Pesti Napló, 1929. augusztus (80. évfolyam, 172–196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

Budapest, 1929 80. évfolyam 172. szám Ára 16 fillér Csütörtök, augusztus 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 4 pengő Negyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára­­Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér vasárnap ..... 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : József 455—50-131 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben I., Kohlmarkt 7. ­ A magyar reakció írtat dr. Szabó László »A trianoni béke revíziójához az út csak a magyar reakció teljes likvidálásán át vezet­het«. Ez a II. Internacionálé véleménye. De ha nem értünk is egyet ezzel a véleménnyel, egy elítélő gesztussal nem térhetünk napi­rendre fölötte. Mikor Robespierre megfenye­gette veszedelmes ellenfelét, Camille Desmou­linst, hogy nyilvánosan elégetteti az újságját, Desmoulins így felelt: »Az elégetés nem cáfo­lat!« Meg kell vizsgálni, igaza van-e a II. In­ternacionálénak, vagy nincsen? Mert nem po­litikus az, akinél elv, hogy az ellenfélnek soha nem is lehet igaza. Hogy van-e magyar reakció vagy sincs, ezt a kérdést nem lehet egy egyszerű igen­nel vagy nem­mel elintézni, mert maga a pro­bléma nehéz, de egyszersmind nagyon érde­kes is. A magyarországi szociáldemokraták, Bé­kés és Csongrád megye egyes vidékeit kivéve, a háború előtt nem tudtak a magyar paraszt­hoz közeledni. A szocialista agitátor ádáz be­szédeket mondott a feudalizmus ellen, mert ezt így tanulta a németektől. Németországban és Ausztriában volt feudalizmus, Magyaror­szágon azonban sohasem volt; természetes, hogy a német agitációs iskola frazeológiája nem vált be. És míg a nem létező magyar feudalizmus ellen szélmalomharcot vívtak, a magyar paraszt speciális gazdasági bajainak szövevénye mellett figyelmetlenül elmentek. Csak ezért, egyedül ezért maradt a polgári társadalmi rend támasza a magyar parasztság. Körülbelül így vagyunk a reakcióval is. Nem elég panaszkodni a reakció miatt; a pa­nasz csak akkor hat, ha alapja van, ellenben nem hat, ha félreérthető vagy könnyen félre­magyarázható. Mi a reakció! A reakció mint politikai fo­galom ismeretlen az angoloknál és amerikaiak­nál. A német és a francia politika frazeológiá­jában azonban erősen szerepel, de nem azonos értelemben. Mit ért egy francia e politikai kifejezés alatt: »reakció?« Minden francia párt azokat tartja reakciósoknak, kik a politikai vagy tár­sadalmi életben oly változtatásokat sürget­nek, melyek a nemreakciós párt által vallott hagyományos elvekkel ellenkeznek. A német politika nyelvében a reakció »el­lenhatás egy oly törekvés ellen, mely a jól be­vált újítások helyébe az el­avult közállapoto­kat akarja visszaállítani«. Franciaországban a reakció réme: újítás, Németországban a régi állapotok visszaállí­tása. Bár a két országban a reakció fogalmá­nak tartalma ennyire különbözik, nyilvánvaló, hogy mind a két nemzetnél akkor jött divatba a reakció emlegetése, amikor a reakció ellen­ségei voltak birtokon belül, azaz ők voltak a beati possidentes. A francia és a német forra­dalom után született a reakció mint politikai fogalom, s a kétféle értelmet az magyarázza meg, hogy a franciáknak már nem kellett fél­teniük a forradalom eredményeit, a németek azonban nagyon alaposan tarthattak attól, hogy visszatérnek a forradalom előtti állapo­tok. A történeti fejlemények mind a két nép felfogását igazolták,­­ Franciaországban be­vált a reakció francia értelmezése és Német­országban is bevált a reakció német értelme­zése, bár nem egyezett a franciával. De mi van a magyar reakcióval? Magyar­országon volt reakció 1849-től 1867-ig. Azon­ban azóta nem volt. Még az 1919—1920-iki el­lenforradalom sem volt reakció az 1918~­~ 1919-iki forradalommal szemben, mert a sze­gedi kormány proklamációjában az 1918-iki »forradalmi vívmányok« védőjének vallotta magát s az 1919-iki országos kormány a for­radalmi kormány számos rendeletét és »nép­törvényét« érvényben hagyta hosszabb-rövi­debb ideig. A »reakciós« nevet az ellenforra­dalom viselheti, ha akarja,­­ de érdemet nem szerzett rá, mert lényegében az ellenforrada­lom is forradalom volt, mely a restauráció el­len ágyúkkal is harcolt. A fogalmak ily tisztázása szükséges, ha meg akarjuk egymást érteni. A »reakció« szó francia értelmezése sze­rint a mai rezsim nem reakciós, mert nem hoz létre oly változásokat, melyek a liberális pár­tok hagyományos elveivel ellenkeznek. A ma­gyarországi többségi politika az osztrák poli­tikának nem az 1849—1867-iki reakciós kor­szakához hasonlít, hanem az 1867—1918-iki korszakhoz, melynek főelve ez volt: »fort­wur stein«. A reakció a német értelmezés szerint sem vonatkoztatható a magyar többségi politikára, mert sehol sem lehet észrevenni azt, hogy a kormány a »jól bevált« ifjítások helyébe a régi elavult állapotokat akarná visszaállítani. Nem »reakció«-val állunk itt szemben. A reakcióban vannak vezérlő elvek, sőt felis­merhető a vezérlő elveknek szorosan össze­függő rendszere, — ez pedig Magyarországon ma hiányzik. Más itt a baj. Itt nincsenek a demokratikus haladásnak, sőt a liberalizmusnak sincsenek konok ellen­ségei, vagy ha vannak, számuk jelentéktelen. Meg fogjuk érni, hogy nem fogjuk hallani a­­ saját szavunkat, oly hangosan fogják a de­mokrácia és liberalizmus jelszavait harsogni azok, akiket ma általában reakciósoknak tar­tanak. Rögtön ki fogják sajátítani a demokrá­ciát és liberalizmust, mihelyt meggyőződnek róla, hogy a váltott paripákkal tovább és könnyebben fognak lovagolni. A mai Magyarország nem a reakciónak országa (mert ne feledjük, hogy a reakciót is stílus, koncepciók és alkotások jellemzik), ha­nem az aggodalmaskodóknak országa, akik előtt a demokrácia még mindig »ugrál a sö­tétbe«. A kotlós tyúk, mely kacsatojásokat költött ki, halálos aggodalommal látja, hogy fiókái a vízbe szaladnak és nem fújnak bele! A mi reakciósnak nevezett politikusaink is a demokrácia világtengerén kívül, a parton állva felette csodálkoznak, hogy más, külön­ben egészen intelligens nemzetek rámentek a demokratikus vizekre és államférfiaink vár­ják, hogy Német-, Francia- és Angolország és Amerika mikor fullad már bele a demokrá­ciába? Bátortalanság, koncepcióhiány, a kor­mányzásban a felette nagy kényelemnek a megszokása és az ebből folyó lelki állapot, me­lyet ő maga »optimizmusnak«, ellenfelei pedig »határtalan elbizakodottságnak« neveznek, — ez jellemzi a mai rezsimet és nem a reakció. A reakció nagyobb valami, — a II. Internacio­nálénak nincs igaza, mikor a mai magyar re­zsimet a reakcióval azonosítja. Abban azon­ban igaza, van a II. Internacionálénak, hogy a közszabadságok és a demokrácia érvényre­jutása nélkül Trianon revíziójáról álmodha­tunk, de ezt az álmot valósárrcvá változtatni­ aligha lehet. •v ma Hágában dől el Franciaország sorsa A béke megszervezésének fontos állomása lesz a diplomáciai értekezlet Briand. Egyedüli programunk: Hága : „Ilyen súlyos helyzetben még nem volt kormány a háború óta" Briand felolvasta a kormánynyilatkozatot Briand Párizs, július 31. Az új kormány tagjai ma délelőtt az Elysée­palotában Doumergue köztársasági elnök elnök­lete alatt kormánytanácsot tar­tottak. A kormánytanácson Briand miniszterelnök bemutatta a kormánynyilatkozat végleges szövegét, amelyet egyhangúlag jóváhagytak. A kamara szerdán délután há­rom órakor rendkívüli ülést tar­tott, az új kormány programjá­nak meghallgatása végett. Nyomban az ülés megnyitása után Bouisson kamarai elnök Briand miniszterelnöknek meg­adta a szót, hogy felolvassa a kormány nyilatkozatát. Háromhónapi „fegyvernyugvást" kér Briand A miniszteri nyilatkozat, amelyet a képviselő­házban Briand miniszterelnök, a szenátusban pe­dig Barthou igazságügyminiszter olvasott fel, be­vezetőben mély hódolattal fordul Poincaré szemé­lye felé és minél előbbi felgyó­gyulást kíván a volt miniszterel­nöknek, akit betegsége megaka­dályozott abban, h­ogy rendkívül súlyos órákban vállalt munkáját elvégezhesse. Az új kormány tag­jai társai voltak a volt miniszter­elnöknek ebben a vállalkozásban és azért maradtak együtt, hogy befejezhessék ezt a művet. A nyilatkozat utal ezután arra, hogy a két előző kormány rend­behozta a pénzügyeket, helyreál­lította a költségvetés egyensú- Barthou­­lyát, biztosította a pénz stabilitását és rendezte az ország külső adósságait. Ez tette lehetővé, hogy néhány napon belül egybeüljön a hágai értekezlet, amelyen Franciaország legfontosabb gazdasági és erkölcsi érdekeinek biztosításáról lesz szó. — Azt hisszük, — folytatja a nyilatkozat — hogy erre való tekintettel megteremthetjük egy­más között az egyetértést. Reméljük, hogy azok is megkönnyítik szavazatukkal nemzetközi felada­tunk elvégzését, akik legnagyobb sajnálatunkra nem fogadták el ajánlatunkat és nem vettek részt a kormányzásban. A mostani óra elég komoly ahoz, hogy igazolja minden egyéb szempont fel­áldozását a külpolitika szükségletei érdekében. Ta­lán nem túlzott kívánság, ha a mostani körülmé­nyek között háromhónapi­a fegyvernyugvást­ ké­rünk. — A hágai értekezlet fontos állomása lesz a béke megszervezésének. Létérdekünk fűződik ahoz, hogy megvédjük Hágában Franciaország jogait, s érdekeit. Ez a mi programunk, sőt elmondhat­juk, hogy a jelen pillanatban ez a mi egyedüli programunk. Hogy ennek a feladatnak megfelel­hessünk és hogy az értekezleten kellő tekintéllyel léphessünk fel, ebből a célból szükségünk van az önök bizalmának megnyilvánulására. Olyan sú­lyos felelősséggel állunk szemben, amelynél súlyo­sabb még egyetlen kormányra sem nehezedett a háború befejezése óta. Az önök támogatásával ké­szek vagyunk vállalni ezt a felelősséget. Nem politikáról, magáról az államról van szó Hágában A kormánynyilatkozat elhangzása után szo­cialista és kommunista képviselők beszédeikben hevesen támadták Briand miniszterelnököt, aki ezután újból felszólalt és hosszabb beszédben bi­zalmi szavazatot kért a kamarától. Briand kije­lentette, reméli, hogy a hágai értekezlet előeste­

Next