Pesti Napló, 1930. szeptember (81. évfolyam, 198–221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

•I Ara 16 littér Kedd, szeptember 2 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. o. TELEFON : József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben) VÉRES ZAVARGÁSOK BUDAPEST UCCÁIN A munkásság felvonulása közben több helyen összetűzés történt a karhatalommal — Sorozatos lovasattakokkal oszlatták fel a tömeget, a rendőrség kardját és revolverét használta — Fosztogatás és rombolás a Csikágóban és a Szondy uccában Két halottról és többszáz sebesültről tudnak hivatalosan Délután három órára helyreállt a rend Este tizenegy órakor megszűnt a rendkívüli készültség­ (Saját tudósítónktól) Hétfőn már kora reggel szokatlan arcot öltöttek Budapest utcái. Reggel nyolc órától kezdve indult meg­ a munkások me­netelése a különböző munkahelyekről, hogy kette­sével, hármasával, kis csoportokba verődve elér­jék a ligetet, amely a tüntető séta végcélja volt. A főváros minden részéből érkeztek lassan a munkások. A Váci út felől Újpest munkásai, gya­log és villamoson, a villamosokról a Nyugatinál leszálltak és elindultak sétájukra a Nagy­kör­útra. Sűrű rajokban jöttek Csepel és Kispest felől, Pesterzsébetről és Kőbányáról és reggel kilenc óra óta szakadatlanul tartott a budai gyárvidé­kekről a munkások özönlése. Még alig kezdődött is íjg­ felvonulás, amikor az a hír érkezett, hogy a Boráros téren kommu­­nista röpiratokat osztogatnak. Erre a hírre a tér rendőri ké­szültségét megerősítették. Egyéb­ként a főváros összes gócpont­jain nagy rendőri készültség ál­lott. Hatvanöt rendőrcsapatot he­lyeztek el hatvanöt helyen és a csapatok fölötti parancsnokságot egy-egy idősebb rendőrtiszt­vis­e­lőre bízták. Bezegh­-Huszágh fő­kapitány sorrajárta autóján a ké­szültségek őrhelyeit és mindenütt Bezegh-Huszágh személyesen érdeklődik a dolgok állásáról. A Szakszervezeti Tanács rendezői is szintén sorra járják a város gócpontjait. A Baross térre Esztergályos Jánost és Steinherz Simont jelölte ki a Szakszervezeti Tanács, az Üllői út és József körút sarkára Bettler Pétert, a Baross ucca és Körút sarkára Garai Ármint és Gyürei Rudolfot, s a Nemzeti Színház elé Farkas Istvánt, Sávolt Ján­­­nost és Buchinger Manót, a Király ucca és Körút sarkain Pajor Rudolfot, a Nyugati pályaudvar­hoz Kábák Lajost és Kiss Jenőt, a Margit híd bu­dai hídfőjéhez Bánóczi Lászlót, az Orczy térre Farkas Zoltánt, Az Andrássy­ úti köröndre Müller Alfrédot, a Millenniumi emlékműhöz Malasits Gézát, Bárdos Ferencet, Vancsák Jánost és Deutsch Jenőt. Felvonulás, teljes rendben A munkások négyes-ötös csoportokban mene­teltek. A körutakon, ahol a kereskedők lehúzták az üzletek redőnyeit, a munkások már sűrű ra­jokban vonultak a gyalogjárón. Egy-egy útke­reszteződésnél megrekedt a tömeg. Az úttesten biciklis-, lovas- és gyalogosrendőrök álltak vagy cirkáltak. Hárommegyed tizenegy. Az Oktogonnál százak és százak kelnek át a járdaszigetek között. Az Andrássy út mind a négy gyalogjárója romra emberekkel. Férfiak, többnyire fiatalemberek, sok nő, némán, csendben. Ha valahol nagyon nagy a tumultus, rendőrök lépnek oda és békés szóval továbbmenésre szólítják fel a tömeget. Féltizenegykor a főkapitányságra az a jelen­tés fut be, hogy sehol, a városnak egyetlen pont­ján sem került beavatkozásra sor. Féltizenegy után történik az első incidens. A Rákóczi téren a hatósági munkaközvetítőnél egy rendőr állító­lag arcul ütött egy munkást. Nagy izgalom tá­madt, de a szolgálatot teljesítő rendőrfelügyelő közbelépett és megnyugtatta a tömeget­ A Körút tele emberekkel. Két irányból jön­nek, a Nyugati és a Boráros tér felől. De jönnek a Vilmos császár út felől is néhányan, az Andrássy ­ A séta vége !A séta végén egy halott fekszik s a men­ts­ők szirénája mint egy vészjel nyargalt ide­oda a sétatér végéről, ahonnan a sebesültek százait vitték kórházba, szanatóriumba. A krónikás majd elmondja a többit, a Pesti Napló többi hasábjain,­­ a felfordított autó­buszokat és villamosokat, a lángban álló autót, amelynek fénye szinte valami szimbolikus éj­jeli világításként hatott a déli órákban, a kő­záport és bevert boltablakokat és mindazt... az egész utat, egész úgynevezett pszichológiá­jával, minden magyarázatával és értelmetlen­ségével, titkával és képtelenségével, az egész utat , amelyen a szervezett munkásságnak fe­gyelmezett felvonulása valami vad és artiku­lálatlan, szörnyű küzdelemmé fejlődött, amit aztán mondhatni heccnek, dulakodásnak, uccai v .­harcnak, de semmiesetre sem mondhatni munkáért és munkanélküliség elleni tünte­tésnek. Ami az első félidőben komoly és néma tüntetés volt, s a munkanélküliség ellen való demonstráció, arra a második félidőben rá sem lehetett ismerni a nagy káoszban, amely mint valami lázroham tombolt a Városliget­ben és környékén. Nem a mi feladatunk meg­állapítani, hogy mi történt közben — bár nem olyan nehéz megállapítani, hogy miféle sejt mérge idézte elő az egész tüntetés vérmérge­­zését. De igenis feladatunk megállapítani, hogy így nem lehet megoldani, vagy akár kö­zelebb vinni a megoldáshoz a munkanélküliség kérdését. A néma tüntetésnek talán lehetett, volna valami szuggesztiója és hatása, egy néma tüntetésnek, amelynek se mellékzöreje, sem melléksikítása, egy néma tüntetésnek, amelyben egy szervezett és politikailag is­kolázott tömeg a maga felvonulásának hallga­tag erejével akar nyomatékot adni egy szociál­politikai tüntetésnek; ennek lehetett volna ta­lán hatása, bár mint nap-nap után ismételtük ,és ismételjük: az ucca nem való szociálpoliti­kai problémák fórumának és mindig kísérle­tekkel játszik, aki az uccára cipel ki egy gazda­sági kérdést, minél súlyosabb erejű az a kér­dés és minél közelebbről érinti az egész szi­tuációt, annál inkább. De most hagyjuk ezt. A második félidőben már semmit­ sem hallot­tunk munkáról és munkanélküliségről, de k­lub­hírek szárnyaltak végig a városon, mint a vészmadarak a tüntetés tűzfészkeiből, hírek, amelyekből nem egy, fájdalom, nagyon igaz volt. S akkor már csak ilyen híreket hallot­tunk, a mellékzörej főzörej lett, a hangzavar elnyomta a komoly hangot, a csőcselék ordíto­zása a komoly munkásság néma tüntetését, szörnyű tumultuózus jelenetek támadtak, amelyben ki tudja miféle moszkvai ujjak, ki tudja miféle alvilági árnyakat akartak felka­varni. Súlyos jelenségek ezek mindenkép a rend és közbiztonság szempontjából s a for­g­alom biztonsága szempontjából, a város bé­cje és lakosainak testi épsége szempontjából, ami csupa olyan elementáris érdek, amelyet minden körülmények közt biztosítani kell, amint biztosíttatott is. a rend kérdésében egységfrontot alkot az egész város, s­a renddel nem lehet packázni, a rend a munka­gépezetnek is legfontosabb ré­sze és ténye, s ép annyira munkásérdek, mint maga a munka, amelynek sürgetésében és fo­kozásában szintén nincs különbség, amelyben szintén egységfront minden párt- és világnéz­­eti különbség nélkül Budapest, s az egész or­szág. Soha többet, — jól értsék meg — soha többet a főváros lakossága ilyen jeleneteket, ilyen szörnyűségeket látni nem akar és remél­jük, nem is fog. Akik ma ezeket a jeleneteket provokál­ták, és olyan ellenségei a komoly munkásság­n­ak, amelynek rendjét alá­ akarják ásni, mint ahogy általában ellenségei mindannak, ami rend, béke, társadalmi nyugalom. De ha levonjuk a mai nap tanulságait az egyik oldalon, le kell vonni a tanulságokat — nem a mai napból, hanem az előző napok és évek minden megtett dolgából és mulasztásai­ból is. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a munka­nélküliség problémája valóban világjelenség, a világháborúnak egyik legszörnyűbb utóbaja, amelyet egyformán nyögnek nagy- és kis­országokban s amellyel nekikeseredetten bir­kóznak mindenütt. De vannak a kérdésnek mégis relációi, amelyekben, hogy úgy mond­juk, teljesen »szabadkeze« van minden köz­gazdasági politikának, a világgazdasági ösz­szefü­ggések hálózatában is. És nem gondol­juk, hogy akár a legrajongóbb egységespárti is igennel felelhetne arra a kérdésre, hogy megtörtént-e minden etekintetben. Hiszen ha a legutóbbi napokban bejelentett beruházási programoknak és közmunkáknak csak a tized­részét és csak fokozatosan és csak kis részle­tekben is bejelentették volna és előkészítették volna az utolsó félévben,a kérdés máris sokat vesztett volna feszültségéből — és nem tud­juk, hogy amilyen sebbel-lábbal, nem­ mond­juk, hogy rögtönözve, de­ ilyen zsúfoltsággal, ilyen expeditív erővel, ilyen lelkendezve meg­történhetett most az, ha valamivel lassúbb tempóban is, miért ne történhetett volna meg néhány hónap előtt is? Eszünk ágában sincs összefüggést keresni egy problémának akármilyen kezelése — és ezek közt a tumultuózus jelenetek közt, ame­lyekből kifutott minden probléma, mindég princípium, minden elvi kérdés vagy küzde­­lem, amely egyszerűen zabolátlanság volt. De igenis meg akarjuk állapítani, hogy ami ezeknek a tüntetéseknek második részé­ben még csak jelszó sem volt már: a munka sürgetése s a munkanélküliség legyűrése, azt az egész polgárság igenis komolyan veszi. Hogy gazdasági téren igenis mulasztások tör­téntek. Hogy a polgárság a komoly munkás­sággal együtt várja a kormánytól, hogy min­den, ami eddig csak félig történt, egészen tör­ténjen, hogy a közgazdasági politika most már alakuljon át munkaenergiává, hogy min­­nél több munka terem­­tődjék, gyü­mölcsöződ­jön, hasson, termeljen­, és győzzön ebben az országban, amelynek m­­ munka által kell is­mét naggyá lenni. Ltz ép úgy elvárja az or­szág a kormánytól, mint ahogy elvárja a köz-­­rendnek abszolút­ biztosítását. 4

Next