Pesti Napló, 1927. augusztus (78. évfolyam, 173–196. szám)

1927-08-24 / 190. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1927 augusztus 21 4 Hülye lett-e az emberiség? Irta i Szász Zoltán Egy fraucia szemle azzal a kérdéssel fordult egyes közéleti kiválóságokhoz, hogy mit szól­nak a világ most végbemenő eliiülyüléséhez, amely a francia lap szerint ténynek egészen nyilvánvaló s csupán okaiban szorul meg fel­derítésére. A beérkezett feleletek legtöbbje nem ».agyon tiltakozik e szigorú kórmegállapítás ellen, viszont azonban a legkülönbözőbb és leg­ellentétesebb okokat sorakoztatja fel. Bal-, kö­zép- és jobbpárti, üatal, megiettkorú, öreg és vete­rán nő és féífi, irodalmi, művészeti és tudomá­nyos, francia és külföldi kiválóságok egyaránt nyilatkoznak. Felvonul itt minden elképzelhető s egészen ellentétes természetű ok. Elsősorban természetesen a háború és utóhatásai, aztán a demokrácia és a parlamentarizmus, de egyúttal a diktatúra is, aztán a jazz, az irodalmi és mű­vészeti ultramodernség, a klasszikus tárgyak háttérbeszorulása az iskolában, a gépbálványO­zás s egyáltalában az élet elmechanizálódása, a színes népek előretörése s egy csomó más je­lenség, mely egyben okként és okozatként is szerepel. Csak ázt nem lehet hallani, hogy az elh'úlyülésnek éppen ellenkezője állapítható tóeg s hogy a világ halad és okosodik. Mint annyi más manapság felhangzó kritikai meg­nyilatkozásból, ebből az ankétból is erős pesszi­mizmus. valami mély elégedetlenség az esemé­nyek menetével s bágyadt tanácstalanság a jövő szükségleteivel és irányelveivel szemben borong az ember elé. Igaz, hogy a legtöbb pesz­szimista hang mégse akarja elfogadni végkö­vetkezményül ezt az alkony hangulatot, sőt til­takozik ellene. Ami jó jel ; annak a jele, hogy nem az élethez való akarat bágyadt el az euró­pai kultúremberiségbeu, hanem csupán az aka­rat lámpása, az értelem áraszt- füstös, tétova fényi. Én is azt tartom: elhülyiilést emlegetni hal­latlan túlzás. Reakciós gondolát ez, mely min­denféle politikai és szellemi elnyomások szol­gálója. Hisz a demokráciaellenesség legfőbb s valóban sok esetben nehezén visszautasítható érve az, hogy ez vagy az a nép még nem érett meg a demokráciára. Az éretlenség pedig ve­szedelmesen hasonlít, ha talán nem is a hülye­séghez, de a butasághoz. Viszont az kétségte­len, hogy a háború után sok téren hanyatlás­szerű jelenségek mutatkoztak; az emberiség mintha elvadult és meggonoszodott volua. Nem azt jelenti ez pórsze, hogy minden baj egyénes forrása a háború, hanem csupán azt, hogy az emberiségnek ez a hallatlan vérvesztesége és elgyöngülése a kultúra szervezetében már előbb bennelappangó baktériumokat elszaporodni és felszínre törni hagyta. Hiszen a bolsevizmus és fasizmus csírái, sőt eléggé fejlett szövőd­ményei is már a háború előtt is megvoltak. S a legtöbbször őrültségnek minősített, holott igen becses részleteredményekre méltán hivat­kozó irodalmi és művészeti újító irányzat is, mely a háború után feldagadt, megvolt már a háború előtt. Fájdalom, a háború utáni évti­zednek talán éppen a nasry szellemi meddőség a legfőbb jellemvonása. Ez azonban szerintem távolról se jelent még elhülyiilést. inkább csak egy hátrálást, a fejlődés útján, mely után az emberiség annál nagyobb lendülettel törhet előre. Reculer pour rnieux sauter. Hogy nagy baj van az egész mai s főleg az ujabban előtérbe jutott európai emberállo­niánnyal. az kétségtelen. Mintha kevesebb te­hetség volna, mintha az igazi elitlények ritkáb­ban volnának! Igaz, statisztikailag megállapí­tani ezt nem lehet; mert hiszen ki tudja el­határolni azt, hogy ki és mi a tehetség, ki az igázi elitlény! Egy kérlelhetetlen érvényű de­dukció azonban megerősíti ezt a borús sejtést. A háború elismerten egy kontraszelekciós té­nyező. Nos, kétségtelen, hogy ama tízmillió elesett s még legalább tízmillió szociális hiány­tétellé rokknnt férfi közt, akit elnyelt a háború, aránylag több volt a mindenféle szellemi tehet­ség és elitlény, mint a megmaradt férfilakos­ságban. Mert nemcsak a testileg tauglichabbak kerültek nagyobb arányszámban a hadsere­gekbe, aztán a frontra, aztán a veszteségi lis­tákra, mint a testileg nem alkalmasak, hanem a szellemileg s mindenféle magasabb szociális értékekben gazdagabbak is, mint ily szem­pontból alsóbbrendűek. Igaz, a. katoiiává, aztán harcképessé, aztán fronképessé minősítő vizs­gálat inkább testi tulajdonságok alapján tör­ténik; ha azonban százezreket és milliókat fo­lyatnak át egy ilyen testi értékrostán, akkor ez már szellemi rostának is bizonyul. Tíz vagy száz embert ragadva ki a tömegből, egyáltalá­ban nem bizonyos, hogy az öt vagy ötven tes­tilég egészségesebb és erőteljesebb egyben a szellemileg is becsesebb fél lesz. Tízezer vagy százezer vagy többmillió esetben azonban a testi és a szellemi magasrendűségnek ez az együttjárása régi tapasztalati igazság. A nagy számok törvényszerűségén át nézve tehát, iga­zolódik az a feltevés, hogy ma a fiatalabb, il­letve már egyre kevésbé fiatal évjáratokban, melyeket megtizedelt a háború, kevesebb a mindenféle átlagfölötti egyén, mint volt a há­ború előtti emberiségben. Erről a nagy hábo­rúról elmondhatja az egész európai emberiség: »Elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt.« S ez a minőségileg hanyatlott emberiség, melynek nagyrésze az iskolapadról vagy leg­alább is szellemi formációjának kellős közepe­bői került a háborúba, hazatérte után sokkal kedvezőtlenebb művelődési és szociális viszo­nyok között fejlődött tovább, mint azok, akik a háború előtt éltek vagy legalább is a háború előtt már elnyerték egyéniségük szellemi és erkölcsi alapvetését. Az eleve kisebb minőségű palánták még tetejébe rosszabb talajba és tö­kéletlenebb megművelés alá kerültek. Lehet-e csodálkozni, hogy a gyümölcsök, azaz azok a cselekedetek, vagy pláne művek, melyek ma kiérnek, gyengébb minőségűek! Egy háborútól megnyomorított nemzedék tragédiája ez. De ez még nem minden. Ez a gyérebb te­hetség-falankszú és tökéletlenebb kiműveltségű emberiség egy olyan hallatlanul bonyolult tár­sadalmi élettel került szembe, amilyen még sohse volt- A legtöbb hanyatlási és elbarbáro­sodási jelenség éppen abból származik, hogy a mai emberek s főleg a vezetésre vállalkozók nem képesek a mai társadalmi élet bonyolult­ságát megérteni. Bolsevizmus és fasizmus ti­pikus példái ennek az értelmetlenségnek. Igaz, n demokrácia és a szabadság, a különböző osz­tályok, nemzetek, szellemi irányzatok küzdelme egymás ellen olykor valóban nagyon nehezen megoldható problémák elé állítja a szellemi vezért, törvényhozót vagy pláne az államférfit. De végre is azért elit-lény, azért tehetség, azért vezér valaki, hogy megoldja vagy legalább is sima kibonyolulás felé terelje a társadalmi kér­déseket. Diktatúrával elfojtani a problémákat, ez az impotencia jele. Cavour, aki nagyobb államférfi volt, mint Mussolini, azt mondta, hogy dekrétumokkal minden kretén tud kor­mányozni. Ezóta el is nevezték az ilyen ren­deleti kormányzást dekretinizmusnak. S a legtöbb háború utáni feldagadt művé­szeti vagy irodalmi —izmus, a futurizmus, az expresszionizmus, az aktivizmus, a konstruk­tivizmus is, ha egyáltalában nem volt az a szimpla butaság, amit sokan vallottak, de szimplaság az volt. A művészetnek, irodalom­nak s ezeken keresztül az életnek csak egy ol­dalát, egy elemét látták: hol csak az észszerűt^ hol csak az észszerűtlent, hol csak esztétikait« hol csak a hasznothajtót, hol csak a tudatost, hol csak a tudatalattit, s nem bírtak vagy nem akartak úrrá lenni az élet egész bonyolódott­ságán. Persze a szellemi élet terén, a művé­szetben és irodalomban nem olyan veszélyes az ilyen kísérletező egyoldalúság, mint a politiká­ban; a legnagyobb feladatok megoldását, nagy; müvek létrejöttét ugyan nehézzé teszi, de vi­szont igen értékes részleteredményekhez vezet­het. A politika terén ellenben tömegek pusz­tulásával és százak vértanuságával jár. Hiszen ha lehetne bolsevizmust és fasizmust csinálni záros határidőre s csupán önkéntes csatlako­zók számára, ahogy például a szürrealista iro-" dalom vagy az expresszionista festészet ké­szült, igen érdekes volna mind a kettő. Így azonban az- erőszakos és végzetes szimplizmr.s iskolaesetei s az emberiség igazi nagy vezéri tehetségekben való megfogyatkozásának tüne­tei. Mert ne feledjük el: Lenin kiváló férfi le­hetett, de az igazi nagy orosz államférfi az lett volna, aki vérontás és zsarnokság nélkül való­sította volna meg az osztályelnyomásnélküli, gazdag és szabad Oroszországot, amit Lenin és utódai vérontással és zsarnoksággal se valósí­tottak meg. A mai kor azonban a hiányzó nagy; férfiak kora. Talán minden mai diktátor vagy féldiktátor egy olyan hősi halott vagy fél­halottá rokkant tehetség helyét foglalja el, aki erőszak nélkül megoldotta volna azt a felada­tot, amit ezek véren és elnyomáson keresztül se tudnak megoldani. Nem. az emberiség, a tömegek elhülyiilésé­ről beszélni keserű túlzás. De bizonyos, hogy a csúcslények, az igazi, tiszta, nagy átfogó aacl­lemű s emberséges érzelmű elitlények ritkáb­bak lettek. Szerencsére azonban minden jel szerint nem végérvényes ez a nívóhanyatlás. Végre is soha még olyan szociális viszonyok nem voltak, hogy az emberiség egész tehetség­állománya felszínre és tevékenységhez jutott volna. Remélhetjük tehát, hogy még a mai gyérült elitlény-állománnyal is helyes irányba terelhetjük a világ kizökkent szekerét, ha a szabadság és az emberi szolidaritás uralma el­következik. Ami, igaz, egyelő« késik. Bécsben letartóztatták Horváth Menyhértet, a hírhedt csekkcsalót Béc-s, augusztus-23. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) A bécsi rendőrség kedden este hírhedt csekkcsalót tartóztatott le Horváth Menyhért személyében. A világszerte ismert csaló csodá­latos ügyességgel játszotta mindig az előkelő nagyurat és károsított meg feltétlen biztos fel­lépésével igen sok embert. Mint állítólagos egyetemi hallgató jelent­kezett 1919-ben egy bécsi ügyvédnél, akit mint egy magyar herceg természetes fia ezer dol­lár erejéig károsított meg egy hamisított csekkel. Amikor ez a hamisítás kiderült, Olaszországba, majd Braziliába szökött. 1921-ben már ismét Bécsben van. mint lovas­sági kapitány, katonai attasé, mérnök. Ekkor egy nagy kiviteli társaság igazgatóját csapta be jelentékeny összeggel egy hamisított dol­lárcsekkel, majd másik kereskedelmi társaság igazgatójával hitette el, hogy Brazília és Ausztria között kereskedelmi összeköttetést fog létesíteni és ezen az alapon hét és egyne­gyedmillió koronát, — akkoriban óriási össze­get csalt ki tőle. A nagyobbszabású csalás után Délameri­kába akart szökni, azonban társaságával együtt Génuában letartóztatták. A kiadatási eljárás során azonban megszökött és Rio de Janeiroba menekült. Itt is nagy csalásokat követett el, majd visszatért Európába. Berlin­ben 1922 januárjában felismerték és letartóz­tatták. Hat évi súlyos börtönt kapott, amelyet Garstelben töltött ki. Ez év júliusában feltéte­lesen szabadon bocsátották. Szabadságának azonban nem sokáig ör» vendhetett, mert kiderült, hogy 1919-ben Buda­pesten egy magasrangú állami hivatalnok öz- I vegyét 175.000 aranykoronával károsította meg azzal, hogy elvette tőle gyémántjait, amelyet a tanácsköztársaságnak be kellett volna szol­gáltatni. Az özvegynek az ígérte, hogy elrejti ! a gyémántokat, ehelyett azonban megszökött. Az özvegy 1925-ben hallott róla először hírt, \ akkor feljelentette és újból letartóztatták. A csaló azonban a börtönben sem nyugodott, le­velet írt az asszonynak, amelyben közölte, hogy Madridban örököl és kiszabadulása után minden kárát megtéríti. Amikor kiszabadult, felkereste az asszonyt és azzal az ürüggyel, hogy Madridba kell utaznia, ahol az örökösö­dési adót le kell fizetnie, ismét jelentékeny ösz­szeget csalt ki tőle. Innen Bécsbe szökött, ahol kedden este a detektívek felismerték és letar­tóztatták. lagluB basa meghalt London, augusztus 23. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Kairóból érkezett jelentések szerint Zaglul basa. az egyiptomi nemzeti párt megalapítója, aki egy ideig az angolok legnagyobb ellensége volt. de legutóbb már tárgyalásokba bocsátko­zott velük, fiildaganat következtében hetven-« éves korában meghalt. (W, H. EJ KERESZTREJTVÉNYEK A MAGYARORSZÁGBAN 25 dij 25 millió korona (iOOO pengő) összegben VEGYEN RÉSZT A IV. KERESZTRE JTVÉNYPÁLYAZATON! Az eddig megjelont rejtvényeket megrendelheti a kiadóhivatalban.

Next

/
Thumbnails
Contents