Pesti Napló, 1930. július (81. évfolyam, 146–172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

2 Kedd PESTI NAPLÓ 1930 július 1 Iscozés, akár pedig a magyar kormánynak való tanácsadás jellege, hanem azok mindössze mint barátságos politikai beszélgetés során elhangzott barátságos meg­jegyzés hangzottak el. Éppen ezért a magyar közvélemény, de természetesen a magyar kormány részéről is ssiba lenne ezeket a nem is annyira figyelmeztetéseket, mint inkább jóindu­latú tanácsokat, amelyek az angol liberális és szo­cialista pártok részéről akár privát, akár pedig e pártok nagysúlyú és hatalmas befolyású sajtó­orgánumaiban elhangzottak, mint egy ellenséges propaganda megnyilvánulását akár fölényes moz­dulattal elintézni, akár méltatlankodó tiltakozás­sal visszautasítani. Támadások a mai magyar politikai rendszer ellen Úgy a liberális és szocialista lapok, mint az e pártokat képviselő politikusok különös nyoma­tékkal siettek hangoztatni, a magyar állapotok­­bírálata egyáltalán nem a magyar néppel szem­ben megnyilvánuló ellenséges érzést jelenti, hanem csak azt a visszatetszést akarja kifejezésre jut­tatni, amit a magyar politikai élet bizonyos meg­nyilvánulásai minden demokratikusan gondol­kozó nép körében elkerülhetetlenül kiváltanak. Bethlen miniszterelnök államférfiúi képességeinek azonban még e támadások is adóznak azzal, hogy egyrészt a miniszterelnök személyét nem azono­sították teljes mértékben a kifogásolt politikai metódus hibáival másrészt pedig nyíltan kifeje­zést adnak az iránti reményüknek és bizalmuknak is, hogy ép angliai útjának tapasztalatai fogják­­befolyásolni a magyar miniszterelnököt abban, hogy e látogatás tanulságait a gyakorlati politi­kába is átvíve, fokról-fokra megszabadítsa a magyar belpolitikát azoktól a ballasztoktól, me­lyeknek súlyos és a magyar külpolitikát igen kelle­metlenül befolyásoló voltáról most magának is alkalma nyílott közvetlen tapasztalatból meggyő­ződnie. Természetesen az a három nap, amelyből egyet teljesen igénybe vett a demokratikus intézmény­nek valóban nem nagyon nevezhető a scotti láto­gatás és a megmaradt kettő is túlságosan zsú­folva vált társadalmi eseményekkel s nem enged­hetett megfelelő időt arra, hogy a miniszterelnök valóban oly alapossággal és oly közvetlenül ismer­hette volna meg az angol szocialista kormány és párt működését és lelkületét, hogy az nagyobb hatással lehetett volna politikai gondolkozásának átalakulására. Azonban, amint azt sok angol szo­cialista és liberális képviselő hangoztatta előttünk, maga az a tény, hogy a miniszterelnök, aki pedig feltétlenül tisztában volt a maga személyének és­­politikájának az angol szocialista párt körében való erős népszerűtlenségéről, ide mert jönni »a szocialista oroszlán barlangjába« — ezeknek véle­mnénye szerint is arra mutat, hogy a —sib.Oi­i. "'ri­­niszterelnökben valóban megvannak azok az ál­lamférfiúi kvalitások, amelyek­et a magyar poli­tika ziffijá^fj­^Wf^'fl^/ # A Daily Herald felhívása Bethlenhez És itt szükséges kissé kitérni arra a Magyar­országon oly nagy vitát előidézett kérdésre is, hogy váljon a Daily Herald valóban hivatalos, illetve félhivatalos lapja-e az angol szocialista pártnak? Ez a kérdés ugyan mindenki előtt, aki csak a legcsekélyebb mértékben is ism­eri az angol poli­tikai és sajtóviszonyokat, már eleve és minden vita nélkül el van elöntve, a magyar politikában való felvetése és tárgyalása pedig éppen ezért, amellett, hogy egyenesen nevetségessé tette a ma­gyar politikának ily apróságokon elkeseredetten vitatkozó kicsinyességét, csak arra volt jó, hogy még jobban ellepünk ingerelje a Daily Herald ma már egyáltalán nem megvetendő politikai sú­lyát és befolyását. A Daily Herald nemcsak, hogy félhivatalos, de egyben az egyetlen lapja is az angol szocialista pártnak, amit az egész szocialista párt, de különösen és maga Hemerson külügy­miniszter úgy tekint, mint az angol szocializmus legdédelgetettebb gyermekét. A szocialista kormány vezető miniszterei, Mac­Donald, Henderson és Lansbury hosszabb, rövi­debb ideig valamennyien viselték a »Herald« szer­kesztői tisztségét is és az ő legközvetlenebb sze­mélyes közreműködésük és segítségük eredménye, hogy a Daily Herald ma a maga napi­ egymillió­százezer példányszámával a Daily Mail és Daily Express mögött a harmadik legolvasottabb angol lap. Mivel pedig a két első lap egyik politikai párttal sem áll szorosabb viszonyban, a Herald ma a legnagyybb angol párt­orgánum, amely ép tízszeresén hagyja maga mögött a hivatalos kon­zervatív politika szócsövét, a csak száztízezer példányban megjelenő Morning Post-ot. A Daily Herald e komoly jelentőségének szükségszerű megvilágításá­ban azonban csak még nagyobb jelentőségű az, hogy, mint mondottuk, azután az első és pedig a lehető legbarátságtala­nabb formában fogalmazott cikke után, amivel Bethlen miniszterelnököt »köszöntötte«, bácsi­ irént írt cikkében már a hivatalos szocialista orgánum is nemileg enyhébb húrokat penszet. A Daily Herald ebben a cikkben már egye­nesen Bethlen miniszterelnökhöz intézi szavait és a magyar viszonyokról mondott kíméletlenül erős kritikája után őt szólítja fel, hogy ha való­ban szintén viseli Magyarország jövőjét és való­ban súlyt helyez arra, hogy Magyarország meg­nyerje Európa, legelsősorban pedig Anglia ro­kom szenirja.-Hotgy ő vegye kezébe a fi­mffy ifiiin­kát, hogy a magyar népet kiszabadítsa a poli­tikai és gazdasági feudalizmus bilincseiből. — Angla demokratikus közvéleménye igen nagy szimpátiát érez a magyar néppel szemben — írja szó­ról szóra a szocialista ijá­ri rastid — és ha gróf Bethlen valóban súlyt helyez arra, Kkisp eztsrt szimpátiát vele szemben is érezhessük, úgy megszer­eti ezt azzal, ha megváltoztatja az országában ma fennálló visszás áll­a­potokat és egy őszintén demokratikus rendszert léptet életbe a magyar politikában. A „bethleni politika" és Bethlen A Bethlen londoni látogatása nyomán kiala­f­kult helyzet tehát határozottan úgy látszik, hogy­ a miniszterelnöknek sikerült elérni azt a para­doxonnak látszó eredményt, hogy az angol libera­lizmus és szocializmus köreiben ma már egész el­fogadható hangulat van arra, hogy azt, amit mi, mint patentírozott »bethleni politikát­ ismerünk, ne írják okvetlenül és kizárólag Bethlen minisz­terelnök számlájára. Aki pedig az angol politika nálunk valóban érthetetlennek látszó őszinteségét és nyíltságát is­meri, az a jelenleg uralmon lévő szocialista és liberális pártok közvéleményét kifejező orgánu­moknak e megszólalásaiban nem hogy Magyar­ország iránti ellenségeskedést látna, mint ezt otthon oly jobbügyhöz méltó buzgalommal igye­keztek a magyar közvéleménybe belevinni, ha­nem inkább oly őszinte barátság jelét, amelyt nem híresen csak azért, hogy ezzel a barátság látszatát kelthesse, hanem egyforma őszinteséggel mutat rá úgy az érdemekre, mint a hibákra, és az­ért, hogy a hibák nyílt feltárásával is előmozdítsa egy őszinte barátság lehetőségét. Ha ebből a komoly kritikát és dicséretet egy­formán értékelő és azok jogosultságát egyaránt elismerő szempontból vizsgáljuk a miniszterelnök londoni látogatásának mérlegét, úgy határozottan azt kell mondani, hogy Bethlen miniszterelnök angliai útja komoly eredményt ért el abban a te­kintetben, hogy az angol politikai világnak éppen az a liberális világfelfogású része, amely talán egyedül adott minden kínálkozó alkalommal kife­jezést a maga őszinte magyarbarát érzelmeinek, azonban ezeknek gyakorlati érvényesítésében kor­látozva volt a magyar belpolitika reakciós metó­dusai és ebből folyó rossz hírneve által, most né­mileg megenyhült hangulatában és talán nagyobb türelmességgel fogja megvárni a Bethlen által oly sokszor hirdetett és szükségesnek tartott átme­neti idő mielőbbi lejártát, abban a reményben, hogy ennek az Európa közvéleménye szerint már úgyis túl hosszúra nyúlott átmeneti időnek sürgős lezárulása után Magyarország most már valóban megindul a demokratikus fejlődésnek új útján, amely az anggol demokrációs reménye és kibállása szer­int új­ és virá­gzó korszakot nyit m­ég Magyar­ország fejlődésében. Kiss Ferenc Liberális elismerés Bethlennek Bethlen miniszterelnök személyének és poli­tikai művészetének erre a magas értékelésére, ta­lán a Manchester Guardian állásfoglalása adja a legjellemzőbb példáját. E rendkívül tekintélyes I­i herén­y lap kritikával telt dicsérete éppen azért­­értékes, mert olyan helyről adja az egyéni képes­ségekkel szemben az elismerést, amely pedig e képességeknek mikénti felhasználásával egyálta­lán nem ért egyet. — Gróf Bethlen teljes felelősséggel tartozik Magyar­ország történelmének a legutolsó tíz évben végbement kialakulásáért, — mondotta a Manchester Guardian és kétségtelen, h­ogy ez idő alatt sok jelentékeny ered­ményt ért el. Diplomáciai ügyességével sok nehézségen átsegítette az országot s tagadhatatlan, hogy a jelen­legi európai politikának egyik legravaszabb, legcéltu­datosabb vezéralakja.­­éppen ezek a tulajdonságai azon­ban azok, amelyek remélni engedik, hogy bármi volt is útjának célja és eredménye, azt talán remélhetjük, hogy magára Bethlen grófra s az ő személyén keresztül Magyarországra, jó hatással lesz e londoni látogatás. Mert kétségtelen, hogy bármily tiszteletet tapasztalt is maga iránt Angliában előkelő vendégünk, lehetetlen, h­ogy észre ne vette volna azt, h­ogy az angol közvéle­mény mily elítélően vélekedik az ő kormányzatának módszereiről. Az angol liberálisoknak ezt a feltevését és reménységét egyébként nagyon jól informált olyan szocialista forrásból is megerősítették előt­tünk, melynek alkalma volt a magyar minisz­terelnökkel ittléte alatt többször is érintkezni. Ugyancsak jól informált és az angol külpo­litika jelenlegi intézőivel állandó szoros nexus­ban álló szocialista oldalról kaptuk azt az infor­­mációt, hogy maguk az angol kormány vezetői is azzal a kijelentéssel igyekeztek lecsillapítani a magyar miniszterelnök hivatalos fogadásával szemben a párton belül egy időben igen erősen megnyilvánult hangulatot, hogy e fogadás célja ép ez, hogy a reakciós magyar miniszterelnök­nek­ a szocialista kormánnyal való érintkezése talán majd meg fogja győzni Bethlent a magyar politika ily irányban való haladásának célsze­ rűtlen és a magyar törekvések szempontjából káros voltáról. Ugyancsak ennek a véleménynek adott ki­fejezést a szocialista párt hivatalos lapja a Daily Herald is a magyar miniszterelnök második láto­gatásával foglalkozó második cikkében. i ..n-i — A szemorvosok kongresszusa befejeződött. Debre­cenből jelentik: A Magyar Szemorvos Társaság vasár­nap fejezte be Debrecenben tartott kongresszusát. A kongresszuson Albrich­ Konrád Hollós László, Vajda Géza, Blaskovich­ László, Fazekas Sándor, Horváth Béla, Illés Péter, Dallos József, Klein Miklós és Boros Béla tartottak magas színvonalú szakelőadást. Mámoros lelkesedéssel ünnepelte Németország a Rajnavidék felszabadulását „Európa népeinek családjában nem lehetnek jogfosztott népek és kisebbségek!" — mondotta Löbe elnök a birodalmi gyűlésen Berlin, június 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Ir.Hwick teljes és végleges kiürítése al­kalmából a birodalmi gyűlésben hétfőn este fel­szabadulási ünnep volt, amelyen a képviselőkön kívül a tartományok miniszterelnökei is résztvet­tek. Az ünnepi beszédet Löbe szociáldemokrata képviselő, a birodalmi gyűlés elnöke mondotta. Löbe a birodalmi gyűlés nevében örömének adott kifejezést afölött, hogy a német politika évtizedes célját végre sikerült elérni. A kegyetlen sors meg­fosztotta Stresemann külügyminisztert attól, hogy megérje munkája gyümölcsét, a Rajnavidék teljes felszabadulását. A Rajnavidék kiürítésével azon­ban még nem gyógyult meg minden seb, — foly­tatta Löbe — amelyet a háború ütött, hiszen elég, ha a német nemzet a megszállott Saarvidékre gondol. Löbe a következő szavakkal fejezte be be­szédét: — A legnagyobb örömmel barátkozunk mind­azokkal, akik azelőtt ellenségeink voltak s a leg­nagyobb örömmel lépünk be az európai népek nagy és békés családjába. Ebben a családban azonban nem lehetnek jogfosztotta népek és nem lehetnek kisebbségek sem. Egyenrangú és egyen­jogú tagjai akarunk lenni a népek közösségének, a földkerekség minden államával egyenjogúak. Löke elnök beszédét a birodalmi gyűlés min­den oldalán hatalmas tapsvihar fogadta. Ezután az összes politikai pártok közös napirendi indít­ványt terjesztettek be, melyben azt javasolják, h­ogy a birodalmi gyűlés keddi ülésén az úgyne­vezett nyugati segélyprogramot tárgyalják. Ez a segélyprogram tíz évre oszlik fel és a felszabadult Rajnavidék gazdasági szanálását célozza. A Rajnavidék felszabadulását egész Berlin mámoros lelkesedéssel ünnepli meg. A birodalmi gyűlés ünnepi ülése után a grunewaldi Német Stadionban a késő esti órákban a berlini helyőr­ség katonai zenekara adott hangversenyt. A hang­versenyt takarodó és tűzijáték fejezte be. * Az elhunyt Stresemann külügyminiszter sír­ját a Rajnavidék kiürítése alkalmából vasárnap óta koszorúk tömegével árasztották el. Az első ko­szorút a felszabadult Kehi városa küldte, hossz ki­fejezésre juttassa háláját az elhagyt miniszter iránt. A hétfői nap folyamán majdnem valameny­nyi felszabadult rajnai város nevében koszorút helyeztek a sírra. A megszálló francia hadsereg a Rajnavidék végleges kiürítése előtt közkegyelemben részesí­tette mindazokat, akiket a megszállás ideje alatt elkövetett bűncselekményekért szabadságvesztésre ítéltek. A Rajnavidék végleges felszabadítása alkalmából Hindenburg köztársasági elnök és a birodalmi kormány kiáltvánnyal fordult a német néphez. A proklamációban megemlékezik arról, hogy a Saarvidék lakossága is vágyódik az anya­országhoz való visszacsatolás után és hőn óhajtja, hogy a birodalommal való újbóli egyesülése mielőbb valóra válhasson. Az a nép, amely a maga erőiből állott talpra s a nyomasztó külső hatások ellenére is saját erőiből segített önmagán, bizoda­lommal tekinthet a jövő elé, mert ez az ország a tudomány, a művészet s a technika minden terén a nélkülözés teljes években is olyan teljesítménye­ket produkált, amelyet az egész világ csodál. A kiáltvány a német egységre való felhívással zárult. A Goldberger Sám. F. és Fiai r. t. igazgah­anga, fiait­ulaelőkara valamint munkásai mély fájdalommal jelentik, hogy Kovács Dávid úl ki 46 ó­rával, annyiunk­­ elhunyt. A temetés kedden, július 1-én délután 6 órakor lesz az óbudai izr. temető (külső Bécsi út) halottasházából. Emlékét mindig szeretettel fogjuk megőrizni.

Next