Pesti Napló, 1930. január (81. évfolyam, 1–25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Pétttek Szilveszteri koronatanács dönt a spanyol diktatúra gyors megsiítületéséről Alfonz király mára átmeneti programot kíván Primo de Riverától Madrid, december 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) Úgy látszik, most már végleg megszűnik Spa­nyolországban a diktatúra. Igaz, hogy Primo de Rivera hosszú idő óta átlag ne­gyedévenként jelenti be, hogy most már azután végérvényesen áttér az alkotmányos kormány­zásra, de ez eddig még mindig csak ígéret maradt. Most azon­ban már rendkívül kiélesedett a­ helyzet és a­ diktatúra sorsa talán már a legközelebbi napokban el­dől Most már — a beavatottak sze­rint — csupán a részletkérdések Primo de Rivera megbeszélése van hátra a dikta­túra likvidálásánál. A katonai kormányt­­átmeneti kormány fogja követni és csak azt nem döntötték még el, hogy a kormány elnöke katona lesz-e, aki a régi politikai pár­tokra támaszkodva fog kormányozni, vagy pedig polgári politikus, akit, elsősorban a klerikális kö­rök támogatnán­ak. Volt egy idő, amikor liberális átmenetű kormányról beszéltek,­­ most azonban a klerikálisoknak vannak nagy esélyei és már em­legetik is a miniszterelnökséggel kapcsolatban a klerikális Janguas nevét. Szilveszter éjszakáján minisztertanács lesz Alfonz király elnöklete alatt és állítólag ezen a minisztertanácson Alfonz ki­rály konkrét programot fog követelni Primo de Riverától az átmeneti kormányra vonatkozóan. Hamarosan kiírják a községi­ Választásokat. Tulajdonképpen fő­próbája lesz ez az országgyűlési választmánynak. A főpróbára szükség van, mert Alfonz király maga sem szeretné a túl gyors át­menetet. A király helyzetét egy kissé megnehezíti az is, hogy a tisztikar körében a ciudedral­i események óta kissé megrendült a király iránti hűség és a király most csak a Quardia Civilre szá­míthat teljes biztonsággal. A Quardia Civil körülbelül ugyan­az, mint Olaszországban a Fasiszta Milícia. Fon­tos tehát, hogy a legkényesebb időpontban, az át­meneti kormányzás periódusában a király, a kle­rikálisok és a Quardia Civil kezükben­­ tartsák a hatalmat és ők irányítsák a diktatúra leépítésé­nek lassú, óvatos munkáját. Alfonz király- Csicserin „orvosi tanácsra" lemond a külügyi népbiztosságról London, december 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Reuter-iroda úgy értesül, hogy Csicserin pénteken Wiesbadenből Moszkvába utazik, ahol -orvosi tanácsra, lemond­ állá­sáról. A közel­­jövőben azután visszatér Wiesbadenbe, hogy azután tovább kezeltesse cu­korbetegségét. Csicserin lemondása már cssak formalitás lesz, mert hi­szen Szovjetoroszország leg­tehetségesebb diplomatája már több mint egy év óta csak szimbolikusan viseli a külügyi népbiztosi címet. A külügyeket már régen helyet­tese, Litvinov irányítja. Telje­sen indokolatlan volna — ettől eltekintve — Csicserin hosszú friesbadeni tartózkodása. A cukorbetegséget Moszkvában is kitűnően­ lehet gyógykezelni. Inzulininjekció, Graham kenyér és- diéta kell csak ehez. A megfe­lelő életmód és megfelelő orvosság a cukorbeteg embereket teljesen munkaképessé .- tudja terni, úgyhogy emiatt igazán nem kellett Csicserinnek Wiesbadenbe vonulni­a száműzetésbe. Mert az orosz politika ismerői régóta tudják, hogy Csicse­rin zwiesbadeni tartózkodása körülbelül ugyan­annyit jelent, mint Trockij konstantinápolyi sejourja. Csak éppen a formák különbözők. Csi­cserin és Stalin között már nagyon régen éles ellentétek merültek fel,­­ már akkor, amikor Csicserin ellenezte a túlzottan komolyan vett külföldi »világforradalmi« propagandát. Stalin­nal pedig nem lehet büntetlenül ellenkezni. Ezért fog most Csicserin visszatérni Wiesbadenbe, hogy tovább kúrálja a cukorbaját.. Csicserin Ki akar vándorolni Miklós román régens London, december ál. . A Daily Mail bécsi levelezője szerint Miklós román herceg rendkívül, hevesen összetűzött Manun miniszter^írtökkel, fflert Miklós kesselte a Damjan ujságírója-íkiíítkotott büntetést. A Zftcró^^xqfelt mondani a régense­kr­ől és külföldre akar­ menni. A miniszterelnökség a román alkotmány­kér­dés tárgyában elterjedt híresztelésekkel szemben tegnap este kategorikus cáfolatot adott ki. A cá­folatot megelőzőleg Maniu miniszterelnök hosz­szabb megbeszélést folytatott Efiotu udvari minisz­terrel. . .— Szerkesztő úr, kérem, — lépett elő szerényen Soltész — a mamám nagyon kéreti a szerkesztő ihat, ha nincs szüksége rám, lessen hazaengedni korán. — Miért? — Azt­ nem mondta... — tétovázott Soltész. Theopháridesz végignézett a gimnáziumból tavaly kikerült szőke finom kis úrifiún, újra meg­állapította, hogy milyen botrányosan fiatal, s hogy az apja vagyonos orvos, nagy befolyású ember a vármegyén és csak ennyit szólt: — A 'marhapiacot elvégre leadta. Elmehet.­­—­Köszönöm, szerkesztő úr és boldog kará­csonyi ünnepeket. — Magának is. A nyíló ajtón együtt léptek Soltész ki s a szolga be. — A szerkesztő úr kéreti a Nagy urat a nyomdába. Nagy roppantott, a széket kirobbantotta maga alól és rohant. Theophanidesz mogorván nézett körül, most itt marad ezzel a hülye Körömivel egyedül. Ho­gyan kéredzkedjék el? Ez élet? — Béla atyus, — szólalt m meg Körömi kedves csirkefogó mosolyával, amelybe úgy lógott be egy hosszú fekete hajtincs orrát fél zárójelbe véve, mint a szomorúfűz egy pajzán tavacskába -- szüntessünk be minden gőzt és beszéljünk az élet értelméről inkább, a szerkesztő úr odalent a nyomdában minden új kéziratot ,eldobó), nincs hely. ; 'l'heoph­anidesz nem felelt. . . . — Várunk még valamit. Béla atyus ! — Nem. • — Ezt gondoltam én is. Béla atyus! látta az új tyúkot­­ a Korona kasszájában­ ? Persze,. Béla atyus otthon tölti a karácsonyest­ét, bát igen, én meg a Koronába megyek. A tyúk a szobájában kis karácsonyfát állított f­el és meghívott... va­csorára. Már jól bent vagyunk a vacsoraidőben, ugy-e,és Pestről se várunk semmit és a szer­kesztő úr azt mondta, hogyha Theoph­anidesz szer­kesztő úrnak nincs szüksége ránk... Ebben a pillanatban nyílt az ajtó s belépett a szerkesztő, Staffer Kálmán, helybeli nyomdatulaj­donos, papírzacskó- és szikvíz­gyáros, kellemes hórihorgas vidéki világfi, aki a nagy sár miatt bricsesznadrágot és ragyogó sárga csizmát viselt, de az ünnepre való tekintettel dupla gallért tett és zsakett­kabátot öltött. Ilyeténkép télikabáttal ucoán sportszerű gértlexnan, viszont szobában, asztalnál ülve ünneplő úr. — Tefikém! A lap kész. Minden oldal lement. Egy van még fenn. N­a valami szenzáció jönne, de csak isszenz­nzáció, akkor kidobhatja az oldal­ból az állatorvos cikkét. a­ Genfi kistükör«, úgyis­marhaság, azaz örökbecsű, jó lesz jövő vasárnap is, a Nagyot hazaküldtem, hát jóéjt, maga meg­várja a pesti slusszt. -- Jó ünnepeket, szerkesztő úr! — Boldog karácsonyt, Tefikém! Staffer elment. Theophanidesz körülnézett. Egyedül volt a­ szobában. Jakab! — ordított egyet., A szolga megjelent. Hol van­ a Körömi úr? ..— Elment a szerkesztő úrra. — Vesszen meg! — Karácsony van, szerkesztő úr. — Ingatta rosszalóan a fejét az öreg Jakab. — Igen? Csak nem mindenki szenteli­ meg. Menjen át a nyomdába és mondja meg, adják le­­a lapot­— Pestet már nem várjuk? — Nem! Úgyse jön! Karácsony van! A rab­szolgának is, nemcsak­ Körömi úrnak és a szikvíz­gyárosoknak. Kint nagy zendü­léssel megszólalt a telefon és harsányan, követelőn és szolgálatkészen pergette ezét csilingelő ezüstgyöngyeit az előszoba koszos hiábavaló félhomályában. A két ember összenézett. — Na! — ordított Theophanidesz. Jakab rohant,­ki az előszobába. Percbe se teibt, jött vissza: — Pest. Theophanidesz Béla nagy lassan kisétált. Fel­vette a kagylót, leült a konyhaszékre. — Jó estét, Kerényi úr, mit akar maga vörös gazember ilyen későn. Mi ? Stahlhelm. Heimwehrt Ez nem kell. Más? Igen, igen, igen. Mi"' Betűzzél Salamon, Cicero, Ilabakuk, Umberto, Mihály. Ypsilanti. Ja úgy? Schumy. Ki az ? Osztrák? Nem­ kell, mondom, hogy nem kell, Ausztriától elsza­kadtunk, jó éjszakát, na, mit akar még?... Mi? Várjon! (Jakab, papírt, ceruzát!) Igen! Mehet! Január 3-án délután 5 órakor kezdődik, megvan, a hágai konferencia. Stop? Mi az, hogy stop? Semmi több? De ember, ez három sor! Tovább! Nem kell. Tovább! Kokain. Megvan. Bécs. Letar­tóztatás. Megvan. Jó. Kairóból jelentik. Az egyip­tomi­ kormány lóvásárlás, megvan. Céljából Ma­gyarországra küldte, mi? kampec? ja igen, Ahmed, Ahmed Ferenc, Aranka, Rezső, Ilona, Dávid, Farid bejt, gyorsabban, tovább, megvárt,' na, mondja éáa?!,"ez érdeke?.­­ Churchill és'Samoden '(Jakab, még papírt) igen, ádáz karácsony este, ez a­harca. tovább, megvan... mit mond? A pápa ki­nevezte GaSparri utódját, ki? ne betűzze," 'érteni. Pír,celli, semmi több? ugyan! és Serédi? egy szó- Pét­tek PESTI NAPLÓ 1930 január 3­3 Franciaország felsz­bidítja a még nem likvidált német tulajdont Párizs, december 31. A­ Young-terv fl-ik fejezete­­1. bekezdésében foglalt ajánlás végrehajtásaként Franciaország és Németország megbízottai ma megállapodás­t kötöttek, amelynek értelmében véglegesen beszün­tetik a német val.von lkvidációját és felszabadít­ják a "méa­ nem likvidált, német tulajdont. BÁLI ÉS ESTÉLYI RUHÁK HETENKÉNT­­ÉRKEZŐ ÚJDONSÁGAINAK ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA SELYEMÁRUHÁZAINAK KIRAKATAIBAN BÉCSI U. 5., A DEÁK FERENC U. SARKÁN WIEN, I. PETERSPLATZ 3.

Next