Pesti Napló, 1930. február (81. évfolyam, 26–49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

Szombat PESTI NAPLÓ A Népszövetség és a zsidók * Ha valaki zsidó, még nem okvetetlenül tudós, de ha mindenki tudós lenne, akkor jaj lenne minekn­ek, kik szóval és írásban tanítgatjuk az embereket, — mi lennénk a leg­fölöslegesebb lények ezen a világon. A tudományosság­ a zsidók között, sajnos... egyre ha­nyatlik és nem vagyok ben­­te bizonyos, hogy "bem-'jön-e"; el az az idő, amikor zsidó tud­ományokat már nem is lehet másutt találni, mint, a Gojimban? A minap említettem, h­ogy a jeruzsálemi­­ csira tó fals pőrét a Népszövetség bizonyosan nem az arabok, hanem a zsidók javára dönti el,noha sok Zsidó vagy a Népszö­vetség különböző hivatalaiban. Ezt­ sokan nem értették meg a mai zsidók közül, mert már­ nem tudnak zsidóul gondolkozni. A gyöngébbek számára muszáj tehát eg­y kis magyarázattal szolgálnom. A XVIII. század, elején­ egyszer nagy váltva riada­lom Ó-Budau: híre futott, hogy az iszen zsidóknak a legrövidebb idő alatt ki kell takarodniok a városból, lementek a bíróhoz, aki a hírt­­megerősítette: már itt a rendelet a zsidók kiűzéséről, nyolc nap alatt, minden zsidónak pusztulnia kell innen. Nagy volt a jajveszékelés zsidó fertályban... az egyik zsidó a házát, siratta, a­ másik az üzletét; a har­madik nem tudta, hova menjen' apró 'gyermekeivel? Benyitottak a rab­bihoz és megkérdezték tőle, nem lehetne-e itt valamit csinálni?. A rabbi tanácskozott a rasckollal és abban állapodott m­eg, hogy könyörgőtleve­let kellene vinni, a Felséges Helytartótanácshoz, fel a budai várba. . . • ." ' . . A zsidók azonban tovább jajveszékeltek, mert tud­ják, hogy az ilyen folyamodásnak, ha zsidók a kérelme­zők, nem igen szokott foganata lenni. — A Helytartótanács nem változtatja meg a kiuta­sító végzést, — mondotta a rasekol. — Kik vannak abban a Helytartótanácsban? — ké­r­dezte a rabbi. Elsorolták neki hamarjában: — Benle van a nádor, de az­ most nincs itthon; továbbá a tagok között ott van a királyi tábla elnöke, az egri püspök, báró Armbruster, Buquoy gróf... Ezen a kérdésen elképedtek az óbudai swidók, h­ogy lehet még c­sak elképzelni is, hogy zsidó lenne a Hely­­tartótanácsban?! ..•!• « — Ha annak a Helytartótanácsnak zsidó tagja nincs, — mondotta a rabbi — akkor legyetek nyugod­tak, még lehet segíteni a dolgon. Mert sohasem a Gojim méri a legnagyobb csapást Izraelre, hanem min­dig a saját fiai... Ebből azt, tanultam, hogy senki sem tud a zsidónak annyit ártani, mint egy m­ásik­ zsidó. Amíg csak a G Gojirumal van baj, azt el­ lehet intézni... Teh­­át ha a zsidók pöre a Népszövetség elé kerül és a Népszövet­ségben­­zsidók is vannak, akkor ott könnyen baj le­hetne,­­ de a jelen esetben oly világos az ü­gy, hogy a Siratófalat nem fogják elveszteni a zsidók, noha a bíráik között most zsidó is van. Azt­ sem értették meg némelyek, hogy a kereszté­nyek­ lemondanak a Siratófalról, mert ha csak sírás­ról van szó, azt átengedik a zsidóknak. Nézzük meg, hogy áll ez a dolog? A zsidó vallásban sok a sírás, eleget sírt nekik fól nekünk is­ Jeremdah és még néhány szomorú próféta. Tudomásom van az éjféli panasz­ imáról is, amelynek el­bírása céljából ma már ugy­e bár nagyon kevés zsidó kel f­ el éjfélkor az ágyból, hogy felkösse a tc-fil­met? Hát kérem, ezek a sírások nem­ a legfőbb dolgok a zsidó vallásban. Mózes átkozódott is, de ugy-e bár még­sem szabad azt mondani, hogy az átkozódás a lényege a Zsidó vallásnak? A zsidóság, ha jól megnézzük, nem­­a sírásnak, hanem a lélek bizonyos derűjének vallása, — a keserítús, a melancholia sok olyan zsidó hittudós szerint, akitől olvastam egyetmást, kerülendő, mint a bűn! Sőt tudok egy zsidó tudósról, aki egyenesen ki­nevette azt, aki'» bűnön siránkozott. Ez Ábrahám Je­hosua volt, az apti csodarabbi. Bement hozzá egy sze­gény zsidó, aki így szólt: — Moge'fin l'til in­­ a síelpsé­gek­et. .•. Szörnyen bánom... Hatodik napja 'böjtölök, egy csepp víz nem érintette az ajkawat ••. " '•''.'. A bűnös­­etükk0r elkezdett zokogni. E­ábbi Ábrahám Jánosáa pedig felkacagott.. — A puszta földön fogok hálát, télen-ny­áron, egy esztendeig, sírt tovább a bűnös ember. A rabbi megint felkacagott. — Gyalog el fogok menni Erce Jiszrodibe ... K­s a sírástól elfúlott a szava. A rabbi újra hangosan elne­vette magát. Hát min kacagott annyit ez a rabbi, zsidó fele­barátaim! Aki csak egy kicsit is ismeri ezeknek az embereknek az eszmevilágát és tudományát, annak nem kell itt magyarázni semmit, az tudja, hogy a rabbi azon nevetett, hogy a böjt, a földönhalás, a jeruzsálemi za­rándoklás és a siránkozás mind mily nevetségesen ki­csiny .­jóvátétele az elkövetett bűn nagyságához képest! De ha Rabbi Ábrahám Jehosiának szabad volt egy vétkes zsidónak a sírásán nevetnie, akkor a »csillagos embernek« is szabad volt azt írnia, hogyha a zsidók éppen sírni akarnak, hát hadd sírjanak, é­s a maga részéről a sírdogálást nekik készséggel átengedi. 19­1. február­­ 4 Hozzáfognak az élelmiszernagyvásár építéséhez (Saját tudósítónktól.) Végre hozzálátnak az, élelmiszernagyvásár létesítéséhez. . A­ középítési­­bizottság Berczeli Jentf­ alpolgármester ild­öklésé­vel pénteken délután, tárgyalt ebben az­­ügyben. Az albizottság alaposan megvizsgált mindent és­­Vajna Ede tanácsnok, és referálta az albizottság tárgyalásait. Szó volt­ arról is, hogy a nagyvásár földmunkálatainál kis béreket fizetn­ek a munká­soknak. Negyven fillér az órabér, a kereset nagy­sága azonban természetszerűen­­ az­ időtől függ. Siechtler Péter a szocialisták nevében a­zt kérte, hogy a­ főváros szorítsa rá a vállalkozókat, hogy rendes munkabéreket fizessenek. Magának az élelmiszernagyvásárnak terveit jóváhagyták. A legtöbb felszólaló: Zala Zsigmond, Császár Ferenc, Fóthy Vilmos és a többiek mind arról beszéltek, hogy ki kellett volna, írni a terv-­ pályázatot, de mivel az idő sürget,­ hozzájárultak ahhoz, hogy az elkészített tervpályázat alapján adják ki a munkálatokat. Jövő csütörtökön ki­írják a n­yilvános árlejtést és a nagyarányú köz­munkák ezzel megkezdődnek. Itt említjük meg, hogy a főváros gondnoki hivatala a bútorkészlet egy részét kiselejtezi és az új bútorokra­ szintén nyilvános versenytárgyalást írnak ki.". A miffiatisztviselőről nyugdíjaztatása után derült ki, hogy sikkasztott A szolnoki törvényszék egyévi börtönre ítélte Navalka László írodafőtisztet Szolnok, január 31. (A Pesti Napló tudósítójának tele tőtt jelentése.) 1917-ben, az akkor még meglévő A Nap című lapban Navalka László jászberényi­­járásbíróság! -irodafőtiszt közleményben hívta fel a jószívű em­bereket, hogy segítsenek az ő ,szerencsétlen csa­ládján. A közlemény nagy feltűnést keltett, mi­után köztisztviselő kért a közönségtől segítséget.. Másnap megjelent egy űr a szerkesztőségben és 400 koronát t­ett­­le Navalka javára azzal, hogy a nevét ne írják- Ill., Később kiderült,­­ hogy dr. Balogh Jenő akkori igazságügyminiszter segítette meg ily módon a közönségben­ forduló tisztviselőt.. .­mert meggyőződött arról, hogy Nafffém László kitűnő tiszt­viselő, akit feleségének éveken át-tartó-­ betegsége juttatott nyomorba. Navalka ettől az időtől kezdve rendesen ellátta hivatalát, i­fjtinta­tiszt­­viselőnek" mutatkozott, m­íg 1929 június 1-én"­ nyugdíjba ment. Nyugdíjaztatása után különböző hiányokra jöttek rá. Harmincrendben sikkasztást fedeztek fel, amiért m­últ év március 7-ikén le is tartóztatták. Bűnügyét­­pénteke­n­ reggel kezdte tárgyalni a szolnoki törvényszék Fuchs-tann­csa. Navalka László sírva jelentette ki, hogy bűnösnek érzi­ magát, bár nem követett el tudatosan sikkasztást. Felesége betegsége és­ saját italossága miatt any­njaira beszámíthat­lan volt, hogy a-a hivatalos pén­zeket összekeverte a saját pénzével, nem tudta, hogy­ mi­kor költi el másnak a pénzét. Dr. Nagy László, a jászberényi járásbíróság elnöke, tanúvallomásában elmondotta, hogy Na­valkánál jobb tisztviselőt nem ismer. Korrekt és becsületes ember volt harmincévi közszolgálata alatt, úgyhogy amikor nyugdíjaztatása után a sikkasztások kiderültek, ő nem akarta, elhinni, hogy Navalka sikkasztott.­­ A tanuk kihallgatása után Tóth Gábor királyi ügyész súlyos büntetést kért." Móra Miklós védő bemutatott 100 darab orvosi receptet, amelyeket húsz év "óta­ ágyban fekvő,­feles­ége részére csinál­tatott meg Navalka, rengeteg orvosi számlát és­­­több, mint száz darab­­feladótörvényt­, amelyeken , k­ülönböz összeget küldött Felvidéken lakó anyósa­i számára.­ Aminthogy mindezekből megállapítható, h­ogy családja számára költötte el a sikkasztott pénzt,­ minthogy továbbá az orvosok megállapítot­ták, hogy­ családi bajok és italozás miatt korlátolt beszámíthatóságú egyén, a védő enyh­e büntetést kért. A bíróság bűnösnek mondotta ki Navalka Lászlót a vádbeli cselekményben és a nyomatékos er­ő­sí­tő körülményekre való tekintettel egy évi­ börtönre ítélte, amelyből tíz hónapot kitöltöttnek vett. Kimondotta a hivatalvesztést, egyben elren­delte N­avalka azonnali szabado­n bocsátását. Navalka az ítélet súlyossága, az ügyész az enyhítő szakasz alkalmazása miatt jelentett be fellebbezést. Csappant érdeklődéssel tárgyalja a Ház a fővárosi javaslatot (saját tudósítónktól.) A képviselőházban pén­teken a csütörtöki nagy érdeklődés után alig 20—25 képviselő volt jelen, amikor Almásy László elnök 10 órakor megnyitotta az ülést , és ezek közül is csak terroros­yvve tartózk­odtak a terembe­ n. Az elnöki előterjesztések u­tán a fővárosi javaslat­ tárgyalására tértek át. Az első­ felszólaló Rothen­stein Mór volt, "a­ki "rögtön konstatálta, hogy az előző napi érdeklődés, után bekövetkezett a reakció. Gaal Gaston: Napfogyatko­zs! Rothenstein Mór: Azt hittem, hogy a kará­csonyi szünet alatt a belügyminiszter visszavonja ezt a javaslatot, vagy legalább is átdolgozza. Esztergályos János: Te nem ismered Bélát, aki 26 éves! (Derültség.) Rothenstein Mór ezután hosszasan bírálja a javaslatot, amelyet nem fogad el. Különösen a széksértésről szóló paragrafusokat kritizálja. Erre az intézkedésre szerinte semmi szükség. Buday Dezső szerint a fővárosi törvény héza­got pótol. Kifogásolta, hogy amikor a főváros tanácsától elveszik a jogokat, nem ruházzál­, át a tör­vényhatósági tanácsra. A fővárossal szemben sokszor felületes kritika nyilvánul meg. Foglalko­zik a budapesti választók foglalkozási arányszá­m­ával s azt a következtetést vonja le, h­ogy az ipari osztálynak a kereskedelemnél nagyobb arány­ban kell képviselve lennie a közgyűlésen, végül elfogadta a javaslatot. Malasits Géza megállapította, hogy ilyen katasztrofális atmoszférában, ilyen súlyos gazda­sági viszonyok között nem lehet ezt a javaslatot tárgyalni. A miniszter úr kifogásolja a főváros költségvetését. Ezt nem lehet a koldusok pén­zén helyreállítani. N­a­­lipkát 1924-beli sikerült volna polgármesternek megválasztani és nem kellett volna belőle főpolgármestert csinálni, ez a javas­lat sohasem került volna a Ház elé. A keresztény párt, amikor uralmon volt, semmit sem tudott pro­dukál­ni. Ez a javaslat a kurzusuralom betetőzése, ha törvény lesz belőle, ismét életbe l­ép a múlt századvégi klikkek rendszere, min­den korrupció­jával. Kifogásolja a­­főpolgármester kiszélesített hatáskörét és a javaslatot, amelyet reakciósnak tart, nem fogadta el. Bud János kereskedelmi miniszter ezután két törvényjavaslatot és két jelentést terjesztett be, majd az elnök napirendi indítványt tett, mely szerint a Ház legközelebbi ülését kedden délelőtt 10 órakor tartja. Felolvasták még az interpellációs könyvet, amelyben Sándor Pál hadikölcsönvalo­rizációs és Peyer Károly rokkant-interpellációi­n szerepelt, majd az ülés két órakor véget ért. Leszakadt a híd a madridi expressz alatt A vonat a mélységbe zuhant — Eddig 3 halott és 11 sebesült Madrid, janudi SÍ A madrid—alfrec­msi expressz csütörtök este a gib­raltári partoktól nem messze, Los Barius állomás elő­tt szerencsétlenül járt. A­, expressz alatt besza­kadt egy hí­­­d és a vonat a mélységbe zuhant.. Szerencsére aliff volt néhány utas az expresszen s­úly a halottak és sebesültek száma aránylag csekély. Péntek reggelig három halottat és 11 súly»« sebesültet húztak e­­­l a szírok csol­ v «•­S a II o­k alól.

Next