Pesti Napló, 1930. augusztus (81. évfolyam, 173–197. szám)

1930-08-10 / 181. szám

r Vasárnap PESTI NAPLÓ 1930 augusztus 10 23 MŰVÉSZET ÉS IRODALOM „Csak oda tudok jutni és csak odáig tudok jutni, ahova és ameddig rajtam kívül álló erők sodornak" Beszélgetés Szomory Dezsővel a Margitszigeten Margitsziget. Kora délután. A nap áttör a felhőkön és csillogó aranyfoltokat dobál a fü­vekre, a kék, fehér és piros virágokra. Jóleső csend. Itt találom a nagyvendéglő terraszán Szomory Dezsőt intim ünnepi ebéden Miken Lajossal. Szomory Dezsőtől interjút kérek. Eze­ket mondja: — Ön tudja, hogy nem vagyok barátja az­, interjúk­nak. Több okból nem. Mindenekelőtt a férte, mert alait mond az ember, azt rendszerint elferdítve kapja vissza Erre nézve van egy szomorú tapasztalatom. Egy nap, itt a­ Margitszigeten, a legmélyebb tisztelettel nyilatkoztam két igen kitűnő írótár­samról egy vidéki újságírónak, és ezt a tiszteletteljes nyilatkozatomat néhány nap múlva olyan elferdített és torz formában olvastam nyomtatásaiban, hogy szállodabeli szobájából át kellett költözköd­nöm a szanatóriumba, hogy enyhülést és feledést talál­jak. Továbbá: művész számára az ilyen külön megszó­laltatásnak voltaképpen semmi értelme sincsen, mert hiszen egybeforrván műveivel, mindazt, amit gondol és ez érez, ezekben a művekben kell, hogy koncentrálja. Azon­felül az ilyen megszólaltatás nagyon pretenciózus is, mert olybá tünteti fel az embert, m­int aki a maga fel­s­őbbrendű véleményével valami különb és felsőbbrendű emberiséghez tartoznék, holott az író is csak olyan sze­gény, szerencsétlen, nyomorult ember, m­int minden em­bertársa. • N Negyven éves koromtól fogva, megvallom, erősen konzervatív vagyok a magam személye tekintetében, s rájöttem arra, hogy nálamnál vannak különb örültek is és most már ezeken a sor, hogy valami szélsőséges vagy eredeti állásfoglalással, teóriákkal brillírozzanak. Magam részéről szeretek mérsékelt, megfontolt és hig­gadt lenni s minden merészebb gondolatot és ötletet a zsenikre bízni. A zseni tekintetében van Renannak egy elmélete, h­ogy tudniillik bizonyos embereknek úgy van zsenijük, mint az elefántoknak ormányuk, követ­kezéskép nagyon könnyen felismerhetők. Aki a maga zsenijét nem tudja kimutatni ilyen külső formában, annak már jóval nehezebb a dolga és ezek közé az or­mány nélkül valók közé számítom magamat is. — A tavasz óta irodalmi munkásságon kívül nagy terveket kovácsoltam, amelyeket a nyár­ folyamán meg akartam valósítani, de amennyiben az embernek rend­szerint minden sikerül, csak­ az nem, ami terve volt, én is hajótörést szenvedtem. Beértem­ azzal, hogy lessem az időt, hogy elolvassam a meteorológiai jóslásokat és átengedjem magam annak a bizonytalanságnak, ami a mai idők jellemzője. Semmiféle pretencióm nem lévén, nem kívánok a magam számára semmiféle jelentősebb politikai jogokat, sem érvényesülést, mert az őskori zsidóknak nem volt sem titkos választójoguk, sem sajtó­szabadságuk, de még csak sajtójuk sem volt s ennek el­lenére tudtak adni az emberiségnek egy végérvényes vallást. Rájöttem arra is, történelmi példák tanulsága szerint, hogy nem is kell olyan sokat kívánni, hogy nagy dolgok bekövetkezzenek, mert az életet és az emberisé­get olyan vak erő hajtja évezredeken át, hogy ezekhez egyéni akarat talán nem is szükséges és mindenki elér­kezik oda, ahova sorsa elvezeti. (Méltóztatik látni, hogy — filozófus vagyok!) — Ez a történelmi gondolat vezérel engem szerény ^iToi'totfi^aiijibaTi'Wreil^ia^you jól tudom­^hogy­^jind^n| töprengésem', akaratom, alibbeiem da'eara esete oda tu­' iilMsiiWnif«fcjetf^fe­rtitöte tudok jutni*«ehoam^­,am^ddigi rajtam kívül álló erők sodornak. Vannak bizonyos ele­mek az emberi szív és érzet legmélyén, amelyeket sem­miféle cselekvés nem tud kifejezni s amelyek aprán­ként, sőt atomszerűen lerakódva az ember lelkére, egy nap a maguk összességében kirobbannak. Ez az a nap és az a perc, ami művész számára olyan becses, mert erre vár olykor­­ egy életen át.­ Ez az a perc továbbá, amikor a művész alkotni képest, alkotni, őszintén és a becsülettel. És ez az a perc végül, amely bizonyos írók számára sohasem érkezik el. — Ha tényleg barátja volnék interjúknak és ilyen differenciált megszólaltatásoknak, bővebben nyilatkoz­nék az alkotó pere mámorító felségéről és azt merném mondani, hogy míg egyrészről körülöttem ez az idei nyár véget ér, másrészt egy másik nyár ébred bennem. Ehez a perchez valószínűleg Takács Alice című mun­kám fonalán jutottam el s innen próbálok tovább­menni egy másik eszmény felé, természetesen: női esz­mény felé. — Az orvoskisasszony körü­lhatároltsága mellől el­vágyódom azok felé a távoli horizontok felé, ahol egy női alak minden lelki salaktól megtisztultan a maja teljes függetlenségében és szabadságában tűnik fel. — Ez a női szabadság az, ami nagyon érdekel és ami új munkámnak vezérvonala. Mert rájöttem arra is, hogy minden nehézségek között a legnehezebb szabadnak lenni és lerázni szívről és lélekről minden béklyót, törvényt és szabályt. — Azt mondhatnám még: sok tervem közül erre a nyárra csak az maradt meg, hogy dolgozzam. El akar­tam utazni Párizsba, Párizsból a Bretagneba, ahol haj­dan sokat jártam, el akartam utazni Olaszországba, ahol ugyancsak sokat jártam, el akartam utazni Karlsbadba, ahol sohase voltam, s a vége az, hogy ittmaradtam a Margitszigeten, egy női figurával, aki most minden gon­dolatom, minden szerelmem,­­ az egész életem. Fazekas Imre Szomory Dezső (Fazekas Imre felvétele) Mikes Lajos és Szomory Dezső a Margitszigeten, (Fazekas Imre felvétele) Lehár Ferencet ünnepli kedden Budapest a Budapesti Szi­hitban Kláll aftzstszakta világhírű táncoperettjének bemutatója alkalmából Olyan gyönyörű a zenéje, mint a Víg özvegy, Cigan­yszerelem, Éva, Luxemburg gráfja és Paganinié Előadás kiállítása ragyogó lesz.­ Vasárnap d. u. és este 8/ 9-kor utoljára Kehé« »«Idónak lenni A költő virágos kertje Írta: Hevesi Sándor Stratford-on-Avon, augusztus. Londonban csatangolva, a Victoria Station közelében megállított egy vakító fehérségű, vado­natúj emlékszobor. Foed tábornagynak, a világ­háború nagy francia hősének emelte a hálás ango­l nemzet. Abban a pillanatban eszembe ötlött, hogy Shakespearenek, a viláirodásom nagy angol­­köl­tőjének veixi emeli emlékszobrát­ a balse anszol­i­emzet. Megfordulok, hogy odább sétáljak sze­mem fennakad egy háromemeletes­ épület homlok­zatának arany betűin. Összeolvasom a betűket S ez jön ki be­lőle: SHAKESPEARE-HOTEL .. • Milyen szép és milyen érdekes. Szemben a BoeS marsall vakító márványszobrával, van egy vörös­téglából rakott vendégfogadó, amely Shakespeare nevét viseli... Chesterton azt mondja, hogy olyan nagy­ság­­nak, mint Shakespeare, — nem is kell, mert nett is lehet szobrot emelni. Túlságosan élő és túlságia­san aktuális ahoz, hogy kőből faragott vagy érc­ből öntött képmása előtt m­egállhasson és eltűnőd­hessen az ember. S van ebben a paradoxban igaz­ság. Mond nekünk valamit Petőfi vázoló szobra a Dunaparton. El Ami valamit is a haza, a szerelem, az Alföld költőjéből­? Megörökít valamit is a szívé­ből és a képzeletéből? Nem lehetne inkább akárki más, mint Petőfi Sándor. S ha Kiskőrösön Petőn szülőháza és a házatája eleven múzeumnak volnlt berendezve, ha benn a házban ott volnának a re­likviák, s a­­házon kívül mindaz, ami az Alföldből átáramlott és poézissá szűrődött az ő verseiben: nem volna ez mindennél kedvesebb és előbb em­léke a csodálatos lírikusnak... Shakespearenek van egy ilyen, szobornál, mo­numentumnál, mauzóleumnál és mindenféle mes­terkélt és költséges műalkotásánál elevenebb és érdekesebb, megható és mosolygó emléke —és ez az ő virágos kertje Stratfordban, azon a helyen, ahol ő 1609-ben mint gazdag ember házat és telket vett magának, ahol üres óráiban fákat és virágoka ültetett, többi között a híres eperfát, amelyet­­1758-ban a ház akkori gazdája. Ő egy Francis Gastrell nevű rossz természetű lelkes­, kivágatott, s amely alatt Shakespeare — de nem­ bizonyithat,a hagyomány szerint — életének utolsó éveiben a Téli­ regét irta, sőt talán a Vihart is, amelyben elbúcsúzott a saját dicsőségétől és a nagyvilágtól hogy Stratford idilli csöndjében élje le hátralevő napjait, a fák és világok között. Shakespeare viszonya a virágokhoz: nem egy drámaíró viszonya a földnek e színes csillagaihoz, hanem egy mélyen lírikus és páratlanul költői lé­lek testvéri és művészi érzése, — amely a dráma­iak kortitt­emeldtt P.,H­HW 'Vrtárix- Wwm talal-Jiátó. És ez természetes is. A drámaíró elsősorban olyan ember, aki végleg elszakadt a természettől, vagy talán sohasem is volt köze hozzá. A dráma embe­rek küzdelme, emberek sorsa, emberek szomorú­sága vagy mulatsága," — s ha a görög tragikusok­ban túl-fölbukkannak is természeti képek, ha Szofoklész ajkán fölcsendül is a csalogány dicsé­re­te, mely az ő szülőföldjének a csalogánya, ezek alkalmi mozzanatok. Calderon, Moliére, Racine s a többi nagyok messze kerültek a természettől, Schiller és Goethe is — drámáikban — ott vannak közel hozzá, ahol Shakespeare-re gondolnak és Shakespeare nyomán ráeszmélnek a maguk lírai lelkére. Hogy Shakespeare mint drámaíró ennyire a természet fia maradhatott, ehez­ az ő nagy adott tehetségén kívül kettő kellett: az, hogy angolnak­szülessék és hogy ne végezzen egyetemet, mert azok a nagy tehetséges angol drámaírók, akik köz­vetlenül előtte vagy vele együtt indultak el a pályájukon, az egyetemen annyira, belemélyedtek a latinba, görögbe s egyéb tudományokba, hogy megfeledkeztek gyermekkori környezetükről, míg Shakespeare, aki csak elemi iskolát végzett s úgy­­szólván fél­ életét az Avon partján és az arden-i erdőkben töltötte,­­ magával vitte a vidéket Lon­donba s a főváros kellő közepében, a kultúr­élet zajában az a strafordi fiú maradt, aki minden állatnak, minden fának, minden növénynek és minden országnak tudta a nevét — s valamennyit beleírta a darabjaiba. És hogy ez mennyire angol dolog s milyest speciálisan angol, azt szinte felesleges magyarázni. Mondom, az összes székvárosok között ma is azzal tűnik fel legjobban, hogy egy csomó kisváros és falu van benne. A Hyde Park közepén tehéncsor­dák és juhnyájak­ legelésznek s bár csak néhány hete annak, hogy a postai­­­szolgálatból kikapcsol­­ták az utolsó lovat (én még láttam Lon­donnan, egész véletlenül), egy legutóbb közzétett statisz­tika szerint a lovak és a fogatok évről évre szapo­rodnak Londonban. Igaz, hogy ebben része van a snobizm­usnak is. Amerikában a nagyon gazdag emberek újra kezdik a lótartást, a kettős vagy négyesfogat elegánsabb kezd lenni, mint az autó, mert hiszen Angliában minden huszadik k­­.­..ora esik egy autó, — de azért a »lovasítás« mögött ott van a tradíciónál­«, a kitörölhetetlen, elpusztítha­tatlan angol hajlam, amely a világvárosban pest enged — a faluból. S ha Petőfi, aki rajongott Shakespeare-ért és utálta az angolokat, azt írta fantasztikusan érdekes cikkében, hogy Shake­speare, — ez a csillag véletlenül hullott le Strat­fordban. —Petőfinek nem volt igaza. Shakespeare csakis angolnak születhetett — és csakis Stratford­ban, az Avon mellett, abban az idilli és bűbájos környezetben, a­melyet­­ százszor meg százszor írt le vígjátékaiban és drámáiban. Több mint háromszáz esztendő telt el Shake­­speare halála óta, s ma is majdnem minden an­gol ember kertész, amint Shakespeare is az volt.

Next