Pesti Napló, 1930. március (81. évfolyam, 50–73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

2 Szombat PESTI NAPLÓ 1930 március t tok, amelyek a délutáni felvonulásban fognak résztvenni. A gyülekezés már a déli órákban megkezdő­dött. A lobogódíszbe öltözött város útvonalain a közönség sorfala között vonultak a különböző, egyesületek és városok kiküldöttei. Délután 3 órakor megnépesedett a Városház -«avara. Egymásután érkeztek a különböző dalár­dák, dalegyesi\letek és zenekarok és a közel két­ezer főnyi dalos főpróbát tartott, amely után az Erzsébethíd pesti hídfőjéhez indultak a dalosok. Mindegyik egyesület elhozta magával zászlaját, 46 zászlót vittek az élen, az Erzsébethíd felé. Négy óra tájban az egész Dunapart megtelt emberekkel. A társadalmi egyesületek szövetségének felvonu­lásában résztvevő 15.000 ember az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél gyülekezett» Díszruhás rendőrök sorfala között hullámzott a százas csoportokban érkező sokaság. Kék-, lila-, feketesapkás egyetemi hallgatók, cserkészek, leányleventék, a MANSz magyarruhás hölgyei tették színessé a hatalmás tábort. Közvetlenül a hídfő mellett százával lobo­gott a különböző egyesületek zászlaja. A hídfő kö­rül 12 főiskolai lovas és 7 lovasnö várakozott. Az egymásután felgyulladó lámpák fénye kö­dösen tükröződött a nedves aszfalton: a hangulat hasonlított egy régi, több mint tíz óy előtti ün­nepségre, arra az ünnepségre, amikor a fővezér i'ehér lovon lovagolt be a magyar fővárosba és a közönség: esernyősen, dideregve, de lelkesedéssel ünnepelt. Megindult a menet Az Erzsébethíd pesti hídfőjénél 12 fehérlovas rendőr várta a dalosokat és vezette őket a Várba. A tér közepén várakozott az úgynevezett kis küldöttség, amelynek a tagjai valamennyien fé­ket« ruhában jelentek meg, mert a kormányzó külön kihallgatásán -is részt résznek- Ott volt töb­bek között Andréha Károly főkapitányhelyettes, Szomitaffh Tamás, Szörtsey József, Borbély­Macvkjj Emil, vitéz Endre László és a TESz vi­déki egyesületeinek minden vezetője. Amikor a dalosok elvonultak, az Erzsébethíd körül össze­gyülekezett tömeg tökéletes rendbon csatlakozott hozzájuk. Elől vitték a zászlókat, uáuuk haladt a kisküldöttség, majd a vidéki küldöttségek kö­vetkeztek. Utánuk Vonultak az egyetemi ifjak, a cserkészek, a Sasok, a Magyar Asszonyok, a , Ke­resztény Nemzeti Liga, a protestáns nők csoportja, a keresztényszocialisták tömege, az Ébredő Magyarok Egyesülete és a különböző állami üze­mek tisztviselői és alkalmazottai. A dalosok .már a Szent György térre érkeztek, amikor a menetet bezáró egyetemi lovasok az Erzsébethíd budai hídfőjénél voltak. A megszervezett fölvonnláson kívül hatalmas rajokban hömpölygött át a hidakon Pest népe. A korai estében izgatott hangyaboly volt a Vár kör­nyéke, teleszórva az esernyők csillogó gombáival. A budaiak a Hunyadi János úton és a Várban már korán elhelyezkedtek. Az ueca népe mindun­talan éljenezte a menet tagjait és Horthy Miklós kormányzót. A sikló iszonyúan zsúfolt előcsarnokában iz­gatottan találgatták az emberek, hogy följutnok-e még s ha igen, kapnak-e helyet? A várban kormányzó lakosztályának fojerjében Összegyűl­tek a kis küldöttség tagjai, megérkezett a fő­város küldöttsége, amelyhez az egyes notabilitá­sok is csatlakoztak. .Résztvett a kis küldöttségben báró Perényi Zsigmond, Itipka Ferenc főpolgár­mester, Hípöcz Jenó polgármester, tíezegh­liuszágh Miklós főkapitány. Andréka Károly, Samurjay Lajos, a MÁV elnökigazgatója és a fő­város küldöttsége. Félnyolckor jelent meg a kormányzó szárny­segéde kíséretében a csaknem kélszáztagú kül­döttség elötl• A fogadóterem sarkában állt gyász­sz'jlaogal átkötve az a hatalmas Szűz Máriás nem­zeti lobogó, amely alatt tíz évvel ezelőtt a nem­zeti hadsereg bevonult Budapestre. Báró Perényi üdvözlő beszéde A kormányzót elsőnek báró Perényi Zsigmond a következő beszéddel köszöntötte: — Lelkes hazafiak, társadalmi egyleteink vezetői részéről indult meg a mozgalom, hogy megünnepeljük tizedik évfordulóját annak a napnak, amelyen Főmél­tóságod az isteni gondviselés ) endelkezése folytán és saját akaratunkból a kormányzói széket elfoglalni mél­tóztatott. — Tudomásunkra jutott Főméilóságodnak az a ki­népének » vánsága, hogy az ünneplés szerényebb keretekben, pompa és ünnepi zaj nélkül folyjou le. — Mély tisztelettel hajlottunk meg Fű-méltóságod kívánsága előtt és megértettük azt a nemes felfogást, hogy az ország mai nehéz Helyzetében a zajos ünneplést nem kívánja a fui kormányzónk, aki egész "gondjait viseli és szenvedéseit átérzi. — A magyar társadalom nevében hódolattal köszönj .•»r-'twí "-.Fűméi tó-ágc-da'. a iepm-l.'g.M.b énvs.vl. őszinte, ke­resetlen szavak-kai, mint aiiogy az Főméltóságod fenkölt és nemes egyéniségéhez legjobban illik. — Mi Főméi lóságodba u az Államfőt, látjuk, akinek hódolattal tartozunk, a Vezért, aki irányt szab és aki­nek engedelmeskedünk. De látják a legelső magyar pol­gárt is, akihez magyar szívünk minden érzésével ra­gaszkodunk, aki példát mutat kötelességteljesítésben, emberszeretetben, aki érettünk dolgozik, velünk érez, velünk örvend és velünk szenved. — Mikor Főméltóságod a magyar nemzeti hadsereg élén bevonult fővárosunkba, minden igaz magyar, fiatal és öreg, gazdag és szegény túláradó örömmel, lelkes ujjongással mint Megváltót fogadta, hiszen Főméltósá­god vezetett ki bennünket a nemzetietlenségből, a for­radalmi posványból a nemzeti élet biztos várába. Ez a bevonulás volt az első csillagfény sötét egünkön, a kor­nr,ó,t;j;,ói szék elfoglalása az első reménysugár arra, hogy megvilágosodik a magyar éjszaka. És bár az el­múlt tíz év alatt sok keserves csalódásban volt részünk, mégis élünk magyarok és úgy érezzük, hogy most már a mi utunk fölfelé vezet, ha mi is úgy akarjuk. Tíz év után is változatlan bizalommal és hittel tekintünk a mi Vezérünk felé. — Nagy a hit ereje és éltető'/ Valamikor Arábia pusztáira próféta küldetett és évek múlva, mert hittek igéiben és aszerint éltek, a szegény pásztornép hatal­mas birodalmat alapított, mely Delhitől Granadáig terjedt. Mihozzánk Horthy Miklós küldetett és hon- ­szeretet az ő hitvallása. Buzgó imával fordulunk a mindenható nagy Istenhez, hogy áldja Főméltóságod minden lépéeét, minden törekvését, liogy segítse Fő­méltóságodat munkájában, a régi Magyarország rom­jain a réginél boldogabb, erősebb új Magyarország felépítésében, hogy sokáig éltesse Főméltóságodat, hogy munkájának gyümölcsét, magyar népének bol­dogságát láthassa. Dr. Sipőcz Jenő polgármester a főváros törvényhatóságának küldöttsége élén » következő szavakkal üdvözölte a kormányzót: — Föméltóságú Kormányzó Ür! A szeretetnek, a ra­gaszkodásnak és hálának hullámai, amelyek a mai na­pon az országtól ós fővárosából Főméltóságod felé árad­calfe, a magyar néplélek legmélyebb és legtisztább for­rásaiból fakad. — Fakadnak abból az öszt/ciuös megsejtésből, hogy a Kormányzó Űr megjelenése történelmi szükségszerű­ség volt. De fakad mindez az ösztönös szeretet annak megérzéséből is, hogy az új életro ébredt magyar n maga eszményeit látja egy magyar férfiban megvaló­sítva. így lett a Kormányzó Úr legendás alak, jelkép. Jelképe a kemény, viharral dacoló magyarnak, jelképe a die;« múltnak és a személyéhez fűződő nemzeti célok­ban hordozója a magyar jövendőnek. Mindez, az érzés ösztönösen él a nemzet leikében, de mint az egyénnél, úgy a nemzetnél is ezek az ösztönös érzések a legszet­b?k, legnemesebbek. De amit a nemzet ösztönösen meg­éizett, azt tíz évi kormányzás után a fontolgató ész is igazolja. Föméltóságú Kormányzó Ür tíz évi kormány­zata alatt megteremtette a nemzeti létet, a külső biz­tonságot, a belső békét, a társadalmi rendet., a nyugal­mat, amely az állandó folyamatos munkának, a jelen és jövő boldogulásának a. záloga. — Érzés és megfontolás viszi tehát ma a tízéves évfordulón az ország társadalmát és a főváros népét Főméltóságod elé. Az ország társadalma az imént nyi­latkozott meg. Iíálás szívvel, teljes együttérzéssel csat­lakozik ehez a székesfőváros ilépe, lakossága, térgaUaíiüa is. Az, hogy külön szólunk, nem elkülönzést jeleut, ha­noin az együttérzésnek megerősítését, erő.sebb hangsú­lyozását. De külön kell szólanunk, mert nokiirk még külön van köszönni valónk. — Köszönjük, hogy Főméltóságod állandó Utlákúsd­val valódi székvárossá telte fővárosunkat. Köszönjük, hogy itt él közöttünk és résztvesz örömünkben, bána­tunkban. És engedje meg, hogy hálatelt szívvel köszön­jük meg, hogy fenkölt élettársa, a Föméltóságú Asszony vigasztalója lett Budapest szenvedőinek, gydmolitója szegényeinek. Országnak, fővárosnak szíve összedobbau e napon a szeretet, ragaszkodás, hála szent érzéseiben. De ez nem elég. Mi azért, is jöttünk, hogy ünnepélyes fogadalmat, tegyünk, hogy a Kormányzó Űr lelki erejét, bizalmát, kitartását belevissziik az országnak és a fő­városnak társadalmába egyaránt. Arra kérjük az Egek­Urát, hogy a Kormányzó Űr továbbra is szent köteles­ségekben és hosszú időn át vezethesse a nemzetet és an­nak fővárosát azon az úton, amely a nemzetnek a régi nagy országot, fővárosának pedig a ragyogó fejlődést bizton ígéri. Az Ég áldása legyen a Föméltóságú Kor­mányzó Üron és családján! Horthy Miklós kormányzó következő beszéddel válaszolt; Szívből köszönöm meleg üdvözlő szavaikat, amelyek­kel a magyar társadalom és a főváros jóleső együtt­érzését tolmácsolták. Az évfordulók az emlékezések ünnepei. A magyar sors mostani kemény napjaiban nem is je­lenthetnek többet, mini hogy magunkba szállva vonjak le az emlékezés tanulságait. Tíz évvel ezelőtt a nemzet újra magára eszmélt és a esüggedés helyett friss ener­gia lángolt föl. Azóta sokat küzdöttünk és még többet szenvedtünk, sorsdöntő percek válságain mentünk keresztül és nehéz időszakokat 'éltünk át. de szívós, kiínrló munkával helyrehozni törekedtünk azt, amit a balszerencse vég­zetes fordulata rontott a magyarság sorsán. Az ered­mények még távolról sem 'érték ntól a nemzet vágyalt, de n történelem Igazságszolgáltatása néha Sas-snn halad előre. Két dolog v a a, amit nem érinthettek nálam a csalódások és nem koptathatott cl az itlu — s ez a hitem és a kötelessegér­A kormányzó válasza az üdvözlésekre a z és cin. Engem a nemzet ős erejének iijji« ébredése szólított helyemre, nem veszít­hetem el soha hitemet fajom jövőjében. Életemben mindig a kötelességteljesítés volt a vezér­csillagom, a jövőben sem fogok sohasem habozni, hogy megtegyem azt, ainit a nemzet érdeke tőlem kíván. Ezt a h i t et és ezt a k ö t c 1 c s s é g é r z é s t vá­rom cl viszont minden jóérzésű magyar embertől is. A hitet a nemzet életerejében, a har­cut a kétkedés ellen, a bizakodást a csüggedéssel, a szembeszállót a mindent lekicsinyléssel szemben — és a haza iránti odaadó kötelességteljesítést, az önzés le­küzdését. akkor, ha a haza áldozatokat kíván, az egyéni és osztályérdekek félretételét olyankor, amidőn a nem­zet egyetemes javát kell szolgálni, az egymással össze­fogást a széthúzással, az összetartást a pártoskcílással szemben. Különös örömömre szolgál, hogy a székesfőváros né­pfnek hivatott képviselői eljöttek ide hozzám, csatla­kozva az ország társadalmának küldötteihez. A mi csodálatosan szép fővárosunk nemcsak földrajzilag az ország szive, nemesak az állami szervezet működésének központja,' ha ne ii) a nemzet szellemi é» gazdasási • (A siklóból kilépve, crrlckcs Bívány fogadott» Amikor a Dísztérre a raenc.t első gsopwlju. érkezett a reudí^-ök ««írfíUa között.koniiW^tú • minisztérium homlokzatán hatalmas piros-fehér­zöld transzparens gyulladt ki és a szürkületben fehéren izzott felül a tízes szám. A miniszterelnökségi palotától a Várkertig a Szent György tér egy nagy embertömeg. Nagy a tülekedés. Mindenki bc akar jutni a belső vár­udvarra. Mindenki hallani akarja a beszédeket, a, monstre kórust és látni akarja Horthy Miklóst, okiért most egész Budapest kor-, osztály- és val­láskülönbség nélkül eljött ide erre az esős « mégis lelkes tüzű térre. A Vár udvarán a testőrség tagjai várták a menetet, a díszőrség riadót fájt, amidőn a Má­tyás király szobor esoportozattól balra fekvő kis­kapun a tömeg a" királyi palota belső udvarára jutott. A kormánysói lakoszíály erkélyén két hatalmas kandeláber égett, közte vörös dra­péria az erkély körlátján. Pont hat óra volt, amikor mind a .15.000 résztvevő elhelyezkedett a Vár udvarán, újra felharsant a kürtszó, s meg­jelent a, kormányzó az erkélyen, feleségi és Mik­lós fia kíséretében. Eget. verő éljenorkebi viharzott fel. A küldöttségek, a dalosok és a közönség egy nagy, lelkes felkiáltásban egyesült. A hatalmas éljen-szó végighullámzott a Vár belső udvarán, ki az útvonalakra, a Szent György térre, az t ri uceára. Pillanatok alatt szétterjedt az éljenzés az egész Várhegyen. Amikor az éljenzés utolsó hul­lámai is elcsitultak, közel kétezer dalos rázendí­tett a Himnuszra, Most már mindenki elfelejtette ü. Várudvaron a szitáló esőt és a ködöt. .A dalo­sok a Himnusz után az üdvözlő Fohászt énekel­ték, — amely Selleynek, a Budai Dalárda volt karnagyának és Larnpérth Gézának a. műve. — Utána felhangzott a -Fekete szem éjszakája •, • majd az ,Lrik a búzakalász Ruber ^Fohász -tít a BESzKJR és a 3. hon védgyalogezred zenekará­nak kíséretében adták elő, befejezésül együttesen énekelték el a Szózatot. A kormányzó fogadja a hétszáztagú küldöttséget A kormányzó családjával együtt végighall­gatta a szerenádot s végignézte a hatalmas tö­meg katonásan tisztelgő felvonulását. Negyed-nyolcra járt rnár az Idő, amikor- a menetet bezáró egyetemi lovasok és lovashölgych elvágtattak a kormányzó előtt. Az erkély ajtaja bezáródott egy utolsó hatalmas élje» szó után és íi nagyközönség számára befejeződött az ünnep­lés. A siklót, az autóbuszokat, taxikat, a Várból levezető összes uccákat elözönlötte az ünneplő (sokaság. Xägy esőben hömpölygött le Budapest népe ?, Várhegyről az ünneplés után. Ezalatt a i

Next

/
Thumbnails
Contents