Pesti Napló, 1930. február (81. évfolyam, 26–49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 19S1I február t 2 sorakozott. A főfalon, a diszaáztal fölött négy Hangszóró volt elhelyezve, amelyekhez az asztalon mozgatható mikrofon csatlakozott. Az asztalfőn a miniszterelnöktől jobbra iilt 'Almásy László házelnök, mellette Székel.'/ Ferenc, Wekerle Sándor pénzügyminiszter, Egry Aurél, báró Bárkányi János, Pékár Gyula, Szabóky. Ala­jos,- Fleissin Sándor, Mutschenbacher Emil, Dréhr Imre, Tolnait Kornél, Schober Béla. bárciházi Bárcsy István. Kozma. Miklós, a miniszterelnöktől balra báró Kohner Adolf, báró ÍV lassies Gyula, a felsőház elnöke, gróf Klcbelsberg Kuno kultusz­miniszter, Weiss Fülöp, Zsitvay Tibor igazságügy­initjiiszter, Domony Móric. Beöthy László, W diner 'Henrik, gróf Széchenyi Bertalan, gróf Kbuen­Héderváry Sándor. Darányi Kálmán, Kállay Mik­lós, Samarjay Lajos, Besegh-Hitssútrh Miklós fő­kapitány, gróf Csákit István. Szudy Elemér és fiber Antal. A miniszterelnökkel szemben Bud János kereskedelmi miniszter foglalt bolyét, tőle jobbra ült Vésse József, mellette Walko Lajos külügyminiszter, majd báró Madarassy-Beck Mar­cell. Scitorszky Béla belügyminiszter, Chorin Fe­renc. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, Bela­tiny Artúr, báró Prónay György, Vido Jenő és Sztranyavszky Sándor, Búdtól balra pv'dig ez volt a sorrend: Erney Károly, Mayer János földműve­lésügyi miniszter, Yégh Károly, Bersericzy Al­bert, Grats Gusztáv, Auer Róbert, báró Korányi Frigyes, Frey Kálmán. Jelen volt a vacsorán Pásztor Miksa, a PK vezérigazgatója. Fenyő Miksa, Márkus Miksa, az Újságíró Egyesület el­nöke. Bolhányi Kálmán, báró Vllmann György, s 3 politikai»és gazdasági élet sok még kiváló­sága. "J. meríti s következő voll: Erőleves csésaébeu Siill őszeletek bibornok módra Korjúg'crine Hága módra finom ki>i-í( •'•--> Geszícnye ropogós tejszinhabl':il Kávé Sor Debrői hárslevel-i rezsgö. Hága után jeíeniős fejlődés várható Vacsora után báró Kotener Adolf, a bankettet rendező Pesti Lloyd Társulat elnöke elsőnek a kormányzót köszöntötte fel, utána Egry Aurél beszélt. — Azzal a beszéddel, amelyet a képviselőház mondÄ^ politikai megítélése. tekintetben. hogy Roma lo­r.trfa. est, érvel a maguk egyszeröségétoen és raet­«;áfolhata,tlítelE»3bm «Wl^fePOBVgvilágítottál. 'a kérdést. Meg kell állapítanom. Hága Mérföldkő a háború utáni magyar történelemben, mert ezzel Magyarország egyenlő Honi', ha. nem is egyenlő erejű lett a többi államokkal. Az ilyen mérföldkő­nél az ember önkénytelenül fel akarja mérni a megtett utat. Ez az út Bethlennél kezdődik. Ami a konszolidáció elérésére való- küzdelemben tör­tént, azon mint vörös fonál húzódik végig Bethlen neve. Egry Aurél ezután a bécsi emigráció idejéről beszélt és a miniszterelnököt és hágai munkatár­sait a becsületes munkáért kijáró köszönettel üdvözölte. TF eis* Fülöp a magyar pénzügyi körök nevé­ben mondott köszönetet a hágai magyar delegá­ció tagjainak. Megállapította, hogy az utóbbi idő­ben lábrakapott pesszimizmus után most jelentós fejlődés várható. Magyarország ;iz összeomlás óta a népszövetségi kölcsönt kivéve jelentős kölcsönt nem kapott. Pénzügyi körökben nagy megelége­dést keltett, hogy a miniszterelnök magáévá tette a Magyar Nemzeti Bank elnökének, Po)>ovics Sándornak azt a felfogását, hogy hosszúié járatú kölcsönök csak hasznothajló beruházásokra vehe­tők igénybe. Nem kétséges, hogy ezt a mei tali­tást a külföld magasra értékeli, s ez a magán­gazdaság megerősödésének is nagv szolgaiatokat .tesz. ebben az esetben' Hága tényleg, fontos mér­földkő lesz a, magyar gazdaság talpraál1á»ában, hiszen egy ország hitelének jó megítélésé a gaz­dasági élet egyik alaposzlopa. Az eisó fénysugár a gazdasági láthaláron Ferner Henrik a magyar gyáripar nevében üdvözölte a magyar ügy hágai harcosait. — Teljes tudatában vagyok ,annak. — mon­dotta — hogy a körülmények a téma száraz tag­lalását kívánnák, de nem vagyok képes ezt a száraz hangot megtalálni. Bethlen István mélta­tása túlnő egy pohárköszöntő keretein. Hágai ténykedéseiből ki kell ragadnom az intuíciónak, előrelátásnál;, hidegvérnek és következetességnek azt a rendkiviili. fokát, amellyel fontos akcióit csendbr.n előkészíti, s a cselekvésre legalkalma­sabb időpontot, nyugodtan bevárja. Hogy. az így évek hosszú során át gondosan előkészített talaj­ból az elért eredmény sarjadjon ki, döntő volt Hágában a helyes pszichológiai pillanat felisme­rése, mert a ránknézte kedvező kompromisz­s'/nmra most inkább Volt meg a hajlandóság, mint későbben bármikor. — így ítéli meg a gyáripari társadalom a le­folyt eseményeket. Különös súlyt kell helyeznünk az elírt pctiziigyi szuverenitásra. Elegendő utalni azokra a súlyos hátrányokra, amelyeket a múltban a külföldi kölcsönök felvétele elé gördí­tett akadályok okoztak. ívem ámíthatjuk magun­kat azzal, hogy ez a depresszió máról holnapra enged, do a hágai egyezmény mintha az elsőiény­rtitikoh. Beszédét azzal fejezte be. hogy üdvözölte i Mewí-^Sst-hágai ínunbit ti i«* híüu g magyar mezőn csak jajvirág és fájfű terem"' Mutschenbachcr Emil a gazdatársadalom ne­vében mint a nemzet bajvívóit köszöntötte a hágai delegációt. Emlékezés írta i Szomory Dezső Olykor, magányos óráimban, olyan kábító erővel borultak szívemre emlékeim, hogy szinte összetörtem alat tuk. Az ágyam szélén, egy magányos villanykörte fényében, mint egy lappangó betegséget ami ki fog törni raj­tam, úgy vártam ezt az ostromot, ezt. a hirte­len vihart mintegy távoli egekből, valami tá­voli egekből egészen a közelben s amelyek fe­lém gurítják sötét felhőiket ezekből a távoli közelségekből. Nem tudom hogyan, micsoda benső remegésekben, micsoda sajátságos köz­őrzésben. de úgyszólván ki voltam preparálva minden idegszálamon keresztül, minden érzé­kenységemen keresztül, a könnyeim minden tartalékán ,át ezekre a válságos percekre s fel­készülten adtam meg magam, már ;jó előre, azoknak a lesújtó hatásoknak, melyek ellen nem is próbáltam küzdeni. Még nem is emlé­keztem. s már itt volt: minden emlékem az agyamban s a szívemben. Még nem voltam lesújtva W már is olyan lesújtott voltam. Még nem voltam összetörve s már is összetörtem. Még nem ismertem a bánatokat név szerint s külön-külön érzés szerint, hogy már mind rám hullottak mint az olyan zápor ami meglepi az embert. Csak le kellett ülnöm az ágyam szé­lére. a magányos villanykörte fényében, hogy rögtön rászáíljon az agyamra s a szívemre egész múlt életem varázsa, annyi színnel, fénnyel, bánattal és világítással, olyan erővel ős hajnalhasadással, mint egy szont kép ami feltűnik egy templomban, a sok figurával gio­riolásan, a sok figurával Mariska körül s a szilvafákkal, rigómadárral s a Szamossal u láthatárba«. Oh istenem, minden emlék olvan közel vöHvj^ívanjett-enc'les s^yal raj^un s -csat' én voltam messze ezektől az emlékektől, Mariská­tól, szilvafáktól, rigómadártól, Szamos partjá­tól. micsoda messzeségben, micsoda száműze­tésben. micsoda börtönben; ezen az ágyszélen, micsoda távolban ezektől a glorioláktól! A fal­ban, időnként, duruzsolt a lift s ez volt min­den zaj amit hallottam. Körülöttem, az éjjeli csendben, még nyomasztóbban hatott, még a csendnél is csendesebben, magányosságomnál is magányosabban, ami a szomszédos ebédlő­ből, a Kandurí't'y szobájából s a Juliska kony­hájából áradt lie ide hozzám valami kifejez­hetetlen atmoszférákban s körülfolyta keserű clbúsultságomat á tárgyak és emberek vigasz­talanságával, mikor ezekkel az embernek nin­csen semmi közössége. Az ebédlő, siralmas bú­torzatával. az előszoba, a kultuszminiszter arcképével, Kandurfíy a maga röghözkötött­ségével, Juliska, állati álmával egy vaságyon a konyhában, még fokozta bennem annak a lelki agóniának a kínját, ainelvbe apránként belehaltam,, apránként minden emlékbe, min­den emléknek egy-egy külön sebébe. Aprán­ként. és egészen, úgyszólván felkoncoltán be­lülről és kívülről összetörve. Az ellentétek el­képesztő hatásában, csak most éreztem meg igazában, csak most, éltettem, mi volt ez. ez a nyár ami elmúlt, ez a derű, ez a fény, ez a szabadság, hogy ez mi volt! ez az izzó táj a Szamossal s a parti fűzekkel benne, az or­szágút porfelhővel, a gyarmati templom tor­nyostul a horizontban, egy-egy gémes kút az úl mentén s a révész a kompon, kékszemű bor­jakkal, anyakocákkal, parasztszekérrel és paraszti néppel a kompon, hogy ez mi volt, mit jelentett, micsoda nagv hangját s derűjét örömnek s. szépségnek, mindezt csak most éreztem, most értettem azon siralmasan, azon gyászbaborultán, ahogy ezt csak a Dráva­'iiteából lehetett érezni, egy rossz mátfácon, egy korhadt faagy szélén! $ külön a kandúr — Fegyvert és férfit éneklek, — mondotta a Zrinyiászt." idézve Muteehenbacher — aki a ma­gyar igazság fegyverével mint férfi ment Hágába és ezt a fegyvert forgatni is tudta. Mezei virágot szeretnék Bethlen lábai elé szórni, de. sajnos, a magyar mezőn csak jajvirág és fájfű terem. Itt állok, mint az igazi gazdasors, ahol már beszélt a bankár, a gyáros, mi maradt ot .t a gazdának? A gazda dolgozni akar. Foglalkozásában megszokta, hogy változnak az esélyek, derűre ború követke­zik és a magyar föleiben gyökerező erő ki fogja verekedni a jobli jövőt. Ebből a munkából mi gyar gazdák vállvetve a bankárral, kereskedővel, iparossal, mert most nem szabad széthúzni, kikél­jük a magunk részét. '— Vészi József szokta idézni az végy embert az ucoárólf. aki milliók nevében szól. Hadd be­széljek én most a barázda _ embere nevében, aki azt mondja, oz állandó bizonytalanságnál a rossz bizonyosság is jobb, pémügvi függetlenségünk visszanyerése nagy érték, ha megszűnik az izo­láltság. amely .fullasztó, ha új kapuk nyílnak jobb magyar jövő fele. s megjavul érintkezésünk a • szomszédos nemzetekkel, akkor meg vagyok elé­.gedve. Nincs má« mód kiemelkedni a trianoni nyomorúságból, mint egy munkás szolidaritás. Nekünk az a kötelességünk, hogy kimunkáljuk a magyar jövőt és ennek egy módja van. jó gazda­sági politika, mert a mezőgazdaság feltámasztása nyomán feltámad az ipar ós a kereskedelem, is. Ezt várja, Bethlentől és kormányától a magyar gazda. — Xe vegyék a vendég-joggal -való visszaélés­nek. de a fehér asztal mellett interpellálom meg Bethlent, hiszen másutt nincs rá módom: -- Van-e tudomása a miniszterelnök árnak arról, hogy a magyar gazda azért vállalja a jövő­ben reáváró tehcrtöbblctet, mert bízik a jobb jö­vőben. — s ha van róla tudomása, hajlandó-e gazda­sági programot adni, végrehajtását vállalni? A produktivitás imperatívusza Mutschenbachcr nagy tapssal fogadott beszéde után Belátiny Artúr a magyar kereskedelem há­lája < tolmácsolta a hágai eredményekért. A pénz­ügyi függetlenségből származó mindazok az elő­nyök, amelyek az ipari termelést érintik, kihat­nak a kereskedelnirc is. A kereskedelem a népek­összekötője, a kereskedelem nyomában nyomul előre a Zászló, — most; fordítva történt, a zászló­nak kellett előbbre menni, hogy a kereskedelem követhesse. Ezt a zászlót Bethlen István tartotta ' kftß%«t» tiw« »WÍV'MW^ÍMi»» .VtMSif Vn — A pénzügyi önállósággal együtt, szem előtt kell tartahi egy ország hitfiltfolitikájátján a.aro­^'dnktbnnis Pójtb^cMi.n­dor oly határozottan-rámutatott. Kívánom, hógy a miniszterelnök úr, aki Magyarország politikai súlyát és presztízsét a mélypontról kiemelte, le­gyen egyúttal az a providenciáik ember,' aki a küzdelemben megedzve, eredményei által megerő­södve. gazdaságunkat mai nehéz helyzetéből kive­zesse. I I 1 1 a verandán, két zöld szeme fagyos izzásával, s külön a kuvasz a veranda küszöbén bátorta­lan farkcsóválásával s külön Borcsa asszony, gyönyörű béresasszony a két meztelen lábá­val. mint két vörös téglával, márvánnyal, kö­jállal, — ez mind külön-külön marcangolta a szívemet s beleolvadt abba a fénytől és illat­tól harsány egységbe, ami a kert volt a szilva­fákkal s rigómadárral, az egész partvidék szöszvirággal, árvalányhajjal, százszorszéppel s szagos^ mügével az egész táj s még messzebb túl a tájon s amire mind ráborult mintegy a mennyek mennye, olyan sugárzó volt, olyan vakító, olyan csillogó a végtelenbe!" Nem is tudtam, hogy sírok, csak éreztem a könnyeimet az ajkam szélén s az ajkam szé­léről a számban, ahogy nyilván tátott szájjal ültem az ágyam szélén és sírtam. Nem is tud­tam milyen boldogtalan vagyok, mert le­szállva a dolgok mélyére, elveszve bennük, el­merülve, megsemmisülve, semmit sem éreztem amihez relatíve hozzámérhettem volna ezt a kínszenvedésemet, annyira csak boldogtalan voltam. A litt duruzsolt a falban, — már nem hallottnál. A Kandúrffy szobájából időnként, c-gy-egy repedt hangja hangzott valami he­roikus liortyogásnak s éppen úgy hangzott a konyhából,, ép ilyen zajosan a Juliska'hang­talan álma, mint ahogy az állat alszik. Messzi­ről, a, Duna felől,.egy-egy hajó sivított a. sziré­nája riadalmával valami éjjeli veszedelemben, ami csak annyi volt, hogy kikötött. Hallottam ezt ? Nem is tudom. Minden érzékem bele­olvadt, mint a vajba olyan lágyan, mint az életből a halálba, ebbe a lelki pusztulásba, az emlékek rajzásával. Csak sírtam, csak sírtam, .csalc néztem n könnyeimen át e mult élet köd­világába. S az ágyam széléről, nagyon közel s nagyon messze,, még messzebb mint a szflvn­i'ák,s.a ligómadúr, fliég messzebb mint a Sza­mos- vsMjfr segész táj,-mégláttam Mariskát!

Next

/
Thumbnails
Contents