Pesti Napló, 1928. április (79. évfolyam, 76–98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

é­s « Palmarum Irta: Rákosi Jenő Ez az esztendőnek az a gyönyörű vasár­napja, amelyet a magyar ember, minden más nemzettől eltérve virág vasárnapnak nevez. Ez Krisztus urunk bevonulását ün­nepli Jeruzsálembe, amikor Júdea népe mámoros lelkesedéssel kísérte tömegesen és pálmaággal és a tavasz minden virágá­val szórta meg útját. És Jézus, amikor a város kapui elé ért, sírva fakadt és keserű könnyeket hullatott. Annak a tudatában vonult be a húsvéti ünnepre készülődő fő­városba, h­ogy a saját tragédiájának gyá­szos utolsó jeleneteinek elszenvedésére in­dul, de könnyeit nem magáért ontotta, ha­nem a városért, amelynek pusztulását előre látta. Tudta, hogy az a nép, amely ma sa­ját naiv lelke indulatából diadalmenetté varázsolta bevonulását, rövid napok múlva vezérei befolyásától azt fogja üvölteni: Ereszed szabadon Barnabást, ezt ped­ig fe­szítsd föl. És Jézus ment nyugodtan kín­halála elé és­ siratta a város pusztulását. És a verejtékes órában tanítványai egyike el­árulta, a poroszlók elfogták és jöttek csalfa vádlók és jöttek hamis tanuk és hurcolták Ponciustól Pilátusig, és legkedvesebb tanít­ványa megtagadta s csak akkor tért csele­kedetének öntudatára, mikor a kakas har­madszor köszöntötte a hajnalt. És vállára tették a keresztfát, mely alatt roskadozva ment fel a Golgotára, a koponyák domb­jára. És mikor Veronika megtörülte verej­tékező arcát, a kendőn ott maradt az üdvö­zítő képe. És mikor a keresztfán meghalt, elsötétült a nap, a jeruzsálemi templom szentélyének a kárpitja kettészakadt, a föld megindult és méhéből kivetette a hol­takat. És a tanítványai megfélemledve szerte futottak és elrejtőztek a világ elől, amely a Mestertől megfosztotta őket, meg bátorságuktól is, csak hitüktől nem tudta megfosztani. Nincs a világtörténelemben fensége­sebb és lelketrázóbb tragédia. Nem volt azelőtt és nem volt azóta egészen a mi nap­jainkig. Most van hozzá hasonló: Magyar­ország tragédiája. Virágos, koszorúkkal fel­díszített zászlókkal mentünk az önvédelmi harcba, amikor a nyugattal szövetkezve az orosz zsarnokság megindult, hogy,eltiporja, nemzetünket. Diadal és dicsőség követte szavaink nyomát. Megsemmisítettük az oroszt és feltámasztottuk a rab Lengyel­országot. Megtartottuk fogadott hűségün­ket az utolsó lehelletünkig. És az ég min­den tájékáról hatalmasok befolyása alatt el­lenség támadt ránk. Elárultattunk szövet­ségeseink által. Aki évszázadon át belő­lünk élt s akiért annyi életet áldoztunk, akinek testvért kellett volna bennünk látni, az is ellenségeinkkel rajtunk osztoz­kodott. Mint a római katonák Krisztus kö­penyére, kockát vetettek Szent István pa­lástjára és szétdarabolták és megosztozkod­tak rajta. És összeült Párizsban a szinhed­rion és hurcoltak bennünket Ponciustól Pilátushoz és hamis vádlók és hamis tanuk álnok vallomására Trianonra fölfeszítettek bennünket. Csak még el nem tudtak temetni bennünket, csak még halottainkból fel nea­ támadtunk harmadnapra. Még várjuk a harmadnapot, amelyből egy vagy talán kettő is elmúlt immáron. De az írástudók és farizeusok még együtt ülnek. Hol Pá­rizsban, hol Genfben. És pártfogolják és bátorítják a Barnabásokat. De már kilépett az idegenben egy első Veronika, aki ar­cunkról letörölte a vérrel elegyes verejté­ket és mutogatja más idegeneknek és szen­vedő arcunknak az áldott kendőn maradt szenvedő mását. Ezzel itt az ideje, hogy a megfélemledett hívek és tanítványok fel­bátorodjanak és lélekzetet vegyenek hitük és országuk feltámasztására. Apostoli munka kívántatik ehez és itt Magyarorszá­gon apostoli hivatása van mindenkinek, kicsinynek és nagynak, gazdagnak és sze­génynek, hatalmasnak és hatalom nélkül valónak egyaránt. Senki se tartsa magát olyan szegénynek és elesettnek, hogy ez alól kivonhassa magát. Még a koldus is úgy kérjen alamizsnát, hogy a feltámadás szent nevében. És aki adhat, adjon a megváltás nevében. És aki elesettet talpra állít, abban a­ gondolatban tegye, hogy az országát ál­lítja talpra. A kormányt sokat gáncsoljuk, hogy ezen a munkán kívül tartja magát, néha mintha nem is érdekelné, néha mintha éppenséggel ellene volna. A gáncsunk jogosult, még ha alaptalannak is ta­láltatnék. Mert a mi helyzetünkben minden türelmetlenség igazolva van. De a kormány láthatta, mily virágvasárnapi ujjongással fogadtatott Vass miniszter remek beszéde a csonka országról, melyet az újságírók lakomáján mondott. És Bethlen Istvánnak is éreznie kellett, hogy a gyászoló szívek sírjáról hengerítette le a sziklakövet debre­ceni beszédével, mikor a revindikációról nyilatkozott. Egyébiránt a kormány, min­den kormány, aktor Európa színpadán. Ott nem a magyar tragédiát játsszák, ha­nem egyéb világrészek komédiáját, mely­nek csak egy kis része a mi kálváriánk. Ott a kormány nem a maga érzelmeit játssza, hanem csak a szerepet, melyet kiosztanak neki a szerzők és a rendezők. Nekünk ma­gyaroknak azonban, mindnyájunknak, a magunk darabját kell játszanunk. Minden szó, minden cselekvés, minden könny benne a mi szavunk, a mi cselekedetünk, a mi könnyünk és szenvedésünk. És úgy kell ját­szanunk, oly művészettel, oly őszinteséggel, oly erővel és oly igazsággal, hogy a világ­nak érdemes legyen ide figyelnie és hogy ide is kössük a figyelmét. A kormánynak ebben az a feladata, hogy igazságosságra, emberségességre alapítsa kormányzati rendszerét, mert ez teremt meg kettős hi­tet és bizalmat a hatóságok és a felsőbbség iránt és a testvéri összetartozandóságot, ,­ közönségben. És ezeket az elveket, melye­ket a kormánytól követelünk, gyakorol­nunk kell egymás között is. Senki sem olyan szegény, hogy ebben a szegény or­szágban ma magánál szegényebbel naponta ne kellene találkoznia. Nem illik a mai korra Krisztus szava, hogy akinek két ka­bátja van, adja oda az egyiket a szegény­nek. De­­valamije, ha csak jó szava, vagy jó tanácsa és esetleg egy falat kenyere szinte mindenkinek van, amelyet odaadhat. És akinek csak részvéte van, még a részvét is sokszor fölér egy darab kenyérrel, mert az a lelket táplálja. Ily értelemben kell a jóté­konyságot gyakorolnia annak is, akinek kabátja sincs, annak is, akinek csak egy van, annak is, akinek sok kabátja van. Most, amikor szinte hemzseg árva or­szágunkban az elesett, a kárvallott, a jogát és igazát kereső ember, mindnyájunk tör­vénye legyen, segíteni embertársainkon. Hihetetlen gyógyító és erkölcsi ereje van a jóságnak, a testvéri segítségnek. Ez az a magaslati levegő a társadalomban, amely a testi egészségre nézve a hegyek tiszta leve­gője, ahova erőért, egészségért, üdülésért jár a beteg ember. Ez a lélekgyógyító kli­matikus magaslat, hova emelkednünk kell azokért az erőkért, azért a lelki egészségért, amelyekre szükségünk van a nagy felada­tokhoz, amelyek elvégzésére az idő elhívott bennünket. Ez a felületes embernek oly semmisnek, oly jelentéktelen dolognak lát­szik. A levegő, melyet minden érüléssel be­szívunk és kilehelünk, a nap, mely mint égi vándor ontja sugarait ránk, ha törődünk vele, ha nem. De bár a nap perzseli le néha egész évi termésünket és bár a levegővel szívjuk be járványok pusztító nyavalyáit, nincs a világ összes patikáiban annyi ál­dott orvosság, mint a Napban és a levegő­ben. A jóság napsütésébe és az emberszere­tet tiszta levegőjébe kell felemelkednünk, hogy tüdőnk, vérünk, lelkünk megtisztul­jon tisztátalan időnk infekcióitól, hogy a ránk bízott munkához, a magyar nemzet feltámasztásához erőt és képességet szerez­zünk. Magunkat kell regenerálnunk, hogy regenerálhassuk az országot. Akkor tudunk csak adni magunknak oly kormányzatot, amely életét és hatalmát ne a társadalom hitványságára, bűneire és ragályos betegsé­geire alapítsa, hanem a nemzet erényeire. Mert ez az, csak ez teremtheti meg kimon­datlanul is a nagy nemzeti egységet, az összetartozandóságunk érzetét, az érzelmek és a gondolatirány közösségét, az egy­másért való élés, és az egymásért való meg­halás bűvös tudományát. Hadd vonuljon be diadalmas virágeső­ben a pálmaágak vasárnapján szívünkbe a mi Megváltónk. Ennek a fertőzött kornak az államférfiai a háború rettenetes ka­tasztrófáiból nem mentettek át a békébe semmit ama nemes emberi tartalmakból, melyek nélkül semmi nagyot alkotni nem lehet, csak a háborúkkal járó pestist és nyavalyákat oltották be a békébe. És, mint az emberek jobban ragaszkodnak hibáik­hoz mint erényeikhez, ma is görcsösen ka­paszkodnak a perverz békéhez, melyet vi­lágrészünkre ráerőszakoltak. De i­ég alat­tuk a föld és Népszövetségeken, kongresz­szusokon és Locarnokon keresik lázasan a népek békéjét. És velük egyidőben keresik álmodozó emberek is éppen most az örök békét, időben, amikor a létező béke pusztí­tóbb a háborúnál. Keresik nem a jobb em­berekben, nem a jobb kormányzatban, ha­nem csalafinta, csapóajtókkal és könnyen eltéphető­­ szerződésekben. És kötnek ba­ráti szerződéseket, egyezményeket és a nyugtalanság, a bizonytalanság nem csök­ken, hanem növekedik. Ez az út pedig, ame­lyen a politikus világ tolong, nem a­ békés megváltás útja, hanem a katasztrófáké, a nagyhét, a kálvária útja. Ez az út nem a népek békéjéhez viszen, mert a béke útja a­ szíveken megy keresztül. Az emberi szívhez kell hozzáférni a kormányzó férfiaknak, hogy jót, maradandót, békét szerezhesse­nek.­ Szívekre, elégedettségre, szabadságra, és jólétre kell építeni a békét, nem szuro­nyokra és rongyból gyártott papirosra. Ez az én virágvasárnapi énekem, ne­künk magunknak kell megváltoznunk, hogy megváltozhasson minden. Mi nép, mi nem­zet, vagyunk az a termő­föld, amelyből sar­jadzik és táplálkozik minden. Ne várjunk addig, amíg a belőlünk kinőtt mérges növé­nyek, intézmények, békék és kormányok mérge megfertőztesse a talajt, a népet és mi megszokjuk ennek a kornak laza, önző, érzéki és anyagias szellemét, hogy aztán ne is kormányoztathassunk másképpen, mint az erőszak, a hatalmi önkény, a hazug for­mák és a csábító jelszavak hangos hatásá­val, a korrupció, a kicsapongó gazdagság és szegények nyomora segítségével. mm sz&bmint­­tg­omalas Képes műmelléklet­tel, 16 oldalas illusztrált vevény- és 4 oldalas gyermekmellék­lettel - 90 oldal - ttra 30 fillér Budapest, 1928 79. évfolyam 76. szám Vasárnap, április 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy tóra. . . . , 4 pengő Negyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. . 16 fillér Ünnepnapokon . . 20 fillér Vasárnap...... 30 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL« Erzsébet körúti 18—20. sz. TELEK­ON I József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben» I., Kohlmarkt 7.

Next