Pesti Napló, 1928. április (79. évfolyam, 76–98. szám)
1928-04-01 / 76. szám
és « Palmarum Irta: Rákosi Jenő Ez az esztendőnek az a gyönyörű vasárnapja, amelyet a magyar ember, minden más nemzettől eltérve virág vasárnapnak nevez. Ez Krisztus urunk bevonulását ünnepli Jeruzsálembe, amikor Júdea népe mámoros lelkesedéssel kísérte tömegesen és pálmaággal és a tavasz minden virágával szórta meg útját. És Jézus, amikor a város kapui elé ért, sírva fakadt és keserű könnyeket hullatott. Annak a tudatában vonult be a húsvéti ünnepre készülődő fővárosba, hogy a saját tragédiájának gyászos utolsó jeleneteinek elszenvedésére indul, de könnyeit nem magáért ontotta, hanem a városért, amelynek pusztulását előre látta. Tudta, hogy az a nép, amely ma saját naiv lelke indulatából diadalmenetté varázsolta bevonulását, rövid napok múlva vezérei befolyásától azt fogja üvölteni: Ereszed szabadon Barnabást, ezt pedig feszítsd föl. És Jézus ment nyugodtan kínhalála elé és siratta a város pusztulását. És a verejtékes órában tanítványai egyike elárulta, a poroszlók elfogták és jöttek csalfa vádlók és jöttek hamis tanuk és hurcolták Ponciustól Pilátusig, és legkedvesebb tanítványa megtagadta s csak akkor tért cselekedetének öntudatára, mikor a kakas harmadszor köszöntötte a hajnalt. És vállára tették a keresztfát, mely alatt roskadozva ment fel a Golgotára, a koponyák dombjára. És mikor Veronika megtörülte verejtékező arcát, a kendőn ott maradt az üdvözítő képe. És mikor a keresztfán meghalt, elsötétült a nap, a jeruzsálemi templom szentélyének a kárpitja kettészakadt, a föld megindult és méhéből kivetette a holtakat. És a tanítványai megfélemledve szerte futottak és elrejtőztek a világ elől, amely a Mestertől megfosztotta őket, meg bátorságuktól is, csak hitüktől nem tudta megfosztani. Nincs a világtörténelemben fenségesebb és lelketrázóbb tragédia. Nem volt azelőtt és nem volt azóta egészen a mi napjainkig. Most van hozzá hasonló: Magyarország tragédiája. Virágos, koszorúkkal feldíszített zászlókkal mentünk az önvédelmi harcba, amikor a nyugattal szövetkezve az orosz zsarnokság megindult, hogy,eltiporja, nemzetünket. Diadal és dicsőség követte szavaink nyomát. Megsemmisítettük az oroszt és feltámasztottuk a rab Lengyelországot. Megtartottuk fogadott hűségünket az utolsó lehelletünkig. És az ég minden tájékáról hatalmasok befolyása alatt ellenség támadt ránk. Elárultattunk szövetségeseink által. Aki évszázadon át belőlünk élt s akiért annyi életet áldoztunk, akinek testvért kellett volna bennünk látni, az is ellenségeinkkel rajtunk osztozkodott. Mint a római katonák Krisztus köpenyére, kockát vetettek Szent István palástjára és szétdarabolták és megosztozkodtak rajta. És összeült Párizsban a szinhedrion és hurcoltak bennünket Ponciustól Pilátushoz és hamis vádlók és hamis tanuk álnok vallomására Trianonra fölfeszítettek bennünket. Csak még el nem tudtak temetni bennünket, csak még halottainkból fel nea támadtunk harmadnapra. Még várjuk a harmadnapot, amelyből egy vagy talán kettő is elmúlt immáron. De az írástudók és farizeusok még együtt ülnek. Hol Párizsban, hol Genfben. És pártfogolják és bátorítják a Barnabásokat. De már kilépett az idegenben egy első Veronika, aki arcunkról letörölte a vérrel elegyes verejtéket és mutogatja más idegeneknek és szenvedő arcunknak az áldott kendőn maradt szenvedő mását. Ezzel itt az ideje, hogy a megfélemledett hívek és tanítványok felbátorodjanak és lélekzetet vegyenek hitük és országuk feltámasztására. Apostoli munka kívántatik ehez és itt Magyarországon apostoli hivatása van mindenkinek, kicsinynek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, hatalmasnak és hatalom nélkül valónak egyaránt. Senki se tartsa magát olyan szegénynek és elesettnek, hogy ez alól kivonhassa magát. Még a koldus is úgy kérjen alamizsnát, hogy a feltámadás szent nevében. És aki adhat, adjon a megváltás nevében. És aki elesettet talpra állít, abban a gondolatban tegye, hogy az országát állítja talpra. A kormányt sokat gáncsoljuk, hogy ezen a munkán kívül tartja magát, néha mintha nem is érdekelné, néha mintha éppenséggel ellene volna. A gáncsunk jogosult, még ha alaptalannak is találtatnék. Mert a mi helyzetünkben minden türelmetlenség igazolva van. De a kormány láthatta, mily virágvasárnapi ujjongással fogadtatott Vass miniszter remek beszéde a csonka országról, melyet az újságírók lakomáján mondott. És Bethlen Istvánnak is éreznie kellett, hogy a gyászoló szívek sírjáról hengerítette le a sziklakövet debreceni beszédével, mikor a revindikációról nyilatkozott. Egyébiránt a kormány, minden kormány, aktor Európa színpadán. Ott nem a magyar tragédiát játsszák, hanem egyéb világrészek komédiáját, melynek csak egy kis része a mi kálváriánk. Ott a kormány nem a maga érzelmeit játssza, hanem csak a szerepet, melyet kiosztanak neki a szerzők és a rendezők. Nekünk magyaroknak azonban, mindnyájunknak, a magunk darabját kell játszanunk. Minden szó, minden cselekvés, minden könny benne a mi szavunk, a mi cselekedetünk, a mi könnyünk és szenvedésünk. És úgy kell játszanunk, oly művészettel, oly őszinteséggel, oly erővel és oly igazsággal, hogy a világnak érdemes legyen ide figyelnie és hogy ide is kössük a figyelmét. A kormánynak ebben az a feladata, hogy igazságosságra, emberségességre alapítsa kormányzati rendszerét, mert ez teremt meg kettős hitet és bizalmat a hatóságok és a felsőbbség iránt és a testvéri összetartozandóságot, , közönségben. És ezeket az elveket, melyeket a kormánytól követelünk, gyakorolnunk kell egymás között is. Senki sem olyan szegény, hogy ebben a szegény országban ma magánál szegényebbel naponta ne kellene találkoznia. Nem illik a mai korra Krisztus szava, hogy akinek két kabátja van, adja oda az egyiket a szegénynek. Devalamije, ha csak jó szava, vagy jó tanácsa és esetleg egy falat kenyere szinte mindenkinek van, amelyet odaadhat. És akinek csak részvéte van, még a részvét is sokszor fölér egy darab kenyérrel, mert az a lelket táplálja. Ily értelemben kell a jótékonyságot gyakorolnia annak is, akinek kabátja sincs, annak is, akinek csak egy van, annak is, akinek sok kabátja van. Most, amikor szinte hemzseg árva országunkban az elesett, a kárvallott, a jogát és igazát kereső ember, mindnyájunk törvénye legyen, segíteni embertársainkon. Hihetetlen gyógyító és erkölcsi ereje van a jóságnak, a testvéri segítségnek. Ez az a magaslati levegő a társadalomban, amely a testi egészségre nézve a hegyek tiszta levegője, ahova erőért, egészségért, üdülésért jár a beteg ember. Ez a lélekgyógyító klimatikus magaslat, hova emelkednünk kell azokért az erőkért, azért a lelki egészségért, amelyekre szükségünk van a nagy feladatokhoz, amelyek elvégzésére az idő elhívott bennünket. Ez a felületes embernek oly semmisnek, oly jelentéktelen dolognak látszik. A levegő, melyet minden érüléssel beszívunk és kilehelünk, a nap, mely mint égi vándor ontja sugarait ránk, ha törődünk vele, ha nem. De bár a nap perzseli le néha egész évi termésünket és bár a levegővel szívjuk be járványok pusztító nyavalyáit, nincs a világ összes patikáiban annyi áldott orvosság, mint a Napban és a levegőben. A jóság napsütésébe és az emberszeretet tiszta levegőjébe kell felemelkednünk, hogy tüdőnk, vérünk, lelkünk megtisztuljon tisztátalan időnk infekcióitól, hogy a ránk bízott munkához, a magyar nemzet feltámasztásához erőt és képességet szerezzünk. Magunkat kell regenerálnunk, hogy regenerálhassuk az országot. Akkor tudunk csak adni magunknak oly kormányzatot, amely életét és hatalmát ne a társadalom hitványságára, bűneire és ragályos betegségeire alapítsa, hanem a nemzet erényeire. Mert ez az, csak ez teremtheti meg kimondatlanul is a nagy nemzeti egységet, az összetartozandóságunk érzetét, az érzelmek és a gondolatirány közösségét, az egymásért való élés, és az egymásért való meghalás bűvös tudományát. Hadd vonuljon be diadalmas virágesőben a pálmaágak vasárnapján szívünkbe a mi Megváltónk. Ennek a fertőzött kornak az államférfiai a háború rettenetes katasztrófáiból nem mentettek át a békébe semmit ama nemes emberi tartalmakból, melyek nélkül semmi nagyot alkotni nem lehet, csak a háborúkkal járó pestist és nyavalyákat oltották be a békébe. És, mint az emberek jobban ragaszkodnak hibáikhoz mint erényeikhez, ma is görcsösen kapaszkodnak a perverz békéhez, melyet világrészünkre ráerőszakoltak. De iég alattuk a föld és Népszövetségeken, kongreszszusokon és Locarnokon keresik lázasan a népek békéjét. És velük egyidőben keresik álmodozó emberek is éppen most az örök békét, időben, amikor a létező béke pusztítóbb a háborúnál. Keresik nem a jobb emberekben, nem a jobb kormányzatban, hanem csalafinta, csapóajtókkal és könnyen eltéphető szerződésekben. És kötnek baráti szerződéseket, egyezményeket és a nyugtalanság, a bizonytalanság nem csökken, hanem növekedik. Ez az út pedig, amelyen a politikus világ tolong, nem a békés megváltás útja, hanem a katasztrófáké, a nagyhét, a kálvária útja. Ez az út nem a népek békéjéhez viszen, mert a béke útja a szíveken megy keresztül. Az emberi szívhez kell hozzáférni a kormányzó férfiaknak, hogy jót, maradandót, békét szerezhessenek. Szívekre, elégedettségre, szabadságra, és jólétre kell építeni a békét, nem szuronyokra és rongyból gyártott papirosra. Ez az én virágvasárnapi énekem, nekünk magunknak kell megváltoznunk, hogy megváltozhasson minden. Mi nép, mi nemzet, vagyunk az a termőföld, amelyből sarjadzik és táplálkozik minden. Ne várjunk addig, amíg a belőlünk kinőtt mérges növények, intézmények, békék és kormányok mérge megfertőztesse a talajt, a népet és mi megszokjuk ennek a kornak laza, önző, érzéki és anyagias szellemét, hogy aztán ne is kormányoztathassunk másképpen, mint az erőszak, a hatalmi önkény, a hazug formák és a csábító jelszavak hangos hatásával, a korrupció, a kicsapongó gazdagság és szegények nyomora segítségével. mm sz&bminttgomalas Képes műmelléklettel, 16 oldalas illusztrált vevény- és 4 oldalas gyermekmelléklettel - 90 oldal - ttra 30 fillér Budapest, 1928 79. évfolyam 76. szám Vasárnap, április 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy tóra. . . . , 4 pengő Negyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. . 16 fillér Ünnepnapokon . . 20 fillér Vasárnap...... 30 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL« Erzsébet körúti 18—20. sz. TELEKON I József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben» I., Kohlmarkt 7.