Pesti Napló, 1930. május (81. évfolyam, 98–122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

Csütörtök? PESTI NAPLÓ tékben kezében tartja az emberiség sorsát és hogy jövőnk nagyon sokban attól függ, hogy ezek­ a csoportok fokozatosan mennyire tudnak nemzet­közi felelősségük tudatának magaslatáig emel­kedni. Ha saját érdekeik őrzői akarnak maradni, országaik és kormányaik szolgái, anélkül, hogy tevékenységüknek az egész emberiség sorsára­­ viasló tekintettel szabnának határt, kilátásaik sö­tétek. A békére vonatkoztatva legbensőbb meggyő­ződésem, hogy miután az ideális megoldás, a nem­zetek általános megállapodása a háború törvény­telenségéről, nincs kéznél, az egyes államok között kötött döntőbírósági szerződések hálózatára van szükségünk. A Népszövetség, amely a maga terü­letén szükséges, meglassította az államközi bírás­kodás folyamatát. Az a véleményem, hogy az egyes államok közötti döntőbírósági szerződés szükséges korroráriuma a Népszövetségnek, annak céljaiba semmiképpen sem ütközik, sőt inkább sokban hoz­zájárulna ahoz, hogy a Népszövetség mai árnyék­hatalma megerősödjék. Minden egyes államközi döntőbírósági szerző­dés szilárd kötelék, amely mozdulatlanságra kár­hoztatja a háború hadiszekerét. A nemzeti érde­kek örökké különbözők lesznek és viták mindig fognak keletkezni. A béke fentartásának reménye abban rejlik, hogy olyan gépezetet készítsünk elő, amely a lehető legjobban biztosítja a szükséges huzavonát és alkalmat ad arra, hogy az első fel­lángolással szemben a második gondolatok hűvös bölcsessége kerüljön uralomra. Ez a gépezet nem lehet a Népszövetség egymagában, sem az állam­közi döntőbírósági szerződések hálózata, hanem csak a kettő kombinációja. Ha ezt a munkát be­tudnék fejezni, olyan biztonságban volnánk, ami­lyen biztonság egyáltalában elérhető. Semmi sem pusztítja el biztosabba azt a lappangó félelmet, amely — a háború előtti évekből tudják — legbiz­tosabban vezet­­végül a háborúra, mint az­­ilyen államközi döntőbírósági szerződések tökéletes hálózata. N­ ni­ke hogy elegáns legyen Ezt mindenkinek lehetővé te­szi párizsi modelek után készült scaföplai­at és utolérhetetlen olcsóságával FRIE VI. kerület, Király ucca 8. szám. (Udvarban) Volnék mint Lantos Sebestyén Irta: Weöres Sándor Volnék mint Lantos Sebestyén kóborolva kopott estén árva hajlékot keresvén. Kivert minden birkapásztor, bíró úr elűzött százszor, fahid alatt a szállásom. Fahid alatt kicsi condra ráma vén rongyokba gyúrva, tisztülpattant szókra gyúrva: »Gyeri kedves, tessék-tessék...« És én mellé heverednék és mint a köles fizetnék. Kis kezekkel ölbe­ kapna, ölelgetne, csókolgatna, százszor is megsimogatna. Mozgékony tenyér a tálja, agg kenyérrel megkínálna és jól esne mint a párna. S­zinnylé-marta árokparton kuporogva barna hanton meghallgatná árva lantom bestye tar fejű pogányról, hires neves egri várról s nem nevetné bitangságom:­­ Kivert minden birkapásztor, bitó ur elűzött százszor, fahid alatt a szállásom.. .a Meddő vágyam szét szer­et­ve, álom-cérnát örögetne... Réggel csókkal költögetne. ) I 26345 Írta: Karinthy Frigyes Kivégzés. A komor fogházudvaron félkörben állanak az Őrök, mögöttük néhány kíváncsi­ közönség. Belül, a fal mellett magános faoszlop, két durva lépcső magasságában — a bitófa. Előtte, pár méternyire, hosszú asztal, a barátságtalan reggeli felhők alatt, — az asztalon néhány irat, tintatartó, a jegyző számára. Kivonulnak a hivatalos személyek. Elől az ügyész, két fogalmazó, egy jegyző. Szótlanul foglalják el Sielyeket az asztal mellett.­­A jegyző papírt tesz maga elé, az ügyész az ira­tokat nézi. A bitófa mellett, észrevétlenül, meg­jelent már a hóhér, pribékjeivel, szakavatott kézzel vizsgálják a felszerelést. Az ügyész, szemüvege mögül, felnéz, aztán hangosan megszólal: — Vezessék elő az elítéltet. Két fogházőr tiszteleg, katonásan indul Csönd. Két perc múlva, a fal fordulóján, feltűnik a menet, — hat őr között, gallér és nyakkendő nél­kül, szőke fiatalember, ő is katonásan lép, mint a többi. Mikor közelebb jönnek, látni, hogy ciga­retta van a kezében, nyugodtan szippant Az elítélt. " A hat őr félfordulatot tesz, oldalt lép, — az elítéltet odaállítják­ az­­asztal elé. Most ott áll, egyenesen, haptákban. Két slukkot tesz még, az­tán eldobja a cigarettát. Mosolyog. Vár. Az ügyész feláll, kezében h­at. Egyhangú, ha­darva m­ormogó hangon olvasni kezd: »A magas törvényszék nevében... Ez és ez... így és így... Mindezekért az elsőfokú bíróság... tízévi hivatalvesztés... kötél általi halál... A má­sodfokú bíróság... elutasította... minek követ­keztében ...« Már két perce tart a felolvasás. De úgy lát­szik, vége felé jár. »...minekutána tehát a kegyelm­i kérvény is visszautasíttatott, az ítélet végrehajtását az ügyészség huszonhatezerháromszáznegyvenötös számú rendeletével elrendelte s ennek értelmében átadom elítéltet az igazságszol...« Ekkor, váratlan fordulat. Az elítélt felemeli kezét. " Lázas moraj. Mi tesz itt? Ellenállás? Könyö­rögni akar életéért — vagy ráveti magát a hi­vatalos személyre? Vagy valami hallatlan enun­ciációt tesz? Az ügyész idegesen torpan meg egy pilla­natra. — Mi az?... Mi azt... — Bocsánat, — szólal meg az elítélt, tisztán csengő, rendkívül udvarias hangon, — ha volna szíves... nem jól éltettem... hányadik számú rendeletével? Az ügyész belenéz az iratba. — Huszonhatezerháromszáznegyvenöt... Az elítélt összehúzza szemöldökét, mint mikor a diák magát. — Huszon­hat... ezer... háromszáznegyven... öt... Húszon ... hatezer... háromszáz ... negy­venöt... Húszon... hatezer... háromszáz... negyvenöt... Aztán, derült arccal, egy hasonlíthatatlanul előzékeny gesztussal: Köszönöm. Parancsoljon folytatni, ügyész úr. Ott méltóztatott abbahagyni: átadom elítél­tet... - - . . Ha a sajtó állandóan azon derlgózik, hogy előmozdítsa a béke ügyét, — ami modern gazda­sági viszonyok mellett, mint mindannyian tudju­k, sokkal hasznoth­ajtóbb dolog még a győzőknek is a győzelemnél — óriási, szolgálatot tehet azzal, hogy állandóan hangoztatja ezt a döntőbírósági elvet. Ha beszélünk a háborúról... Van még egy gondolatom, amely a békére vo­natkozik. Ha sokat beszélünk a háborúról, abból végeredményben mindig háború lesz. Ha a hábo­rút egyáltalában meg kell említeni a szószéken, vagy a sajtóban, inkább úgy kell rá célozni, mint valami elképzelhetetlen­­títuffra és nem mint min­dennapi gondolatra. A kormányok gondolatvilágát végeredményben alapjában befolyásolja a kor­mányzott népek gondolatvilága. Ha a nép tabu­nak tekinti a háborút, akkor ez a legbiztosabb módja annak, hogy minden harcias politika meg­bukjék. Az emberiség kereskedelmi haladása bizo­nyítja, hogy végül sikerülni fog az ellentéteket ellenőrizni és irányítani a nemzetek között is. Ránk, akik ebben a korban élünk, minden egyes országra és minden egyes emberre elsősorban az a feladat tartozik, hogy fentartsuk a békét a mi korunkban. 1930 május 1 Folkusházynak a BESzKAR alelnökségéről való lemondását követeli a baloldal Tekintélyes Ripka-párti városatyák a baloldallal akarnak tartani és szembefordultak Kozma Jenővel , tudósítónktól.­ A jövő hónapban lesz a BESZKAR közgyűlése. Ezen a közgyűlésen előreláthatóan nagy viharok lesznek, m­ert a baloldali bizottsági tagok azt kíván­ják, hogy Folkusházy Lajos mondjon le a BESZKAR al­elnöki állásáról. A vezérigazgatói székből való távozást nem fogják követelni, de hiába is köve­telnek, hiszen Folkusházynak szerződés biztosítja ezt az állást. A baloldal tervezett akciójáról tudomást szerzett Folkusházy is. Kedden este bizalmas vacsorán együtt voltak: Sivecz polgármester, Wolff Károly és Kozma Jenő, a két jobboldali Párt vezére, Folkusházy Lajos vezérigazgató és még többen s ezen a vacsorán szóba került, hogy az ellenzék akcióját miképpen lehetne meg­akadályozni. Arról van szó ugyanis, hogy a BESZKAR közgyűlésén bizalmatlansági indít­ványt akarnak előterjeszteni Folkusházy Lajos ellen s ezáltal akarják rákényszeríteni arra, hogy alelnöki állásáról lemondjon. Azt, hogy mi történt a­ kedd esti vacsorán, pontosan nem tudja senki. Kozma Jenő pártjá­nak néhány tekintélyes tagja azonban azt az in­formációt kapta, hogy Kozma Jenő állítólag ígé­retet tett a vacsorán Folkusházy Lajosnak, hogy pártja, a községi polgári párt meg fogja védel­mezni, minden támadással szemben a BESzKAR alelnökét, illetve v­ezérigazgatóját. Kozma­­Jenő­nek ez az állásfoglalása számos párt­ja­bel­i terkénté­lyes bizottsági tagnak egyáltalán nem tetszik és a szerda délutáni közgyűlés alatt az egyik tanács­kozóteremben többen összeültek, megvitattak,párt­vezérük állásfoglalását, majd egyikük Kozma Jenőért ment s felszólította, hogy azonnal jöjjön le hozzájuk,, mert fontos közlendőik vannak szá­mára. Kozma Jenő meg is jelent tanácskozó párt­hívei között, akik a kiszivárgott hírek szerint tiltakoztak az ellen, hogy Kozma a községi polgári párt megkérdezése nélkül bármiféle irányban kö­telező ígéretet tegyen a párt nevében, annál in­kább, mert ha a baloldal részéről Folkusházy ellen bizalmatlansági indítvány hangzana­ el, nem haj­landók szembefordulni e bizalmatlansági indít­vánnyal. A­ tanácskozás résztvevői szenvedélyesen magyarázták pártvezérüknek, hogy eljárása véle­ményük szerint helytelen volt. Közelednek a köz­ségi választások — hangoztatták — s a választó-, közönség előtt nem lehetne megmagyarázni, ha Folkusházy védelmére kelne a­ párt. Éppen ezért, ha kell, a pártvezér akaratával szemben is csat­lakozni fognak a baloldal esetleges bizalmatlan­sági indítványához, sőt nemcsak Folkusházy La­jos távozását tartják kívánatosnak, hanem teljes rendszerváltozást követelnek a BESzKAR veze­tésében. 1 -"­ « Kozma Jer­­őt megdöbbentették tekintélyes párttag­jainak kijelentései. A községi polgári párt egysége az utóbbi időben amúgy is megingott, mert a párt liberális érzelmű tagjai nem nézik jószem­mel azt a politikai barátságot, a­mely Kozma Jenő, a párt elnöke és Wölfl Károly a keresztény községi párt elnöke között fennáll. Nem lehetetlen s ezt mind nyíltabban hangoztatják az elégedet­­len községi polgári párti liberális érzelmű bizott­sági tagok, hogy szakításra kerül a sor Kozma •Jenő ,és­­ közöttük.. Az­­ elégedetlenséget,. úg.v.­iát­t­szik, a Felkasházy-kérdés fogja kiváltani. Várospolitikai körökben nagy érdeklődései ^lint^ek'-ft. BKSzÍvÁR közgyűlése elé, amely esetleg arra fog vezetni, hogy a községi polgári párt tagjainak e­gy része szembefordulva pártve­zérével, a BESzKÁR közgyűlésén támogatni fogja a baloldal akcióját, aminek levonják konzekven­ciáit is. P. Gy. Óra után menne óra s bucsucsókos kakasszóra újra várna régi róna, ö meg esti vak haraggal régi kéjbe újra nyargal más kivert szegény bitanggal . . .

Next