Pesti Napló, 1929. július (80. évfolyam, 146–171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

Budapest, 1929 80. évfolyam 146. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Egy hóra .... 4 pengő Negyedévre . . 10 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér viziig 16 badét Kedd, július 2 PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KI­ADÓ­H­IVAT­AL, Erzsébet körút 18—20. sz. A legelkeseredettebb polgár Ma a legelkeseredettebb polgár eresztette ki a hangját. Nem tett hangfogót a vonójára. De nem is csoda, hiszen a bürokráciáról be­szélt, ilyenkor pedig a legjámborabb embert is elfutja a méreg. El lehet tehát képzelni, mekkora keserűség fojtogatta a legelkesere­dettebb polgár torkát, amikor nekiment a bü­rokráciának. Azon a kissé megszürkült szólamon kezdte, hogy nem a polgárok vannak a hiva­talnokokért, hanem a hivatalnokok a polgá­rokért. A hivatalnok szent kötelessége, hogy a polgárokért dolgozzék, s a polgárok életét megkönnyítse. A »legelkeseredettebb« ezután mélyebb húrokat kezdett pengetni. Szégyen gyalázat, — mondotta — hogy annak a sze­gény polgárnak valóságos akadályversenyt kell rendeznie, amíg az ügyét elintézik. A hi­vatalnak az volna a kötelessége, hogy a pol­gárok ügyeit minél gyorsabban intézze el. Még ha rosszul is intézi el, ez sem olyan nagy baj, mint az, hogy ott heverteti az aktát az asztalon. A hivatal ne azt nézze, hogy mennyi tintát, vagy mennyi papirost fogyaszt, hanem azt, hogy minél több ügyet fogyasszon. Ez bizony elég keményen van mondva. De még vastagabbra is sor kerül­­ ... !'rton­útfélen azt panaszolják, hogy sok a tisztviselő, nem lehetne-e jogosan azt követelni ettől a sok tisztviselőtől, hogy bürokrácia nélkül dolgoz­zon? Hiszen nincsen olyan nap, amikor a bü­rokrácia bűneit ne ostoroznák. Éppen itt az ideje, hogy a bürokráciának nevezett rákfene iszapos posványát kiirtsák és a közéletből el­tüntessék. Ilyen hangon beszélt a legelkeseredettebb polgár. Ilyen hangon eddig még nem mertek beszélni. Akiket a bürokrácia szörnyűsége foj­togatott, azok legfeljebb gondoltak egyet­mást. A legelkeseredettebb emberben azonban annyira felgyülemlett a harag és a méltatlan­kodás, hogy nem bírta magát türtőztetni és azok elé vágta az igazságot, akiket illet. Ez a legelkeseredettebb polgár pedig nem más, mint Scitovszky Béla m. kir. belügyminiszter. Ő beszélt ma ilyen hangon a bürokráciáról, ab­ban a híres levéltári díszteremben, amelynek a restaurálására ennyi és ennyi százezer pen­gőt áldozott a polgárság. Ezen bizonyára nagyon fognak csodál­kozni. De ha magukhoz térnek a csodálkozás­tól, kettőt állapítsanak meg majd. Először azt, mekkorának kell lenni anna­k a bürokrá­ciának, ha már a belügyminiszter is így be­szél róla. Mennyi pusztítást végzett és mennyi sebet hagyott maga után, ha a bürokrácia egyik főintézője ilyen tüzes ostorral vág vé­gig rajta. A másik megállapítás az, ha a bel­ügyminiszter ilyen jól ismeri kívü­lről-belülről a bürokráciát, miért nem tesz róla, hogy leg­alább a féktelenségeit letompítsa. Elismerjük, ez a mai beszéd is elegáns gesztus volt. De mit érnek az ilyen gesztusok, ha a bürokrácia csápjai tovább markolásszák az ügyeket, ha nincs senki, aki levagdosná ezeket a csápokat. Holott a belügyminiszternek igazán mód­jában volna. Ő keresztes hadjáratot indíthatna a polgárság kínzói ellen és lépésről lépésre visszaverhetné ezt az ellenséget, ő a masi­nisztája a bürokrácia egyik leghatalmasabb gépének. De hát akkor miért­ nem teszi meg? Miért csak szónokol úgy, mint a legelkesere­dettebb polgár, s miért nem cselekszik ü­gy, mint ahogy egy erélyes miniszternek csele­kednie kellene­! TELEFON : József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben: I., Kohlmarkt 7. A csehek elrendelték a hidasnémeti vasúti forgalom megszakítását A megszakítást egy kémkedő cseh vasutas letartóztatása miatt rendelték el Prága, július 1. (Cseh Távirati Iroda.) Hivatalosan közlik, hogy július 2-án déltől kezdve elrendelték a Hidasnémetin át­haladó vasúti forgalom megszakítá­sát. Ezt a rendelkezést azért léptették életbe, mert egy Hidasnémetin szolgálatot tel­jesítő cseh vasúti alkalmazottat, a a magyar hatóságok, anélkül, hogy er­ről a cseh hatóságokat értesítették volna, el­hurcoltak. Mivel ilyenformán a cseh vasúti alkalmazottak személyes biztonságát veszélyeztetve látják, Hidasnémetiről visszaren­delték a cseh vasúti személyzetet. A Cseh Távirati Iroda fenti közleményéhez magyar illetékes helyről a következő megjegyzést fűzik: A cseh vasútigazgató ág intézkedése nyilván azzal van összefüggésben, hogy a magyar ha­tóságok június 28-án kénytelenek vol­tak egy Pecha Vince nevű, a hidasné­meti­ közös határállomáson jegypénz­tárnoki minőségben szolgálatot tel­jesítő egyént s­e t­a­z­ijjt itatni, mert kém­kedésen t­e­tt­e­n ér­t­ék. A csehek meglepő intézkedése semmiesetre sem alkalmas arra, hogy a Dénes által oly gyakran han­­­goztatott ,barátságosabb gazdasági együttműködés útjait egyengesse. A hidasnémeti vasúti forgalom megszüntetése olyan súlyos lépés, amelyet semmikép­pen sem indokol egy kémkedő cseh vasutas őrizetbe­vétele. A teljesen lefegyverzett Magyarország mérges gázok és tankok beszerzése helyett sokkal ártalmatla­nabb módon kénytelen biztonsága felett őrködni s csak természetes, hogy a kémek üzelmeit nem fogja tehe­tetlenül szemlélni. Különben is éppen a cseh hatósá­gok rendeznek rendszeresen valóságos kémvadászato­kat Silovenszkóban s egyremásra tartóztatják le kém­kedés gyanúja miatt a magyar leventeifjakat, akik­nek nincs más bűnük, mint hogy tagjai egy törvény­alkotta szervezetnek. Ilyen körülmények között leg­alább is túlzott a csehek érzékenysége, amelynek ezt a legújabb hajtását a csehek sikanériasorozatában is külön hely illeti meg. Alig hihető­, hogy az európai közvélemény, amelynek legsúlyosabb szavú képviselői nap-nap után a gazdasági közeledés intenzívebbé té­telét hangoztatják, megértéssel fogadja a bosszúnak és a retorziós szándékoknak ezt a rosszhiszemű lé­pését.­­"^1 A közterhek enyhítését, a forgalmi és fényűzési adó csökkentését, a közmunkák megindítását, a kartetek törvényes úton való megrend­szabályozását és országos gazdasági tanács felállítását kéri a kormánytól a főváros „Körvonalazza pontosabban a kormány gazdasági politikánk irányelveit" — mondotta ki a főváros közgazdasági bizottsága (Saját tudósítónktól.) Fontos ülést tartott hét­főn délután a főváros közgazdasági bizottsága Lobmayer Jenő tanácsnok elnöklésével. A közgaz­dasági és szociálpolitikai bizottság­ tagjai megelő­zőleg két értekezleten is azon vitáztak, mi módon lehetne megjavítani a leromlott gazdasági hely­zetet és csökkenteni a munkanélküliséget. Az ér­tekezleten elhangzottak alapján Lohmayer tanács­nok széleskörű javaslatot terjesztett a közgazda­sági bizottság elé. A főváros kéri a kormánytól Az ügyosztály javasolja, a bizottság havonta tartson értekezletet, am­elyen megtárgyalják a gaz­dasági helyzetet. Intézzenek a kormányhoz felter­jesztést, amelyben a következőket kérjék: Körvonalazza pontosabban a kormány Gazda­sági politikánk irányelveit, különös tekintettel mezőgazdaságunkra. Enyhítse a kormány a közterheket, mert első­sorban ettől függ gazdasági életünk fellendülése. Fokozza a kereseti lehetőségeket, főleg a köz­munkák erőteljesebb megindítása útján. Módosítsa és enyhítse a forgalmi és fényűzési adót. Orvosolja a tranzitókereskedelem sérelmeit. Támogassa anyagilag az idegenforgalmi pro­pagandát és szüntesse meg a vízumkényszert. Végül tegyen a kormány megfelelő intézkedé­seket arra nézve, hogy a külföldi gyári képvise­lők Magyarországon tartsák irodáikat. Javasolja még az ügyosztály, hogy a köztarto­zások, illetve az egyes adónemek kérdésének tár­gyalására, továbbá a munkabér és a termelési költségek viszonyának megállapítás­ára küldjön ki a bizottság külön albizottságot. Az ügyosztályi előterjesztéshez először dr. Vita Emil szólt hozzá. Fontosabb lenne a felter­jesztésnél az, ha a főváros a saját hatáskörében mindent megtenne a gazdasági válság enyhítésére. Azt indítványozta, hogy történjék gondoskodás az egyes kisipari ágak exportjának lehetővé tétele iránt. Horovitz Gábor memorandumot olvasott fel ezután, amelyben részletesen foglalkozott a gazda­sági bajokkal és rámutatott az orvoslás módjaira. Számos kiiseb­b jelentőségű indítvány után azt ja­vasolta„­­h­ogy megfelelő szakemberekből álló gaz­dasági tanácsot létesítsenek. Bírálta ezután a ne­hézkes adminisztrációt, sürgette a közmunkák kiadását és kívánta a nyolcórai munkaidő tör­vénybe iktatását. Lehetetlen dolognna­k tartja, hogy fedezettel bíró közmunkákat nem adnak­­ki. A na­pokban 450 asztalost bocsátott el az egyik nagy gyár. A munkanélküliség napról-napra emel­kedik. Nagy Antal azt kívánta, hogy még 500.000 pen­gővel emeljé­k a Kisipari Hitelintézet alaptőkéjét. A főváros gyomra Dr. Hegedűs József beszélt ezután. Elő­ször Budapest közellátásának kérdésével fog­lalkozott. Az Élelmiszerüzem­et nem­ lehet közellá­tási szervnek tekinteni. Meg kell szervezni a fő­város közellátását úgy, hogy lépjen összekötte­tésbe a főváros valamely orgánuma a környék­beli mezőgazdákkal, szerződésekkel kösse le ter­ményeiket a budapesti piac számára s ad­jon ezek­nek a mezőgazdáknak termesítési előlegeiket, a mii­vel befolyást gyakorolhatnak majd a termelés mű­kédt­jére is. Egy év­i 120.000 óvatott váltó Az általános közgazdasági bajok­kal foglalko­zott ezután. Német mintára országos gazdasági tanácsot kellene felállítani. A helyzetet legjobban jellemzi az, hogy tavaly 120.000 váltóóvatolás tör­tént. Azt kívánta, hogy a kormányhoz intézendő felterjesztésben kérjék a Községi Takarékpénztár

Next