Pesti Napló, 1929. október (80. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

Budape­t-évfolyam 222. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér SÍI NAPLÓ Ára 16 litlér mmmwmmmmsmmmm mmmmnmmmmmmmmm Kedd, október 1 SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 484—19. Szerkesztőség Bécsben: L. Kohlmarkt 7. Az őszi politika Az őszi politikai kampány első erősebb taktusa ma hangzott, el Az Est hasábjairól. Bethlen miniszterelnök nagyvonalú progra­mot adott itt — nem csupán a napi politika szűk keretei számára, hanem nemzeti perspek­tívából nézve a dolgokat. Meglátszik ezen a programon, hogy a mi­niszterelnök a lelkéből beszélt, minden felve­tett gondolatát a meggyőződés hevítette, nem pillanatnyi véleményeket dobott oda, hanem régóta megalapozott felfogást. Nyilvánvaló tehát, hogy voltaképpen nem mondhatott semmi újat. Csakugyan, az a miniszterelnök, aki a meginduló őszi parlamentáris élet elé fog ál­lani, ugyanaz lesz, aki két esztendővel ezelőtt volt. "Bethlen Istvánnak ma is az az erős hite, hogy az ő politikájával el lehet érni a célt. Semmit sem lehetne ez ellen felhozni, ha ez a politika az utóbbi időben valóban meg­valósított volna egyet-mást a reménykedések­ből. Hogy csak a mindennapi kenyérnél ma­radjunk, például fel lehet vetni a kérdést, könnyebbé tette-e ez a politika a megélhetést, jobb-e ma a gazdasági helyzet, mint két év­vel ezelőtt volt. Teljesült-e legalább egy része azoknak a kívánságoknak, amelyeket a keres­kedelem szünet nélkül hangoztat. S elmond­hatja-e ma az ipar, hogy bizakodóbb előtte a jövendő, mint azelőtt volt. A mezőgazdaság tényleges állapota pedig elviselheti-e az ösz­szehasonlítást a tervezgetésekkel. Igaz, a miniszterelnöki nyilatkozat éppen a mezőgazdaságra vonatkozóan igen helyesen hangsúlyozza, hogy az alacsony búzaár ka­tasztrofálisan hatott ennek a foglalkozási ág­nak standardjára. Ugyancsak helytálló az a következtetés is, h­ogy agrárállam , lévén, a mezőgazdaság helyzete automatikusan kihat a gazdasági élet minden pontjára. Nem lehet azonban ügyeimen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a búza alacsony ára még nem olyan régi keletű, hogy ennek lenne tulajdonítható mindaz a súlyos teher, amelyet a magángazdaság kénytelen maga után vonszolni. Talán közelebb van az igaz­sághoz a, és feltevés, hogy a kormány általá­nos gazdasági politikája volt, az, amely passzíve tűrte a mai gazdasági helyzet kiala­kulását. Ez a gazdasági politika nem volt eléggé aktív és nem volt eléggé előrelátó. Túl­ságosan bizakodott egyrészt a szerencséjé­ben, másrészt abban, majd csak kialakulnak valahogy a dolgok. A miniszterelnöki nyilatkozat ma kényte­len megállapítani, hogy a gazdasági helyzet valóban súlyos. Ennek a konzekvenciáját azonban már nem vonja le. A konzekvencia ugyanis az lenne, hogy radikálisan szakítani kellene mindazzal, ami ezt a súlyos helyzetet előkészítette. Amikor azt mondjuk, hogy radi­kálisan szakítani kellene a múlt politikájával, ezen senki sem gondol felfordulást, sötétbe­ugrást, vagy akár csak zökkenőt is. Az ország ezen egyesegyedül azt érti, hogy más eszkö­zöket kell felhasználni a cél elérésére. Más ke­reskedelmi politikát kell követni, más ipar­politikát és más mezőgazdasági politikát. Az ország széles rétegeinek az a­rm­élysé­ges meggyőződése, hogy ilyen más politika igenis lehetséges. Ennek a más politikának az inaugurálása semmiféle felborzolódással nem járna. Abban a pillanatban, amikor a friss gazdasági erők működni kezdenének, a nyug­talanság legkisebb jele is eltűnne. Ilyen politika természetesen elképzelhe­tetlen olyan atmoszférában, amelyben a sza­badságjogok nincsenek kiépítve. Hiszen maga, a­ miniszterelnök is átlátja, hogy a szabadság­jogok kiépítésére igenis szükség van. Közte és az ország közvéleménye között csak az a különbség, hogy ő ezt az építést egy hossza­dalmas munkának gondolja. Talán évtize­dekre kontemplálja s még ebben az esetben is az évtizedek között alkalmasint hosszabb szü­neteket kellene tartani. A mi felfogásunk szerint ez a túlzott óva­tosság felesleges olyan országban, ahol Kos­suth Lajos, Deák Ferenc és Eötvös József élt és ahol ezeknek a férfiaknak az elveit régen­régen átültették a gyakorlatba. Itt a szabad­ságjogokat nem lehet olyan mámorító italnak deklarálni, amelyből legfeljebb egy-egy kupi­cát lehet az asztalra tenni minden esztendő­ben. A magyar nép — ezt teljes határozottság­gal el lehet mondani — nem fog­ ezekkel a jo­gokkal visszaélni.­­ Ezeket a jogokat pedig a nemzet nem l'art pour l'art követeli. Hanem mert tudja, hogy e jogok segítségével a jobb, biztosabb és derűsebb jövendőt építheti fel magának. A kormánypárt humoristái azt fogják erre talán mondani, hogy a titkos választójogtól nem megy fel a búza ára. Ez igaz. De a tit­kos választójog a többi szabadságjogokkal együttvéve lehetővé teszi annak a terrénum­nak a kialapozását, amelyről sikeresen szembe lehet szállani a gazdasági válsággal. Elvégre, magában véve a nemesi előjogok eltörlése szintén nem szüntette meg annak ide­jén a katasztrofális gazdasági helyzetet. Ta­lán még súlyosabbá vált is a helyzet a híres szabadság, egyenlőség és testvériesség kikiál­tása után. De ki tagadhatja, hogy a pillanat­nyi krízis után a szabadság, egyenlőség és testvériesség lassanként éreztetni kezdte ha­tását a gyakorlatban és ezekből a jelszavak­ból kézzelfogható komoly gazdasági előnyök nőttek ki?! A szabadság és gazdasági élet között igenis reális összefüggés van. Ez az oka an­nak, hogy az ország továbbra is megmarad a mellett a felfogás mellett, hogy Kossuth Lajos nem hiába harcolt és győzött. Az ő el­veinek érvényesülniük kell ebben az ország­ban. Ezek az elvek életet jelentenek — mind a két értelemben. Bethlen miniszterelnök programja az őszi kampány megnyitóján A miniszterelnök nagy nyilatkozata gazdasági tennivalóinkról, a bel­politika lehetőségeiről s a külpolitikai helyzet követelményeiről Friedrich István, Nagy Emil, Szabó Sándor és a szocialisták nyilatkoznak az inkei programról (Saját tudósítónktól.) Az Est hétfő délután megjelent számában gróf Bethlen István terjedel­mes nyilatkozatát közli. A miniszterelnök Inkén adott interjút Az Est munkatársának és beszélt a gazdasági helyzet javításáról, a kiadások csök­kentéséről, a beruházásokról, a termelés átalakítá­sáról, az adóterheiből, a szabadságjogokról, az új fővárosi törvényről, a titkos választójogról, a reví­zióról és­ a külpolitikai helyzetről. Gazdaságpolitikai tennivalók A miniszterelnök kijelentette, hogy először a súlyos problémák kútforrásait kell megkeresni. Hangsúlyozta, hogy egyfelelől a hitelkérdés nehézségei, másfelől a mezőgazdasági termények árá­nak hanyatlása és harmadsorban az állami terhek okozzák a bajo­mi­kat. A mezőgazdaság ma nem olyan rentábilis, mint volt az­előtt, ezt az összes mezőgazdasági termények árhanyatlása okozza. A f '.''elkérdéssel kapcsolatban Betl­en hangsúlyozta, hogy je­lenleg a világ pénzpiacának helye Bethlen István tete nagyon feszült. Anglia most emelte a kamatlábat ez is na­gyon befolyásolja a problémát. Magyarországon arra kell törekedni, hogy minél nagyobb mérték­ben lehessen hosszúlejáratú hitelt biztos­tani a gazdák számára. Természetesen ez is összefügg a világ pénzpiacának helyzetével. A keleti jóvátételi konferencián folyó tárgya­lásoknak a miniszterelnök szerint a magyar állam hitele szempontjából a legnagyobb jelentőségük van, mert míg a magyar állam vagyona és jöve­delmei az esetleges reparáció részére le vannak kötve, addi­­ nem lehet szabadon rendelkezni az államkölcsönök felvételében. A reparációs pro­bléma eltűnése a világ színpadáról óriá­s lépést jelentene pénzügyi és gazdasági rekonstrukciónk és újjászületésünk terén. Nagy érdekek fűződnek ahoz, hogy ezek a tárgyalások sikereven végződ­jenek és Magyarország újabb terhek vállalása nélkül visszanyerje a maga pénzügyi szuvereni­tását. Újabb terhek vállalására a magyar kormány semmi körülmények között nem vállalkozhatik. Bőven foglalkozott a miniszterelnök a mező­gazdasági termelés átalakításával és fokozásával. Hangsúlyozta, hogy baromfitenyésztésünket, tej-, tojás-, gyümölcs- és zöldségtermelésünket fo­kozni kell. Az adópolitika tekintetében a miniszterelnök azt mondotta, hogy a kormány komolyan veszi azt a vállalt kötelességét, hogy az adók csökkent­hetők legyenek, ennek "azonban előfeltétele, hogy az állami kiadások apadjanak­. A pénzügyminisz­ter ebből a szempontból az egész költségvetést revízió alá vette és bízik abban, hogy a költség­vetés további emelkedésének gátat fog vetni. A revízió esélyei és a belpolitika A revízióval kapcsolatban a miniszterelnök a következőket mondta: — Hogy a magyar kormány a revíziót óhajtja és érdekében külső és belső politikai téren min­dent meg akar tenni, ez természetes. Nem titok — magam is több ízben félreérthetetlen kijelentéseket tettem ebben az irányban — és ma is abban a meggyőződésben vagyok, hogy a revízió helyes külpolitikával, a belső renddel, a nemzeti egység és helyes belpolitika segítségével érhető el. Ez alatt értem azt, hogy kerüljünk minden olyan lépést, amely a politikai, pénzügyi és gazdasági konszolidációt a legcsekélyebb mértékben is ve­szélyeztethetné, amely súlyos belpolitikai harcot idézhetne fel és kerülni kell minden olyan kísérle­tet, amely a nemzetnek erőteljes vezetését és irá­nyítását az arra hivatott faktorok részéről meg­nehezítené. Nem tartom tehát időszerűnek olyan kérdések erőszakolását, amelyek ebből a szem­pontból aggályosnak tűnnek fel, még akkor sem, ha különben elvi szempontból helyesek, elfogad­hatók, sőt az idő és kor szelleméből folyólag el sem lesznek kerülhetők.­­ Köztem és azok között, akik ezen a téren követeléseket állítanak fel, nem elvi differenciák állanak fenn, csak az időpont megválasztása te­

Next