Pesti Napló, 1930. március (81. évfolyam, 50–73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra . . . 4.0 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon : 24 fillér Vasárnap 32 fillér HORTHY MIKLÓS Nevének históriai varázsa volt már, mikor tíz esztendő előtt az ország Kormányzójává választatott és ez a varázs e tíz esztendő alatt még hatalmasabb lett; nem úgy, hogy Valami végtelen messzeségbe távolodott az emberektől, hanem ellenkezőleg úgy, hogy személyében közelvalónak éreztük azt a históriai varázst, azt a históriai erőt és ezt az egész históriai korszakot, a napi események menete fölött is. Pozíciójának ama monumentális magaslatain, amelyen előtte csak Hunyadi János és Kossuth Lajos jártak, ember maradt és az évszázados habsburgi malom után egy olyan missziót teljesített, amelynek perspektíváját csak az utókor látja meg igazán: közvetlen közelségbe hozta az államfői hatalmat a nemzethez,, hosszú évszázadok óta általa vált az államfői hatalom megint színmagyarrá. Hihetetlenül súlyos viszonyok közt állította a nemzet bizalma Magyarország élére. Az iszonyú veszteségek után, amelyek a katasztrófák ciklusában értek, itt maradt ez az intakt érték — ha ebben is csalódtunk volna, vagy ha a napi politika viharai felcsaptak volna hozzá is, a bizonytalanságok éjszakájába merült volna az ország. Ma szinte csodálkozunk, hogy az akkori időkben, amikor még alig lábadozott az ország, amikor a konszolidáció még csak program volt s a közgazdasági élet, még csak remény, amikor túl voltunk ugyan a háborún, de még innen a békén, amikor a társadalomnak még minden idegszálán végigborzongott az átélt szörnyűségek emléke, hogy ebben az időben olyan csalhatatlan biztossággal találtatott meg és választatott ki az az egyetlen ember, aki alkalmas volt arra, hogy az égő káoszból kevezesse a nemzetet. Ehez a választáshoz nem kellett indokolás akkor — itt van indokolásnak most az azóta eltelt tíz esztendő, amelyben alig volt hónap, hogy az aggódó hazafi fel ne vetette volna magában a kérdést: mi volna itt, hogyha nem Horthy Miklós a kormányzó? Erélyes volt, vasenergia, amikor erély kellett, engesztelékeny, amikor az események engesztelékenységet kívántak. Nemcsak a koncepció nagysága és mélysége volt és van benne, de az is, ami csak a legnagyobb hadvezérekben és államférfiakban van meg: a lélekjelenlét és az intézkedésnek az a spontaneitása, amikor egy pillanat elhatározásán múlik minden, mikor pillanatok alatt kell dönteni s a pillanat döntése segít át félelmetes veszélyeken. Mint államfő, a legszigorúbban és a legkérlelhetetlenebbül alkotmányos. A közélet magaslati régióiba, amely történelmi alakját körülvette, egy pillanatig se nyomulhatott fel a pártpolitika — s ez talán nem is olyan csoda, ha meggondoljuk, hogy nem volt politikus azelőtt sem és nevét a háborúban kapja diadalmas szárnyára a dicsőség világhíre, jóval azelőtt, hogy kormányzóvá választották. Az a tíz év, amelyet vezérletével megtett az ország, nehéz tíz év volt. Vízözönben kellett itt újjáépíteni, egy feldúlt otthonban, amelynek mestergerendáit kiszedték , hogy új határokat »trianoni határokat« emeljenek belőlük. Milyen munka volt ez a sok nyomorúsággal bent és az ostromgyűrűvel, amely kívülről emelkedett körénk! Sokszor leküzdhetetlennek látszottak a nehézségek; hányszor jutott eszünkbe a történetírónak az a mondása, hogy milyen egyszerű és könnyű azoknak az országoknak sora, amelyeknek életében nincsenek zivatarok, amelyeknek nem kell küzdeni széllel és jéggel, amelyeknek minden napja hétköznap. Milyen nehéz volt itt átmenetet teremteni a hétköznapok világába, micsoda emberfölötti feladat volt az, amit a sors Horthy Miklósnak juttatott: megszilárdítani a konszolidáció földkérgét az izzó káoszban, amely az országot körül úszta, megszilárdítani a konszolidáció földkérgét, mikor még Európaszerte sem volt konszolidáció, a nálunknál boldogabb nemzetnél sem, amelyek nem vesztettek annyit, mint mi, sőt semennyit sem vesztettek. Mennyi váratlan akadály volt ezen az úton mennyi dűlőút, amelyre ha egyszer letérünk, hiába volt minden eredmény és minden haladás, amit addig elértünk! Szerencsénkre az utat megtettük, majd azt mondhatnók, hogy: százesztendős utat tíz esztendő alatt. Egy olyan utat, amelyen, amikor elindultunk, a harmadik-negyedik lépésig se láttunk előre, most pedig ha visszanézünk, tíz esztendőnek százados munkája van mögötte, egy olyan munka, amely a nemzet töretlen életerejének, hatalmas vitalitásának, históriai hivatásánakbizonysága. Egy olyan munka, amely már a hétköznapok világában is összeforrt és históriai perspektívában még inkább összeforr a. Horthy Miklós nevével és tüneményes egyéniségével. Ma már szinte utókorként nézzük azt, ami akkor jelen volt és — mi-lyen bizonytalan jelen! Ma már szinte utókora vagyunk — az akkori időknek és meg vagyunk győződve, hogy nemcsak a hálás kortársnak szinte lírai ellágyulása és öröme tör föl a kormányzó ünneplésében, hanem egy utókornak meggyőződéssel telt hálája is. Nem egyszerűenünneplés ez, hanem hatalmas és históriai hűségnyilatkozata a nemzetnek és hálanyilatkozata aziránt a férfi iránt, aki keresztülvezette a legsúlyosabb zátonyok közt s aki visszaadta bizalmát. De ünnepség, program is, mert ez az ünnepség elmélyül és folytatódni fog — a hétköznapok világában is, a munkában, amelyre Horthy Miklós vezérletével büszkén, bizalommal és lelkesedéssel indul tovább a nemzet. Nagybányai Horthy Miklós (Jelfy Gyula felvétele) Ára 16 fűtér 50. sz. Szombat, március 1 SZERKESZTŐSÉG : Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : József 455—50-től 56-ig, József 464—18, J. 464—19. Szerkesztőség Bécsben I., Kohlmarkt 7. » A kormányzó tízéves jubileuma Rendkívüli lelkesedéssel ünnepelt az ország — A Várudvarban nem fértek el az ünneplő tömegek — Zenekarok, fáklyásmenet, dalárdák hódoltak a kormányzó előtt — Megjelent az amnesztiarendezet — Kitüntetések (Saját tudósítónktól.) Zászlódíszt öltött a mai napra Magyarország minden városa, községe, falva, ünnepi hangulat költözött az emberek szívébe. Az egész magyarság ünnepe lett Horthy Miklós kormányzóságának tizedik évfordulója, mérföldjelzője az óriási útnak, amelyet ez a sokat szenvedett nemzedék 1920 óta megtett. Bizonytalanság, kétkedés, csüggedés akkor, a gyógyulás folyamata, remény és haladás ma! És a gondokból, a csüggedésből, a letargiából kivezető út élén fehér lován Horthy Miklós haladt, akire szeretettel, tisztelettel, nagyrabecsüléssel néz rá az őt követő magyarság. Ennek a szeretetnek a mennyihanulása volt a mai nap. Hullámzó áradatként hömpölygött végig a szeretet az egész országon, minden város és minden közösség ünnepelte az első magyar embert, de az ünnepség, ami természetes is, Budapesten érte el csúcspontját, az ország szívében, ahová a Duna fölött elnéző csodás Várpalotába gyűlt össze minden jókívánság, amellyel népe ma elárasztotta kormányzóját, Horthy Miklóst. Az ünneplés a Várban Február 29. A nagy jubileumot megelőző nap. Nyirkos eső szitál Budapesten. A város ünnepi zászlódísszel köszönti a küldöttségeket Az ország minden részéről érkeznek kisebb-nagyobb »*o»«r-