Pesti Napló, 1930. augusztus (81. évfolyam, 173–197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

Péntek akik­ akkor felszólaltak. Kéri az érdekelt cégek könyveinek és iratainak megvizsgálását s tanuk megidézésé!, továbbá a mentelmi bizottság egy tagjának kihallgatását, aki személyesen érintke­zett a vád által érintett szocialista képviselőkkel. Ha a mentelmi bizottság az igazságot keresi, ak­kor módot kell nyújtania bizonyítékai előterjesz­tésére. A bizottság több tagja követelte Sandhamtől, hogy nevezze me­g a korrupcióval gyanúsított képviselőket, Sandham azonban ragaszkodott ahoz, hogy csak a bíróság előtt fog vallani. A bizottság javaslata szerint Sandítani súlyos széksértést követett el, továbbá a Házat egészé­ben súlyosan megrágalmazta s ezért megrovást érdemel. Az alsóházban az Attorney General ismertette az eljárást, kiemelve, hogy Saudham nem nevezte meg a gyanúsítottakat és a határozatlan vádak folytán nem lehet bíróságot kiküldeni. Ajánlja a bizottság indítványának elfogadását. A speaker a javaslatot szavazásra bocsátotta. A baloldali szocialisták pillanatnyilag haboztak, hogy felálljanak-e, mire a speaker a javaslatot elfogadottnak jelentette ki. Ezután Snowden indítványozta, hogy a spea­ker Sandhamet széksértés miatt dorgálja meg. A javaslat körü­li heves vita folyamán Max­ton (szélsőbalodat) a­z eljárást hajszának minősí­tette. Panaszkodott, hogy Sandhamnek alig há­rom órát adtak védelme előkészítésére és a ta­nuknak nem ígértek immunitást. Brown (szélsősbaloldali) előadta, hogy ő maga egy MacDonaldhoz írt levelében adatokat aján­lott fel a korrupciók bizonyítására, mire a mi­niszterelnök azt felelte, hogy ezzel csak a Ház utasítására foglalkozhatnék. Sandham kijelentette, hogy nem­ árulhatja el informátorait, de nem fél a következményektől, mert nem bizonyították be, hogy valótlant mon­dott. Ha megrótja a Ház, akkor annak később következményei lesznek. Smwden óriási izgalom közepette szólította fel Sandhamet vádjainak előterjesztésére, majd pár pillanatig feszült várakozás közben csend­ben nézett farkasszemet Sandhammel, aki Max­tonnal suttogni kezdett. Végül Maxton kijelen­tette, hogy Snowden indítványánál, elfogadása, megbocsáthatatlan hiba volna. A javaslatot 304 szavazattal 13 ellenében elfogadták. Miután­ kihirdették a hivatalos eredményt a széksértési ügyben, a speaker fejére téve három-Sz­ögletes fekete kalapját, leült az elnöki székre s rövid, komoly hangú intő beszédet tartott Sand­ham képviselőhöz. Aratok előrebocsátásával, hogy nagyon fájdalmas kötelességet teljesít, emlékez­tette a vétkest, hogy alkalma volt vádjait konkre­tizálni vagy visszavonni és bocsánatot kérni. Min­den képviselőnek kötelessége a Ház jogait és tekin­télyét és tagjainak becsületét megvédeni, Ő ellen­ben tudatosan és nyilvánosan lealacsonyította a Házat polgártársai előtt. Ezért a határozat értel­mében megrójja őt. Sandham a beszédet helyén ülve összefont ka­rokkal némán hallgatta végig s csak égő arca és remegő ajka árult el belső felindultságot. A megrovást Snowden javaslatára bevezették a Ház naplójába. (Saját tudósítónktól.) Egészen új üzemi poli­tikát akar megvalósítani az őszi kampányban az ellenzék és ezért a Községi Demokrata Párt sorra látogatja a különböző üzemeket. Most az Autó­buszüzemet vizsgálták meg. Magán a Vilma ki­rálynő úti telepen a legmegdöbbentőbb állapo­tokat találták, annál jobban tetszett azonban a főváros új garázsa. Az Autóbuszüzem újra foglalkozik azzal a gondolattal, hogy revízió alá veszi a tarifáját. Ez burkolt, tarifaemelést jelentene, amihez vi­szont az ellenzék semmi körülmények között sem hajlandó hozzájárulni. A vizsgálatban résztvett Bródy Ernő és Bakáts József országgyűlési képviselők, valamint Magyar Miklós, az Autóbuszüzem igazgatósági tagja. Magyar Miklós a következőket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — A közlekedési problémákat valóban meg kell ol­dani. Az Autóbuszüzem fejlesztését nem szabad elha­nyagolni, mert a villamos a város belsejében bizonyos idő után már nem bonyolíthatja le a forgalmat. Az bizonyos, hogy gazdaságosabban kell ezeket a kérdése­ket megoldani. Megszavazták már az ötven új autó­buszt, de azért még nem futnak ezek a kocsik. A ga­rázsban is 150 autóra van hely, tehát a gazdaságosság szempontja, is diktálja, hogy minél több autóbusz le­gyen kinn az utcán. Nem szabad tűrni azt sem, hogy a bizottsági tagok olyan vonalak bevezetésére kényszerítsék az Autóbusz­üzemet, amelyek nem rentábilisak. Ez nem jelenti azt, hogy csak olyan útvonalon legyen autóbusz, amely azonnal h­asznot hajt. Bizonyos vonalaknak »be kell érniök«. Minden kezdő vállalat nehézségekkel küzd. Ha egy fűszerüzletet­ nyitok a sarkon, akkor is kell bizo­nyos áldozatokat hoznom, kitartással kell rendelkeznem. — Nem szabad azonban kicsinyeskedni, ahol nagy a forgalom, ott igenis siessen az autóbusz is a közön­ség rendelkezésére, mert végeredményképen egy a fon­tos, a forgalom gyors lebonyolítása. Nem lehet arról beszélni, hogy az autóbusz konkurrenciet csinál a­­BESzKAK-nak, mert hiszen úgy a villamos, mint az autóbusz a főváros tulajdona, tehát minden jövedelem egy zsebbe folyik. A tárgyalásoink során felvezérlött a trolleybusz problémája, is. Eddig csak a villamos és az autó­­busz h­arcáról beszéltek,, külföldön azonban be­avatkozott a harmadik tényező, a­ trolleybusz is. Bródy Ernő vetette fel ezt a kérdést. Hozzáfor­dultunk tehát és közelebbi adatokat kértünk tőle. Bródy elmondotta, hogy a Városi Szemlében ennek a kérdésnek egész irodalmát ismertették. A trolleybusz tulajdonképpen olyan autóbusz, amely erőforrását nem a magával hordott üzemi anyagból, hanem áramszedővel, a légvezetékes villanyhálózatból meríti. Ilyen körülmények kö­zött az autóbusz kötve van ugyan a légvezetékhez, s nincs ellenben kötve az utca meghatározott vona­­­ához, nem síneken jár, elég jelentős a vezetéti által kijelölt áltól való eltérés lehetősége.­­ Angliában a következő városokban létesített­­ek trolleybus­ vonalakat: Birmingham, kerek egy­­millió lakosú városban. Wolverhampton (360.000 lakos), Notthingham (263.000 lakos), Ipsidch, Has­­tings, Chesterfield, Maidstone, stb. Ezekben a vá­rosokban azért tértek rá erre a rendszerre, mert a villamoshálózatot bővíteni kellett volna, a vá­­gányok lefektetése nagyon sok költséget igényelt volna. E a rendszer sokkal olcsóbb, mint a villamost vasutak építése, Ipswichben például a vágányhá­lózat és a vagonpark felújítása összesen 156.000 fontba került volna, ezzel szemben a trolleybuszok­ beszerzése, a villamosvezeték áthelyezése, az osz­lopok megerősítése, a­ sínek eltávolítása, a köve­zet helyreállítása csak 74.000 fontba, tehát, a felé­nél kevesebbe került. Hasonló eset volt Birming­ham­ban is. Ez az új közlekedési eszköz mindenütt, ahol alkalmazták, nagy rokonszenvnek örvend. A wol­ves­h­amptoni üzem vezetőségének adatai szerint a forgalom 30 százalékkal emelkedett a bevezetés óta. A trolleybus sokkal mozgékonyabb, mint a villamos, a kocsik napi teljesítménye 120 és 233 kilométer között ingadozik. Ha­ kell, gyorsabban halad mint az autóbusz. A trolleybusok négy és öt méterre tudnak kitérni és így minden közrekez­dési problémát meg lehet oldani. Hollandiában is sikereket értek el a trolleybu­sokkal, Groningeniben végezték az első kísérlete­ket nagy sikerrel. Most már van ilyen forgalom a kopenhágai és helerupi vonalon, is. A szakirodalom felállítja a trolleybus elő­nyeit a benzines autóbusszal szemben. Kifejti, hogy lényegesen olcsóbb a közlekedés, nagyobb az üzembiztonsága és üzemképessége. Élettartama kétszer akkora, mint a benzinautóbuszé. A kocsi területét is jobban ki lehetne használni, mert a nagy m­otor nem foglal el helyet. Nesztelen és egyenletes az indulás. A benzinautóbusznak ki­vált az emelkedésnél jelentkező lármája elmarad. Nincs gánktípusfogás és a kocsi teljesen szagtalan. Külön beszélnek a trolleybusz előnyeiről a vil­lamosvasútta­l szemben. Mindenekelőtt a beruhá­zási költség kisebb, nincsen"Szükség Vágányfekte­tésre, a felső" vezetéket hamar át lehet helyezni egyik utcából a másikba. A forgalom gyorsan le­bonyolítható, mert a trolleybusz jobban tud alkal­mazkodni a mindenkori utcai helyzethez. A trol­leybusz ott áll meg, ahol utasok vannak. A trol­leybusz szűk helyeken is könnyen tud fordulni. Az autóbusz és a villanyos harcába tehát bele­­vegyült a trolleybusz is. Nálunk is tanulmányozni­ fogják a kérdést, mert Budapest közlekedésének megoldása most már égető probléma. A trolleybusz harcolni kezd az autóbusszal Milyen less­ Budapesten a közlekedés a közeljövőben? — A modern technikai vívmányokat nálunk is érvényesíteni akarják Reménytelen gyűlölet Írta: Bródy Lili »Emlékem tőle nem maradt. Tőle, akit mindig szerettem. Sem hajfürt, sem írás, sem levél. Gyűlöltük egymást mind a ketten...« (Henry Becque) Nem szabad megmondani neki, persze, többen mondták, hogy az ilyesmit az ember hallgassa el, reménytelen a dolog. Nem szabad erőszakolni az ilyesmit, vagy jön magától, az ember érzi, aztán lesz valami belőle, vagy nem. Kár... Néha ha lá­tom a szép, okos, drága, fölényes fejét, apró és szorgalmas kovácsok kezdenek dolgozni a szí­vemben és a vér kígyói ritmikusan súrlódnak a halántékom alatt... rozsdát kap a hangom és ilyenkor szeretnék odaborulni a vállára és át­ölelni a nyakát és szorosan fogni, egyre szoro­sabban ... h­ogy megsúghassam és elordíthassam, milyen végtelenül gyűlölöm. Persze, az embernek hallgatni kell az ilyesmi­ről, esetleg kinevetik, vagy nem válaszolnak, vagy esetleg meg is szakítj­ák az érintkezést az emberrel, micsoda tolakodás. Kínos dolog. Egy­szer gondoltam, megírom neki levélben, dehát sajnos a viszony köztünk olyan, ami nem engedi meg az ilyesmit. Talán el se hinné, megsimo­gatná a fejemet, bolondka, mondaná és nevetve az egészen. Mit csináljak, hogy tudassam vele, hogy célozzak rá, hogy esetleg egy fölényes »nem úgy gondoltam«-mal el lehessen intézni a dolgot, ha esetleg­ komikus lenne a szituáció? Küldjek neki névtelenül mindennap egy doboz friss töltött re­volvert? Vagy inkább gyönyörű virágarranzs­manba rejtve egy finom és gavalléros kötéldarab­kát... tudniillik neki van érzéke a szimbólumok­hoz. Nehéz eset. Borzasztó nekem, éppen nekem vallomást tenni erről, hiszen köztudomású, hogy imádjuk egymást és egy szenvedélyes kitörés esetleg elronthatná ezt a szép, nyugodt, halálos szerelmet. — úgy látszik mégis igazuk van az öre­geknek és még sincs ilyen zavartalan dolog férfi és nő között... " Viszont az is igaz, hogy sokáig így nem bírom tovább. Folyton róla álmodom és a közöttünk lévő viszony nem olyan, hogy elmondhatnám neki eze­ket az álmokat."Kék és piros mezőkön szaladunk, álmomban, kézenfogva és én mindig a kék felé akarok szaladni és ő húz a piros felé és akkor az út közepén egymásra nézünk és Istenem, micsoda boldog pillanatok, én forrón átölelem és megfoj­tom őt. Milyen gyönyörű, amikor ott fekszik előt­tem a mezőn mozdulatlanul, nyitott szemekkel, békésen és holtan, milyen gyönyörű. Dehát per­sze, megsértődne, ha az ilyen álmokat elmonda­nám neki, az ember ilyen reménytelen esetekben sohasem lehet őszinte, sajnos. És aztán az is van, hogy sok mindent köszönhetek neki: a nyugtalan­ságomat, a munkaképtelenségemet, a sírógörcsö­ket, az­ orvosi számlát, egyebeket az ember le van kötelezve és az őszinte közlés esetleg felborítaná a közöttünk lévő bizalmas jóviszonyt, amit saj­nálnék, ez biztos. Így természetesen súlyt helyezek arra, hogy irántam való érzelmeit meg ne bolygassam, hi­szen köztudomású, hogy nem tudnék nélküle élni, ezért nehéz az eset. Mellékesen megjegyzem, igaz­án minden elbizakodottság nélkül, de azt hiszem, hogy észrevett valamit, néha legalább is úgy néz rám, mint aki tudja, de nem mer szólni, hátha tévedett, inkább megvárja a vallomást. Ilyenkor boldog vagyok, m­ert azt hiszem, hogy nem is olyan reménytelen­­a dolg és hátha ő is... Ha aztán elsiklunk az egész fölött, a megszokott csó­kokban szerencsére néha megfeledkezik az ember a reménytelen érzelmeiről, — hiszen ha ez a jó biztonságos halálos szerelem nem volna közöt­tünk, esetleg kinyitnám a* számát, dehát így, persze veszélyes. * Na, azután itt vannak az emberek. Többen például nem értik, hogy lehet ilyen halálosan és ilyen reménytelenül gyűlölni valakit, aki se nem csúf, se nem buta, sőt direkt eszes és csinos, de én fütyülök az emberek véleményére, mert tudom, hogy az igaz gyűlölet megcsúnyít mindent s hogy nekem igeniis ő a legeslegcsúnyább és leges­leg­hustáib­b ezen az egész világon. Meg aztán az ember nem is ilyesmikért gyűlöl valakit. A gyűlölet, az igaz, forró, halálos gyűlölet az csak úgy feljön a szívből, kéken és pirosan, mint a kék-piros alko­nyi ég a kék piros alkonyi tenger fölött, — feljön a szerelmes szívből és felszáll a szerelmes szívre és a dilettánsok néha összetévesztik a­­szerelem­­mel, mert úgy hasonlít rá, mint az égési sebre a fagyási seb. Sokan viszont azt mondják, hogy az ilyesmi ki nem mondott állapotban csak autoszuggesztió dolga, belelovalás, ilyesmi és hogy jobb, ha az em­ber kiveri a fejéből az ilyen érzelmeket, amelyek csak arra jók, hogy komplikciókat csináljanak és fenekestől felforgassák az ember nyugodt kibír­hatatlan életét. Biztos, hogy igazuk van, de mit csináljak, úgy gyűlölöm őt, mint az életemet. Az emberek azt hiszik, hogy minden el van intézve azzal, ha este holdfényben egy ligeti pa­don forrón megölik egymást, miközben halkan dúdolgatják, hogy gyűlölöm magát. Mit tudnak az emberek arról, hogy micsoda csodálatos komplikációkkal jár egy ilyen dolog és persze speciálisan a miénk. Tudniillik, az nem úgy van, hogy az ember gyűlöl és gyűlöl és gyűlöl és sem­mi más kívánsága, nincs, csak az ölés, vagy a kel­lemetlenkedés,­­ az emberben mindenféle érzések szaladgálnak és ezek közül persze a legelső az, hogy halálosan szerelmes abba, akit halálosan gyűlöl. Dehát ez persze csak az én esetemben van, mert ez az eset abszolút más, mint a többi, egé­szen rendkívüli eset, tessék elhinni. * Ó, ha szabadon, nyíltan, titkolózás nélkül gyű­lölhetnénk egymást! Ha egyszer elmondhatnám neki, milyen gyönyörű lenne a kettőnk élete, ha meghallgatna engem! Hiszen én oly gyöngéden és szolgálatkészen gyűlölném őt, ha hagyná, s min­den szívességet megtennék ellene, ha meg tudnám, tenni. Ha­ elmondhatnám, hogy áttüzesedett éj­szakáimon milyen forrón, milyen kibírhatatlanul kívántam a magányt s hogy milyen rettenetesen irigylem az asszonyokat, akiknek ő tette tönkre az életét, amikor elhagyta őket. Ha beszélhetnék neki nyugodtan és logikusan azokról az előnyök­ről, amelyeket a szabad és nyílt gyűlölet biztosí­tana számára, ezektől a csábító lehetőségektől ta­lán megenyhülne és meghallgatna engem. Fel­ajánlanám neki a magányos reggelek hatalmát, a békét és a csöndet, a könyvtárakat és a csilla­gokat, a nyugalmat, a tengert, a karriert és azt az ezernyi friss, hasznos és megtisztelő összekötte­tést, amelyet boldog és kielégü­lt gyűlöletünk nyitna meg közte és a világ között. Ha meggyőz­hetném arról, hogy milyen kristályossá tisztulna, milyen világossá fényesedne az élet, ha mi ketten szabadon és nyiltan gyűlölhetnénk egymást és ha. » 1 PESTI NAPLÓ 1930 augusztus 1 .

Next