Pesti Napló, 1930. június (81. évfolyam, 123–145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1930 június 13 s Németország, legszebb szigetén, Rügenen fekvő legnagyobb és legelőkelőbb keleti tengeri fürdője Klimatikus tengeri* és erdei üdülőhely Prospektusok minden nagyobb város Idegenforgalmi irodái útján. Szétküldés a Kurdirektion Binz auf Rügen útján. az igazságszolgáltatás, hogy meglegyen a személy- és vagyonbiztonság és hogy élvezhessék azokat a költséges egészségügyi intézményeket és közmunkákat, amelyeket kizárólag a brit uralom biztosíthat a számukra. Még sohasem hallottunk róla,, hogy a franciák vagy a hollandok is indianizálnák hatalmas indiai birtokaikat. Mindenkinek be kell látnia, hogy azalatt a tíz év alatt, amióta engedékenyek vagyunk a zajos nacionalista agitációval szemben, sokkal több zavar volt Indiában, mint amennyire századok óta volt példa Franciaország vagy Hollandia ázsiai birtokain. Magunkkal és az indiai néppel szemben egyformán kötelességünk, hogy visszaállítjuk a rég bevált háború előtti rendszert. Az indiai polgári közigazgatás a maga közmunka-, közegészségügyi, erdészeti és közoktatásügyi hivatalaival mintaképe volt a tökéletes adminisztrációnak. Kétezer angol hivatalnok, az ország intellektuális és erkölcsi krémje becsületesen és tökéletesen kormányzott egy területet, amelyen annyi ember él, mint Európában, de amelyet olyan éles és áthidalhatatlan vallási, kasztbeli, nyelvi és világnézetbeli ellentétek szakítanak darabokra, amilyenekre Európában még a legprimitívebb korszakokban sem volt példa. De amíg teljesen lehetetlen Európát egyesíteni, és ezt Angliában is tudják, addig egy maroknyi hindunak sikerült elhitetni Angliában az egyszerűbb agyakkal, hogy ők képesek fegyelmet és rendet tartani ebben az óriási birodalomban. Türelmes és gyakran gavalléros áldozatkészséggel, amiről a londoni ,szentimentális otthonülőknek fogalmuk sincs, mindeddig sikerült fentartani a rendet és a békét India egymással szembenálló szektái és törzsei között. Igazságosan, jóságosan és remek rátermettséggel kormányoztunk. Ha minden mást, amit a brit nemzet alkotott, elfelejtene a világ, az indiai brit adminisztráció emlékének örökké kell élnie, és ez lesz a legragyogóbb emlék, amit valaha a nemzet az utókorra hagyott. És ezt dobjuk most egyszerűen félre, mert így akarja néhány bolond benszülött kontár és megvetésreméltó angliai szövetségesei? Mi volna, ha teljesítenénk azt, ami a Manchester Guardian szerint: »minden józan gondolkozású embernek a vágya, hogy minél becsületesebben és minél előnyösebb körülmények között moshassa a kezét az indiai ügygyel kapcsolatban«. Sir Reginald Craddock, aki negyven évet töltött Indiában, könyvet írt most »Az indiai dilemma« címen. Azt írja, hogyha India megkapná a dominiumi státust, utána rögtön következnék a teljes függetlenség, aminek következménye viszont ez volna: — 'Az afgánok és egyéb harcias törzsek elözönlenék Pendzsab síkságait és a sikhek 'Összevesznének a pathanokkal, a határszéli régi hódítások fölött... A nagyvárosokban megszűnne az üzleti élet, a hitel, amelyet az angol béke teremtett meg, összeomlana ma a fánikban. A maharádsák kitűznék zászlójuat és az indiai hadseregben szolgáló katonák szétszélednének, ki-ki a maga zászlójához. A nepáliak is elérkezettnek látnák az időt a zsákmányolásra és a gazdag bengáliak áldozatul esnek a megszámlálhatatlan betörő törzs zsákmányolásainak. . — A moplák hegyipatak módjára zúdulnának le a békés Malabárra és halált és pusztulást hoznának a védtelen hinduknak. A sikhek, a mahratták, a racsputok és a mohamedánok gyilkos öklök szorításában roppannának össze a nagy általános halálküzdelemben. Fehér dominiumaink faji tradícióiknál fogva lassanként megértek az önkormányzatra. De India még egy napig sem próbálta ki a demokratikus intézményeket, és emellett egyik napról a másikra követeli a teljes önkormányzatot. Agakhán, aki nemcsak Indiának, hanem a világnak is egyik legkulturáltabb és legképzettebb embere, azt mondta: — Emberöltőknek kell még elmúlniok, amíg Indiából nemzet lesz. A burdivani maharádsa, aki 8 millió bengáli fölött, uralkodik és aki a legutóbbi birodalmi konferencián Indiát képviselte, azt írta legutóbb: • Belátható időn belül nem tudok elképzelni másféle Indiát, mint brit Indiát. Jó volna, ha a közvélemény ráeszmélne, hogy milyen óriási különbség van az indiai és az angliai választóközönség között. Olyan óriási ez a különbség, hogy csak ártalmas volna, ha párhuzamot vonnánk közöttük. És ezzel szemben nézzük, hogy kik azok a hinduk, akik állandóan tele torokból követelik, hogy mondjunk le arról a feladatról, amelyet őseinktől örököltünk és amelyet olyan nemesen teljesítettünk egészen napjainkig. A vezérük, Gandhi, még csak nem is brit India szülöttje. Sohasem volt polgára az indiai császárságnak, amely ellen a népet lázítja. Egy benszülött államban, Gudzseratban született, egy olyan családból, amely a pénzkölcsönzők kasztjához tartozott. Körülbelül 400.000, tehát jelentéktelenül kevés, félművelt bábun kívül, akik különböző hivatalokra pályáznak a benszülött adminisztrációban, egész Indiában senki sem akar véget vetni a brit uralomnak, bár a mai indiai kormány megbocsáthatatlan passzivitása a vérlázító provokálásokkal szemben a tudatlan tömegek millióiban kezdi megérlelni azt a gondolatot, hogy az angolok kiűzetése már küszöbön áll. Sir Michael O'Divyer, Indiának egy másik óriási szaktekintélye, felsorolta azokat a faji és vallási csoportokat, amelyek a legélesebben elleneznének egy hindu oligarchiát. Ez együttvéve India lakosságának óriási többségét teszi. Ezek kétségbeesetten ragaszkodnak a brit kormányzathoz, amely egyedül tudja számukra az igazságot és a méltányos életlehetőségeket biztosítani. Egyáltalában rosszhiszemű ferdítés, ha »nemzetinek« nevezzük a most folyó indiai propagandát. Hogy beszélhetnek a hinduk egy képzeletbeli indiai »nemzetről«, amikor India 60 millió lakosát az embernél alacsonyabbrendű lénynek tekintik. Mert így bánnak bizony az »érinthetetlenekkel«, a mindenünnen kivetettek nagy tömegével, akik szétszórva élnek az országban. Azt hiszik róluk, hogy valami primitív faj leszármazottai és amíg az angolok nem jöttek, rabszolgáik voltak a hinduknak. Még ma is megbélyegző én nyomatásban tartják őket azok az emberek, akik India urai akarnak lenni. Hogyan érezhetnek rokonszenvet az angol szakszervezeti emberek a kasztrendszerben élő hindukkal szemben, akik rosszabbul bánnak a fizikai munkás kasztokba tartozó szerencsétlenekkel, mint az angol munkások a kóbor kutyákkal. Ezektől az érinthetetlenektől hindu testvéreik megtagadják a művelődés minden lehetőségét. Nem szabad elolvasniuk a hindu könyveket, nem szabad a templomba lépniök, nem szabad gyermekeiket iskolába küldeniök. Nem meríthetnek vizet a nyilvános kutakból, úgyhogy a nagy szárazságok idején pokoli szenvedéseknek "vannak kitéve. Még a hindu bíróságok tárgyalótermeibe sem szabad belépniök. Ha igazságot keresnek, a kapu előtt kell várniuk és közvetítő szerv útján kell a bíróságon szerencsét próbálniok. Nem kérhetnek szállást a vendégfogadókban, nem mehetnek kórházba, nem léphetnek be a boltokba, nem is mutatkozhatnak a nyilvános utakon és uccákon. Csak uccaseprői és szeméthordói munkát vállalhatnak. A hinduk azt tartják róluk, hogy testükből láthatatlan romlást és szennyet árasztanak és ezért nem szabad a hinduk közelében tartózkodniuk. A magasabb osztályhoz tartozó hindu eldobja azt az ételt, amire egy érinthetetlen árnyéka esett, sőt ha az angol törvényektől nem félne, nyugodtan megölné azt az érinthetetlent, aki a vallási törvényt megszegve, hozzá, közeledne. És mi most szolgáltassuk ki ezeket az elnyomott nyomorultakat benszülött társaik fanatikus kegyetlenségének! A svalesi herceg minden becsületes anjgol ember természetes érzésének adott kifejezést, amikor legutóbbi indiai látogatása során egy elvonultan ácsorgó ,érinthetetlen« tömeghez odament és a hindu nacionalisták nagy bosszúságára és rémületére beszélgetett," sőt kezet is fogott egybes érinthetetlenekkel. Az angol kerskedelem végső romlását jelentené, ha India Gandhi hatalmába kerülne. Sokezer milliónyi tőkét fektettünk be Indiába. Hatalmas brit kereskedelmi cégeket, hajózási vállalatokat és bankokat teremtettünk meg Indiában 200 éven át. Indiai birtokunk még ma is a legnagyobb tengerentúli piaca az angol iparnak. Szaktekintélyek véleménye szerint Anglia egész kereskedelmi, bank- és hajózási üzlete 20 százalékban függ Indiától. Csak a nacionalista izgatás elfajulása óta kezdenek akadályok gördülni indiai kereskedelmünk elé. A háború előtt India importjának 60 százaléka Angliából jött, de ez az arányszám tavaly már 43 százalékra süllyedt. A lancashirei gyapjúkivitel Indiába a felére csökkent. Az indiai törvényhozó tanács bevezette azt a törvényt, hogy nem kaphat az indiai kormánytól koncessziót olyan vállalat, amelynek tőkéje nem indiai valutában van. Az angol gyapotáru behozatali vámját 11 százalékról 15 százalékra emelték. A nacionalista párt a partvidéki hajózást indiai vállalatok számára akarja biztosítani, mint, ahogy indianizálni akarja az összes vállalatokat és közhivatalokat. Angol pénz és angol munka teremtette meg az indiai acélipart. De azért az indiai acélvám-törvény előírja, hogy csak azok az indiai acélvállalatok kaphatnak szubvenciót, amelyeknél az igazgatósági tagok hároom®egyedrésze benszülött. Anglia kereskedelmi érdekeit Indiában megfontoltan megfojtják. Választóik azonban, úgy látszik, még mindig nem veszik észre, hogyha megszűnik indiai kereskedelmünk, akkor megszűnnek odahaza a munkanélküli segélyek, a nyugdíjak és a biztosítások is. Az indiai agitátorok arra akarnak bennünket kényszeríteni erőszakkal, hogy szolgáltassuk ki Indiát a hindu oligarchia zsarnokságának, amely a legönkényesebb és legszégyenteljesebben korrupt uralom volna az egész világon. Béke helyett elnyomatást, zsarolást, polgárháborút, rabszolgaságot, éhínséget, járványt, betegséget és végül idegen inváziót hozna Indiába. Mi nem szeghetjük meg kötelességünket és nem szövetkezhetünk Britannia nyilt ellenségeivel. Ez gyáva elárulása volna a belénk-* helyezett nagy bizalomnak és örökre beszenyi nyezné nemzetünk nevét. Az angol uralom pótolhatatlan Indiában. A mi kötelességünk az, hogy ne tárgyaljunk aljasagitátorokkal, hanem kormányozzunk. Maharádsák és alattvalóik 72 millió Mohamedánok . . . . * 70 „ Mahratták . . . . * 7 6 „ Birmai buddhisták . . » 12 „ Indiai keresztények . * 4.500.000 Őslakók ....»„« 10 millió Érinthetetlenek . * . „ 60 „