Pesti Napló, 1927. október (78. évfolyam, 222–247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

Budafe, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4 pengő Negyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pálya­ud­varokon . . 16 fillér Ünnepnapokon . . 20 fillér Vasárnap . . . 30 fillér Enyi­n szám A­usuIrfAtmii» »AtUriziinpuOflnr.­ot cstipo o. K) *uArnjip­uII J .4000 o. K) irodalmi meglételes évfolyam 222. szám 71**a 16 fillér Szombat, október 1 SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHI­VATAL: Erzsébet körút 18—20. ss TELEFÓN I József 464-17, J. 461-18 J. 464-10. Szerkesztőség BAcaban­i I., Kohlmarkt 7. f - X & mas^/ET seregnek 232 Ersl&s Káe'páioEcon át kelltett volna Lesig^eSoVszá^iss) vorawSnSa — ma^^ar k©r­mány túSs&igesan eikesSa a tf&s'gíya&rásekM" — , kap­csolat van a antant alapítása és a Paláologua­leg^sék k©2©£tai — #%. m­aagyarSaaaráS FaláoLegue a"kis­antant keSetkesáse msaati: fäaakopt meg? — Jenes a jSvS faé&en­erg'ía3 áBSást •r an A a Festi fg. Prága, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A kommunista Rude Pravo részletes kom­mentárral kíséri a Paléologue-jegyzék ügyét. Hogy megértsük a helyzetet, — ezt írja a kom­munista lap — emlékeztetnünk kell a közönsé­get az 1920. év néhány adatára. Akkortájt a lengyeleket megverték Kievnél és menekülés­szerűen vonultak vissza Varsó felé. Csehor­szágban a Tusor-kormány volt uralmon. A szo­ciáldemokrata párt akkoriban még nem hasadt ketté. Akadtak politikusok, akik a Lengyelor­szág érdekében való fegyveres intervenciót sür­gették, de ezt a baloldalnak sikerült megakadá­lyoznia. Ez a megakadályozás a kapitalista nyugati nagyhatalmak között jelentékeny ked­vetlenséget keltett. Ugyanabba az időbe esik a kisantant alapítása. Benes beutazta akkortájt a kisantant fővárosait és rábírta külföldi poli­tikai barátait egy olyan blokk megalapítására, mely Magyarország ellen irányult. Ugyanak­kor azonban Benes Belgrádban és Bukarestben az akkori vezető férfiakkal együtt oly beszéde­ket mondott, amelyekben a kisantantnak Szov­jetoroszországgal szemben való állásfoglalása is kidomborult. Úgy látszik, hogy a kisantant megalapítása és a Paléologue,-akció között vala­milyen »negatív« összefüggés van, ami az is­mert szlávbarát angol publicistának. Seaton Watson (Scouts Viator) egyik cikkéből is kitű­nik,, amely később a New European című folyó­iratban jelent meg és amelyben a szlávbarát­ publicista a »magyarbarát Paléologue« bukását a kisantant keletkezésére vezeti vissza. Csehszlovákia politikai köreiben — így folytatja a Rude Pravo — akkoriban tudtak Paléologue törekvéseiről és azt beszélték, hogy Magyarország seregének az Erdős Kárpá­tokon keresztül kell majd Lengyelország segítségére sietnie. Hogy ennek a segítőakciónak háttere hivatalos jegyzék, vagy közös tárgyalások eredményeit egybetömörítő úgynevezett összefoglaló jegy­zék lett volna az alapja, azt akkortájt Cseh­országban nem tudták megállapítani. A Paléologue-jegyzéknek a nyilvánosság elé való kerülése mindenesetre nagyon fontos abból a szempontból, — írja a prágai lap — hogy megértsük a nagyhatalmak középeurópai politikáját. Ez a jegyzék is azt bizonyítja, hogy a nagyhatalmak bizonyos körei a közép­európai kis államokat, mint a maguk anti­szovjetista politikájának kényelmes hangsze­reit tekintették és hogy Magyarországgal is nyomást szerettek volna gyakoroltatni a többi középeurópai állam kormányaira oly értelem­ben, hogy azokat rákényszerítsék az Orosz­ország ellen való közvetlen katonai fellépésre. Lord Rothermere akciója nem egyéb, mint megismétlődése annak, ami 1920-ban tör­tént. A jegyzékből egyébként még más tanulságokat is le lehet vonni. Kitűnik belőle, hogy Fran­ciaország 1920-ban a Szovjetoroszország ellen tervezett felvonulás érdekében azt akarta, hogy Közép-Európa vasutait a maga kezébe ka­parintsa. Erre visszagondolva, nagyon figyelemreméltó, hogy most is, 1927-ben, a cseh vasúti miniszté­rium, a cseh államvasutak bérbeadásáról tár­gyal. A vasúti minisztérium félhivatalos köz­lése szerint francia tőke is befolyást akart nyerni az államvasutak ügyvitelére. Hogy a mai állapotoknak az 1920. évi állapotokkal való összehasonlítása jogosult, az kétségtelen, a háborús veszedelem mostanában éppen akkora, mert ismét a kapitalista Európának Szovjet­oroszországgal való összetűzése fenyeget. Több más prágai lap is behatóan foglalko­zik a Paléologue-jegyzékkel és ezzel kapcsolat­ban a nemzetközi politikai helyzettel. Egyes lapok keserűen felpanaszolják, hogy Csehor­szágnak az a szövetségese, amelyet a legmeg­bízhatóbbnak tartottak, Franciaország nem átallotta volna Cseh­országot cserbenhagyni. Az Erdős Kárpá­toknak Csehországtól való elkülönítése csak azért nem történt meg, mert a ma­gyar kormány túlságosan elhúzta a maga tárgyalásait, közben pedig a Franciaországban beállott bel­politikai változások következtében visszavon­ták a francia ajánlatokat. A kormányhoz közelálló politikai körökben kijelentik, hogy a cseh kormány a Paléologue­jegyzékkel szemben a jövő héten szándékozik hivatalosan állást foglalni, amikor Benes visz­szatér Tapolcsányból, ahol mostanában Masa­ryk elnök vendége. Prága, szeptember 30. (A Persis Napló külön tudósítójától.) A Paléologue-jegyzetkel kapcsolatban a Lidove Ki­­ül megállapítja, hogy a franciákkal folytatott magyar tárgyalások itteni beavatott körökben rég­­óta ismeretesek voltak és e tárgyalás részleteiről már egynéhány évvel ezelőtt is tudtak bizonyos po­litikai személyiségek. A magyar Államvasutaknak francia ellenőrzés alá való helyezése az 1921-ik­ évi úgynevezett gödöllői szerződésen alapult, csak sok­helyütt nem tudták, hogy ez a szerződés területi en­gedményeket is tartalmaz. Nyilvánvaló volt, hogy Miért hallgatnak? Megy az óceán, gyalog vagy villamo­son, utazol, beülsz a kávéházba vagy klubba, mindenütt és mindenfelől izgatott kérdések csapódnak a fü­ledbe. S a csodálkozó és hi­tetlenkedő, de mindenkép nyugtalanító kér­dések ezer formában, ezer változatban is­métlik ugyanazt a megriadt gondolatot: Igaz, hát csakugyan igaz ? Nincs itt valami tévedés? Valóban lehetséges, hogy a Paleo­logue-féle jegyzék fölött csak úgy, kézle­gyintve napirendre tértek annak idején! Hát megtörténhetett, hogy a háború után, amikor mód és alkalom kínálkozott volna azoknak az elszakított magyar területeknek visszaszerzésére, amelyeknek visszacsato­lása érdekében most Lord Rothermere emeli fel szavát a világsajtóban, elmulasz­tották kihasználni a hatalmon levő, felelős magyar kormányférfiak a kedvező helyze­tet? Hát csakugyan úgy volt, hogy a meg­tett ajánlatra mély hallgatással feleltek? Miért? Miért nem hozták nyilvánosságra ezt a nagyfontosságú ügyet? Miért nem tájékoztatták a magyar közvéleményt affe-161, ami azokban a lélekzetállító napokban történt? És ha már akkor hallgattak, kar­tauzi némaságba burkolóztak, miért titko­lóztak később, sőt miért titkolóznak még ma is? Mi értelme, jelentősége, magyará­zata van ennek a különös, rejtelmes csend­nek? Igen, igen, főkép az utóbbi kérdés kí­vánja, sürgeti, követeli a határozott, félre nem érthető választ, a megnyugtató felele­tet. Ez az utolsó miért, amelyet a hallgatás leple olyanformán vesz körül, mintha csak­ugyan valami rejtegetnivaló titkot takarna. Hallgatni azonban — nem mindig arany. Nyilván akkor, a Paléologue-akta megér­kezésekor sem volt az. Most pedig — post festa — még csak nem is okos politika, mert a hivatalos hétpecsét alól a legellenőrizhe­tetlenebb fantasztikumok felelőtlen hívei bújnak ki s szivárognak szerteszét az or­szágban. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy ami volt, — sajnos — elmúlt. A kedvező alka­lom elillant s ma már hiábavaló minden­­késő sopánkodás: az elszalasztott madarat nem lehet megfogni. Ezen a lehangoló té­nyen még a felelősség kérdésének fölemle­getése, sőt maga az esetleges felelősségre­vonás sem változtat semmit.­­ Hét évvel a lezajlott események után, nem is találnánk célravezetőnek a »megszámoltatás« inszce­nálását. De... azt csak mégis joga van tudni a nemzetnek, hogy milyen okok, mi­féle indokok játszottak közre a francia ajánlat el nem fogadásában?! Azt csak joga van megtudni mindenkinek, hogy miért nem jöhetett létre a felkínált egyes­ség s miért nem érhetett el a sóvárgó itt­honi ölelés — hét év előtt — Kassa, Po­zsony, Lőcse magyarjaiig?! Elvégre ebben a hangos miértben s ebben a néma elhall­gatásban elszakított véreinkről, testvé­reinkről van szó, nem akármilyen apró­cseprő dologról. A kérdés tehát nagyon is jogosult. Annyira jogosult, hogy a felelet rá egyenesen kötelező. Mert ha ma végre nyilvánosságra kerülnek a titkos akták tit­kai, nemcsak azt fogjuk tisztán látni, mit mulasztottak el az urak és mit veszített a nemzet, hanem a végzetes mulasztás és veszteség tanulságait is. A magunk kárán való okulás jövőbe mutató útját. Azt az utat, amelyet ép mostanában tesznek ak­tuálissá az európaszerte visszhangra talált.

Next