Pesti Napló, 1927. március (78. évfolyam, 48–73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

Budape ELÖFI. Egy hóra . % Negyedévre. Egyes szám ára. Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . . 16 fillér Ünnepnapokon ... 20 fillér Vasárnap 30 fillér Egyes szám Ausztriában s hétkrtznap :iO «m­as (»OOO o. K) vasarnap 4`» caras (4000 o. K) % K •V V 78. évfolyam 48. szám 1 Ava 16 Hitén Kedd» március 1 PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám. KI­A­DÓ­H­IVATAL« Erzsébet körút 18-20. as.­­ TELEFON» JÓZEI! 62-30,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsbeni L. Kohlmarkt 7. 200.000 hajléktalan és 850 milliárd ötesztendős kálváriája Hit kifogásol az egységes párt a falusi Boslakásépítési terve­zetben? A Skz agrárképviselete bizalmas konferenciája hétfőn ismét megvitatta az egész kérdéskomplexumot A földművelésügyi miniszter m­a értekezletet tű­r a$$z@, amely dönt a párt állásfoglalásáról (Saját tudósítónktól.) A falusi kislakás­építő akció körül egyre magasabbra csapnak a hullámok. A kormánypártban hónapok óta ki­tartó, szívós harcok folynak s az építési tervek egymásután buktak meg, sőt a küzdelemnek már személyi áldozatai is voltak. A helyzet mindezzel szemben e pillanatban az, ho­­y a falusi nincstelen házhely tulajdonosok még mindig fedél nélkül vannak. A politikai életnek úgyszólván az előterébe került a FAKSz (Falusi Kislakásépítő Szövet­kezet), a támadások pergőtüzet zúdítják innen is, onnan is erre a szervezetre, amely hivatva van a jól Bethlen István miniszterelnök és az egész kormány intencióinak megfelelően, le­bonyolítani a falusi kislakásépítés messze­ágazó akcióját. Miközben e küzdelmek foly­nak, a közvélemény teljesen tájékozatlanul áll, nemcsak a falusi kislakásépítés nagy problémájával, hanem mindazokkal a kérdések­kel szemben, amelyek a kormány­ beruházási­­programjának ezt az egyik legnagyobb jelen­tőségű részét alkotják. Rendeletter­vezetről be­széltek hosszú ideig, amelyet a kormány el­­készíttetett az egész probléma szabályozása céljából és mára kiderült, hogy nincs is szó kormányrendeletről, mert hiszen a Falusi Kis­lakásépítő Szövetkezet a kormánynak hozzá intézett egyszerű értesítése alapján, saját ha­táskörében kezdi meg az építési akciót. Házra vár 230.000 ember A FAKSz-ügy lényegének ismeretéhez hozzátartozik mindazoknak az előzményeknek a­ megvilágítása, amelyek után az egész, akció eljutott mai stádiumába. A földreform során tudvalevően mintegy hétszázharmincezer nincstelen ember számára juttatott a kormányzat kisebb-nagyobb ház­helyeket. Ezeknek a házhelyeknek megváltási árát a földreformtörvény, illetve a novella ér­telmében, tíz év múlva kellene a régi birtoko­soknak megfizetni, úgyhogy a szegény embe­rek tíz esztendeig úgyszólván zavartalanul gondoskodhatnak a házhelyek árának vissza­fizetésére szolgáló tőke egybegyűjtéséről. A házhelyek szétosztása után következett a súlyosabb probléma: lehetővé tenni a nincs­telenek számára, hogy egy kis hajlékot épít­hessenek a maguk és családjuk számára. A házhelyhez jutottak természetszerűen pénz nél­kül állottak, és még csak hozzá sem kezdhet­tek egy vityilló felépítéséhez. A nyomor és két­ségbeesés vett erőt ezeken a szegény embere­ken és maguk az egységespárti képviselők, amikor lent jártak kerületeikben, egyebet sem hallottak szünes-szüntelen, mint ezeknek a szerencsétlen házhelyhez jutottaknak a panasz­kodását. Egyre sürgősebbé vélt ennek a súlyos baj­nak az orvoslása és ezért a kormány 1922 jú­lius 7-én egy szervet létesített a falusi kis­lakások építésének megkezdésére. Falusi Kis­lakásépítő Akció: így hívják ezt a szervet, amely először számítani kezdett, hogy miké­pen volna lehetséges az építkezés megindítása. Hosszú ideig tartott ez a számítgatás, tájéko­zódás és a tárgyalások, közben múltak a hó­napok és az évek,­­ a hajléktalan házhelyhez­jutottak még mindig nyomorúságos sorban voltak kénytelenek tengődni. Segítsen az állami így ment az egészen 1925. február 27-ikéig, amikor a Falusi Kislakásépítő Akció vezető­ségének előterjesztésére a kormány hozzájárult ahoz, hogy szövetkezet­­létesüljön, amely meg­felelő tőkével fogjon hossú vüraoson az évit­­kezés megindításához. A szövetkezet meg is alakult és így született meg a FAKSz, a Fa­lusi Kislakásépítő Szövetkezet. A szövetkezet üzletrészeit elsősorban az iparosok Országos Központi Szövetkezete (JOKSz), továbbá az Or­szágos Központi Hitel­szövetkezet (OKH) jegyezte, az üzletrészek nagy részét magánosok között szabadjegyzésre bocsátották, végezetül egy tekintélyes rész jegyzését elvállalta maga a pénzügyi kormány. A FAKSz élére gróf Hadik János állott, aki megkezdte­ a tárgyalásokat és általában nagy lendülettel vágott neki az építőakción­ak, azonban rövid idő alatt kénytelen volt belátni, hogy azok az anyagi erők, amelyek az üzlet­ részek lejegyzése folytán a FAKSz-nak ren­delkezésére állanak, nem elegendők egy ko­moly építőakció lebonyolítására. Messzebb­menő állami segítségre van itt szükség, hogy a kétszázharmincezer­ nincstelen házhelyeinek legalább egy részét hajlékhoz juttassák. Közel egy esztendeig folytak a tárgyalások erről az állami hozzájárulásról, amely csak akkor következett be, amikor a beruházások céljaira fölszabadították a népszövetségi köl­csön első részletét. 1926 januárjában gróf Hadik János végre elérte azt, hogy ötmillió aranykoronát a nagy beruházási kölcsönből­ megszerzett a FAKSz részére, hogy valamiképpen megindíthassa a kislakásépítő akciót. Közben természetesen a házhely tulajdono­sok közül azok, akiknek módjukban volt, pró­báltak kisebb-nagyobb kölcsönök­et szerezni,­ magától értetődően drága kamatokkal,, csak­hogy felépíthessék kis házaikat. A helybeli szövetkezetek útján sikerült mintegy negyven­ezer házhely tulajdonosnak az évek során any­nyi kölcsönt, szerezni, amennyi a házak fölépí­téséhez múlhatatlanul szükséges volt. Ötvenmillió - ami nincs Maradt tehát százkilencvjenezer ember, akiknek fedél alá juttatásáról kellene gondos­kodnia a kormánynak, illetve a hozzájárulásá­val létesült szervnek, a FAKSz-nak. Gróf Ha­dik János egy tervezet kidolgozásához fogott, amely, mint emlékezetes, típuslakásokkal akarta megkezdeni az akciót. A FAKSz épített volna mintegy háromezer kislakást, a modern higiéné követelményeinek megfelelően, külön­böző községekben, saját anyagraktárainak igénybevételével. A házanként körülbelül 50 millió papírkorona építési költség ellenében. Amikor a számvetéseknek végére jutottak, Hadik Jánosék látták, hogy a rendelkezésre bo­csátott ötmillió aranykorona elégtelen, úgy­hogy ennek a birtokában még csak megkezdeni sem érdemes az egész akciót. 1926 júliusában — a FAKSz eddig egyetlenegy házat sem épí­tett fel — összeült, újból egy minisztertanács, amely a nagy beruházásokkal foglalkozott és ezen előirányoztak a Falusi Kislakásépítő Akció számára 13 millió aranykoronát. Most már tehát 18 millió állott rendelke­zésre és Hadik János újból nagy energiával hozzáfogott az előkészítő munkálatokhoz, ter­vezetét maga gróf Bethlen István miniszter­elnök elfogadhatónak ítélte, úgyhogy most már haladék nélkül meg is akarták kezdeni a háromezer ötvenmilliós típuslakás felépítését. Ekkor lépett közbe egy újabb tényező, amely eddig tétlenül szemlélte a kislakásépí­tés vajúdó problémáját: az egységes párt. A közvéleménynek még élénk emlékezetében van az a nagy külön pártértekezlet, amelyet három képviselő, Örffy Imre, Szabó Sándor és Erődi-Harrach Tihamér- hivattak össze, kizárólag abból a célból, hogy állást foglaljanak a ma- A fakszisták Nem fasiszták — fakszisták. A leg'* újabb alakulat. Nem csoport, nem frakció, nem árnyalat. Nem kívül támogatók és nem is belül támogatók. Most született meg, de a költő szavával »mintha szülte volna három százada — annyi tűz, annyi elem, annyi szenvedély, annyi harcképes­ség tombol benne. Pártállása szerint a fakszista­ egységespárti, de ez önmagában nem sokat mond, mert hisz, aki a fakszistá­val szemben áll, az szintén nem széldali, vagy szélső­­jobboldali, nem mérsékelt li­berális, vagy mértéktelen álellenzéki. Aki a fasszistával szemben áll, az is — egy­s­égespárti. Folyik tehát az »óriási« harc, amely olyan­ az egységes pártban, mint a világ­háborúnak az a legborzalmasabb csatája, amely hajnali ködben folyt és ahol barát a baráttal keveredett kézitusába. Miért fo­lyik a harc ? A harc azért folyik, hogy ki építse a kislakásokat. Ez a konkrét hadi­­cél. Persze azt hitted, hogy már rég nem ez a kérdés, hogy micsoda szervezet, főleg pedig, kikkel a­ s élen vezesse az építkezést, hanem az, hogy meginduljon végre az épít­kezés, aminek már rég meg kellett volna indulnia; persze most meglep, hogy javá­ban folyik a harc az építkezés körül, mikor azt hitted, hogy már javában folyik az építkezés. Ki vezesse az építkezést: Mi­­lyen furc­sa, milyen hallatlanul különös, hogy _ ez politikai találós kérdés lett, étti pártpolitikai képrejtvény... Hogy a kérdés körül, hogy ki építse majd a kisla­kot, amely ott áll a nagy Duna mentében — még most is elkeseredett harcok dúlnak, pir­osszon/­eges folyosóin a nagy palotá­nak, a Duna mentén. Adómérséklés? Ki beszél már róla! A vita, — az új képviselő­ház első vitája, lankadtan született, érve­lése jóformán az első napokban kihagyott, alig lehetett szónokokat találni, hogy csa­tasorba­ állítsák őket, hogy a t­ízvonalba vessék őket. Pedig az adópolitikáról vala­mivel többet beszéltek a választásokon, mint arról, hogy ki vezesse majd a kis­lakások építését. És mekkora, javadalma­zással! Oh, hogyne, a kislakásokról sokat beszéltek, a falusi kisembereket az összes frázisoknál jobban érdekelte — de nem ám az építkezés személyi kérdése, vagy az építkezés csoportkérdése, vagy frakciókér­dése, hanem maga az építkezés. Milyen messze vagyunk ma már ettől — pedig mi­lyen közel vagyunk még a választásokhoz! És egyszerre eltűnt a szélsőjobb­­szárny, a liberális csoport, az aranyközép­utas frakció — csak a FAKSz (Falusi Kislakásep­ő Szövetkezet) körül alakult csoportosulások maradnak a hadszíntéren. Egyik pártértekezlet a­ másik után, előbb rendeleteket reklamálnak, aztán .mikor jön a rendelet tervezete, azt alaposan megbeszé­lik, aztán kiderül, h­­gy nem is kell rende­let.­­ Akik a tervbevett FAKSz-megoldás ellenségei, egyszerre fel vannak háborodva, miután a haragvó keserűségnek ez az ér­zése esztendőkön át hidegen maradt tőlük, nem háborította fel őket semmi, sőt még csak nem is csodálkoztak semmin, ami a nagypolitikában a választások előtt, a vá­lasztások alatt és a választások után tör­tént. Egyszerre csak olyan hangok emel­kedtek fel, hogy a­­pártot félrevezették. Főleg agrárius képviselők mondják ezt, akik többnyire a kisagráriusok nevében szónokolnak ... És akik nem beszéltek a párt­­-félrevezetéséről akkor, mikor lesz a»

Next