Pesti Napló, 1930. október (81. évfolyam, 222–248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

4 Szerda PESTI NAPLÓ III J. Hill .I II 1930 október 1 . I . Bud miniszter sürgősen a Ház elé terjeszti az építőipari törvényjavaslatot Éjszakába nyúló ankét a kereskedelmi minisztériumban (Saját tudósítónktól.) Bud János kereskede­lemügyi miniszter napirendre tűzte az építőipari törvényt. Tudvalevőleg az összes iparágak közül ez a legfőbb iparág az egyetlen, amelyet 1884 óta a rendeletek sokasága szabályoz, m­íg a többi ipart azóta két ízben is törvényben szabályozták-Az építőipar évtizedes sürgetésére Bud miniszter törvénytervezetet dolgoztatott ki, azt két héttel ezelőtt küldte szét és kedden délután az összes ér­dekelt szakmák, kamarák, Mérnök Kamara, Mű­egyetem és építőszakiskolák, valamint a gazdasági minisztériumok bevonásával ankétot tartott e tárgyban. Az ankéten mintegy hatvanan vettek részt és a tárgyalás mindvégig a miniszter elnök­letével, félhattól éjjel 10 óráig tartott. Bud miniszter bevezető szavaiban kijelentette, hogy valóban elérkezett az ideje, hogy az építő­ipar terén rendet teremtsünk és ezért a törvény­javaslatot a lehető legrövidebb idő alatt a parla­­ment elé terjeszti. Nagy Antal, a kereskedelmi és iparkamara al­elnöke és Moór Jenő kamarai titkár az érdemi tárgyalásnak nyolc héttel leendő elhalasztását kér­ték, mert a kamarának a rendelkezésére állott rö­vid idő alatt nem állott módjában a tervezetet az összes érdekeltekkel letárgyalni. Hasonló kérdést terjesztett elő dr. Radó Rezső debreceni kamarai főtitkár. Bud miniszter nem volt hajlandó a kérdést el­odázni, mert éppen az 1912. évi és 1925. évi törvény­tervezetekből­ e probléma elég ismert, másrészt tavaly ősz óta éppen az érdekeltek állandóan sür­gették a kérdés napirendre tűzését. Dr. Kálmán László, Farkas Elek é­s Köck Ká­roly élesen bírálták a tervezetet, amelyen szerin­tük a mérnöki munkafentartás szelleme vonul végig és rendeleti felhatalmazás útján építőmes­teri jogokat készülnek adományozni a mérnö­köknek. Dr. Kossalka János, Sándy­ Gyula, Petrovácz Gyula­­és György Jenő a mérnöki kar álláspontját védve hangsúlyozták, h­ogy a mérnökkamara a szerzett jogok teljes tiszteletben tartása mellett nem iparűzési jogot kíván a mérnököknek, csak bizonyos mérnöki tudást igénylő munkák fentar­tását a jövőre, ami a mai generációt, nem sértheti. Bud miniszter többszöri felszólalásában kije­lentette, hogy a szerzett jogok százszázalékos tisz­teletben tartása mellett jövőre a nagyobb készült­ségnek tágabb teret kíván biztosítani. Nem érti, az építőmesterek aggályait, elvégre a műegyete­met­ végzett építész miért ne juthatna 3 évi gya­korlat után oda, ahová a 4 középiskolát és ipar­iskolát végzett építőmester? Nem lehet a mérnö­köt olyan építőmesteri vizsgálóbizottság elé elmé­leti vizsgára utalni, amely bizottság tagjainak egy részét a mérnök elbuktathatná elméletből. A kőművesmesterek képviselője a kőműves­mesterek számára, az eddigi törvénytervezetekben tervbe vett egyemeletes építkezés biztosítását kí­vánta, mert a vidéken élő 120 építőmester mellett működő 4500 kőművesmester­ erre jogosult, kellően képzett és az építtető közönséget nem lehet vidé­ken néhány építőmester kartellének kiszolgáltatni. Kérte a kőművesmesteri kar, hogy a jövőben erre az iparra csak felső építőipariskola után adjanak iparjogot és csak a tehetséges autodidaktáknak tartsanak fenn Budapesten egy mestervizsgáló szakbizottságot az eddigi 13 helyett. A miniszter az ankétet a jövő hét keddjén folytatja. Novemberi: patkány háború Harminchétmillió pengő kárt okoznak évente a budapesti patkányok­­ Miniszteri rendelet egymillió patkány ellen 800.000 pengőbe kerül a háború, a háztulajdonosok fizetik (Saját tudósítónktól.) Először megjelennek a főváros óceáin­­ statáriumot elrendelő­ plakátok, azután megtörténik a hadüzenet s nyomban rá megindul az irtó háború. A­­patkányirtó háború. Stílszerűen, mint a süllyedő hajóról, fognak menekülni patkányaink Budapest területéről. Már készül a nagy csata sztratégiai terve a Vá­rosházán; orvosok, tudósok, szakemberek a ve­zérkara ennek a háborúnak s csaknem minden­kiap a késő esti órákig folynak a komoly tanács­kozások. Nem lehet félvállról beszélni a budapesti patkányokról. Nem lehet főképpen azért, mert nagyon sokan vannak: minden lakosra jut egy patkány. A szakemberek szerint a nagyvárosok­ban átlag annyi patkány szokott lenni, amennyi a város lakóinak száma. Ezek szerint Budapes­ten egymillió patkány bújik meg a csatornák­ban, pincékben, falak repedései között. S ez a sok patkány rengeteg értéket pusztít el. Kiszá­mít­ottál­ azt is, hogy egy patkány évi pusztítása 37—39 pengő; ilyen értékű kárt okoz élelmisze­rekben és egyéb értékek megrongálásával. Buda­pesten tehát a patkányok évente harminchét­millió pengő értéket pusztítanak el, harminchét­millió pengőt rágnak meg a csatornák csúnya lakói, olyan nagy összeget, amelyből meg lehetne­ oldani a munkanélküliség nyomasztó problé­máját. — Meg kell menteni a 37 millió pengő nem­zeti vagyont! — mondotta a főváros — s a patkány­írtó háború is, mint minden háború, ime gazda­sági okokra vezethető vissza. November 1 .A nagy harc november első napjaiban indul meg. Egyelőre még nem döntötték el a pontos dátumot,­ de szombaton már felszólította a fővá­ros közegészségügyi ügyosztálya dr. Csordás Ele­mér tisztifőorvost, hogy tegyen javaslatot, milyen anyaggal irtsák a patkányokat. Amikor ugyanis elterjedt a híre annak, hogy a főváros elrendeli a patkányirtást, a vegyészek és takarítóvállalatok valóságos ostromot indítottak a főváros vezető­sége ellen, megmozdult a protektorok hada, hogy az általuk pártolt cégek patkányirtószereit fo­gadja el a város. Negyvenöt ajánlat érkezett, ezek között azonban csak 18—20 a komoly, szám­ba­vehető. A főváros Fertőtlenítő Intézete megvizs­gálta az ajánlatokat, meghallgatták a szakértőket és most a tisztifőorvos ezek alapján javaslatot fog tenni egy bizottságnak, melyet a közeli na­pokban hívnak össze. A bizottságban­ — ez a had­vezetőség — részt vesznek az állami bakteriológiai intézet, a rovartani állomás, az állatorvosi főis­kola, a közegészségtani intézet, a fővárosi vegyé­szeti intézet, a fővárosi bakteriológiai intézet, a fertőtlenítő intézet kiküldöttei,­­ továbbá a tiszti­főorvos, a csatornázási ügyosztály, a rendőrség és azoknak az ügyosztályoknak vezetői, amelyek vá­rosi ingatlanokat kezelnek. Ez a bizottság fogja­­eldönteni véglegesen, hogy milyen szerrel irtsák a patkányokat. Csakis olyan szert fognak alkalmazni, amely csupán a patkányra, halálos-, de az emberre és háziállatokra­nem veszélyes. A bizottság szövegezi meg azután azt a hirdetményt, amelyben elrendelik az általá­nos nagytakarítást és patkányirtást. A patkányháború sztratégiai terve A népjóléti miniszter már leküldötte a fővá­roshoz patkányirtási rendeletét. Ez a­ rendelet k­ö­telezi a budapesti háztulajdonosokat, hogy nagy­takarítást, végeztessenek a pincékben, távolítsák el a törmelékeket, a hulladékokat a ház minden helyiségéből, a patkánylyukakat tömjék be, hogy ne találhassanak búvóhelyet a patkányok. Elren­deli a miniszter azt is, hogy a házakban levő csa­tornanyílásokat ki kell cementezni. A legtöbb pesti házban ugyanis a csatorna­nyílások téglából épültek és a patkányok ezeken a téglákon nagy­szerűen tudnak kapaszkodni. Cementtel a csator­nák belső nyílását ki fogják vakolni, egészen si­mára, úgyhogy a patkányok nem tudnak majd kimentikü­lni a csatornából. — Két-háromheti időt adunk a háztulajdono­soknak. — mondották munkatársunknak a fő­város közegészségügyi ügyosztályában — hogy ezt a takarítási munkát elvégeztessék. Ennek az időnek lejárta után kell kitenni azt a patkány­irtó szert, amelyet a főváros alkalmasnak talál a patkányirtásra. Ugyanazon a plakáton, amelyen az általános nagytakarítást rendeljük el, közöl­jük a háztulajdonosokkal azt is, hogy milyen patkányirtószert kell megvásárolniuk. Az irtó­szert­ ott is el kell helyezni, ahol nincs patkány, mert számítani kell arra is, hogy a patkányok valóságos népvándorlása fog megindulni az álta­lános nagytakarítás következtében­... Egyelőre még nem sejtik, hogy mennyi pat­kányt tudnak majd elpusztítani. Az eddigi ta­pasztalatok szerint az elhullott patkányok 15—20 százalékát találják csak meg, mert a megmérge­zett patkányok nagy része, amikor haldoklik, ""­­bújik. Az elfogyasztott csalétek mennyiségéből fogják utólag kiszámítani, hogy hozzávetőlege­sen mennyi patkányt tudtak kiirtani. A meg­talált, elhullott patkányokat a szeméttelepre szál­lítják majd ki. Az egymillió patkány kiirtása természetesen nagy összegbe fog kerülni. Ha a főváros vállalatba adná­ a patkányirtást, 800.000 vennéjébe kerülne az Éppen ezért úgy döntöttek, hogy nem a főváros fogja viselni a patkányirtás költségeit, hanem azt a háztulajdonosokra hárítják át. A háztulajdono­soknak kell megvenni a főváros által alkalmasnak talált patkányirtószert s a városnak a patkány­irtás csak a plakát és ellenőrzési költségbe kerü­l, továbbá abba az összegbe, amennyit saját ingat­lanain patkányirtásra és nagytakarításra költe­nek. Ezenkívül pénzébe fog kerülni a fővárosnak az uccai csatornák rendbehozása is, mert sok he­lyen, ahol a csatornalejáró téglából épült, a tő- város csatornázási ügyosztálya szintén hlexiko!l­tátja cementtel a csatornák falát, 15 napi elzárás és 2000 pengő pénzbírság ... Azt, hogy a háztulajdonosok a miniszteri ren­­delet intézkedésének eleget tesznek-e, szigorúan fogják ellenőrizni. A kerületi elöljáróságok alkal­mazottai járnak majd házról-h­ázra, de a főváros vezetősége ebbe az ellenőrző munkába szeretné, belevonni a rendőrséget is. Külföldön a patkány­irtás kizárólag a rendőrség hatáskörébe tartozik s már csak azért is szeretnék, ha itt is bekapcso­lódna a patkány­irtásba a rendőrség, mert a ház­mesterek és segédházfelügyelők előtt sokkal na­gyobb tekintélye van a biztos úrnak, mint az elöljárósági alkalmazottaknak. Aki pedig nem tesz eleget a szigorú miniszteri rendeletnek, azt súlyosan meg fogják büntetni. Ha valamely ház­tulajdonos nem végezteti el a nagytakarítást vagy nem veszi meg a patkányirtószert, 15 napi elzá­rással és 2000 pengő pénzbüntetéssel sújtják. Már csak azért is ilyen szigorú büntetéseket helyeznek kilátásba, hogy feltétlenül eredménye legyen a novemberi patkányirtásnak, mert csak a legradi­kálisabb pusztítással lehet védekezni a patkányok veszedelmes szaporodása ellen. Egy »patkány há­zaspárnak évente 860 g gyereke« van. Ha tehát senki sem irtaná a patkányokat , azok számára megfelelő mennyiségű élelmiszer állana rendelke­zésre. Budapest egymillió patkányából egy év múlva 130 millió patkány lenne. Fantasztikus szám ez, amint hogy ez sohasem következhetne be, hiszen a falánk patkányok már csak egymás felfalásával is megakadályozzák túlságos szapo­rodásukat.­­ Egyelőre azon­ban még nyugodtan pusztítják a pesti patkányok, nemcsak egymást, hanem az élés­kamrákban levő élelmiszereket is s míg a novem­beri patkányt it.ó háború megkezdődik, újabb 3 mil­lió pengő kárt fognak okozni a főrros lakossá­gának... r. Gy. || |"^ A flapper nem jut át a kocsiúton Aranysárga őszi nap, a kis flapper az Erzsébet körúton megy. Lakkfélcipője van, testszínű harisnyája műselyemből. A haját­ nem­ látni, mert egészen befödi a kis sisakkalap. Retikü­l van a kezében és a blúza divatos. Egyébként ő is. Az Erzsébet körúton megy, azon az oldalon, ahol a páros házszámok vannak. Úgy látszik, dolga van a túlsó oldalon, mert át akar menni. A kocsiút, az erzsébet­körúti kocsiút tudvalevően széles és a 1-es, 6-os, 7-es és 73-as villamosok közlekednek, rajta. Ezúttal még valaki. Egy-.i?»elv.f frgalmazó. Inspekciót tart a Rákóczi út és a Dohány utca között. A flapper nem látja őt. Száz lépésre a törvényes átjárótól, száz lépésre a közlekedési, rendőrtől és a közlekedési lámpától, át akar menni a kocsiúton. Kis ritmikus lépésekkel, semmi rosz­szat nem sejtve megy át a kocsiúton. A villamost elke­rüli, az autót megelőzi. A fogalmazóba beleütközik. Vita. A fogalmazó nem engedi tovább a flappert. A fogalmazó fölemeli karját. Int. Egy rendőr odasiet. Szalutál. A fogalmazó átadja neki a flappert. A flapper nem követi a­ rendőrt. Beszél. Vitatkozik, könyörög. Betiküljét, kinyitja, zsebkendőt veszi ki belőle, szeméhez emeli. A flapper sír. Az ucca megtelik közön­séggel. Jobbról is, balról is az emberek felsorakoznak a körút két oldalán. Sorfalat állnak. Senkinek sincs sietős dolga. Senkinek se kell tovább menni. Rossz a konjunktúra Pesten, az emberek ráérnek. Mindent érdemes megnézni, ami nem kerül pénzbe. A flappert, úgy­ látszik, izgatja ez a nagy közönség. Tovább vitatkozik, gesztikulál. A zsebkendőt visszateszi a retikülbe, púdert vesz ki belőle. Rendbe akarja hozsni­ az arcát a körút közepén. A fogalmazót elhagyja tü­relme, hátat fordít neki, tovább megy. A flapper elindul a kocsiút közepén a rendőrrel. Most már biztos, hogy beviszik. Valahogy rendőri kísérettel mégis csak átér a túlsó oldalra. Oda, ahol a páratlan számok vannak. Szipákol. A sorfal felbomlik. Menetté alakul át, amely követi a flappert, ötven százalékig részvéttel, ötven százalékig kárörömmel. Egy inasgyerek megvigasztalja a szipákoló flappert. — Ke sírjon kisasszonykám­, hiszen nem akasztják fel azért. Fizet két pengőt, aztán slussz, hazaengedik. A flapper — lakkcipője van és testszínű, harisnyája műselyemből — gyűlölködve néz az inasra. Azután tehe­tetlenül és segélykérően. • — Kincs két pengőm ... Mit csináljak ... Az egész vagyonom hat fillér. A rendőr kiséri tovább. ­ Feloszlatták a csehszlovák rendőrszakszer­vezetet. Prágából jelentik: A kormány kedden váratlanul feloszlatta a csehszlovák rendőrség szakszervezetét. A szakszervezet vagyonát lefog­lalták. A feloszlatási parancs indokolása szerint a szakszervezethez tartozó rendőrök a legutóbbi tün­tetések során passzív rezisztenciát tanúsítottak.

Next