Pesti Napló, 1930. július (81. évfolyam, 146–172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

2 Kedd PESTI NAPLÓ 1930 július 1 Ifcoz&s. akar pedig a magyar kormánynak való tanácsadás jellege, hanem azok mindössze mint barátságos politikai beszélgetés során elhangzott barátságos meffjegyzés hangzottak el. Éppen ezért a magyar közvélemény, de természetesen a magyar kormány részéről is Ijiba lenne ezeket a nem is annyira figyelmeztetéseket, mint inkább jóindu­latú tanácsokat, amelyek az angol liberális és szo­cialista pártok részéről akár privát, akár pedig e pártok nagysúlyú és hatalmas befolyású sajtó­orgánumaiban elhangzottak, mint egy ellenséges propaganda megnyilvánulását akár fölényes moz­dulattal elintézni, akár méltatlankodó tiltakozás­sal visszautasítani. Támadások a mai magyar politikai rendszer elten Ügy a liberális es szocialista lapok, mint az e pártokat képviselő politikusok különös nyoma­tékkal siettek hangoztatni, a magyar állapotok •bírálata egyáltalán nem a magyar néppel szem­ben megnyilvánuló ellenséges érzést jelenti, hanem csak azt a visszatetszést akarja kifejezésre jut­tatni, amit a magyar politikai élet bizonyos meg­nyilvánulásai minden demokratikusan gondol­kozó nép körében elkerülhetetlenül kiváltanak. Bethlen miniszterelnök államférfiúi képességeinek azonban még e támadások is adóznak azzal, hogy egyrészt a miniszterelnök személyét nem azono­sították teljes mértékben a kifogásolt politikai metódus hibáival másrészt pedig nyíltan kifeje­zést adnak az iránti reményüknek és bizalmuknak is, hogy ép angliai útjának tapasztalatai fogják •befolyásolni a magyar miniszterelnököt abban, hogy e látogatás tanulságait a gyakorlati politi­kába is átvíve, fokról-fokra megszabadítsa a magyar belpolitikát azoktól a ballasztoktól, me­lyeknek súlyos és a magyar külpolitikát igen kelle­metlenül befolyásoló voltáról most magának is alkalma nyílott közvetlen tapasztalatból meggyő­ződnie. Természetesen az a három nap, amelyből egyet teljesen igénybe vett a demokratikus intézmény­nek valóban nem nagyon nevezhető ascotti láto­gatás és a megmaradt kettő is túlságosan zsú­folva valt társadalmi eseményekkel s nem enged­hetett megfelelő időt arra, hogy a miniszterelnök valóban oly alapossággal és oly közvetlenül ismer­hette volna meg az angol szocialista kormány és párt működését és lelkületét, hogy az nagyobb hatással lehetett volna politikai gondolkozásának átalakulására. Azonban, amint azt sok angol szo­cialista és liberális képviselő hangoztatta előttünk, maga az a tény. hogy a miniszterelnök, aki pedig feltétlenül tisztában volt a maga személyének és .politikájának az angol szocialista párt körében való erős népszerűtlenségéről, ide mert jönni »a szocialista oroszlán barlangjába« — ezeknek véle anénye szerint is arra mutat, hogy a —jiK.Oiri. "' r"' nisztcrelnökben valóban megvannak azok az ál­lamférfiúi kvalitások, amelyek őt a magyar poli­tika ziffifá^fj-^Wf^'fl^/ # Liberális elismerés Bethlennek Bethlen miniszterelnök személyének és poli­tikai művészetének erre a magas értékelésére, ta­lán a Manchester Guardian állásfoglalása adja a legjellemzőbb példáját. E rendkívül tekintélyes I_i heréiig lap kritikával telt dicsérete éppen azért •értékes, mert olyan helyről adja az egyéni képes­ségekkel szemben az elismerést, amely pedig e képességeknek mikénti felhasználásával egyálta­lán nem ért egyet. — Gróf Bethlen teljes felelősséggel tartozik Magyar­ország történelmének a legutolsó tíz évben végbement kialakulásáért, — mondotta a Manchester Guardian és kétségtelen, liogy ez idő aiatt sok jelentékeny ered­ményt ért el. Diplomáciai ügyességével sok nehézségen átsegítette az országot s tagadhatatlan, hogy a jelen­legi európai politikának egyik legravaszabb, legcéltu­datosabb vezéralakja. iSppeu ezek a tulajdonságai azon­ban azok, amelyek remélni engedik, hogy bármi volt is útjának célja és eredménye, azt talán remélhetjük, hogy magára Bethlen grófra s az ő személyén keresztül Magyarországra, jó hatással lesz e londoni látogatás. Mert kétségtelen, hogy bármily tiszteletet tapasztalt is maga iránt Angliában előkelő vendégünk, lehetetlen, liogy észre ne vette volna azt, liogy az angol közvéle­mény mily elítélően vélekedik az ő kormányzatának módszereiről. Az angol liberálisoknak ezt « feltevését és reménységét egyébként nagyon jól informált olyan szocialista forrásból is megerősítették előt­tünk, melynek alkalma volt a magyar minisz­terelnökkel ittléte alatt többször is érintkezni. Ugyancsak jól informált és az angol külpo­litika jelenlegi intézőivel állandó szoros nexus­ban álló szocialista oldalról kaptuk azt az infor : mációt. hogy maguk az angol kormány vezetői is azzal a kijelentéssel igyekeztek lecsillapítani a magyar miniszterelnök hivatalos fogadásával szemben a párton belül egy időben igen erősen megnyilvánult hangulatot, hogv e fogadás célja ép ez, hogy a reakciós magyar miniszterelnök­nek« a szocialista kormánnyal való érintkezése talán majd meg fogja győzni Bethleni u magyar politika ily irányban való haladásának célsze­rűtlen és a magyar törekvések szempontjából káros voltáról. Ugyancsak ennek a véleménynek adott ki­fejezést a szocialista párt hivatalos lapja a Daily Herald is a magyar miniszterelnök második láto­gatásával foglalkozó második cikkében. A Daily Herald felhívása Bethlenhez És itt szükséges kissé kitérni arra a Magyar­országon oly nagy vitát előidézett kérdésre is, hogy vájjon a Daily Herald valóban hivatalos, illetve félhivatalos lapja-e az angol szocialista pártnak? Ez a kérdés ugyan mindenki előtt, aki csak a legcsekélyebb mértékben is isineri az angol poli­tikai és sajtóviszonyokat, már eleve és minden vita nélkül el van elöntve, a magyar politikában való felvetése és tárgyalása pedig éppen ezért, amellett, hogy egyenesen nevetségessé tette a ma­gyar politikának ily apróságokon elkeseredetten vitatkozó kicsinyessépét, csak arra volt jó. hogy még jobban ellepünk ingerelje a Daily HeraUl ma már egyáltalán nem megvetendő politikai sú­lyát és befolyását. A Daily Herald nemcsak, hogy félhivatalos, de egyben az egyetlen lapja is az angol szocialista pártnak, amit az egész szocialista párt, de különösen ép maga Hemerson külügy­miniszter úgy tekint, mint az angol szocializmus legdédelgetettebb gyermekét. A szocialista kormány vezető miniszterei, Mac­Donald, Henderson és Lansbury hosszabb, rövi­debb ideig valamennyien viselték a »Herald« szer­kesztői tisztségét is és az ő legközvetlenebb sze­mélyes közreműködésük és segítségük eredménye, hogy a Daily Herald ma a maga napi. egymillió­százezer példányszámával a Daily Mail és Daily Express mögött a harmadik legolvasottabb angol lap. Mivel pedig a két első lap egyik politikai párttal sem áll szorosabb viszonyban, a Herald mn a legnagoybb angol párt orgánum, amely ép tízszeresén hagyja maga mögött a hivatalos kon­zervatív politika szócsövét, a csak száztízezer példányban megjelenő Morning Post-ot. A Daily Herald e komoly jelentőségének szükségszerű megvilágításálban azonban csak még nagyobb jelentőségű az, hogy. mint mondottuk, azután az első és pedig a lehető legbarátsúgtala­nabb formában fogalmazott cikke után, amivel Bethlen miniszterelnököt »köszöntötte«, búcsi'izónl írt cikkében már a hivatalos szocialista orgánum is nemiieg enyhébb húrokat pensret. A Daily Herald ebben a cikkben már egye­nesen Bethlen miniszterelnökhöz intézi szavait és a magyar viszonyokról mondott kíméletlenül erős kritikája után őt szólítja fel. hogy ha való­ban sziv>én viseli Magyarorszáa jövőjét és való­ban súlyt helyez arra, hogy Magyarország meg­nyerje Európa, legelsősorban pedig Anglia ro­k<m*zcnfrfa.->ftgy ő vegye kezébe ^ fi mffy ifiinr­kát, hogy a magyar népet kiszabadítsa a poli­tikai és gazdasági feudalizmus bilincseiből. — Angla demokratikus közvéleménye igen nagy szimpátiát érez a magyar néppel seemben — írja szó­ról szóra a szocialista ijá'ri íaftjd — ét ha gróf Bethlen valóban súlyt holyez aríá, hrifp ezijJt szimpátiát vele szemben is erezhessük, úgy mcgszerÄeti ezt azzal, ha megváltoztatja az országában ma fennálló visszás állcu potokat és egy őszintén demokratikus rendszert léptet életbe a magyar politikában. A „bethleni politika" és Bethlen A Bethlen londoni látogatása nyomán kiala-f kult helyzet tehát határozottan úgy látszik, hogy; a miniszterelnöknek sikerült elérni azt a para­doxonnak látszó eredményt, hogy az angol libera­lizmus és szocializmus köreiben ma múr egész el­fogadható hangulat van arra, hogy azt, amit mi, mint patentírozott »bethleni politikát« ismerünk, ne írják okvetlenül és kizárólag Bethlen minisz­terelnök számlájára. Aki pedig az angol politika nálunk valóban érthetetlennek látszó őszinteségét és nyíltságát is­meri, az a jelenleg uralmon lévő szocialista és liberális pártok közvéleményét kifejező orgánu­moknak e megszólalásaiban nem hogy Magyar­ország iránti ellenségeskedést látna, mint ezt otthon oly jobbügyhöz méltó buzgalommal igye­keztek a magyar közvéleménybe belevinni, ha­nem inkább oly őszinte barátság jelét, amelit nem hízelea csak azért, hogy ezzel a barátság látszatát kelthesse, hanem egyforma őszinteséggel mutat rá úgy az érdemekre, mint a hibákra, ep az.ért, hogy a hibák nyilt feltárásával is előmozdítsa egy őszinte barátság lehetőségét. Ha ebből a komoly kritikát és dicséretet egy­formán értékelő és azok jogosultságát egyarant elismerő szempontból vizsgáljuk a miniszterelnök iondoni látogatásának mérlegét, úgy hatarozottau azt kell mondani, hogy Bethlen miniszterelnök angliai útja komoly eredményt ért el abban a te­kintetben. hogy az angol politikai világnak éppen az a liberális világfelfogású része, amely talán egyedül adott minden kínálkozó alkalommal kife­jezést a maga őszinte magyarbarát érzelmeinek, azonban ezeknek gyakorlati érvényesítésében kor­látozva volt a magyar belpolitika reakciós metó­dusai és ebből folyó rossz hírneve által, most né­mileg megenyhült hangulatában és talán nagyobb türelmcsséggel fogja megvárni a Bethlen által oly sokszor hirdetett és szükségesnek tartott átme­neti idő mielőbbi lejártát, abban a reményben, hogy ennek az Európa közvéleménye szerint már úgyis túlhosszúra nyulott átmeneti időnek sü'gős lezárulása után Magyarország most már valóban megindul a demokratikus fejlődésnek úi útján, amely az anjjol denmkrácí^f reménye és Yibáitása szef'tnt új'ös vrrá'gzo korszakot nyit ínég Magyar­ország fejlődésében. Kiss Ferenc i ..n-i Mámoros lelkesedéssel ünnepelte Németország a Rajnavidék felszabadulását „Európa népeinek családjában nem lehetnek jogfosztott népek és kisebbségek!" — mondotta Löbe elnök a birodalmi gyűlésen Berlin, június 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) A ji.Hwiék teljes és végleges kiürítése al­kalmából a birodalmi gyűlésben hétfőn este fel­szabadulási ünnep volt, amelyen a képviselőkön kívül a tartományok miniszterelnökei is resztvet­tek. Az ünnepi beszédet Löbe szociáldemokrata képviselő, a birodalmi gyűlés elnöke mondotta. Löbe a birodalmi gyűlés nevében örömének adott kifejezést afölött, hogy a német politika évtizedes célját végre sikerült elérni. A kegyetlen sors meg­fosztotta Stresemann külügyminisztert attól, hogy megérje munkája gyümölcsét, a Rajnavidék teljes felszabadulását. A Rajnavidék kiürítésével azon­ban még nem gyógyult meg minden seb, — foly­tatta Löbe — amelyet a háború ütött, hiszen eiég, ha a német nemzet a megszállott Saarvidékre gondol. Löbe a következő szavakkal fejezte be be­szédét: — A legnagyobb örömmel barátkozunk mind­azokkal, akik azelőtt ellenségeink voltak s a leg­nagyobb örömmel lépünk be az európai népek nagy és békés családjába. Ebben a családban azonban nem lehetnek jogfosztotta népek és nem lehetnek kisebbségek sem. Egyenrangú és egyen­jogú tagjai akarunk lenni a népek közösségének, a földkerekség minden államával egyenjogúak. Löbe elnök beszédét a birodalmi gyűlés min­den oldalán hatalmas tapsvihar fogadta. Ezután az összes politikai pártok közös napirendi indít­ványt terjesztettek be, melyben azt javasolják, liogy a birodalmi gyűlés keddi ülésén az úgyne­vezett nyugati segélyprogramot tárgyalják. Ez a segélyprogram tíz évre oszlik fel és a felszabadult Rajnavidék gazdasági szanálását célozza. A Rajnavidék felszabadulását egész Berlin mámoros lelkesedéssel ünnepli meg. A birodalmi gyűlés ünnepi ülése után a grunewaldi Német Stadionban a késő esti órákban a berlini helyőr­ség katonai zenekara adott hangversenyt. A hang­versenyt takarodó és tűzijáték fejezte be. * Az elhányt Stresemann külügyminiszter sír­ját a Rajnavidék kiürítése alkalmából vasárnap óta koszorúk tömegével ároszlották el. Az első ko­szorút a felszabadult Kehi városa küldte, hospr ki­fejezésre juttassa báláját az elhúgyt miniszter iránt. A hétfői nap folyamán majdnem valameny­nyi felszabadult rajnai város nevében koszorút helyeztek a sírra. A megszálló francia hadsereg a Rajnavidék végleges kiürítése előtt közkegyelemben részesí­tette mindazokat, akiket a megszállás ideje alatt elkövetett bűncselekményekért szabadságvesztésre ítéltek. A Rajnavidék végleges felszabadítása alkalmából Hindenburg köztársasági elnök és a birodalmi kormány kiáltvánnyal fordult a német néphez. A proklamációban megemlékezik arról, hogy a Saarvidék lakossága is vágyódik az anya­országhoz való visszacsatolás után és hőn óhajtja, hogy a birodalommal való újbóli egyesülése mielőbb valóra válhasson. Az a nép. amely a maga erőiből állott talpra s a nyomasztó külső hatások ellenére is saját erőiből segített önmagán, bizoda­lommal tekinthet a jövő elé, mert ez az ország a tudomány, a művészet s a technika minden terén a nélkülözésteljes években is olyan teljesítménye­ket produkált, amelyet az egész világ csodál. A kiáltvány a német egységre való felhívással zárult. — A szemorvosok kongresszusa befejeződött. Debre­cenből jelentik: A Magyar Szemorvos Társaság vasár­nap fejezte be Debrecenben tartott kongresszusát. A kongresszuson Albricli Konrád Hollós László, Vajda Géza, Blaskovieli László, Fazekas Sándor, Horváth Béla, Illés Péter, Dnllos József, Klein Miklós és Boros Béla tartottak magasszínvonalú szakelőadást. A Goldberger Sám. F. é* Fial r. t. igaxgalianga, tiait­vlaelőkara valamint munkásai mély fájdalommal jelentik, hogy Kovács Dávid űr ki 46 c mával, annyiunk < elhunyt. A temetés kedden, iúiius 1-én délután 6 órakor lesz az óbudai izr. temető (külső Bécsi út) halottasházából. Emlékét mindig szeretettel fogjuk megőrizni.

Next

/
Thumbnails
Contents