Pesti Napló, 1930. március (81. évfolyam, 50–73. szám)
1930-03-23 / 68. szám
% Vasárnap PESTI NAPLÓ 1930 március 23 9 Ma érkezik Budapestre báró Giacomo Acerbo olasz földművelésügyi miniszter (teáját tudósítónktól.) Báró Giacomo Acerboolasz királyi földművelésügyi és erdészeti minisz- ter feleségével vasárnap délelőtt érkezik Budapestre. A miniszter négy napot fog Budapesten tölteni, megtekinti a tenyészállatvásárt, tárgyala magyar gazdasági élet vezetőivel. Vasárnap dél,előtt 11 órakor a sajtó képviselőit fogadja, félegykor meglátogatja Mayer János földművelésügyi minisztert, utána a budapesti olasz követség dözsönéjére megy. Délután Mayer miniszter látogatja meg báró Acerbbot, aki ezután a várost fogja megtekinteni. Félnyolc órakor az Opera- ban lesz díszelőadás és 10 órakor Mayer miniszter fogadóestélyt tart a Mezőgazdasági Múzeum- ban. Báró Acerbo egyike a Acerbo háború utáni olasz politikai élet és a fasiszta rezsim legmarkánsabb alakjainak. Negyven évvel ezelőtt született az Abbruzzók vidékén, jelenleg a római királyi egyetem mezőgazdasági és agrártörténelmi tanszékének nyilvános rendes tanára, a római közgazdasági és kereskedelmi főintézet igazgatója. Ezenkívül számos egyéb gazdasági és tudományos jellegű hivatalos tisztséget tölt be. Báró Acerbo végigharcolta a világháborút. 1921-ben képviselővé választották és ő volt, az első titkára a fasiszta parlamenti csoportnak, amely Mussolini vezetése alatt működött. Egy ideig miniszterelnökségi államtitkár volt, majd a múlt év szeptemberében a földművelési és erdészeti minisztérium élére került. Báró Acerbo vezetésével a budapesti mezőgazdasági kiállításra kiküldött olasz delegációban részt vesz gróf Bartolo Maymone, a földművelési és államügyi kísérleti intézet igazgatója. Luigi Turco, a földbirtokos konföderáció képviselője. Mario Aschione, a földművelési szindikátusok megbízottja, prof. Franco Angelini parlamenti képviselő. Gioccchno Ballari mezőgazdasági titkár, Aulo Marchi és Andeo Solloni tanárok, valamint prof. Rolando Tomas, a bolzanói mezőgazdasági katedra igazgatója. Az olasz földművelésügyi miniszter botfan reggel az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet látogatja meg, ahonnan a tenyésszálatvásár megtekintésére megy. Délben f kihallgatáson jelenik meg a kormányzónál és részt vesz a tiszteletért rendezett dezsönén. Délután folytatja, a tenyészállatvásár megtekintését és este megjelenik a miniszterelnök estélyen. Kedden a kísérletügyi intézményeket és az Állatorvosi Főiskolát tekinti meg és részt vesz az OMGE dezsönéjén. 26-án a miniszter elutazik Budapestről, megtekinti a bábolnai ménest, majd kocsival Ácsra megy, ahonnan vonaton Győrbe és onnan Bécsbe utazik. Szomorú beszámoló az 1929-es gazdasági évről. Az Országos Gazdaságstatisztikai és Konjunktúrakutató Bizottság közleményeinek 4. száma igen tanulságos tartalommal most jelent meg. A füzet 1929 utolsó négy hónapjának statisztikai adatait az egész év gazdasági életének keretében mutatja be, sajnos, nem éppen örvendetes, de hűséges tükörképet nyújtva a lefolyt gazdasági évről. A pénz- és értékpiac, árupiac és termelési statisztika, mind a depresszió szomorú tényéről számolnak be. A helyzetjelentés egyetlen vigasztaló momentuma a külkereskedelem alakulásáról szóló beszámoló. A deficitnek lefaragása ,'170 millióról 22,8 millióra még akkor is pozitív eredmény, ha annak előidézésében kedvezőtlen gazdasági hatóokok vitték a főszereepet. Hirsch Ottóné szül. Weisz Vilma úgy a maga, mint gyermekei Iflák, György és János, valamint testvérei és többi rokonai nevében is fájó szívvel tudatja, hogy szeretett jó férje, illetve édesapjuk e hónap 21-én hosszú szenvedés után elhunyt. E hónap 23-án, vasárnap délelőtt 11 órakor temetjük a rákoskeresztúri izraelita temető halottasházából Budapestre érkezett Ady Endre édesanyja, aki beszél „szegény Bandi hajszálról" és Léda asszony emlékéről (Saját tudósítónktól.) »Bizarr kontya«, amelyen»az átok ülte, már hófehér, de »diószeme, amely lángokban égett«, most is komolyan, mélyen és nagyon elevenen csillog. Nem látszanak meg az évek Ady Lőrincné élénk mozgásán, eleven hangján. Fekete ruhájában, hófehér hajában ül egy szállodai hallbanAdy Endre anyja. A feje fölött egy rádió hangszóróból valami jazz ritmusai kiabálnak és körülötte sokan ülnek. Vannak itt olyanok, akik régi barátai voltak Ady Endrének: báró Hatvany Lajos, Földessy Gyula, Dóczi Jenő. Itt van természetesen Ady Lőrincné másodikja is, Ady Lajos főigazgató a feleségével. Itt van Csorbai Endre Géza, az Ady síremlék alkotója , s itt vannak a fiatalemberek, komolyak és lelkesek, akik sohasem látták Ady Endrét, akik számára Ady már egy magasabb fokú valóságot, a betű, a költészet örök valóságát jelenti. Ezeknek a fiataloknak a számára Ady Lőrincné mellett ülni valahogy már irodalmi élményt jelent. Pedig az egész Ady-harc nem is volt olyan régen és a nagy költő síremlékét csak vasárnap délelőtt fogják leleplezni a Kerepesi temetőben. — Hát ezt is megértem, — mondja csendesen Ady Lőrincné.— Ő tudta. A Bandi tudta ezt. Mi sokat keseregtünk miatta a férjemmel, fájt nekünk, hogy úgy bántották őt. És egyszer azt mondta szegény Bandi: t Meglátja. Édes, adnak nekem, majd díszsírhelyét ... de nekem nem kell. Én érmindszenten akarok pihenni.* Ezt mondta. — És mikor utoljára találkoztunk, Csúcsán 1918 augusztusában, szegény Bandi fáradtan és betegen feküdt a kertben a napon. Azt mondta akkor :Édes, maga hosszúéletű lesz, maga sok mindent meg fog érni, amit én már nem fogok meglátni. És most tényleg megértem ezt is és örülök neki. Halkan, kissé szomorúan és vonakodva beszél arról Ady Endre anyja, hogy annak idején, amikor megindultak a nagy Ady-harcok, amikor Rákosi Jenővel az élén a hivatalos irodalom tömör falanksza indult meg Ady Lőrinc,né, Ady Endre merész, új versek költője forty ellen, odahaza, Érmindszenten az Ady-szülők, de különösen a keménykötésű és szigorú Ady Lőrinc érzései, hangulatai kissé vegyesek voltak. Ady Lőrinc azt szerette volna, ha fiát elismeri Rákosi, Beöthy és a többiek. Nem nagyon bízott abban a pár nagyon lelkes és nagyon fiatal emberben, akik akkor az egész világ megbotránkozására azt hirdették, hogy az ő Bandi fia a század nagy költője. — Gyakran jött haza szegény Bandi megtörve,, fáradtan. Tudtam ilyenkor, hogy megint meghajszolták, megkergették. Kapokig nem lehetett a szavát sem hallani, csak ült otthon magába roskadva ... De aztán felütötte keményen a fejét és azt mondta: lesz ez még máskép is... És én... én a telkem mélyén mindig hittem benne. Pedig a lapok úgyszólván mindvégig nem adtak neki helyet. Csak a Nyugat-lesl írhatott és később a Pesti Naplóba, és a Világba. A Bandi gyermekkora kerül szóba. Mosolyogva mondja Ady Lőrincné: — Nagyon anyás gyerek volt. Az első négy gimnáziumot Nagykárolyban járta és én minden héten elmentem meglátogatni. Ha egyszer-kétszer megtörtént, hogy nem jöhettem, később megtudtam, hogy Bandi napokig sírt kétségbeesetten... Ilyen anyás volt. fis most «-tóba kerül a másik asszony, akinek szintén hatalmas sorsformáló szerepe volt a költő életében. — tjóá&> '** *** ** * ¦•»»..» — Ismertem én jól Léda asszonyt. Egyszer volt nálunk néhány napig Érmindszenten. Megmondom őszintén, akkor valahogyan nem nagyon szerettem... Bandi nagyon sokat volt tőlünk távol és azt hittem, hogy ő az oka ennek, ő az, aki elvonja anyjától. De érdekesnek, rendkívülinek találtam már akkor is ezt az aszszonyt. És Bandi gyakran felolvasta a leveleit Láttam a levelekből azt a nagy, okos, őrködő szeretetet, amellyel a fiamat körülvette... Én azóta nem találkoztam Léda asszonnyal. És ha most találkoznék vele, akkor szépen, egyenesen megmondanám neki, hogy már réges, régen visszavontam és megbántam azt, amit akkor éreztem és megmondanám neki, hogy már régen drága, nemes asszonynak tartom... Nagyon szerette a fiamat. — Melyik Ady-verset szereti a legjobban, Nagyaszszony? — Nem tudom én azt megmondani... Mindegyiket szeretem és mindig olvasom a Bandi verseit. Ott vannak a könyvek az éjjeli szekrényemen, az érmindszenti bábban és minden este lefekvés előtt olvasom a verseket. Mostanában legtöbbször A halottak élén-t olvasom. Talán most éppen ezt szeretem a legjobban... És most már úgy szeretem ezeket a verseket, mint ahogy őt szerettem. Mert most már csak ez maradt belőle nekem. Ady Lőrincné egyedül él az érmindszenti kis házban. Ott üldögél a Bandi szobájában, ahol minden úgy van még, mint mikor a költő legutóbb ott lakott. Olvassa a verseket s hallgatja a pesti rádiót, ahonnan gyakran jönnek az Ady-szavallatok Érmindszentre. És elbeszélget néhány régi érmindszenti patríciussal. — A faluban mindenki nagy tisztelettel beszél a fiam emlékéről, — mondja büszkén Ady Endre anyja. — Persze a falusiak közül sokan nem értik meg a verseit, de tudják, hogy rendkívüli valaki volt és érzik, hogy mit jelent ez. Sokáig beszél még a fiáról. Beszél arról is, hogy nem jöhetett fel Pestre Ady Endre betegágyához, a temetésre sem jöhetett el, mert akkor nem volt vonatközlekedés. Húsz nappal a költő halála után jöttek Pestre Ady Lőrincék és kimentek a temetőbe a sírhoz, amelyen már kezdtek elhervadni a koszorúk. És holnap reggel a fehérhajú asszony megint kimegy a sírhoz, ahol márványszobor és hatalmas ünneplő tömeg fogadja. . B. Gy. e anyja szombat délelőtt érttetett mejt Budapestre, síremlékének ma délelőtti leleplezésén. Balról jobbra: Ady Lajos, tankerületi királyi főigazgató;Ady Lőrincné; Ady Lajosné; Csorba Géza; Kodolányi János PÁRIZSNAK a legelső és a legjobb HÖLGYFODRÁSZA EGY MAGYAR Ha Párizsba megy, okvetlen keresse fel a párizsi arcfestésnek a titkát, egy óra alatt elsajátíthatja. UYAP1K1TUP 3 rue du Collaie, » Onam n Invin InC. Elysée sarkin, Th. Elysé