Pesti Napló, 1930. június (81. évfolyam, 123–145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1930 június­­ 13 s Németország, legszebb szigetén, Rügen­en fekvő legnagyobb és legelőkelőbb keleti tengeri fürdője Klimatikus tengeri* és erdei üdülőhely Prospektusok minden nagyobb város Idegenforgalmi irodái útján. Szétküldés a Kurdirektion Binz auf Rügen útján. ­ az igazságszolgáltatás, hogy meglegyen a személy- és vagyonbiztonság és hogy élvez­hessék azokat a költséges egészségügyi intéz­ményeket és közmunkákat, amelyeket kizáró­lag a brit uralom biztosíthat a számukra. Még sohasem hallottunk róla,, hogy a franciák vagy a hollandok is indianizálnák hatalmas indiai birtokaikat. Mindenkinek be kell látnia, hogy azalatt a tíz év alatt, amióta engedékenyek vagyunk a zajos nacionalista agitációval szemben, sokkal több zavar volt Indiában, mint amennyire századok óta volt példa Franciaország vagy Hollandia ázsiai birtokain. Magunkkal és az indiai néppel szemben egyformán kötelességünk, hogy visszaállítjuk a rég bevált háború előtti rendszert. Az indiai polgári közigazgatás a maga közmunka-, köz­egészségügyi, erdészeti és közoktatásügyi hi­vatalaival mintaképe volt a tökéletes admi­nisztrációnak. Kétezer angol hivatalnok, az ország intellektuális és erkölcsi krémje becsü­letesen és tökéletesen kormányzott egy terü­letet, amelyen annyi ember él, mint Európá­ban, de amelyet olyan éles és áthidalhatatlan vallási, kasztbeli, nyelvi és világnézetbeli el­lentétek szakítanak darabokra, amilyenekre Európában még a legprimitívebb korszakok­ban sem volt példa. De amíg teljesen lehetetlen Európát egye­síteni, és ezt Angliában is tudják, addig egy maroknyi hindunak sikerült elhitetni Angliá­ban az egyszerűbb agyakkal, hogy ők képesek fegyelmet és rendet tartani ebben az óriási birodalomban. Türelmes és gyakran gavalléros áldozat­készséggel, amiről a londoni ,szentimentális otthonülőknek fogalmuk sincs, mindeddig si­került fentartani a rendet és a békét India egymással szembenálló szektái és törzsei kö­zött. Igazságosan, jóságosan és remek ráter­mettséggel kormányoztunk. Ha minden mást, amit a brit nemzet alkotott, elfelejtene a vi­lág, az indiai brit adminisztráció emlékének örökké kell élnie, és ez lesz a legragyogóbb emlék, amit valaha a nemzet az utókorra ha­gyott. És ezt dobjuk most egyszerűen félre, mert így akarja néhány bolond benszülött kontár és megvetésreméltó angliai szövetsé­gesei? Mi volna, ha teljesítenénk azt, ami a Man­chester Guardian szerint: »minden józan gon­dolkozású embernek a­ vágya, hogy minél­ be­csületesebben és minél előnyösebb körülmé­nyek között moshassa a kezét az indiai ügy­gyel kapcsolatban«. Sir Reginald Craddock, aki negyven évet töltött Indiában, könyvet írt most »Az indiai dilemma« címen. Azt írja, hogyha India meg­kapná a dominiumi státust, utána rögtön kö­vetkeznék a teljes függetlenség, aminek kö­vetkezménye viszont ez volna: — 'Az afgánok és egyéb harcias törzsek elözönlenék­ Pendzsab síkságait és a sikhek 'Összevesznének a pathanokkal, a határszéli régi hódítások fölött... A nagyvárosokban megszűnne az üzleti élet, a hitel, amelyet az angol béke teremtett meg, összeomlana ma a fánikban. A maharádsák kitűznék zászlóju­at és az indiai hadseregben szolgáló katonák szétszélednének, ki-ki a maga zászlójához. A nepáliak is elérkezettnek látnák az időt a zsákmányolásra és a gazdag bengáliak áldoza­tul esnek a megszámlálhatatlan betörő törzs zsákmányolásainak. . — A moplák hegyipatak módjára zúdul­nának le a békés Malabárra és halált és pusz­tulást hoznának a védtelen hinduknak. A sikhek, a mahratták, a racsputok és a moha­medánok gyilkos öklök szorításában roppan­nának össze a nagy általános halálküzdelem­ben. Fehér dominiumaink faji tradícióiknál fogva lassanként megértek az önkormány­zatra. De India m­ég egy napig sem próbálta ki a demokratikus intézményeket,­­ és emel­lett egyik napról a másikra követeli a teljes önkormányzatot. Aga­khán, aki nemcsak In­diának, hanem a világnak is egyik legkultu­ráltabb és legképzettebb embere, azt mondta: — Emberöltőknek kell még elmúlniok, amíg Indiából nemzet lesz. A burdivani maharádsa, aki 8 millió ben­gáli fölött, uralkodik és aki a legutóbbi biro­dalmi konferencián Indiát képviselte, azt írta legutóbb: •­ Belátható időn belül nem­ tudok elkép­zelni másféle Indiát, mint brit Indiát. Jó volna, ha a közvélemény ráeszmélne, hogy mi­lyen óriási különbség van az indiai és az angliai választóközönség között. Olyan óriási ez a különbség, hogy csak ártalmas volna, ha párhuzamot vonnánk közöttük. És ezzel szemben­ nézzük, hogy kik azok a hinduk, akik állandóan tele torokból köve­telik, hogy mondjunk le arról a feladatról, amelyet őseinktől örököltünk és amelyet olyan nemesen teljesítettünk egészen napjainkig. A vezérük, Gandhi, még csak nem is brit India szülöttje. Sohasem volt polgára az in­diai császárságnak, amely ellen a népet lá­zítja. Egy benszülött államban, Gudzseratban született, egy olyan családból, amely a pénz­kölcsönzők kasztjához tartozott. Körülbelül 400.000, tehát jelentéktelenül kevés, félművelt bábun kívül, akik különböző hivatalokra pályáznak a benszülött adminisz­trációban, egész Indiában senki sem akar vé­get vetni a brit uralomnak, bár a mai indiai kormány megbocsáthatatlan passzivitása a vérlázító provokálásokkal szemben a tudat­lan tömegek millióiban kezdi megérlelni azt a gondolatot, hogy az angolok kiűzetése már küszöbön áll. Sir Michael O'Divyer, Indiának egy má­sik óriási szaktekintélye, felsorolta azokat a faji és vallási csoportokat, amelyek a legéle­sebben elleneznének egy hindu oligarchiát. Ez együttvéve India lakosságának óriási többségét teszi. Ezek kétségbeesetten ragasz­kodnak a brit kormányzathoz, amely egyedül tudja számukra az igazságot és a méltányos életlehetőségeket biztosítani. Egyáltalában rosszhiszemű ferdítés, ha »nemzetinek« nevezzük a most folyó indiai propagandát. Hogy­ beszélhetnek a hinduk egy képzeletbeli indiai »nemzetről«, amikor India 60 millió lakosát az embernél alacso­nyabbrendű lénynek tekintik. Mert így bán­nak bizony az »érinthetetlenekkel«, a minde­nünnen kivetettek nagy tömegével, akik szét­szórva élnek az országban. Azt hiszik róluk, hogy valami primitív faj leszármazottai és amíg az angolok nem jöttek, rabszolgáik vol­ta­k a hinduknak. Még ma is megbélyegző én nyomatásban tartják őket azok az emberek, akik India urai akarnak lenni. Hogyan érez­hetnek rokonszenvet az angol szakszervezeti­ emberek a kasztrendszerben élő hindukkal szemben, akik rosszabbul bánnak a fizikai munkás kasztokba tartozó szerencsétlenekkel, mint az angol munkások a kóbor kutyákkal. Ezektől az érinthetetlenektől hindu test­véreik megtagadják a művelődés minden lehe­tőségét. Nem szabad elolvasniuk a hindu könyveket, nem szabad a templomba lépniök, nem szabad gyermekeiket iskolába kü­ldeniök. Nem meríthetnek vizet a nyilvános kutakból, úgyhogy a nagy szárazságok idején pokoli szenvedéseknek "vannak kitéve. Még a hindu bíróságok tárgyalótermeibe sem szabad belép­niök. Ha igazságot keresnek, a kapu előtt kell várni­uk és közvetítő szerv útján kell a bíró­ságon szerencsét próbálniok. Nem kérhetnek szállást a vendégfogadók­ban, nem mehetnek kórházba, nem léphetnek­ be a boltokba, nem is mutatkozhatnak a nyil­vános utakon és uccákon. Csak uccaseprői és szeméthordói munkát vállalhatnak. A hinduk azt tartják róluk, hogy testükből láthatatlan romlást és szennyet árasztanak és ezért nem szabad a hinduk közelében tartózkodniuk. A magasabb osztályhoz tartozó hindu eldobja azt az ételt, amire egy érinthetetlen árnyéka esett, sőt ha az angol törvényektől nem félne, nyugodtan megölné azt az érinthetetlent, aki a vallási törvényt megszegve, hozzá, közeledne. És mi most szolgáltassuk ki ezeket az el­nyomott nyomorultakat benszülött társaik fa­natikus kegyetlenségének! A svalesi herceg minden becsületes anjgol ember természetes ér­zésének adott kifejezést, amikor legutóbbi in­diai látogatása során egy elvonultan ácsorgó ,érinthetetlen« tömeghez odament és a hindu nacionalisták nagy bosszúságára és rémüle­tére beszélgetett," sőt kezet is fogott egybes érinthetetlenekkel. Az angol kerskedelem végső romlását je­lentené, ha India Gandhi hatalmába kerülne. Sokezer milliónyi tőkét fektettünk be In­diába. Hatalmas brit kereskedelmi cégeket, hajózási vállalatokat és bankokat teremtet­tünk meg Indiában 200 éven át. Indiai birtokunk még ma is a legnagyobb tengerentúli piaca az angol iparnak. Szakte­kintélyek véleménye szerint Anglia egész ke­reskedelmi, bank- és hajózási üzlete 20 száza­lékban függ Indiától. Csak a nacionalista izgatás elfajulása óta kezdenek akadályok gördülni indiai kereske­delmünk elé. A háború előtt India importjá­nak 60 százaléka Angliából jött, de ez az arányszám tavaly már 43 százalékra süllyedt. A lancashirei gyapjúkivitel Indiába a felére csökkent. Az indiai törvényhozó tanács beve­zette azt a törvényt, hogy nem kaphat az in­diai kormánytól koncessziót olyan vállalat, amelynek tőkéje nem indiai valutában van. Az angol gyapotáru behozatali vámját 11 szá­zalékról 15 százalékra emelték. A naciona­lista párt a partvidéki hajózást indiai vállala­tok számára akarja biztosítani, mint, ahogy indianizálni akarja az összes vállalatokat és közhivatalokat. Angol pénz és angol munka teremtette meg az indiai acélipart. De azért az indiai acélvám-törvény előírja, hogy csak azok az in­diai acélvállalatok kaphatnak szubvenciót, amelyeknél az igazgatósági tagok hároom®e­gyedrésze benszülött. Anglia kereskedelmi érdekeit Indiában megfontoltan megfojtják. Választóik azonban, úgy látszik, még mindig nem veszik észre, hogyha megszűnik indiai kereskedelmünk, ak­kor megszűnnek odahaza a munkanélküli se­­­gélyek, a nyugdíjak és a biztosítások is. Az indiai agitátorok arra akarnak ben­nünket kényszeríteni erőszakkal, hogy szol­gáltassuk ki Indiát a hindu oligarchia zsar­­nokságának, amely a legönkényesebb és leg­szégyenteljesebben korrupt uralom volna az egész világon. Béke helyett elnyomatást, zsa­rolást, polgárháborút, rabszolgaságot, éhínsé­get, járványt, betegséget és végül idegen in­váziót hozna Indiába. Mi nem szeghetjük­ meg kötelességünket és nem szövetkezhetünk Britannia nyilt ellen­ségeivel. Ez gyáva elárulása volna a belénk-* helyezett nagy bizalomnak és örökre beszeny­i nyezné nemzetünk nevét. Az angol uralom pótolhatatlan Indiában. A mi kötelességünk az, hogy ne tárgyalj­unk­ aljas­­agitátorokkal, hanem kormányozzunk.­­ Maharádsák és alattvalóik 72 millió Mohamedánok . . . . * 70 „ Mahratták . . . . * 7 6 „ Birmai buddhisták . . » 12 „ Indiai keresztények . * 4.500.000 Őslakók ....»„« 10 millió Érinthetetlenek . * . „ 60 „

Next