Pesti Napló, 1930. augusztus (81. évfolyam, 173–197. szám)
1930-08-01 / 173. szám
Péntek akik akkor felszólaltak. Kéri az érdekelt cégek könyveinek és iratainak megvizsgálását s tanuk megidézésé!, továbbá a mentelmi bizottság egy tagjának kihallgatását, aki személyesen érintkezett a vád által érintett szocialista képviselőkkel. Ha a mentelmi bizottság az igazságot keresi, akkor módot kell nyújtania bizonyítékai előterjesztésére. A bizottság több tagja követelte Sandhamtől, hogy nevezze meg a korrupcióval gyanúsított képviselőket, Sandham azonban ragaszkodott ahoz, hogy csak a bíróság előtt fog vallani. A bizottság javaslata szerint Sandítani súlyos széksértést követett el, továbbá a Házat egészében súlyosan megrágalmazta s ezért megrovást érdemel. Az alsóházban az Attorney General ismertette az eljárást, kiemelve, hogy Saudham nem nevezte meg a gyanúsítottakat és a határozatlan vádak folytán nem lehet bíróságot kiküldeni. Ajánlja a bizottság indítványának elfogadását. A speaker a javaslatot szavazásra bocsátotta. A baloldali szocialisták pillanatnyilag haboztak, hogy felálljanak-e, mire a speaker a javaslatot elfogadottnak jelentette ki. Ezután Snowden indítványozta, hogy a speaker Sandhamet széksértés miatt dorgálja meg. A javaslat körüli heves vita folyamán Maxton (szélsőbalodat) az eljárást hajszának minősítette. Panaszkodott, hogy Sandhamnek alig három órát adtak védelme előkészítésére és a tanuknak nem ígértek immunitást. Brown (szélsősbaloldali) előadta, hogy ő maga egy MacDonaldhoz írt levelében adatokat ajánlott fel a korrupciók bizonyítására, mire a miniszterelnök azt felelte, hogy ezzel csak a Ház utasítására foglalkozhatnék. Sandham kijelentette, hogy nem árulhatja el informátorait, de nem fél a következményektől, mert nem bizonyították be, hogy valótlant mondott. Ha megrótja a Ház, akkor annak később következményei lesznek. Smwden óriási izgalom közepette szólította fel Sandhamet vádjainak előterjesztésére, majd pár pillanatig feszült várakozás közben csendben nézett farkasszemet Sandhammel, aki Maxtonnal suttogni kezdett. Végül Maxton kijelentette, hogy Snowden indítványánál, elfogadása, megbocsáthatatlan hiba volna. A javaslatot 304 szavazattal 13 ellenében elfogadták. Miután kihirdették a hivatalos eredményt a széksértési ügyben, a speaker fejére téve három-Szögletes fekete kalapját, leült az elnöki székre s rövid, komoly hangú intő beszédet tartott Sandham képviselőhöz. Aratok előrebocsátásával, hogy nagyon fájdalmas kötelességet teljesít, emlékeztette a vétkest, hogy alkalma volt vádjait konkretizálni vagy visszavonni és bocsánatot kérni. Minden képviselőnek kötelessége a Ház jogait és tekintélyét és tagjainak becsületét megvédeni, Ő ellenben tudatosan és nyilvánosan lealacsonyította a Házat polgártársai előtt. Ezért a határozat értelmében megrójja őt. Sandham a beszédet helyén ülve összefont karokkal némán hallgatta végig s csak égő arca és remegő ajka árult el belső felindultságot. A megrovást Snowden javaslatára bevezették a Ház naplójába. (Saját tudósítónktól.) Egészen új üzemi politikát akar megvalósítani az őszi kampányban az ellenzék és ezért a Községi Demokrata Párt sorra látogatja a különböző üzemeket. Most az Autóbuszüzemet vizsgálták meg. Magán a Vilma királynő úti telepen a legmegdöbbentőbb állapotokat találták, annál jobban tetszett azonban a főváros új garázsa. Az Autóbuszüzem újra foglalkozik azzal a gondolattal, hogy revízió alá veszi a tarifáját. Ez burkolt, tarifaemelést jelentene, amihez viszont az ellenzék semmi körülmények között sem hajlandó hozzájárulni. A vizsgálatban résztvett Bródy Ernő és Bakáts József országgyűlési képviselők, valamint Magyar Miklós, az Autóbuszüzem igazgatósági tagja. Magyar Miklós a következőket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — A közlekedési problémákat valóban meg kell oldani. Az Autóbuszüzem fejlesztését nem szabad elhanyagolni, mert a villamos a város belsejében bizonyos idő után már nem bonyolíthatja le a forgalmat. Az bizonyos, hogy gazdaságosabban kell ezeket a kérdéseket megoldani. Megszavazták már az ötven új autóbuszt, de azért még nem futnak ezek a kocsik. A garázsban is 150 autóra van hely, tehát a gazdaságosság szempontja, is diktálja, hogy minél több autóbusz legyen kinn az utcán. Nem szabad tűrni azt sem, hogy a bizottsági tagok olyan vonalak bevezetésére kényszerítsék az Autóbuszüzemet, amelyek nem rentábilisak. Ez nem jelenti azt, hogy csak olyan útvonalon legyen autóbusz, amely azonnal hasznot hajt. Bizonyos vonalaknak »be kell érniök«. Minden kezdő vállalat nehézségekkel küzd. Ha egy fűszerüzletet nyitok a sarkon, akkor is kell bizonyos áldozatokat hoznom, kitartással kell rendelkeznem. — Nem szabad azonban kicsinyeskedni, ahol nagy a forgalom, ott igenis siessen az autóbusz is a közönség rendelkezésére, mert végeredményképen egy a fontos, a forgalom gyors lebonyolítása. Nem lehet arról beszélni, hogy az autóbusz konkurrenciet csinál aBESzKAK-nak, mert hiszen úgy a villamos, mint az autóbusz a főváros tulajdona, tehát minden jövedelem egy zsebbe folyik. A tárgyalásoink során felvezérlött a trolleybusz problémája, is. Eddig csak a villamos és az autóbusz harcáról beszéltek,, külföldön azonban beavatkozott a harmadik tényező, a trolleybusz is. Bródy Ernő vetette fel ezt a kérdést. Hozzáfordultunk tehát és közelebbi adatokat kértünk tőle. Bródy elmondotta, hogy a Városi Szemlében ennek a kérdésnek egész irodalmát ismertették. A trolleybusz tulajdonképpen olyan autóbusz, amely erőforrását nem a magával hordott üzemi anyagból, hanem áramszedővel, a légvezetékes villanyhálózatból meríti. Ilyen körülmények között az autóbusz kötve van ugyan a légvezetékhez, s nincs ellenben kötve az utca meghatározott vonaához, nem síneken jár, elég jelentős a vezetéti által kijelölt áltól való eltérés lehetősége. Angliában a következő városokban létesítettek trolleybus vonalakat: Birmingham, kerek egymillió lakosú városban. Wolverhampton (360.000 lakos), Notthingham (263.000 lakos), Ipsidch, Hastings, Chesterfield, Maidstone, stb. Ezekben a városokban azért tértek rá erre a rendszerre, mert a villamoshálózatot bővíteni kellett volna, a vágányok lefektetése nagyon sok költséget igényelt volna. E a rendszer sokkal olcsóbb, mint a villamost vasutak építése, Ipswichben például a vágányhálózat és a vagonpark felújítása összesen 156.000 fontba került volna, ezzel szemben a trolleybuszok beszerzése, a villamosvezeték áthelyezése, az oszlopok megerősítése, a sínek eltávolítása, a kövezet helyreállítása csak 74.000 fontba, tehát, a felénél kevesebbe került. Hasonló eset volt Birminghamban is. Ez az új közlekedési eszköz mindenütt, ahol alkalmazták, nagy rokonszenvnek örvend. A wolveshamptoni üzem vezetőségének adatai szerint a forgalom 30 százalékkal emelkedett a bevezetés óta. A trolleybus sokkal mozgékonyabb, mint a villamos, a kocsik napi teljesítménye 120 és 233 kilométer között ingadozik. Ha kell, gyorsabban halad mint az autóbusz. A trolleybusok négy és öt méterre tudnak kitérni és így minden közrekezdési problémát meg lehet oldani. Hollandiában is sikereket értek el a trolleybusokkal, Groningeniben végezték az első kísérleteket nagy sikerrel. Most már van ilyen forgalom a kopenhágai és helerupi vonalon, is. A szakirodalom felállítja a trolleybus előnyeit a benzines autóbusszal szemben. Kifejti, hogy lényegesen olcsóbb a közlekedés, nagyobb az üzembiztonsága és üzemképessége. Élettartama kétszer akkora, mint a benzinautóbuszé. A kocsi területét is jobban ki lehetne használni, mert a nagy motor nem foglal el helyet. Nesztelen és egyenletes az indulás. A benzinautóbusznak kivált az emelkedésnél jelentkező lármája elmarad. Nincs gánktípusfogás és a kocsi teljesen szagtalan. Külön beszélnek a trolleybusz előnyeiről a villamosvasúttal szemben. Mindenekelőtt a beruházási költség kisebb, nincsen"Szükség Vágányfektetésre, a felső" vezetéket hamar át lehet helyezni egyik utcából a másikba. A forgalom gyorsan lebonyolítható, mert a trolleybusz jobban tud alkalmazkodni a mindenkori utcai helyzethez. A trolleybusz ott áll meg, ahol utasok vannak. A trolleybusz szűk helyeken is könnyen tud fordulni. Az autóbusz és a villanyos harcába tehát belevegyült a trolleybusz is. Nálunk is tanulmányozni fogják a kérdést, mert Budapest közlekedésének megoldása most már égető probléma. A trolleybusz harcolni kezd az autóbusszal Milyen less Budapesten a közlekedés a közeljövőben? — A modern technikai vívmányokat nálunk is érvényesíteni akarják Reménytelen gyűlölet Írta: Bródy Lili »Emlékem tőle nem maradt. Tőle, akit mindig szerettem. Sem hajfürt, sem írás, sem levél. Gyűlöltük egymást mind a ketten...« (Henry Becque) Nem szabad megmondani neki, persze, többen mondták, hogy az ilyesmit az ember hallgassa el, reménytelen a dolog. Nem szabad erőszakolni az ilyesmit, vagy jön magától, az ember érzi, aztán lesz valami belőle, vagy nem. Kár... Néha ha látom a szép, okos, drága, fölényes fejét, apró és szorgalmas kovácsok kezdenek dolgozni a szívemben és a vér kígyói ritmikusan súrlódnak a halántékom alatt... rozsdát kap a hangom és ilyenkor szeretnék odaborulni a vállára és átölelni a nyakát és szorosan fogni, egyre szorosabban ... hogy megsúghassam és elordíthassam, milyen végtelenül gyűlölöm. Persze, az embernek hallgatni kell az ilyesmiről, esetleg kinevetik, vagy nem válaszolnak, vagy esetleg meg is szakítják az érintkezést az emberrel, micsoda tolakodás. Kínos dolog. Egyszer gondoltam, megírom neki levélben, dehát sajnos a viszony köztünk olyan, ami nem engedi meg az ilyesmit. Talán el se hinné, megsimogatná a fejemet, bolondka, mondaná és nevetve az egészen. Mit csináljak, hogy tudassam vele, hogy célozzak rá, hogy esetleg egy fölényes »nem úgy gondoltam«-mal el lehessen intézni a dolgot, ha esetleg komikus lenne a szituáció? Küldjek neki névtelenül mindennap egy doboz friss töltött revolvert? Vagy inkább gyönyörű virágarranzsmanba rejtve egy finom és gavalléros kötéldarabkát... tudniillik neki van érzéke a szimbólumokhoz. Nehéz eset. Borzasztó nekem, éppen nekem vallomást tenni erről, hiszen köztudomású, hogy imádjuk egymást és egy szenvedélyes kitörés esetleg elronthatná ezt a szép, nyugodt, halálos szerelmet. — úgy látszik mégis igazuk van az öregeknek és még sincs ilyen zavartalan dolog férfi és nő között... " Viszont az is igaz, hogy sokáig így nem bírom tovább. Folyton róla álmodom és a közöttünk lévő viszony nem olyan, hogy elmondhatnám neki ezeket az álmokat."Kék és piros mezőkön szaladunk, álmomban, kézenfogva és én mindig a kék felé akarok szaladni és ő húz a piros felé és akkor az út közepén egymásra nézünk és Istenem, micsoda boldog pillanatok, én forrón átölelem és megfojtom őt. Milyen gyönyörű, amikor ott fekszik előttem a mezőn mozdulatlanul, nyitott szemekkel, békésen és holtan, milyen gyönyörű. Dehát persze, megsértődne, ha az ilyen álmokat elmondanám neki, az ember ilyen reménytelen esetekben sohasem lehet őszinte, sajnos. És aztán az is van, hogy sok mindent köszönhetek neki: a nyugtalanságomat, a munkaképtelenségemet, a sírógörcsöket, az orvosi számlát, egyebeket az ember le van kötelezve és az őszinte közlés esetleg felborítaná a közöttünk lévő bizalmas jóviszonyt, amit sajnálnék, ez biztos. Így természetesen súlyt helyezek arra, hogy irántam való érzelmeit meg ne bolygassam, hiszen köztudomású, hogy nem tudnék nélküle élni, ezért nehéz az eset. Mellékesen megjegyzem, igazán minden elbizakodottság nélkül, de azt hiszem, hogy észrevett valamit, néha legalább is úgy néz rám, mint aki tudja, de nem mer szólni, hátha tévedett, inkább megvárja a vallomást. Ilyenkor boldog vagyok, mert azt hiszem, hogy nem is olyan reménytelena dolg és hátha ő is... Ha aztán elsiklunk az egész fölött, a megszokott csókokban szerencsére néha megfeledkezik az ember a reménytelen érzelmeiről, — hiszen ha ez a jó biztonságos halálos szerelem nem volna közöttünk, esetleg kinyitnám a* számát, dehát így, persze veszélyes. * Na, azután itt vannak az emberek. Többen például nem értik, hogy lehet ilyen halálosan és ilyen reménytelenül gyűlölni valakit, aki se nem csúf, se nem buta, sőt direkt eszes és csinos, de én fütyülök az emberek véleményére, mert tudom, hogy az igaz gyűlölet megcsúnyít mindent s hogy nekem igeniis ő a legeslegcsúnyább és legesleghustáibb ezen az egész világon. Meg aztán az ember nem is ilyesmikért gyűlöl valakit. A gyűlölet, az igaz, forró, halálos gyűlölet az csak úgy feljön a szívből, kéken és pirosan, mint a kék-piros alkonyi ég a kék piros alkonyi tenger fölött, — feljön a szerelmes szívből és felszáll a szerelmes szívre és a dilettánsok néha összetévesztik aszerelemmel, mert úgy hasonlít rá, mint az égési sebre a fagyási seb. Sokan viszont azt mondják, hogy az ilyesmi ki nem mondott állapotban csak autoszuggesztió dolga, belelovalás, ilyesmi és hogy jobb, ha az ember kiveri a fejéből az ilyen érzelmeket, amelyek csak arra jók, hogy komplikciókat csináljanak és fenekestől felforgassák az ember nyugodt kibírhatatlan életét. Biztos, hogy igazuk van, de mit csináljak, úgy gyűlölöm őt, mint az életemet. Az emberek azt hiszik, hogy minden el van intézve azzal, ha este holdfényben egy ligeti padon forrón megölik egymást, miközben halkan dúdolgatják, hogy gyűlölöm magát. Mit tudnak az emberek arról, hogy micsoda csodálatos komplikációkkal jár egy ilyen dolog és persze speciálisan a miénk. Tudniillik, az nem úgy van, hogy az ember gyűlöl és gyűlöl és gyűlöl és semmi más kívánsága, nincs, csak az ölés, vagy a kellemetlenkedés, az emberben mindenféle érzések szaladgálnak és ezek közül persze a legelső az, hogy halálosan szerelmes abba, akit halálosan gyűlöl. Dehát ez persze csak az én esetemben van, mert ez az eset abszolút más, mint a többi, egészen rendkívüli eset, tessék elhinni. * Ó, ha szabadon, nyíltan, titkolózás nélkül gyűlölhetnénk egymást! Ha egyszer elmondhatnám neki, milyen gyönyörű lenne a kettőnk élete, ha meghallgatna engem! Hiszen én oly gyöngéden és szolgálatkészen gyűlölném őt, ha hagyná, s minden szívességet megtennék ellene, ha meg tudnám, tenni. Ha elmondhatnám, hogy áttüzesedett éjszakáimon milyen forrón, milyen kibírhatatlanul kívántam a magányt s hogy milyen rettenetesen irigylem az asszonyokat, akiknek ő tette tönkre az életét, amikor elhagyta őket. Ha beszélhetnék neki nyugodtan és logikusan azokról az előnyökről, amelyeket a szabad és nyílt gyűlölet biztosítana számára, ezektől a csábító lehetőségektől talán megenyhülne és meghallgatna engem. Felajánlanám neki a magányos reggelek hatalmát, a békét és a csöndet, a könyvtárakat és a csillagokat, a nyugalmat, a tengert, a karriert és azt az ezernyi friss, hasznos és megtisztelő összeköttetést, amelyet boldog és kielégült gyűlöletünk nyitna meg közte és a világ között. Ha meggyőzhetném arról, hogy milyen kristályossá tisztulna, milyen világossá fényesedne az élet, ha mi ketten szabadon és nyiltan gyűlölhetnénk egymást és ha. » 1 PESTI NAPLÓ 1930 augusztus 1 .