Pesti Napló, 1930. február (81. évfolyam, 26–49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
Szombat PESTI NAPLÓ sorakozott. A főfalon, a diszasztal fölött négy Hangszóró volt elhelyezve, amelyekhez az asztalon mozgatható mikrofon csatlakozott. Az asztalfőn a miniszterelnöktől jobbra ültAlmásy László házelnök, mellette Székely' Ferenc, Wekerle Sándor pénzügyminiszter, Egry Aurél, báró Bárkányi János, Pekár Gyula, Szabóky Alajos, Fleissin Sándor, Mutschenbacher Emil, Dréhr Imre, Tolnait Kornél, Schober Béla, bárdházi Bárcsy István, Kozma Miklós, a miniszterelnöktől balra báró Kohner Adolf, báró Massics Gyula, a felsőház elnöke, gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, Weiss Fülöp, Zsitvay Tibor igazságügymininiszter, Domony Móric, Beöthy László, WeinerHenrik, gróf Széchenyi Bertalan, gróf Khuen-Héderváry Sándor, Darányi Kálmán, Kállay Miklós, Samarjay Lajos, Besegh-Hussath Miklós főkapitány, gróf Csákit István, Szudy Elemér és Siber Antal. A miniszterelnökkel szemben Bud János kereskedelmi miniszter foglalt helyet, tőle jobbra ült Vésse József, mellette Walkó Lajos külügyminiszter, majd báró Madarassy-Beck Marcell, Scitovszky Béla belügyminiszter, Chorin Ferenc, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, Belatiny Artúr, báró Prónay György, Vida Jenő és Sztranyavszky Sándor, Budtól balra pedig ez volt a sorrend: Erney Károly, Mayer János földművelésügyi miniszter, Végh Károly, Bersericzy Albert, Grats Gusztáv, Auer Róbert, báró Korányi Frigyes, Frey Kálmán. Jelen volt a vacsorán Pásztor Miksa, a PK vezérigazgatója. Fenyő Miksa, Márkus Miksa, az Újságíró Egyesület elnöke. Bolhányi Kálmán, báró Ullmann György, s a politikai és gazdasági élet sok még kiválósága. "J. meríti s következő volt: Erőleves csészében Süllőszeletek bibornok módra Korjúg'crine Hága módra finom kili-í( •'•--- Gesztenye ropogós tejszinhabl':il Kávé Sor Debrői hárslevel-i rezsgő. Hága után jelentős fejlődés várható Vacsora után báró Kotener Adolf, a bankettet rendező Pesti Lloyd Társulat elnöke elsőnek a kormányzót köszöntötte fel, utána Egry Aurél beszélt. Azzal a beszéddel, amelyet a képviselőház mond ki politikai megítélése, tekintetben, hogy Roma lor.írfa. est, érvel a maguk egyszeröségétven és raet«áfolható,dízelE»3bm «Wl^fePOBVgvilágítottál. 'a kérdést. Meg kell állapítanom, Hága Mérföldkő a háború utáni magyar történelemben, mert ezzel Magyarország egyenlő Honi, ha nem is egyenlő erejű lett a többi államokkal. Az ilyen mérföldkőnél az ember önkénytelenül fel akarja mérni a megtett utat. Ez az út Bethlennél kezdődik. Ami a konszolidáció elérésére való küzdelemben tör Az első fénysugár a gazdasági láthatáron Ferner Henrik a magyar gyáripar nevében üdvözölte a magyar ügy hágai harcosait. — Teljes tudatában vagyok ,annak. — mondotta — hogy a körülmények a téma száraz taglalását kívánnák, de nem vagyok képes ezt a száraz hangot megtalálni. Bethlen István méltatása túlnő egy pohárköszöntő keretein. Hágai ténykedéseiből ki kell ragadnom az intuíciónak, előrelátásnál, hidegvérnek és következetességnek azt a rendkívüli fokát, amellyel fontos akcióit csendben előkészíti, s a cselekvésre legalkalmasabb időpontot, nyugodtan bevárja. Hogy az így évek hosszú során át gondosan előkészített talajból az elért eredmény sarjadjon ki, döntő volt Hágában a helyes pszichológiai pillanat felismerése, mert a ránk nézte kedvező kompromiszszumra most inkább volt meg a hajlandóság, mint későbben bármikor. S így ítéli meg a gyáripari társadalom a lefolyt eseményeket. Különös súlyt kell helyeznünk az elírt pénzügyi szuverenitásra. Elegendő utalni azokra a súlyos hátrányokra, amelyeket a múltban a külföldi kölcsönök felvétele elé gördített akadályok okoztak. Íem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy ez a depresszió máról holnapra enged, de a hágai egyezmény mintha az első lényrtitikolt. Beszédét azzal fejezte be, hogy üdvözölte Mewt-^Sst-hágai ínunbitii«* hívűl magyar mezőn csak jajvirág és fájfű terem"' Mutschenbacher Emil a gazdatársadalom nevében mint a nemzet bajvívóit köszöntötte a hágai delegációt. — Fegyvert és férfit éneklek, — mondotta a Zrinyiászt." idézve Matechenbacher — aki a magyar igazság fegyverével mint férfi ment Hágába és ezt a fegyvert forgatni is tudta. Mezei virágot szeretnék Bethlen lábai elé szórni, de, sajnos, a magyar mezőn csak jajvirág és tájfű terem. Itt állok, mint az igazi gazdasors, ahol már beszélt a bankár, a gyáros, mi maradt ott a gazdának? A gazda dolgozni akar. Foglalkozásában megszokta, hogy változnak az esélyek, derűre ború következik és a magyar föleiben gyökerező erő ki fogja verekedni a jobb jövőt. Ebből a munkából magyar gazdák vállvetve a bankárral, kereskedővel, iparossal, mert most nem szabad széthúzni, kikérjük a magunk részét. "— Vészi József szokta idézni az négy embert az uccáról, aki milliók nevében szól. Hadd beszéljek én most a barázda embere nevében, aki azt mondja, az állandó bizonytalanságnál a rossz bizonyosság is jobb, pénügyi függetlenségünk visszanyerése nagy érték, ha megszűnik az izoláltság, amelyfullasztó, ha új kapuk nyílnak jobb magyar jövő felé, s megjavul érintkezésünk a szomszédos nemzetekkel, akkor meg vagyok elégedve. Nincs más mód kiemelkedni a trianoni nyomorúságból, mint egy munkás szolidaritás. Nekünk az a kötelességünk, hogy kimunkáljuk a magyar jövőt és ennek egy módja van: jó gazdasági politika, mert a mezőgazdaság feltámasztása nyomán feltámad az ipar és a kereskedelem is. Ezt várja, Bethlentől és kormányától a magyar gazda. — Ne vegyék a vendégjoggalvaló visszaélésnek, de a fehér asztal mellett interpellálom meg Bethlent, hiszen másutt nincs rá módom. -- Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a magyar gazda azért vállalja a jövőben reá váró tehertöbbletet, mert bízik a jobb jövőben. És ha van róla tudomása, hajlandó-e gazdasági programot adni, végrehajtását vállalni? Emlékezés írta Szomory Dezső Olykor, magányos óráimban, olyan kábító erővel borultak szívemre emlékeim, hogy szinte összetörtem alattuk. Az ágyam szélén, egy magányos villanykörte fényében, mint egy lappangó betegséget ami ki fog törni rajtam, úgy vártam ezt az ostromot, ezt a hirtelen vihart mintegy távoli egekből, valami távoli egekből egészen a közelben s amelyek felém gurítják sötét felhőiket ezekből a távoli közelségekből. Nem tudom hogyan, micsoda benső remegésekben, micsoda sajátságos közérzésben, de úgyszólván ki voltam preparálva minden idegszálamon keresztül, minden érzékenységemen keresztül, a könnyeim minden tartalékán ,át ezekre a válságos percekre s felkészülten adtam meg magam, márjó előre, azoknak a lesújtó hatásoknak, melyek ellen nem is próbáltam küzdeni. Még nem is emlékeztem, s már itt volt, minden emlékem az agyamban s a szívemben. Még nem voltam lesújtva , már is olyan lesújtott voltam. Még nem voltam összetörve s már is összetörtem. Még nem ismertem a bánatokat név szerint s külön-külön érzés szerint, hogy már mind rám hullottak mint az olyan zápor ami meglepi az embert. Csak le kellett ülnöm az ágyam szélére, a magányos villanykörte fényében, hogy rögtön rászálljon az agyamra s a szívemre egész múlt életem varázsa, annyi színnel, fénnyel, bánattal és világítással, olyan erővel és hajnalhasadással, mint egy szent kép ami feltűnik egy templomban, a sok figurával gioriolásan, a sok figurával Mariska körül s a szilvafákkal, rigómadárral s a Szamossal a láthatárban. Oh istenem, minden emlék olyan közel vöHvj^ívanjettenc'les s^val raj^un s -csat' én voltam messze ezektől az emlékektől, Mariskától, szilvafáktól, rigómadártól, Szamos partjától, micsoda messzeségben, micsoda száműzetésben, micsoda börtönben, ezen az ágyszélen, micsoda távolban ezektől a glorioláktól! A falban, időnként, duruzsolt a lift s ez volt minden zaj amit hallottam. Körülöttem, az éjjeli csendben, még nyomasztóbban hatott, még a csendnél is csendesebben, magányosságomnál is magányosabban, ami a szomszédos ebédlőből, a Kanduríty szobájából s a Juliska konyhájából áradt be ide hozzám valami kifejezhetetlen atmoszférákban s körülfolyta keserű elbúsultságomat a tárgyak és emberek vigasztalanságával, mikor ezekkel az embernek nincsen semmi közössége. Az ebédlő, siralmas bútorzatával, az előszoba, a kultuszminiszter arcképével, Kandárffy a maga röghözkötöttségével, Juliska, állati álmával egy vaságyon a konyhában, még fokozta bennem annak a lelki agóniának a kínját, amelybe apránként belehaltam,, apránként minden emlékbe, minden emléknek egy-egy külön sebébe. Apránként, és egészen, úgyszólván felkoncoltan belülről és kívülről összetörve. Az ellentétek elképesztő hatásában, csak most éreztem meg igazában, csak most, értettem, mi volt ez, ez a nyár ami elmúlt, ez a derű, ez a fény, ez a szabadság, hogy ez mi volt ez az izzó táj a Szamossal s a parti füzekkel benne, az országút porfelhővel, a gyarmati templom tornyostul a horizontban, egy-egy gémes kút az út mentén s a révész a kompon, kékszemű borjakkal, anyakocákkal, parasztszekérrel és paraszti néppel a kompon, hogy ez mi volt, mit jelentett, micsoda nagy hangját s derűjét örömnek s, szépségnek, mindezt csak most éreztem, most értettem azon siralmasan, azon gyászbaborultan, ahogy ezt csak a Drávautcából lehetett érezni, egy rossz mátracon, egy korhadt faagy szélén! S külön a kandúr a verandán, két zöld szeme fagyos izzásával, s külön a kuvasz a veranda küszöbén bátortalan farkcsóválásával s külön Borcsa asszony, gyönyörű béresasszony a két meztelen lábával, mint két vörös téglával, márvánnyal, köjállal, — ez mind külön-külön marcangolta a szívemet s beleolvadt abba a fénytől és illattól harsány egységbe, ami a kert volt a szilvafákkal s rigómadárral, az egész partvidék szöszvirággal, árvalányhajjal, százszorszéppel s szagos mügével az egész táj s még messzebb túl a tájon s amire mind ráborult mintegy a mennyek mennye, olyan sugárzó volt, olyan vakító, olyan csillogó a végtelenbe!" Nem is tudtam, hogy sírok, csak éreztem a könnyeimet az ajkam szélén s az ajkam széléről a számban, ahogy nyilván tátott szájjal ültem az ágyam szélén és sírtam. Nem is tudtam milyen boldogtalan vagyok, mert leszállva a dolgok mélyére, elveszve bennük, elmerülve, megsemmisülve, semmit sem éreztem amihez relatíve hozzámérhettem volna ezt a kínszenvedésemet, annyira csak boldogtalan voltam. A lift duruzsolt a falban, — már nem hallottnál. A Kandárffy szobájából időnként, egy-egy repedt hangja hangzott valami heroikus hortyogásnak s éppen úgy hangzott a konyhából,, ép ilyen zajosan a Juliska"hangtalan álma, mint ahogy az állat alszik. Messziről, a, Duna felől,egy-egy hajó sivított a szirénája riadalmával valami éjjeli veszedelemben, ami csak annyi volt, hogy kikötött. Hallottam ezt ? Nem is tudom. Minden érzékem beleolvadt, mint a vajba olyan lágyan, mint az életből a halálba, ebbe a lelki pusztulásba, az emlékek rajzásával. Csak sírtam, csak sírtam,csak néztem a könnyeimen át e mult élet ködvilágába. S az ágyam széléről, nagyon közel s nagyon messze,, még messzebb mint a szilvmák,s a rigómadár, a még messzebb mint a Szamos- vszjír segész táj,mégláttam Mariskát! tént, azon mint vörös fonál húzódik végig Bethlen neve. Egry Aurél ezután a bécsi emigráció idejéről beszélt és a miniszterelnököt és hágai munkatársait a becsületes munkáért kijáró köszönettel üdvözölte. Treisz Fülöp a magyar pénzügyi körök nevében mondott köszönetet a hágai magyar delegáció tagjainak. Megállapította, hogy az utóbbi időben lábrakapott pesszimizmus után most jelentős fejlődés várható. Magyarország ,az összeomlás óta a népszövetségi kölcsönt kivéve jelentős kölcsönt nem kapott. Pénzügyi körökben nagy megelégedést keltett, hogy a miniszterelnök magáévá tette a Magyar Nemzeti Bank elnökének, Poppovics Sándornak azt a felfogását, hogy hosszúlejáratú kölcsönök csak hasznot hajtó beruházásokra vehetők igénybe. Nem kétséges, hogy ezt a mentalitást a külföld magasra értékeli, s ez a magángazdaság megerősödésének is nagy szolgálatokattesz, ebben az esetben Hága tényleg, fontos mérföldkő lesz a magyar gazdaság talpraállásában, hiszen egy ország hitelének jó megítélése a gazdasági élet egyik alaposzlopa. 191. február 2 A produktivitás imperatívusza Mutschenbacher nagy tapssal fogadott beszéde után Belátiny Artúr a magyar kereskedelem háláját tolmácsolta a hágai eredményekért. A pénzügyi függetlenségből származó mindazok az előnyök, amelyek az ipari termelést érintik, kihatnak a kereskedelmre is. A kereskedelem a népekösszekötője, a kereskedelem nyomában nyomul előre a Zászló, — most fordítva történt, a zászlónak kellett előbbre menni, hogy a kereskedelem követhesse. Ezt a zászlót Bethlen István tartotta ' kftp%«t» tiw« »WtV'MW^tMi»» .VtMSifVn — A pénzügyi önállósággal együtt, szem előtt kell tartani egy ország hitfil politikájátján a.aro^duktbanis Portb^cMindor oly határozottan rámutatott. Kívánom, hogy a miniszterelnök úr, aki Magyarország politikai súlyát és presztízsét a mélypontról kiemelte, legyen egyúttal az a providenciáik ember, aki a küzdelemben megedzve, eredményei által megerősödve, gazdaságunkat mai nehéz helyzetéből kivezesse. N 11