Pesti Napló, 1927. július (78. évfolyam, 146–172. szám)

1927-07-19 / 161. szám

12 Kedd PESTI NAPLÓ 192rjŰImsl5 Egy nemzetközi csekkcsaló-banda két börtönből szabadult tagja kislakásépítő akcióval számos kisembert tőbbszáz­millió erejéig megkárosított Az „Orion" építővállalat rövid és csattanós története — A szél­hámosok ismeretlen helyre szöktek (Saját tudósítónktól.) Egy idő óta gyakran Jelentek meg- hirdetések a lapokban, amelyek azt közölték, hogy 25—30 évi törlesztéssel, olcsó pénzen családi házat építenek és ehez kisebb tőke szükséges. A hirdetések az érdeklődőket a Hungária körút 43. számú házba hívták, az Orion építővállalat irodájába. Ennek az építési vállalatnak helyiségében Goldschmied Marcel foigadta a jelentkezőket. Goldschmied elmon­dotta a jelentkezőknek, hogy a vállalat, amely igen nagy tőkével rendelkezik, hajlandó fel­építeni kisebb családi házakat, azzal a feltétel­lel, hogy a jelentkező hozzájárul az építési költségekhez. Egy családi ház építésére 160 mil­liót számított és a jelentkezőtől minimálisan 30 milliót kért, azt állítván, hogy a felépítés­hez szükséges további költségeket az Orion­vállalat fedezi. Egyben a családi ház építése életbiztosítással volt kapcsolatos, amelyre abban az esetben volt szükség, hogyha az épít­tető az utolsó részlet megfizetése előtt halá­lozna el. Ebben az esetben a biztosítási társa­ság által fizetendő biztosítási összegből kárpó­tolná magát az építtető. Az életbiztosításra pe­dig külön összeget kellett fizetni. A köztisztviselők és a középosztályhoz tar­tozó magántisztviselők, kiskereskedők és iparo­sok közül igen sokan keresték fel a Gold­schmied-féle vállalkozást és kérték, hogy ebbe a családi házépítő akcióba vonják bele őket is. A jelentkezőktől Goldschmied 30 millió koro­nát vett fel, de aki ezt az összeget nem tudta megfizetni, azzal külön megállapodást kötött és bármilyen összeggel is rendelkezett, haj­landó volt azt elfogadni tőlük. így aztán a felektől többszáz millió koronát vett fel. Mikor azután ezek az építkezés megkez­dése iránt érdeklődtek, Goldschmied azt fe­lelte nekik, hogy az építési tervek még a fő­városnál vannak és így az építést nem tudja megkezdeni. Az építtetők, akik megtakarított pénzüket átadták Goldschmiednek, a városhá­zán is utána néztek a dolognak, ott azonban kide­rült, hogy ott semmiféle ilyen építkezésre nem adtak be terveket. Ekkor már erélyesen jártak el Goldsehmieddel sz'emben, aki azután vala­milyen ürüggyel halasztást kért, majd egy­szerre nyoma veszett. Az építtetők erre feljelentést tettek a fő­kapitányságon és kérték a rendőrségtől, hogy folytassa le a nyomozást ennek a különös építési akciónak az ügyében. A főkapitányságon Tidok József detektív­felügyelő indította meg a nyomozást és meg­állapította, hogy Goldschmied Marcell többszö­rösen büntetett csekkcsaló, aki a hírhedt Hor­váth Menyhért-féle nemzetközi csekkcsaló tár­saságnak volt a tagja. Horváth Menyhért egy több tagból álló nemzetközi csekkcsaló társa­ságnak volt a vezére. A társaság Európa min­den nagyobb országában működött, úgyhogy egy időben csaknem valamennyi európai or­szág körözte őket, míg végül Berlinben sike­rült elfogni a társaság tagjait. Ez körülbelül két évvel ezelőtt történt és a lapok terjedelme­sen foglalkoztak ennek a nemzetközi csekk­csaló társaságna viselt dolgaival. Ehez a hír­hedt társasághoz tartozott Goldschmied is, aki hat hónappal ezelőtt szabadult ki az egyik fegyházból. Vele együtt szabadult ki ennek a társaság­nak egy másik tagja is, akit Harmath László­nak hívnak. A rendőrség megállapítása szerint ők ketten eszelték ki az építési szélhámosságo­kat, amelyeknek keresztülviteléhez felhasznál­ták a Molnár és Balassa cég Hungária körút 43. szám alatt lévő építési vállalatát. A cég fő­nökei előtt megjelent Goldschmied Marcell, társával együtt és előadta építési akciójának tervét. Közölte azt is, hogy ennek megvalósítá­sához megfelelő külföldi tőke áll rendelkezé­sére, aminek bizonyítására különféle okmányo­kat mutatott be. Ennek az előadásnak alapján hajlandó volt a Molnár és Balassa cég hajlékot adni Goldschmied Marcellnek és társának s ve­lük szerződést is kötöttek arra vonatkozóan, hogy az építési akció megszervezése Gold­schmied és Harmath munkája lesz, míg a le­kötött családi házak felépítését a Molnár és Balassa-cég végzi. Mikor azután a két ember már jelentősebb összeget vett fel és az építtettők sürgetése után a .Molnár és Balassa cég is érdeklődni kezdett, hogy a két embernek valóban megvannak-s ezek az összeköttetései és yalóban rendelke­zésükre áll-e az a külföldi tőke, amelynek bizonyítására előttük különféle iratokat muta­tott be Goldschmied és Harmath. Hosszas utánjárás alapján sikerült csak megállapítani, hogy a külföldi tőkéről szóló iratok ügyes hami­sítványok voltak. Mialatt ilyen kellemetlenül bonyolódott az ügy, a Molnár és Balassa cégnél egy ötezer pengős váltót mutattak be, a cég főnökei azon­ban a váltóról semmit sem tudtak. Kiderült, hogy Goldschmied Marcell és Harmath László,' a cégfőnökök tudta és beleegyezése nélkül egy váltóra ráhamisították a cég aláírását, értéke­sítették s a befolyt pénzt saját céljaikra fordí­tották. A Molnár és Balassa cég főnökei erre felje­lentést tettek a főkapitányságon. A rendőri nyomozás a továbbiak során megállapította, hogy Goldschmied Marcell az Andrássy út egyik villájában lakott, ahol mint egy előkelő külföldi tőkecsoportnak budapesti delegáltja szerepelt. Nagy lábon élt, általában késő éjszaka járt haza és igen költekező élet­módot folytatott. Az éjszakai mulatóhelyeken gyakran megjelent és pezsgős mulatozásaival vonta magára a figyelmet. Miután úgy ismer­ték, mint egy külföldi tőkecsoport pesti pénz­ügynökét, nem keltett senkiben különösebb gyanút költekező életmódja. Ugyancsak megállapították azt is, hogy társa, Harmath László, hasonlóan nagy lábon élt. Mindkettőjük három nappal ezelőtt még Budapesten tartózkodott, hogy azonban az­óta hova szöktek, arról a rendőrségnek eddig semmi adata nincs. A főkapitányságon több tanút is kihallgattak i ebben az ügyben, többek között azt a fiatal- I J embert is, aki a megszökött Goldschmied Ma^ cell titkára volt. A jó családból való fiatalember az utóbbi években kártyakluboknak lett szor­galmas látogatója és egy alkalommal egy kártyaklubban elkövetett ballépése miatfc neve a lapokban is szerepelt. A fiatalember egy körúti kavéházban ismerkedett meg Gold­schmied Marcellel, akinek azonban előéletéről semmit sem tudott. A jómegjelenésű szélhá­mos kitűnő anyagot látott a naiv fiatalember­ben arra, hogy a saját céljaira ügyesen fel­használja. Alkalmazta őt néhány millió koro­nás havi fizetéssel es a tulajdonképpeni munkája nem állt egyébből, mint a várakozó felek szórakoz. tatásából, amíg a »vezérigazgatóhoz« be­jutnak. Ez a szórakoztatás abból állt, hogy egyrészt az építési akció előnyeiről kellett beszélnie, más­részt pedig arról, hogy a vezérigazgató milyen hatalmas külföldi tőkecsoportnak budapesti megbízottja és így különös kitüntetés az, ha ő a jelentkezőt az építési akcióba belekap­csolja. Goldschmied titkárának azonban fo­galma sem volt arról, hogy a jelentkezőktől felszedett pénzt Goldschmied és Harmath saját céljaikra fordítják, annál is inkább, mert az ő fizetését is pontosan adták át neki, úgy, hogy ő tényleg abban a hiszemben volt; hogy főnö­kei egy nagyobb külföldi pénzcsoporttal álla­nak összeköttetésben. A rendőrség a nyomozás során különösen azt igyekszik megállapítani, hogy a Horváth Menyhért-féle nemzetközi csekkcsaló társaság tagjaival mi történt és ki van közülök szabad­lábon, mert aa a véleménye, hiog az elszökött szélhámosok régi bűntársaik­kal kerestek összeköttetést és általuk igye­keznek menekülni. A rendőrség egyébként tisztázni kívánja az ügyben szereplő Kende Imrének a szerepét is. Kende Imrének a Kossuth Lajos uccában volt egy mérleg és rádióüzlete. Jó családból való, büntetlen előéletű ember, akit Gold­schmied és Harmath megnyert ehez a vállalko­záshoz. Kende együtt dolgozott a két rovott­multu csekkcsalóval, most azonban ő is eltűnt. A rendőrség a megindított nyomozás során nagy súlyt vet Kende működésének megállapí­tasara es fel kívánja deríteni azt, hogy bűntárs volt-e, vagy pedig egy becsapott jóhiszemű "ál­dozat. A három eltűnt ember tartózkodási helyéről a rendőrségnek eddig még semmi adata sincs. Miből él a szabö? „Nem a környékből, mint a fűszeres 4 Nem tisztességtelen verseny, ha a szabómester volt főnökének megrendelőit a maga részére szerzi meg (Saját tudósítónktól.) A budapesti törvényszéken két szabómester közötti perben rendkívül érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott Timon Aurél tör­vényszéki bíró. Schaffer János belvárosi szabócég mint főszabászt alkalmazta Dubány Lajos szabómestert, akinek já­randósága a fizetésén kívül az üzletből elszállított készáru vételárának öt százaléka volt. Ennek a szá­zalékos részesedésének egyötöd részét jogosult volt Schaffer annak biztosítékául visszatartani, hogy Du­bány a szerződést fel nem mondja és kötelezettségeit pontosan teljesíti. Ugyanitt állott alkalmazásban Du­bány menyasszonya is, aki miatt Schaffer utóbb bi­zalmatlankodni kezdett a főszabász ellen és Bécsből más elsőrangú szabászt akart szerződtetni. Dubány, mikor erről értesült, a Kígyó ucca 4. számú házban üzlethelyiséget bérelt magának, hogy külön üzletet nyisson. Közben megjött az új főszabász Bécsből, akinek próbaszabás végett Schaffer átadott egy szövetet, a szabás azonban csak úgy sikerült, hogy Dubány a hibákat kijavította. Schaffer erről nem tudott s a főszabászt sserzödtettf, Dubány pe­dig a bérelt üzlethelyiségben üzletét megnyitotta. Ide követték őt Schaffer alkalmazottai közül többen, akiket Dubány alkalmazott és volt főnökének számos megrendelőjét a maga részére megnyerte. Schaffer ezek után tisztességtelen verseny útján okozott kár címén 100 millió korona erejéig pert in­dított Dubány ellen, a budapesti törvényszék azonban ma hozott ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az üzleti verseny tisztességének felülbírálásánál tekintetbe kell venni a szakmát. Az úriszabóság, különösen az oly előkelő megrendelőknek dolgozó úriszabóság, mint a feleké, akiknek üzlete emeleten és az ucca közönségére alig feltűnő módon van elhelyezve, nem a szomszédokból és a környékből él, mint a sarki fiiszeres, borbély, vagy kisvendéglő, vagy a foltozó szabó és suszter, de nem is az uccáról, mint a feltűnő és nagy kirakatok­kal rendelkező ékszerkereskedő, vagy divatárus­cégek. Az úriszabó-céget — mondja az ítélet megokolása — túlnyomórészt ajánlók vagy ismeretség alapján keresik fel megrendeléssel. A szabásznak tehát, aki önállósítani akarja magát, amitől elzárni nem lehet, csakis azon ismerősökre van módjában támaszkodni az első időben, akik munkáját alkalmazási helyéről ismerik. Nem lehet elvül felállítani, hogy a szabász, aki önállósítani akarja magát, előbb oly tőkét gyűjt­sön össze, hogy akár egy fél évig is megélhessen megrendelés nélkül és még megfelelő reklámra is jusson pénze, mert ez utóbbi nélkül alig keresné fel valaki. Ilyen körülmények között az alperesnek az a cselekménye, hogy a felperes cégtől ismert megren­delőknek körlevelet küldött és 6—8 ily megrendelő­vel beszélni kísérletet tett és eggyel beszélt is, tisz­tességtelen versenynek nem tekinthető. A bíróság megítélése szerint a megrendelőknek és a szakmun­kásoknak az alpereshez való átmenetele a legtisztes­ségesebb kiválás esetén is szokásos, mert úgy a meg­rendelők, mint a munkások közül egyesek nem a cég­hez, hanem azon egyénhez ragaszkodnak, akivel ál­landóan érintkeztek. A kihallgatott tanuk vallomása szerint a felperes sem a megrendelőkkel, sem a mun­kásokkal nem érintkezett, úgyhogy míg más cégek­nél sem a megrendelők, sem a munkások észre nem veszik, hogy a szabász változott, a jelen esetben el­lenkezőleg teljes változást kellett tapasztalniok, mert hosszú évek óta csakis alperessel érintkeztek. Mindezek alapján a bíróság a keresetet alapta• lunnak találta $ azt elutasította, y. J, l

Next

/
Thumbnails
Contents