a fegyelmet. Mussolini most a demokráciáról kezd beszélni: — A demokrácia tulajdonképpen legtöbbször nem tudja, hogy mit akar. Ha hívja, hogy mit akar, akkor ellenállhatatlan. A demokrácia nagy problémája az, hogy megtudja, hogy mit is akar tulajdonképpen... A XVIII. és a XIX. században a demokráciával csak kísérleteztek. A XX. században a demokráciának már nagykorúnak kellene lennie. Tudnia kellene, hogy mit akar. Olaszországban a demokrácia a fasizmusban realizálódott. A XX. század a fasizmus százada lesz. Nagykorú demokráciában — kegyelmes uram szerint — szakítottam félbe a Duce-t — a fasizmus bizonyára jobb sorsot fog hozni az emberiség számára. Az átlagos ember élete nem lesz többé oly kemény. — Úgy van, — hangzott a határozott válasz — a fasizmus jobb időket fog hozni az emberiség számára. Nagyobb szaporodás lesz, olyan gyarapodás, amilyent a történelem eddig még nem ismert... Ne felejtse el azonban, hogy amikor az emberek rossz időkről beszélnek, akkor tulajdonképpen azt árulják el, hogy az igényük fokozódott. Nem lehetetlen, ha a XX. századi családi élet színvonalát fenn akarjuk tartani, akkor úgy a férjnek, mint a feleségnek dolgoznia kell. A férfi kora reggel el fog menni a gyárba és dolgozni fog. Az asszony szintén elmegy valahova és szintén dolgozni fog. — Sokan azt hiszik, hogy az ilyen élet poézis nélkül való lesz. — Soha, soha, — kiáltotta Mussolini leg-ljebb arról lehet 92ó, hogy új poézis tesz.inden kornak megvan a maga költészete. A középkor költészete például a házasságot úgy fogta fel hogy otthon a négy fal között kell kuksolni. Az új költészet másképpen fogja fel az életet . . . Lehetséges, hogy a XX. században az élet nehezebb és keményebb lesz, de azért ennek az életnek is van romantikája. A Duce kezet nyújt és biccent a fejével. George Sylvester :Viereck