Pesti Napló, 1930. július (81. évfolyam, 146–172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

Szerda PESTI NAPLÓ A rendőrtisztek székesfehérvári országos sportversenyének résztvevői. Ülnek balról-jobbra: Teller Gyula, székesfehérvári főkapitány; Éliássy Sándor, pestvidéki kerületi főkapitány; Bezegh-Hu­szágh Mikós főkapitány; Issekutz Aurél h. államtitkár; Kovács Dénes min. osztálytanácsos; Giczky Tihamér debreceni főkapitány; Ferenczi Tibor dr. szombathelyi főkapitány. Mögöttük állnak a vivő­versenyen résztvett rendőrtisztek A magyar demokrácia problémája és a trianoni béke az alagoi alsóház előtt London, június 30. Az alsóházban Mander liberális képviselő kér­dezte a külügyminisztert, hogy a Népszövetség tit­kársága kapott-e és ha igen, hány határozatot a magyar reprezentatív testületektől a trianoni béke dolgában és hajlandó-e érdeklődni aziránt, hogy azok milyen eljáráshoz vezettek. Henderson: Eddig­ nem értesültem arról, hogy a Népszövetség titkársága újabban ilyen határo­zatokat kapott volna, de érdeklődni fogok. Mander: Nem gondolja-e a külügyminiszter úr, hogy demokratikus kormányrendszer beveze­tése Magyarországon lényegesen könnyítené a helyzetet? A külügyminiszter nem válaszolt. Benn m­ttette, hogy a peshawari zavargásokkal kapcsolatban engede­lemmegtagadás miatt életfogytiglani, illetve 15 évi k­é n­y s z e r a mű k­or a tízéit indiai katonáik bünte­tését az északnyugati haderő főparancsnoka is helybenhagyta. Brock­way szélsőbaloldali szocialista kép­viselő az ítéleteket botrányosaknak és vérlázító kegyetlenségnek mondotta. A képviselő ezután éles szóvitába kezdett a miniszterrel, végül is a Speaker háromszor zendreutasította, majd megvonta tőle a szót. Ramsay MacDonald miniszterelnök kijelen­tette, hogy a La Manche csatorna*­alagút kérdését a hétfői szavazáson nem tekinti párt kérdésnek, de nem ígéri, hogy a Háznak a kormány állás­pontjával esetleg ellenkező döntésére megváltoz­tatná érett megfontoláson alapuló elhatározását. Az alagút és a háború Az alsóházban Thurzig szocialista képviselő a La Manche-csatorna megépítéséről szóló javas­latát indokolva kifejtette, hogy a terv fél évszá­zad óta küzd az elavult bürokratikus és katonai előítéletekkel. Itt az ideje, hogy a nép érvényt szerezzen akaratának. Pető konzervatív képviselő ugyancsak a meg­építést sürgette és utalt a várható nagy idegen­forgalomra. MacDonald miniszterelnök válaszában kifej­tette, hogy kezdetben ő is az alagút híve volt. A katonai szakértőknek ebben az ügyben nem sza­bad az utolsó szót kimondaniok, de az alagút nem kizárólag gazdasági kérdés. Az angol szige­teknek a francia partokkal való összekötése ki- Biztosítsa útipoggyászat! Az Aru- és Poggyászbiztosító R.-T. kész B /A)1 kötvényei az összes állomásokon és utazási irodákban kaphatók. Az egér és a Gondviselés írta: Kodolányi János Nem tudom, hogyan is történhetett Barátsá­gos lámpafény ömlött a szobára s olyan kedve­sek voltak a nagy bútorok és a függöny leomló fehér szárnyai. Ki hitte volna, hogy ezen a csön­des, családias helyen él a szerencsétlenség­? Lát­tam ugyan már gyakran az Óriás Lények vala­melyikét, amint dübörgő léptekkel járt-kelt a ba­rátságos birodalomban, de álmodni se mertem volna, hogy valaha is ártani fognak. Már egészen megszoktam pedig ezt az országot. Ismertem min­den szobáját, zegét-zugát, bútorhegyeket és sző­nyegmezőket, tudtam, melyik függönyön kell föl­szaladni, hogy a szekrényre jussak s az egyik sa­rokban valóságos dombot őröltem ki egy deszka­alkotmányból. Nem bántott senki. Már őseim is zavartalanul éltek ebben a birodalomban s egyik, akit Bölcs Daráló néven tisztel a családi hagyo­mány, pátriárkái kort ért el, ősz fürtök verték a fü­le tövét s végelgyengülésben halt meg... Sze­gény, ma is büszkeséggel gondolok rá vissza, neki volt a leghatalmasabban fejlett agyveleje, soha egérvelőn olyan tekervényeket és barázdá­kat nem láttak még az orvosok. Családomban alig haltak meg öten-hatan erőszakos halállal, pedig mondhatom, van vagy negyven fiam! S most... De hogyan is lehetséges ez? Érthetetlen. Hogy ju­tottam ide, ebbe a szűk zárt helyiségbe? Éppen az egyik Óriás Lény előtt akartam a szőnyeges a kü­szöb közötti kis alagúton átfutni, mert a konyhá­ban már csönd volt s elérkezett a portyázás ideje, a Lámpa rés fölkelt s illatoztak a szalonna- és kenyérhulladékok, szegény feleségem a fészekben­­étlen-szomjan feküdt az ágyon, más állapotban van... migrén gyötör­te... Elvégre kötelességem táplálni. Az ínyem is viszketett, megint erősen nőnek a fogaim, el akartam látogatni a Sarokba is, hogy rágcsáljak vagy Lámpanyugtáig. Szóval, igen.. - Az Óriás Lény lehajolt s ezt a helyiséget amiben most vagyok, odatartotta a szőnyegalagút szádja elé. De csodálatos: nem láttam a helyiség falát. Belefutottam. Akkor kaptam észbe, amikor az Óriás Lény megfordította ezt a csodálatos há­zat, amelynek nincsenek falai s mégis vannak, keményebbek az egérfognál. Még most is ver, dobog a szívem s akkor szinte elaléltam a rémülettől. Hogy van ez? Kilátok innen, ámbár homályo­san, mintha valami vékony hályog fogná el a sze­mem elől a fényt. De mondom, azért kilátok in­nen, látom az egész világegyetemet, a bútor­hegyeket és a szőnyegmezőket, látom a fejem fölött szelíden ragyogó Lámpát magasan, maga­san... S mégis, ha ki akarok ugrani ebből a félelmetes helyiségből s futni, futni haza, a fész­kembe, szegény feleségemnek az eledelt... sza­lonnát... Nem, nem, ez rettenetes, én a Bölcs Daráló ivadéka s mégse tudom ezt megmagya­rázni magamnak, hogy kilátok ugyan innen, azonban fogam-körmöm lesiklik a láthatatlan falon... Még ilyet nem láttam. Nem érem föl ésszel. Kitüntetéssel tettem le a filozófiai doktori vizsgát én is. Az egerek között valóságos... azaz most csakugyan nem szabad hiúsági kérdéseket feszegetnem. Itt arról van szó, igen, nagyon könnyen az életemmel játszom... vagy játszik valaki... Jaj, most az Óriás Lény szemét, rettenetes szemét látom a fal mögött, rám néz, villog, mi­lyen irtózatos így közelről, olyan, mint a pok­ol szája, azt festik le így papjaink, ámbár én... én mégis hiszek a pokolban és az Istenben, igen, mert most látom, hogy... Az Óriás Lény volna mégis az Isten, mint ahogy az iskolában tanul­tuk? De hiszen annyiszor becsaptam, kijátszot­tam, gyakran a lába között szaladtam el s még ő visított, igaz, h­ogy félelmetesen, de mégis... és mégis ő látszott ijedtnek... S az Isten, hatalmas elméjű ősöm, Bölcs Daráló szerint, hasonlatos hozzánk egerekhez, négy lába van és bajusza, villogó szörnyű szemei s nesztelen járása... Ez, ez eldönthetetlen dilemma... Szegény feleségem! Szegény megszületendő gyermekeim! Most megpróbálom az én speciális ugrásomat egyenesen fölfelé, így ... Minden izmot, minden energiát összeszedve... mint a pattantó bogár... Jaj, jaj, én szerencsétlen, bevertem a fe­jemet, az orromat, szédülök, a szemem káprázik... Mindegy. Még­ egyszer. Nem, nem, itt a láthatatlan égbolt ráfeküdt a láthatatlan falakra s hiába min­den erőlködés, csak összevérezem magam... Mi­lyen fáradt vagyok, milyen szomorú, milyen éhes... Tetejébe még az ínyem is kegyetlenül viszket, rág­csálni kéne, máris hosszabbak a fogaim, mint ahogy a tudomány szerint szabad lenniük. De min­denütt a síkos, átlátszó, kéményszerű és sima izé... S kívül az Óriás Lény röhög, förtelmes, ragyogó szemei hunyorognak rám... Oh, áldott légy Gondviselés, aki meghallgattad szegény, alázott szívem könyörgését, megszántad sokat fáradott testem-lelkem szenvedését, éhező gyomrom és összetört orrom szánalomra indított. Íme a megnyílt egekből puha kóc és két hatalmas dióbél hullott elébem... Mindenesetre enni és aludni fogok, aztán ismét megpróbálom a szabadu­lást innen, ismét fölugrálok a lesüllyedt égre, amíg meg nem nyílik s ki nem szabadulok a rab­ságból szeretteimhez... Bölcsfi Rágó egy hosszú éjszaka után arra ébred szunnyadásából, hogy börtöne hullámokon inog. Nem hullámok voltak azonban, amelyek mozgatták, hanem az Óriás Lény hatalmas, vi­gyázó kezei. A börtön fölemelkedett a magasba, azután nagyon óvatosan és ferdén a szőnyegme­zőre helyeződött. Az egér szíve megdöbbent félel­mében és örömében. Úgy érezte, ütött a szabadu­lás órája, vége a rettegésnek és bizonytalanság­nak, hazamehet a feleségéhez, odabújhat hozzá s megnyugtathatja a derék asszonyt, aki tetejében még áldott állapotban is van. Ismét bebújhat a meleg fészekbe... Szívét hála és öröm töltötte el. A Gondvise­lés... Ezután vallásos életet folytat s elhiszi, hogy nem a macska, hanem az ember az Isten. Hirtelen futásnak eredt és... csakugyan a félredöntött börtön nyitva volt, fejét nem verte az égboltba, sebes orrát megcsapta a friss levegő, örömében, boldogságában csak futott, futott... S a következő pillanatban beléhasítottak a karmok, a Macska, a Halál szörnyű karmai... Érezte, hogy­ minden elveszett és káprázó szemeire sötétség borult. A fogak és körmök, mint kések hasítottak bele a torkába, szívébe, koponyájába... S az Óltár, Lény, a Gondviselő hidegen kacagott. 1930 július 2­4 ­­számíthatatlan politikai, gazdasági és katonai­­ változásokkal járna. A pénzügyi részt illetőleg­­ a kormány nem hagyhatná meggondolatlanul , jóvá­­iz előkészítéshez szükséges óriási összegek­­ kockáztatását, amiért sikertelenség esetén leg-­­alább is az erkölcsi felelősséget viselné. Az ügy diplomáciai és politikai következményeit is ala­posan megfontolva az ország külpolitikájának vezetői kijelentették, hogy az alagút megépítése egyáltalában nem könnyítené meg a diplomáciai ügyek vezetését. A katonai körök nézete szerint a csatorna létezése újabb háborúban nem volna előnyös, még ha a legközelebbi szomszéd állam Anglia szövetségese volna is. Egyhangú felfogás szerint az ország jelenlegi földrajzi helyzete kü­lönösen kedvez a békés politikának. Ezért kéri az eredeti döntés fentartását. A Pesti Napló Benes interjúja a világsajtóban (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló néhány nap előtt közölte Benes cseh külügy­miniszter­nek azt a nyilatkozatát, amelyet a csorbatói kisantant­konferencián Magyarország és a kisantant viszo­nyáról adott és amelyben ennek a politikai kér­désnek minden részletével kimerítően foglalkozott. A nyilatkozat — mindmáig az első, amelyet Benes közvetlenül a magyar közvélemény címére adresz­szált — magyar és külföldi politikai körökben egyaránt nagy feltűnést keltett. Mikor a konferen­cián a megjelent külföldi újságírók megtudták, hogy a nyilatkozat a Pesti Napló­ban megjelent, a szélrózsa minden irányába széttelefonálták az in­terjút. Különösen a német sajtó messzemenő kö­vetkeztetéseket fűzött ah­oz a tényhez, hogy a cseh­szlovák külügyminiszter egészen szokatlanul hosszú ideig — közel három órán át — fejtette ki nézetét a magyar-csehszlovák viszony normalizá­lásáról. A cikkel a külföldi sajtó még most is ter­jedelmesen foglalkozik. A prágai Bohémia szom­bati számában első oldalon közöl róla bő ismerte­tést és kivonatot, a Praffer Presse ugyancsak első oldalon és bőven ismerteti a nyilatkozat szövegét. A Praeter Tar­blatt szintén vezető helyen foglal­kozik az interjúval és cikkének ezt a címet adja: »Üzenet Magyarországnak«. A német lapok közül bőven ismertették a Pesti Napló Benes interjúját a Neue Freie Presse, a Vossische Zeitung,, a Berli­ner Zeitung am Mittag, Deutsche Allgemeine Zei­tung, a Germania és a Münchener Neueste Nach­richten s a francia és olasz sajtó is megjegyzések­k­kel kísérte Benes nyilatkozatát. | Központi Télcsarnok | naponta friss f­loghurt !

Next