Pesti Napló, 1927. szeptember (78. évfolyam, 197–221. szám)
1927-09-01 / 197. szám
Budapest» 1927 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra. ...» 4 pengő Negyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. . 16 fillér ünnepnapokon . . 20 fillér Vasárnap 30 fillér Efgyes szám Ausztriában: hétköznap 30 flaras (3000 o. K) vasárnap 40 garas (4000 o. Kiv futóm&íséretet tyam 197. szám Mira 16 iíléi» Csütörtök» szeptember 1 SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körte 18—20. sz. TELEPEN: József 464-17, J. 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben' I., Kohlmarkt 7. A Népszövetség a válaszúton Az erdélyi magyar—román birtokperek elintézése a Népszövetség erkölcsi tehérpróbája - Genf vagy Locarno? Új módszerek az európai politikában (Saját tudósítónktól.) Ma megkezdi tanácskozásait a Népszövetség, de a nemzetek tanácsának szállóból átalakított székházában komor és kevés jót ígérő arccal ülnek össze Európa urai. Valóban, nem volt még ülésszaka a Népszövetségnek, amely rosszabb kilátásokkal ült volna egybe, mint az idei. Szaktanácskozások hosszú sora próbálta egyengetni a szeptemberi ülésszak útját, — de ennek az egyengetésnek munkája kimerült abban, hogy szinte áthághatatlanul magas sziklákat gördített »a békés együttműködés« frázissá kopott céljai elé. A tavaszi ülésszak óta csupa jószándék vezette az európai államférfiakat, de hiszen a pokol tornáca is jószándékokkal van kikövezve . . . Egy leszerelési konferencia, amelynek minden résztvevője lelkes hittel hirdeti a lefegyverzés csökkentését, a humánus hadviselést, a döntőbíróságok ítéleteinek mindenhatóságát — ha történetesen a másik államról van szó; egy világgazdasági konferencia, amelyen Európa legkitűnőbb gazdaságpolitikusai mintha csak azért adtak volna egymásnak találkozót, hogy az egyéni akarat teljes tehetetlenségét bebizonyítsák; egy flottaleszerelési konferencia, amely végül is azzal fejeződik be, hogy valamennyi tengeri hatalom új cirkálók építését határozza el, s ezzel a szomorú útravalóval indul neki a Népszövetség őszi ülésszaka a munkának. Csoda-e, ha ilyen körülmények között a fegyverszüneti tárgyalások nyugtalanító légköre uralkodik Genfben s a béke megteremtésének boldogító feladata mármár elérhetetlen utópiává sápad? Akik hiányoznak Néhány nap múlva mindenki ott lesz Genfben, akinek az európai politikában súlya és szava van, — de a megjelenteknél érdekesebb s talán fontosabb is a távolmaradottak listája. A Népszövetség gondolatának igazi képviselői jobbnak látták, hogy az őszi ülésszakon meg se jelenjenek. Henry de Jouvenel szenátor, Franciaország népszövetségi delegátusa már két héttel ezelőtt kijelentette, hogy magas méltóságáról lemond s nem óhajtja többé Franciaországot a Népszövetségben képviselni. Ezzel a bejelentéssel egyidejűleg Jouvenel az európai politika legfontosabb problémáját a maga meztelen őszinteségével tűzte napirendre: milyen formában kell és lehet megvalósítani Európa békés fejlődését? Senki sem fogja Jouveneltől megtagadni a jó hazafit és a jó európai egyformán díszes jelzőjét, és ez a politikus, aki egyszerre jó francia és jó európéer, mégis így beszél: A Népszövetség életföltétele, hogy a nemzetközi életben a többség elvét vigye győzelemre. Ez az elv ma már Európa valamennyi államának belső életében diadalra jutott, de a Népszövetség megsemmisítette azt az elvet, amikor semmibe sem vesz a nagy többség érdekeit, mert hiszen az erősebbek érdekeiről van szó. Szörnyű vádirat Henry de Jouvenel lemondása és levele. Ez a vádirat nem mond kevesebbet, mint azt, hogy a Népszövetségben nincsen meg az az elemi demokrácia sem, amelyre az újkor történelmi civilizációja felépült, hogy a Népszövetség végeredményben az erőszak és a »magasabb államérdek« álruhájába öltöztetett ököljog szervezete. A csűd talá . . . _ Mit ér az a tény, — írja Jouvenel — hogy a képek nagy tömege mindig békeszerető volt, mikor ennek a tömegakaratnak mindmáig nem volt módszere. Ha elfelejtettük a Népszövetség szellemi alapelveit, akkor igazán fölösleges, hogy minden évben egy hónapon keresztül ünnepeljük ezeket az alapelveket, míg az év többi tizenlemt hónapjában a nemzetek olyan módszerekhez nyúlnak, amelyek előbbutóbb csődbe kergetik Európát. Ez a fölismerés kényszerített arra, hogy idén ne utazzam Genfbe. Henry de Jouvenel tehát nem megy el Genfbe, de nem megy el lord Robert Cecil sem, aki a népszövetségi gondolatnak talán egyetlen igazi angol képviselője volt. Lord Cecil kilépett az angol kormányból, amelyben csupán a lancasteri hercegség kancellárjának kevéssé fontos pozícióját töltötte be, de ez a kilépés egy pillanatra felidézte az akut kormányválság minden nyugtalanító tünetét. Cecil lord úgy érzi, hogy a Locarno-politika meghiúsult, a lefegyverzés kérdése megoldhatatlan s teljes nyíltsággal vetette szemére Chamberlain külügyminiszternek, hogy a békegondolatnak ez a lezüllése az ő hibája. Sir Austen Chamberlain valóban határozottan franciabarát politikát csinál, ami önmagában talán nem lenne baj, de végzetessé válhatik módszerei által, amelyek a Népszövetséget egyszerűen kikapcsolják az európai nagypolitikából. Lord Robert Cecil, a nagy Salisbury fia, akinek őseh generációkon keresztül mindig a konzervatívok jobbszárnyán állottak, nem bízik többé a konzervatív kormányban... Lord Robert Cecil követi Henry de Jouvenelt é® nem megyel Genfbe. Franciaország és Anglia hivatott képviselői helyett ad hoc helyettesek indulnak el Genfbe. és a Népszövetség egyre fakuló eszméje két erős és tiszta egyéniség színével ismét sápadtabb lesz. Az erdéii birtokoperek Három nagy kérdés tölti be a Népszövetség őszi ülésszakának programját, s mind a három kérdés alkalmas arra, hogy Wilsonnak ezt az elvetélt utópiáját gyökereiben ingassa meg. Bennünket, magyarokat elsősorban az erdélyi birtokperek befejezése érint. Maga a tényállás mindenki előtt ismeretes: a román földreform során kisajátított, erdélyi földbirtokok tulajdonosai igényeikkel a választott bírósághoz fordultak, amely rövid megfontolás után kimondotta illetékességét. A román delegátus e határozat ellen tiltakozott s lemondva tisztségéről, megakadályozta, hogy a bíróság ítéletet hozzon. A népszövetségi alkotmány értelmében a népszövetségi tanács köteles ilyen esetekben új választott bírók kijelöléséről gondoskodni. Ez a kijelölés azonban a Népszövetség tavaszi ülésszakán Chamberlain angol külügyminiszter iniciatívájára — elmaradt. Nem kell túlon-túl sötétenlátónak lenni ahoz, hogy a pesszimista kérdést újból felvessük: vájjon lesz-e megoldás ebben az európai fontosságúvá nőtt kérdésben most, s ha lesz, vájjon elfogadhatjuk-e. A magyar—román birtokperek régen túlnőttek néhány erdélyi földbirtokos egyéni panaszának jelentőségén. Amikor görögök és bolgárok minden előzetes diplomáciai tárgyalás nélkül négy évvel ezelőtt formális háborút kezdtek egymás ellen, a Népszövetségi Tanács azonnal közbelépett s erélyes fellépésével megakadályozta a háborút. Európa akkor tapsolt Genfnek s már-már hitte, hogy a Pártatlan Bíró, a népek érdekei fölött álló, az objektív és tiszta igazságot kereső nemzetközi szervezet megszületett. De amikor Olaszország megszállotta Korfut, amikor Olaszország és Jugoszlávia között már-már háborús veszedelemmel fenyegető konfliktus tört ki, amikor Kínában, amely legalább is névleg tagja a népszövetségi tanácsnak, a népvándorlásra emlékeztető káosz indult meg, s akkor a Népszövetség óvatosan visszavonult s egyetlen lépést sem tett a fenyegető ellentétek enyhítésére. Ez az előkelő tartózkodás lesújtó bizonyítéka volt a Népszövetség gyengeségének s talán még több is ennél; mindenki tudta, hogy a Népszövetség feltétlenül összeomlik, ha e nemzetközi problémák bármelyikének teherpróbáját megkísérli. ugazság és a tankok Az erdélyi birtokperek ugyanilyen súlyos erkölcsi teherpróbát jelentenek a Népszövetség simára. Az erők felvonulása már megkezd"* Két szakadék Egy dráma előjátéka zajlik az Élet színpadán. Egy drámáé,amelynek döntő fordulata még nem következett el, végső kimenetele még ismeretlen a nézők előtt. Egy drámáé, amelyről e percben még azt sem lehet bizonyosan tudni, van-e hőse is, vagy csupán szerencsétlen, elkékült ajkú áldozata. A tragikum kulminációs pontját még sűrű homály fedi s ebben a homályban minden lehetséges. De talán éppen ez a bizonytalanság feszíti és fokozza végsőkig a közönség ideges várakozását. Mi lesz, mire a köd eloszlik: ártatlanul kerül-e ki a szörnyű játékból a gyilkossággal gyanúsított férj, avagy bűnösségét igazolja majd az utolsó jelenet? A függöny szétnyílt az élet egy nem sejtett szakadéka előtt és mindenki figyel, izgatódik, sápad, mert ennek a szakadéknak mélyén sorsok örvénye kavarog, a mai élet szennyes tajtékja zúg. Gyilkos, nem gyilkos ? szinte közömbös a szenzáció szempontjából minden ilyen találgatás. A nehéz kérdést úgyis az arra illetékes hatóság dönti el. Ám, ettől függetlenül, máris mennyi érdekes, meglepő »leleplezést« hoz mindjárt az expozíció. Itt van először a két főszereplő: egy fiatal, tehetséges színésznő és egy párbajozó, bározó pesti fiatalember. Szuggesztív erejű figurák. Házasságuk »regényét« pergeti le a visszafelé forgatott film. Egyre több ismeretlen részlet kerül nyilvánosságra. Magánügyek, amelyek most a millstatti rejtély árnyékát kutató reflektor fényében, mindenkire tartozó »közüggyé« súlyosodnak. Hogy volt, mint volt? — egyszerre fontossá vált most minden apró részlet. A színésznő és férje így siklanak át csaknem észrevétlenül a kulisszák világából a valóság világába, hol drámájukat kegyetlen kézzel rendezi tovább az élet. Ha ugyan igazi dráma ez a dráma, — amit nem lehet eléggé ismételni — abban az értelemben, ahogy ma elképzelés, fantázia és kombináció bogozza, mélyíti, színezi. A felzaklatott fantázia ecsetnyomai mögött azonban már megállapított »tények« sötét foltjai is kiütköznek a háttér függönyén. Ha ennek a huszonnégyesztendős pesti fiatalembernek ártatlansága kiderül, akkor is maradnak itt kellemetlenül szenzációs események. Határozottan pechje van Erdélyi Bélának, mert hiszen a gyilkosság gyanúja nélkül elleplezve maradtak volna — legalább még egy ideig — az adósságcsinálásnak azok a furcsa, gyanús és obskurus módozatai, amelyek a gyanú első villanására rivaldafénybe kerültek. Hamis váltók kerülnek elő egymásután s immár egy egész konzorcium gyűrűzi körül a gyanúsított férjet: fiatal emberek váltóhamisításra tömörült bűnszövetkezete. A vivői élet csillogása, gondtalan mosolya, eleganciája és fölénye mögött nehéz, komor árnyak bujkálnak. A bárlámpák tarka, szédítő sugara pocsolya fölött táncol. Pocsolya fölött, amelyen senkitől sem látva, senkitől sem sejtve gázolt keresztül a hódító arszlán lakkcipője. Ez a »háttér« már a rendőrségi nyomozás adataival alátámasztott, bebizonyított és föltárt valóság. Nagyvárosi éjszakák ijesztő feketesége, amelyben a züllés útjai ágaznak szét. Az efféle utak vége pedig mindig kiszámíthatatlan. A bűnös könnyelműséggel szerzett pénz tovább hajszolja gazdáját a bűn lejtőjén s ha egyszer aztán fizetni kell, megnyílik a szakadék ... dráma, rejlik, bonyolódik és a nézők