Pesti Napló, 1927. október (78. évfolyam, 222–247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
Budafe, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4 pengő Negyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . . 16 fillér Ünnepnapokon . . 20 fillér Vasárnap . . . 30 fillér Enyin szám AusuIrfAtmii» »AtUriziinpuOflnr.ot cstipo o. K) *uArnjipuII J .4000 o. K) irodalmi meglételes évfolyam 222. szám 71**a 16 fillér Szombat, október 1 SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. ss TELEFÓN I József 464-17, J. 461-18 J. 464-10. Szerkesztőség BAcabani I., Kohlmarkt 7. f - X & mas^/ET seregnek 232 Ersl&s Káe'páioEcon át kelltett volna Lesig^eSoVszá^iss) vorawSnSa — ma^^ar k©rmány túSs&igesan eikesSa a tf&s'gíya&rásekM" — , kapcsolat van a antant alapítása és a Paláologualeg^sék k©2©£tai — #%. maagyarSaaaráS FaláoLegue a"kisantant keSetkesáse msaati: fäaakopt meg? — Jenes a jSvS faé&energ'ía3 áBSást •r an A a Festi fg. Prága, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A kommunista Rude Pravo részletes kommentárral kíséri a Paléologue-jegyzék ügyét. Hogy megértsük a helyzetet, — ezt írja a kommunista lap — emlékeztetnünk kell a közönséget az 1920. év néhány adatára. Akkortájt a lengyeleket megverték Kievnél és menekülésszerűen vonultak vissza Varsó felé. Csehországban a Tusor-kormány volt uralmon. A szociáldemokrata párt akkoriban még nem hasadt ketté. Akadtak politikusok, akik a Lengyelország érdekében való fegyveres intervenciót sürgették, de ezt a baloldalnak sikerült megakadályoznia. Ez a megakadályozás a kapitalista nyugati nagyhatalmak között jelentékeny kedvetlenséget keltett. Ugyanabba az időbe esik a kisantant alapítása. Benes beutazta akkortájt a kisantant fővárosait és rábírta külföldi politikai barátait egy olyan blokk megalapítására, mely Magyarország ellen irányult. Ugyanakkor azonban Benes Belgrádban és Bukarestben az akkori vezető férfiakkal együtt oly beszédeket mondott, amelyekben a kisantantnak Szovjetoroszországgal szemben való állásfoglalása is kidomborult. Úgy látszik, hogy a kisantant megalapítása és a Paléologue,-akció között valamilyen »negatív« összefüggés van, ami az ismert szlávbarát angol publicistának. Seaton Watson (Scouts Viator) egyik cikkéből is kitűnik,, amely később a New European című folyóiratban jelent meg és amelyben a szlávbarát publicista a »magyarbarát Paléologue« bukását a kisantant keletkezésére vezeti vissza. Csehszlovákia politikai köreiben — így folytatja a Rude Pravo — akkoriban tudtak Paléologue törekvéseiről és azt beszélték, hogy Magyarország seregének az Erdős Kárpátokon keresztül kell majd Lengyelország segítségére sietnie. Hogy ennek a segítőakciónak háttere hivatalos jegyzék, vagy közös tárgyalások eredményeit egybetömörítő úgynevezett összefoglaló jegyzék lett volna az alapja, azt akkortájt Csehországban nem tudták megállapítani. A Paléologue-jegyzéknek a nyilvánosság elé való kerülése mindenesetre nagyon fontos abból a szempontból, — írja a prágai lap — hogy megértsük a nagyhatalmak középeurópai politikáját. Ez a jegyzék is azt bizonyítja, hogy a nagyhatalmak bizonyos körei a középeurópai kis államokat, mint a maguk antiszovjetista politikájának kényelmes hangszereit tekintették és hogy Magyarországgal is nyomást szerettek volna gyakoroltatni a többi középeurópai állam kormányaira oly értelemben, hogy azokat rákényszerítsék az Oroszország ellen való közvetlen katonai fellépésre. Lord Rothermere akciója nem egyéb, mint megismétlődése annak, ami 1920-ban történt. A jegyzékből egyébként még más tanulságokat is le lehet vonni. Kitűnik belőle, hogy Franciaország 1920-ban a Szovjetoroszország ellen tervezett felvonulás érdekében azt akarta, hogy Közép-Európa vasutait a maga kezébe kaparintsa. Erre visszagondolva, nagyon figyelemreméltó, hogy most is, 1927-ben, a cseh vasúti minisztérium, a cseh államvasutak bérbeadásáról tárgyal. A vasúti minisztérium félhivatalos közlése szerint francia tőke is befolyást akart nyerni az államvasutak ügyvitelére. Hogy a mai állapotoknak az 1920. évi állapotokkal való összehasonlítása jogosult, az kétségtelen, a háborús veszedelem mostanában éppen akkora, mert ismét a kapitalista Európának Szovjetoroszországgal való összetűzése fenyeget. Több más prágai lap is behatóan foglalkozik a Paléologue-jegyzékkel és ezzel kapcsolatban a nemzetközi politikai helyzettel. Egyes lapok keserűen felpanaszolják, hogy Csehországnak az a szövetségese, amelyet a legmegbízhatóbbnak tartottak, Franciaország nem átallotta volna Csehországot cserbenhagyni. Az Erdős Kárpátoknak Csehországtól való elkülönítése csak azért nem történt meg, mert a magyar kormány túlságosan elhúzta a maga tárgyalásait, közben pedig a Franciaországban beállott belpolitikai változások következtében visszavonták a francia ajánlatokat. A kormányhoz közelálló politikai körökben kijelentik, hogy a cseh kormány a Paléologuejegyzékkel szemben a jövő héten szándékozik hivatalosan állást foglalni, amikor Benes viszszatér Tapolcsányból, ahol mostanában Masaryk elnök vendége. Prága, szeptember 30. (A Persis Napló külön tudósítójától.) A Paléologue-jegyzetkel kapcsolatban a Lidove Kiül megállapítja, hogy a franciákkal folytatott magyar tárgyalások itteni beavatott körökben régóta ismeretesek voltak és e tárgyalás részleteiről már egynéhány évvel ezelőtt is tudtak bizonyos politikai személyiségek. A magyar Államvasutaknak francia ellenőrzés alá való helyezése az 1921-ik évi úgynevezett gödöllői szerződésen alapult, csak sokhelyütt nem tudták, hogy ez a szerződés területi engedményeket is tartalmaz. Nyilvánvaló volt, hogy Miért hallgatnak? Megy az óceán, gyalog vagy villamoson, utazol, beülsz a kávéházba vagy klubba, mindenütt és mindenfelől izgatott kérdések csapódnak a füledbe. S a csodálkozó és hitetlenkedő, de mindenkép nyugtalanító kérdések ezer formában, ezer változatban ismétlik ugyanazt a megriadt gondolatot: Igaz, hát csakugyan igaz ? Nincs itt valami tévedés? Valóban lehetséges, hogy a Paleologue-féle jegyzék fölött csak úgy, kézlegyintve napirendre tértek annak idején! Hát megtörténhetett, hogy a háború után, amikor mód és alkalom kínálkozott volna azoknak az elszakított magyar területeknek visszaszerzésére, amelyeknek visszacsatolása érdekében most Lord Rothermere emeli fel szavát a világsajtóban, elmulasztották kihasználni a hatalmon levő, felelős magyar kormányférfiak a kedvező helyzetet? Hát csakugyan úgy volt, hogy a megtett ajánlatra mély hallgatással feleltek? Miért? Miért nem hozták nyilvánosságra ezt a nagyfontosságú ügyet? Miért nem tájékoztatták a magyar közvéleményt affe-161, ami azokban a lélekzetállító napokban történt? És ha már akkor hallgattak, kartauzi némaságba burkolóztak, miért titkolóztak később, sőt miért titkolóznak még ma is? Mi értelme, jelentősége, magyarázata van ennek a különös, rejtelmes csendnek? Igen, igen, főkép az utóbbi kérdés kívánja, sürgeti, követeli a határozott, félre nem érthető választ, a megnyugtató feleletet. Ez az utolsó miért, amelyet a hallgatás leple olyanformán vesz körül, mintha csakugyan valami rejtegetnivaló titkot takarna. Hallgatni azonban — nem mindig arany. Nyilván akkor, a Paléologue-akta megérkezésekor sem volt az. Most pedig — post festa — még csak nem is okos politika, mert a hivatalos hétpecsét alól a legellenőrizhetetlenebb fantasztikumok felelőtlen hívei bújnak ki s szivárognak szerteszét az országban. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy ami volt, — sajnos — elmúlt. A kedvező alkalom elillant s ma már hiábavaló mindenkéső sopánkodás: az elszalasztott madarat nem lehet megfogni. Ezen a lehangoló tényen még a felelősség kérdésének fölemlegetése, sőt maga az esetleges felelősségrevonás sem változtat semmit. Hét évvel a lezajlott események után, nem is találnánk célravezetőnek a »megszámoltatás« inszcenálását. De... azt csak mégis joga van tudni a nemzetnek, hogy milyen okok, miféle indokok játszottak közre a francia ajánlat el nem fogadásában?! Azt csak joga van megtudni mindenkinek, hogy miért nem jöhetett létre a felkínált egyesség s miért nem érhetett el a sóvárgó itthoni ölelés — hét év előtt — Kassa, Pozsony, Lőcse magyarjaiig?! Elvégre ebben a hangos miértben s ebben a néma elhallgatásban elszakított véreinkről, testvéreinkről van szó, nem akármilyen aprócseprő dologról. A kérdés tehát nagyon is jogosult. Annyira jogosult, hogy a felelet rá egyenesen kötelező. Mert ha ma végre nyilvánosságra kerülnek a titkos akták titkai, nemcsak azt fogjuk tisztán látni, mit mulasztottak el az urak és mit veszített a nemzet, hanem a végzetes mulasztás és veszteség tanulságait is. A magunk kárán való okulás jövőbe mutató útját. Azt az utat, amelyet ép mostanában tesznek aktuálissá az európaszerte visszhangra talált.