Pesti Napló, 1930. február (81. évfolyam, 26–49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

Szombat PESTI NAPLÓ sorakozott. A főfalon, a diszasztal fölött négy Hangszóró volt elhelyezve, amelyekhez az asztalon mozgatható mikrofon csatlakozott. Az asztalfőn a miniszterelnöktől jobbra ü­lt­­Almásy László házelnök, mellette Székely'­ Ferenc, Wekerle Sándor pénzügyminiszter, Egry Aurél, báró Bárkányi János, Pekár Gyula, Szabóky­ Ala­jos,­ Fleissin Sándor, Mutschenbacher Emil, Dréhr Imre, Tolnait Kornél, Schober Béla, bárd­házi Bárcsy István, Kozma­ Miklós, a miniszterelnöktől balra báró Kohner Adolf, báró M­­­assics Gyula, a felsőház elnöke, gróf Klebelsberg Kuno kultusz­miniszter, Weiss Fülöp, Zsitvay Tibor igazságügy­m­ininiszter, Domony Móric, Beöthy László, W­einer­­Henrik, gróf Széchenyi Bertalan, gróf Khuen-Héderváry Sándor, Darányi Kálmán, Kállay Mik­lós, Samarjay Lajos, Besegh-Hu­ssat­h Miklós fő­kapitány, gróf Csákit István, Szudy Elemér és Siber Antal. A miniszterelnökkel szemben Bud János kereskedelmi miniszter foglalt helyet, tőle jobbra ült Vésse József, mellette Walkó Lajos külügyminiszter, majd báró Madarassy-Beck Mar­cell, Scitovszky Béla belügyminiszter, Chorin Fe­renc, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, Bela­tiny Artúr, báró Prónay György, Vida Jenő és Sztranyavszky Sándor, Budtól balra pe­dig ez volt a sorrend: Erney Károly, Mayer János földműve­lésügyi miniszter, Végh Károly, Bersericzy Al­bert, Grats Gusztáv, Auer Róbert, báró Korányi Frigyes, Frey Kálmán. Jelen volt a vacsorán Pásztor Miksa, a PK vezérigazgatója. Fenyő Miksa, Márkus Miksa, az Újságíró Egyesület el­nöke. Bolhányi Kálmán, báró Ullmann György, s a politikai­ és gazdasági élet sok még kiváló­sága. "J. meríti s következő volt: Erőleves csészében Sü­ll­őszeletek bibornok módra Korjúg'crine Hága módra finom kili-í( •'•--- Gesztenye ropogós tejszinhabl':il Kávé Sor Debrői hárslevel-i rezsgő. Hága után jelentős fejlődés várható Vacsora után báró Kotener Adolf, a bankettet rendező Pesti Lloyd Társulat elnöke elsőnek a kormányzót köszöntötte fel, utána Egry Aurél beszélt.­­ Azzal a beszéddel, amelyet a képviselőház mond ki politikai megítélése, tekintetben, hogy Roma lo­r.írfa. est, érvel a maguk egyszeröségétven és raet­«­áfolható,d­ízelE»3bm «Wl^fePOBVgvilágítottál. 'a kérdést. Meg kell állapítanom, Hága Mérföldkő a háború utáni magyar történelemben, mert ezzel Magyarország egyenlő Honi­, ha­ nem is egyenlő erejű lett a többi államokkal. Az ilyen mérföldkő­nél az ember önkénytelenül fel akarja mérni a megtett utat. Ez az út Bethlennél kezdődik. Ami a konszolidáció elérésére való­ küzdelemben tör­ Az első fénysugár a gazdasági láthatáron Ferner Henrik a magyar gyáripar nevében üdvözölte a magyar ügy hágai harcosait. — Teljes tudatában vagyok ,annak. — mon­dotta — hogy a körülmények a téma száraz tag­lalását kívánnák, de nem vagyok képes ezt a száraz hangot megtalálni. Bethlen István mélta­tása túlnő egy pohárköszöntő keretein. Hágai ténykedéseiből ki kell ragadnom az intuíciónak, előrelátásnál­, hidegvérnek és következetességnek azt a rendkívü­li­ fokát, amellyel fontos akcióit csendbe­n előkészíti, s a cselekvésre legalkalma­sabb időpontot, nyugodtan bevárja. Hogy­ az így évek hosszú során át gondosan előkészített talaj­ból az elért eredmény sarjadjon ki, döntő volt Hágában a helyes pszichológiai pillanat felisme­rése, mert a ránk nézte kedvező kompromisz­sz­umra most inkább volt meg a hajlandóság, mint későbben bármikor. S így ítéli meg a gyáripari társadalom a le­folyt eseményeket. Különös súlyt kell helyeznünk az elírt pén­zü­gyi szuverenitásra. Elegendő utalni azokra a súlyos hátrányokra, amelyeket a múltban a külföldi kölcsönök felvétele elé gördí­tett akadályok okoztak. Í­em ámíthatjuk magun­kat azzal, hogy ez a depresszió máról holnapra enged, de a hágai egyezmény mintha az első lény­rtitikolt. Beszédét azzal fejezte be, hogy üdvözölte­­ Mewt-^Sst-hágai ínunbit­­­i­i«* hívű­l magyar mezőn csak jajvirág és fájfű terem"' Mutschenbacher Emil a gazdatársadalom ne­vében mint a nemzet bajvívóit köszöntötte a hágai delegációt. — Fegyvert és férfit éneklek, — mondotta a Zrinyiászt." idézve Matechenbacher — aki a ma­gyar igazság fegyverével mint férfi ment Hágába és ezt a fegyvert forgatni is tudta. Mezei virágot szeretnék Bethlen lábai elé szórni, de, sajnos, a magyar mezőn csak jajvirág és tájfű terem. Itt állok, mint az igazi gazdasors, ahol már beszélt a bankár, a gyáros, mi maradt ot­t a gazdának? A gazda dolgozni akar. Foglalkozásában megszokta, hogy változnak az esélyek, derűre ború követke­zik és a magyar föleiben gyökerező erő ki fogja verekedni a jobb­ jövőt. Ebből a munkából ma­gyar gazdák vállvetve a bankárral, kereskedővel, iparossal, mert most nem szabad széthúzni, kikér­jük a magunk részét. "— Vészi József szokta idézni az négy embert az uccáról­, aki milliók nevében szól. Hadd be­széljek én most a barázda­­ embere nevében, aki azt mondja, az állandó bizonytalanságnál a rossz bizonyosság is jobb, pénügyi függetlenségünk visszanyerése nagy érték, ha megszűnik az izo­láltság, amely­­fullasztó, ha új kapuk nyílnak jobb magyar jövő felé, s megjavul érintkezésünk a­­ szomszédos nemzetekkel, akkor meg vagyok elé­­gedve. Nincs más mód kiemelkedni a trianoni nyomorúságból, mint egy munkás szolidaritás. Nekünk az a kötelességünk, hogy kimunkáljuk a magyar jövőt és ennek egy módja van: jó gazda­sági politika, mert a mezőgazdaság feltámasztása nyomán feltámad az ipar és a kereskedelem­ is. Ezt várja, Bethlentől és kormányától a magyar gazda. — Ne vegyék a vendég­joggal­­való visszaélés­nek, de a fehér asztal mellett interpellálom meg Bethlent, hiszen másutt nincs rá módom. -- Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a magyar gazda azért vállalja a jövő­ben reá váró tehertöbbletet, mert bízik a jobb jö­vőben. É­s ha van róla tudomása, hajlandó-e gazda­sági programot adni, végrehajtását vállalni? Emlékezés írta­­ Szomory Dezső Olykor, magányos óráimban, olyan kábító erővel borultak szívemre emlékeim, hogy szinte összetörtem alat­tuk. Az ágyam szélén, egy magányos villanykörte fényében, mint egy lappangó betegséget ami ki fog törni raj­tam, úgy vártam ezt az ostromot, ezt­ a hirte­len vihart mintegy távoli egekből, valami tá­voli egekből egészen a közelben s amelyek fe­lém gurítják sötét felhőiket ezekből a távoli közelségekből. Nem tudom hogyan, micsoda benső remegésekben, micsoda sajátságos köz­érzésben, de úgyszólván ki voltam preparálva minden idegszálamon keresztül, minden érzé­kenységemen keresztül, a könnyeim minden tartalékán ,át ezekre a válságos percekre s fel­készülten adtam meg magam, már­­jó előre, azoknak a lesújtó hatásoknak, melyek ellen nem is próbáltam küzdeni. Még nem is emlé­keztem, s már itt volt, minden emlékem az agyamban s a szívemben. Még nem voltam lesújtva , már is olyan lesújtott voltam. Még nem voltam összetörve s már is összetörtem. Még nem ismertem a bánatokat név szerint s külön-külön érzés szerint, hogy már mind rám hullottak mint az olyan zápor ami meglepi az embert. Csak le kellett ülnöm az ágyam szé­lére, a magányos villanykörte fényében, hogy rögtön rászálljon az agyamra s a szívemre egész múlt életem varázsa, annyi színnel, fénnyel, bánattal és világítással, olyan erővel és hajnalhasadással, mint egy szent kép ami feltűnik egy templomban, a sok figurával gio­riolásan, a sok figurával Mariska körül s a szilvafákkal, rigómadárral s a Szamossal a láthatárban. Oh istenem, minden emlék olyan közel vöHvj^ívanjett­enc'les s^val raj^un s -csat' én voltam messze ezektől az emlékektől, Mariská­tól, szilvafáktól, rigómadártól, Szamos partjá­tól, micsoda messzeségben, micsoda száműze­tésben, micsoda börtönben, ezen az ágyszélen, micsoda távolban ezektől a glorioláktól! A fal­ban, időnként, duruzsolt a lift s ez volt min­den zaj amit hallottam. Körülöttem, az éjjeli csendben, még nyomasztóbban hatott, még a csendnél is csendesebben, magányosságomnál is magányosabban, ami a szomszédos ebédlő­ből, a Kandurí­t­y szobájából s a Juliska kony­hájából áradt b­e ide hozzám valami kifejez­hetetlen atmoszférákban s körülfolyta keserű elbúsultságomat a tárgyak és emberek vigasz­talanságával, mikor ezekkel az embernek nin­csen semmi közössége. Az ebédlő, siralmas bú­torzatával, az előszoba, a kultuszminiszter arcképével, Kandárffy a maga röghözkötött­ségével, Juliska, állati álmával egy vaságyon a konyhában, még fokozta bennem annak a lelki agóniának a kínját, am­elybe apránként belehaltam,, apránként minden emlékbe, min­den emléknek egy-egy külön sebébe. Aprán­ként, és egészen, úgyszólván felkoncoltan be­lülről és kívülről összetörve. Az ellentétek el­képesztő hatásában, csak most éreztem meg igazában, csak most, értettem, mi volt ez, ez a nyár ami elmúlt, ez a derű, ez a fény, ez a szabadság, hogy ez mi volt­ ez az izzó táj a Szamossal s a parti füzekkel benne, az or­szágút porfelhővel, a gyarmati templom tor­nyostul a horizontban, egy-egy gémes kút az út mentén s a révész a kompon, kékszemű bor­jakkal, anyakocákkal, parasztszekérrel és paraszti néppel a kompon, hogy ez mi volt, mit jelentett, micsoda nagy hangját s derűjét örömnek s, szépségnek, mindezt csak most éreztem, most értettem azon siralmasan, azon gyászbaborultan, ahogy ezt csak a Dráva­­u­tcából lehetett érezni, egy rossz mátracon, egy korhadt faagy szélén! S külön a kandúr a verandán, két zöld szeme fagyos izzásával, s külön a kuvasz a veranda küszöbén bátorta­lan farkcsóválásával s külön Borcsa asszony, gyönyörű béresasszony a két meztelen lábá­val, mint két vörös téglával, márvánnyal, kö­jállal, — ez mind külön-külön marcangolta a szívemet s beleolvadt abba a fénytől és illat­tól harsány egységbe, ami a kert volt a szilva­fákkal s rigómadárral, az egész partvidék szöszvirággal, árvalányhajjal, százszorszéppel s szagos­ mügével az egész táj s még messzebb túl a tájon s amire mind ráborult mintegy a mennyek mennye, olyan sugárzó volt, olyan vakító, olyan csillogó a végtelenbe!" Nem is tudtam, hogy sírok, csak éreztem a könnyeimet az ajkam szélén s az ajkam szé­léről a számban, ahogy nyilván tátott szájjal ültem az ágyam szélén és sírtam. Nem is tud­tam milyen boldogtalan vagyok, mert le­szállva a dolgok mélyére, elveszve bennük, el­merülve, megsemmisülve, semmit sem éreztem amihez relatíve hozzámérhettem volna ezt a kínszenvedésemet, annyira csak boldogtalan voltam. A lift duruzsolt a falban, — már nem hallottnál. A Kandárffy szobájából időnként, e­gy-egy repedt hangja hangzott valami he­roikus h­ortyogásnak s éppen úgy hangzott a konyhából,, ép ilyen zajosan a Juliska"hang­talan álma, mint ahogy az állat alszik. Messzi­ről, a, Duna felől,­egy-egy hajó sivított a­ sziré­nája riadalmával valami éjjeli veszedelemben, ami csak annyi volt, hogy kikötött. Hallottam ezt ? Nem is tudom. Minden érzékem bele­olvadt, mint a vajba olyan lágyan, mint az életből a halálba, ebbe a lelki pusztulásba, az emlékek rajzásával. Csak sírtam, csak sírtam,­­csak­ néztem a könnyeimen át e mult élet köd­világába. S az ágyam széléről, nagyon közel s nagyon messze,, még messzebb mint a szilvm­­­ák,s­ a rigómadár, a m­ég messzebb mint a Sza­mos- vszjír segész táj,­mégláttam Mariskát! tént, azon mint vörös fonál húzódik végig Bethlen neve. Egry Aurél ezután a bécsi emigráció idejéről beszélt és a miniszterelnököt és hágai munkatár­sait a becsületes munkáért kijáró köszönettel üdvözölte. Treisz Fülöp a magyar pénzügyi körök nevé­ben mondott köszönetet a hágai magyar delegá­ció tagjainak. Megállapította, hogy az utóbbi idő­ben lábrakapott pesszimizmus után most jelentős fejlődés várható. Magyarország ,az összeomlás óta a népszövetségi kölcsönt kivéve jelentős kölcsönt nem kapott. Pénzügyi körökben nagy megelége­dést keltett, hogy a miniszterelnök magáévá tette a Magyar Nemzeti Bank elnökének, Poppovics Sándornak azt a felfogását, hogy hosszúle­járatú kölcsönök csak hasznot hajtó beruházásokra vehe­tők igénybe. Nem kétséges, hogy ezt a men­tali­tást a külföld magasra értékeli, s ez a magán­gazdaság megerősödésének is nagy szolgálatokat­­tesz, ebben az esetben­ Hága tényleg, fontos mér­földkő lesz a­ magyar gazdaság talpraállásában, hiszen egy ország hitelének jó megítélése a gaz­dasági élet egyik alaposzlopa. 19­1. február­­ 2 A produktivitás imperatívusza Mutschenbacher nagy tapssal fogadott beszéde után Belátiny Artúr a magyar kereskedelem há­lájá­t tolmácsolta a hágai eredményekért. A pénz­ügyi függetlenségből származó mindazok az elő­nyök, amelyek az ipari termelést érintik, kihat­nak a kereskedelm­re is. A kereskedelem a népek­összekötője, a kereskedelem nyomában nyomul előre a Zászló, — most­ fordítva történt, a zászló­nak kellett előbbre menni, hogy a kereskedelem követhesse. Ezt a zászlót Bethlen István tartotta ' kftp%«t» tiw« »WtV'MW^tMi»» .VtMSif­Vn — A pénzügyi önállósággal együtt, szem előtt kell tartani egy ország hitfil­ politikájátján a.aro­^­duktbanis Portb^cMi­n­dor oly határozottan­ rámutatott. Kívánom, hogy a miniszterelnök úr, aki Magyarország politikai súlyát és presztízsét a mélypontról kiemelte, le­gyen egyúttal az a providenciáik ember,­ aki a küzdelemben megedzve, eredményei által megerő­södve, gazdaságunkat mai nehéz helyzetéből kive­zesse. N­ 11

Next