Pesti Napló, 1930. június (81. évfolyam, 123–145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

Vas árnapi szám — Ára 32 81. évf. 123. sz. Vasárnap, június 1 Budapest, 1930 ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a Pályaudvarokon . 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér SZERKESZTŐSÉGl Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. az. TELEFÓN : József 45S—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben] I., Kohlmarkt 7. India rohan a forradalom felé Ha Anglia elveszti Indiát, a brit birodalom összeomlik Ázsia szörnyű válság előtt A Pesti Napló számára írta: LORD ROTHERMERE Rothermere _ »Tudom, hogy van egy iskola, amely­nek az az elve, hogy vonuljunk ki Indiából, mert az indiaiak jobban tudják magukat kor­mányozni, mint a mi uralmunk. De aki el tudja képzelni, hogy milyen anarchia, mi­lyen véres káosz volna ennek a következmé­nye, az visszariadna ettől a lépéstől.« Ezek nem az én sza­vaim, bár teljes mér­tékben hiszek mély igazságukban. Ezeket a szavakat 23 évvel. ezelőtt az angol kép­viselőházban mondta ,ák. legnagyobb demokra­ták egyike, aki valaha itt ült, akinek lelké­ben mély gyűlölet élt minden imperialista kizsákmányolás ellen, aki mélységesen szere­tett minden embert fajra és színre való kü­lönbség nélkül és aki amellett a legtájékozot­tabb politikusok közé tartozott. Ezeket a bölcs szavakat a nagy liberá­lis államférfiú, a »becsületes John Morley« mondta és abból a nagy tudásból és felelős­ségérzetből fakadtak, amely őt mint India államtitkárát eltöltötte. India nem rohanna ma a forradalom felé és a világ nem sodródna egy szörnyű ázsiai válság felé, ha olyan kaliberű és bölcsességíí emberek kezelnék mindezeket a kérdéseket, mint amilyen ő volt. Az ő tisztánlátását nem homályosította el szocialista minisztereinknek és lassú ész­járású konzervatív támogatóiknak az a szent és kényelmes meggyőződése, hogy az ő poli­tikai éleslátásuk már rég megoldotta az_ egész indiai kérdést és nem kell semmit csinálni, teljes nyugalomban és békében fogjuk meg­ülni India jubileumát. John Morley hivatása magaslatán állva folytatta azoknak a remek angol adminisztrátoroknak a munkáját, akik 250 éven át civilizálták és felvirágoztatták ezt az óriási keleti birodalmat. Az ő gyakorlati elméje csak a tényeket nézte és nem a bizonytalan, szentimentális előítéleteket. Tisztán látta, hogy milyen vég­zetes körülményekkel járna az a hanyag nem­törődömség, amelyet államférfiúi bölcsesség­nek tartanak a szocialista és félszocialista politikusok a Ház mindkét oldalán. Hogy nézzünk szembe a civilizált világgal, — kérdezte egyszer John Morley egy választói gyűlésen — ha megszegnénk kötelességünket 1? Hogy viselnénk el a meg­érdemelt lekiismeretfurdalást, hogyha ott­hagynánk Indiát, ahonnan az összeomlás halálordítása 'és segélykiáltása hangzana utá­nunk. Az angol .választóknak, akik egyben India kormányzói is, mélyen a szívükbe kel­lene vésni ezeket a szavakat. Napról napra jönnek a legszomorúbb hírek Indiából. Angol^ katonákat legyilkol­nak, hűséges mohamedán rendőröket agyon­vernek, vagy elevenen elégetnek. Angol nő­ket és gyermekeket pánikszerűen rohanva visznek védett helyekre, Peshavart, a nagy határvárost napokig tartották kezükben a forradalmárok, akik még az afganisztáni vad törzseket is be akarják csalogatni az or­szágba, a törvényt nyiltan megszegik, az angol zászlót letapossák, az alkirály vonata ellen bombamerényletet követnek el, a rend­őrség naponta Tejtett fegyverraktárakat fe­dez fel, a sikh-ek, akik közül sokan szqlgálr nak az indiai-angol' hadseregben; a láaadók­• kai rokonszenveznek. Mindezek n<?m egy izgalmas film'képei, hanem halálos veszélyt jelentenek angol polgárok élete és vagyona ellen nemcsak, Indiába^ hanem az anya­országban,^ ftagyhritanniában is. Mi az előző generációtól $gy plyan hozzáférhetetlenül stabil brit birodalmat 'örököltünk, hogv azí hittük, ez már örökre, így. fog maradni, ne­künk semmit senj kell tennünk. Pedig ha méltatlan utódai leszünk bölcsen kormányzó őseinknek, örökségünk össze fog omlani. Mert India a brit birodalom összetartó kapcsa. Ha elveszítjük Indiát, a birodalom" na'k össze kell omlania, először gazdasági­lag, aztán politikailag. Amikor II. Károly felesége hozományaként megkapta Bombay szigetét: akkor alapoztuk meg a tengeren­túli brit dominiumokat. India nélkül soha­sem annektálhattuk volna Singapoore-t és a maláji államokat. Sohasem szerezhettük és tarthattuk volna meg Ausztráliát és Üjzélan­dot. Sohasem építhettük volna fel a sokáig olyan értékes és virágzó brit piacot Kíná­ban, amelynek alapja Hong-Kong gyarma­tunk. Miért fürészeljük tehát szándékosan a brit birodalom földrajzi" összekötőkapcsát? Legutóbbi nyilatkozatában a félszocia­lista alkirály, lord Irwin megismételte lehe­tetlen és megvalósíthatatlan ígéretét arról, hogy India megkapja a dominiy,mi státust. Már tavaly novemberben tette meg először ezt az ígéretet benső barátjának; Baldwin­nak sugalmazására. Ezt az ígéretet pedig a megismétlés he­lyett vissza kellene vonni. Minden vásár ket­tőn áll. Minket már nem kötelez a dominium­ról szóló ígéretünk, mert a másik fél, in­diai nacionalista párt nyiltan _ proklamálta, hogy nem tart igényt a do'miniumi státusra, hanem el akar szakadni a brit birodalomtól, az első adandó alkalommal. És Indiának dominiummá nyilvánítása," a legremekebb alkalom volna erre, mert ez sokkal többet je­lentene, mint az a bizonyos »önkormányzat«, amit 1919-ben meglehetősen bizonytalanul helyezett kilátásba utolsó érvként az indiaiak számára E. S. Montagu, az a fiatal zsidó bankár, aki olyan katasztrofálisan szerzett felelős döntő pozíciót az indiai kérdésekben a háború alatt. Az 1926 -os birodalmi konferencia óta a dominiumi státus nemcsak azt jelenti, hogy az illető dominiumnak joga van hadsereget ,és külföldön diplomáciai képviseleteket tar-, tani, hanem teljes szabadságában áll a biro­dalmat otthagyni, — és éppen ezt akarja megvalósítani az indiai nacionalisták agitá­ciója. A Montagu—Chelmsford-féle tet v, amely az indiai kormányzást »indianizálni« akarta, •tulajdonképpen a pánikhangulatban tett koncesszió volt. Ezeket n »reformokat« valót -sággal keresztüíhajszolták á parlamentben, abban a reményben^ hogy az 1919-es amritsari kongresszusra már »kedvező atmoszférát« te­remtsenek. És a reformokkal együtt jár az­amnesztia, amely sokszáz rablót és gyilkost; részesített kegyelemben. De mindezek elle­nére Amritsarban példátlan erővel nyilatkot zott meg az angolellenes szellem. A kongresszuson összegyűlt hindu forra­dalmárok odáig mentek, hogy lord Chelms­fordnak a visszahívását követélték. El akar­ták kergetni az alkirályt, aki bolond fejjel ki akarta elégíteni őket. Természetesen ren­geteg más probléma foglalkoztatta akkor a "békeszerződések történelmi évében a politi­kát, úgyhogy ezeket a dolgokat idehaza szinte alig vették észre. De a Montagu—Chelmsford-féle »refor-r mok« csupán kísérleti jellegűek voltak. Az volt a kikötés, hogy tíz év múlva , egy bizott­ság fogja megvizsgálni addigi eredményei­ket. Ez a bizottság Sir John Simon elnök­lete alatt most fogja beterjeszteni kissé el­késett jelentését. . Hogy mit láttak Indiában a bizottság tagjai, az köztudomású. Csak a bizottság tag­jait érdekli és senki mást, hogy a tömeg több ízben fenyegetően megtámadta őket. Bizony, — ami a köz szempontjából nagyon fontos —< a bizottság tagjainak alkalmuk volt meg­győződni arról, hogy amióta a benszülöttelí döntő szerepet kaptak a helyi önkormányza­tokban, az adminisztráció rohamosan lesüly­lyedt régi magas nívójáról. A benszülöttelí önkormányzati befolyásának következményei lettek a különböző politikai mahinációk, a tudatlan szavazók megtévesztése^ a zűrzava­ros ügyvitel, a szegények elnyomása. Ez volt az eredménye annak, hogy a helyi hatóságok ravasz önző hinduk egy kis csoportjának kezébe kerültek. Az indianizálás elve erősen hatott az angliai naiv doktrinerekre, de milyen hatása volt az indiai tömegekre? Ezeknek fogalmuk sincs politikai filozófiáról, de ninca is rá szükségük. Ezzel szemben a 320 niílliónyi paraszt, iparos és kereskedő számára egytől egyig nagyon fontos, hogy becsületes legyen I

Next

/
Thumbnails
Contents