Pesti Napló, 1931. január (82. évfolyam, 1–25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

Újévi szám — Ára 24 fillér Budapest, 1931 82. évfolyam 1. szám Csütörtök, január 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengd Negyedévre . 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap..... 32 fillér SZERKESZTŐSÉ«« Rákóczi út 34. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—30. sr. TEL.EFÖN: József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztősbe sécsbenj l, Kohlmarkt 7. „AZONOS?.. IRTA: GAAL GASTON U Van. az egységes pártnak egy házi lapja, mely a szántás-vetés fogalmi körébe eső hangzatos nevet visel ugyan, de amely tar­talma után ugyanazon a jogon bátran hivat­hatná magát »Űj Gyárkeménynek«, »Üj Pénzszekrénynek«, vagy »Üj Expensnótá­nak« is. Ez a súlyos orgánum arról közismert, hogy egészen közel lelki és személyi nexusban áll az egységes pártnak egy olyan, még a »hi­vatottnál« is »elhivatottabb« részével, amely már a kezdet kezdetén külön »csoporté-ként szervezkedett s melyet már akkor is, mikor még boldogult Nagyatádi élt, a többi kisgaz­dáktól különálló társaságként tanultunk tisz­telhetni s amely lap megható ragaszkodással szokta híven regisztrálni s publikálni az emlí­tett csoportnak nemcsak politikái, hanem leg­intimebb, sóhajszerü élettani megnyilatkozá­sait is. Ez a lap egyik nemrég megjelent számá­ban foglalkozik a független kisgazdapárt dolgával, abból az alkalomból, hogy velük a parlamenti agrárpárt egyesült, s miután tud­tunkkal az említett csoport szócsöve, fel kell , tételeznünk^ hogy megnyilatkozásában a cso­port vélémenyének visszhangja. Ítél pedig rólunk a kővetkezőképpen: »az egységes párt programját sóját ltja hl a Gaal Gaston-féle alakulat«... »de amíg Gaál Gastonélc csak hirdetik ezt a programot, — addig az egységes párt, a kormány mögé. felsorakozva, gyakorolja és meg is valósítja azt«. Hát ami a »felsorakozást« illeti, ebben igazán nincs hiba, etekintetben a csoportot mulasztás vádja nem terhelheti... Sőt! Egyik-másik tagja nem csupán »mögé«, de a kormány »mellé« és egyebekbe is tiszteletre­méltó sikerrel »felsorakozott«. Ami azonban a »megvalósítást« illeti, eliez már egyet-mást meg kell jegyeznünk s fel kell hogy frissítsük némiképpen — úgy látszik — megfogyatko­zott emlékezőtehetségüket. Lássuk csak hát a »programot« s ' a »megvalósítást«! Kezdjük mingyárt az elején, az ad'kérdésnél. »Megvalósították« egykoron a földadó­emelést s a búza érték-adózást, mikor minden más adózó állandóan romló koronavalutával fizethetett... »Megvalósították« falun is a házosztályadó eltörlését s behozták helyette a házbéradót. A mi a falu legszegényebb népé­nek viskója utáni adóterheit egy csapásra a háromszorosára emelte... Megszüntették a régi I—TV. osztályú keresetadót s »megvalósí­tották« helyette az új kereseti adót. Mely a kisemberek adóit csakúgy becslés alapján veti ki, mint az a múltban is történt, őket tehát a zaklatástól nem mentesíti; ellenben a nagy kereseti adóalanyok helyzetét, miután ezek mérlegük alapján adóznak, a múlthoz képest lényegesen megkönnyítette ... »Megvalósítot­ták« még a társulati adót. Melynek alanyai a különféle részvénytársulati alakulatok, ösz­szcs állami egyenesadóterheiket ezzel az egy adónemmel róják le; s miután mérlegeik alap­ján adóznak, ezeknek majdnem teljes adómén" tességet biztosít, hisz éppen csak annyi tiszta jövedplmet mutatnak ki adó alá, amennyit akarnak. Nem egyszer mutattam rá, hogy az összes magyar gyáripari részvénytársaságok egy évi állami egyenes adója üeru éri el a 3 milliót, noha évi termelésük pengőértéke sa­ját megállapításuk szerint elérte már a 2870 milliót... »Megvalósítottak« még olyan jö­vedelemadó- és vagyonadótörvényt, mely min­den reálvagyont (föld és házbirtok) felemészt, mely alól azonban az egész ingóvagyon (kész­pénz és részvény) teljesen kibújik. Hivatalos adóstatisztikánk mutatja ki, hogy 1928-ban a jövedelemadóalapok végösszege 1253*2 mil­lió pengő volt, ebből azonban a tőkevagyon­tulajdonosok mind összesen csak 16.5 millió pengő jövedelmet méltóztattak adóalapul be­vallani; a vagyonadóalanyok 10.063.6 millió pengő adóalapvégösszegéből pedig — tőkeva­gyon gyanánt — az egész országból mind­össze csupán 373 millió pengő került beval­lásra, tehát csak ekkora tőkevagyon után ke­gyeskedtek vagyonadót leróni. Aztán ki »valósította meg« a régi, maxi­mális 3% helyett, az új 16%-os betegápolási és gyermekvédelmi pótadót, mely alól az in­góvagyon — nem szolgáltatván adóalapot — megint csak kibújik? Ki tartja fenn mai formájában a szeszadót, a világító- és üzem­anyagok adóját,a cukoradót,a gyujtószeradót. a borfogyasztási adót, a kisemberekét sújtó közmunkaváltság új rendszerét, a szőlőbirto­kok magasabb kataszteri ' 'tályozását, holott a bortermelés állandó rá.izotéssel jár, a mér­hetetlenül felemelt ingatlanátruházási, bírás­kodási és közigazgatási illetékekot stb., stb. — szóval mindazt az elképzelhetetlen számú és fajtájú közterhet, melyek együtt é,s külön­külön mind a reálva gyónókat sújtják,melyek­nek terhei alól azonban -— rossz törvényeink segítségével — az ingótőke jóformán teljesen mentesül! Pedig voltunk néhányan, akik már akkor, nyolc év előtt, rámutattunk az elmaradhatat­lan következményekre, sőt el is hagytuk az egységes pártot, nem bírván osztozni a fele­lősségben ezekért. Azóta is hiába »hirdetjük« más, igazságosabb adóztatási rend szükséges­ségét, a »megvalósítók« következetesen .állan­dóan leszavaznak. Hát igazuk van, mi csak »hirdethet jük« — szemben mindazzal, amit az egységesek »meg­valósítottak« — mindazt, ami az adóügyi tör­vényhozás terén a szentgáli program szelle­mében volna a falu népe érdekében megvaló­sítandó; s hirdetni fogjuk ezentúl is, mert azt a »programot«, amit e téren az egységes párt­nak »megvalósítani« sikerült, nem tehetjük a magunkévá s annál kevésbé van eszünkbea tőlük »kisajátítani«. Nem tagadjuk azonban, hogy egy cseppet sem féltékenykednénk, ha ők sajátítanák ki s valósítanák meg azt, amit mi »hirdetünk« s mingyárt nem volna szük­ség független kisgazdapártra. De bármerre tarlözunk, más területeken is — kereskedelmi és vámpolitikai területeken is — találkozik még, sajnos, felette sok »hir­detni« valónk; miután dicső vámtarifatörvé­nyünket is minden figyelmeztetés, óvás, sőt tiltakozás dacára — »megvalósították« az egységesek. Melyről két és fél év előtt — zúgó tapsok és éljenzés közben — jelentette ki Debrecenben nem kisebb ember, mint maga a miniszterelnök úr, hogy annak tételei a mező­gazdasági termelés létérdekében revízióra szorulnak. Ez irányban egy tollvonás sem tör­tént, ellenben azóta is súlyos újabb vámemelé­sek és vámkedvezések jutottak a gyáripari ér­dekeltségeknek. Amiket mi e törvénnyel szem­ben csak »hirdettünk«, az egységes párt mind­annak éppen az- ellenkezőjét »valósította« meg, dacára, hogy előre rámutattunk az el­maradhatatlan következni ényekre (kartelvisz­szaélések, mezőgazdaság összeroppanása, ál­talános elszegényedés stb., stb.), melyek, saj­nos, szintén mind »megvalósultak«. A keres* kedelem- és vámpolitika terén elért nagy és dicső eredményeket sem szándékozunk hát az egységes párt programjából kisajátítani s kénytelenek leszünk ezután is, amíg csak meg­nem valósul, a régi programot »hirdetni«. Józan ésszel senki som ellenezheti, hogy ebben az országban is életképes, egészséges gyáripar fejlődjék, mely éppen oly fon­tos ága egy ország gazdasági életének, mint akár a mezőgazdaság, a kisipar vagy a keres­kedelem; feltéve természetesen, ha csakúgy, mint ezek: az is, a maga emberségéből él, gya­rapszik, erősödik s szaporítja saját, részéről is a nemzet vagyonát. De tiltakoznunk kell, hogy ebben az agrárörszágbaa erőszakosan cmáU janak P otemkin-gyár ipart, mely csak a többi foglalkozások terhére, sőt ^ pusztulása árán, ideig-óráig tartható s néhány száz• »vezér« s lekenyerezcttcik mcymittiomosodásán túl sem rnunkásk érdest, sem gazdasági krízist meg nem old. Egyszerűen kiéli mindazokat, akiknek rovására adó- és vámkedvezmények, monopolisztikus árdrágítások, közellátási ren­deletek s azok törvényellenes kiterjesztése, differenciális vasúti tarifakedvezmények, fog­lalkoztatás ürügyén kierőszakolt felesleges közmunkák s beruházások stb., stb. révén tarthatja csupán fenn magát. Ez tehát nem termelő erő, hanem nagyrészében csak para­zita a nemzet legyöngült testén; mikor pedig ma is, lerongyolódva is, a mezőgazdasági ki­vitel kereskedelmi mérlegünknek egyetlen biz­tos báaisa, noha mindazon kedvezést nélkü­• lözni kénytelen, s teljeséri védtelenül áll ki­felé egy lebírhatatlan világverseny, befelé pe­dig egy kar fel szövevény pusztító pergőtüzéyel szemben. Azoknak a törvényhozási és közigazgatási sorozatos intézkedéseknek »megvalósítása^ dicsőségéből sem kérünk, de a felelősségéből sem, melyekhek elkerülhetetlen folyománya­ként jelentkezik — az egységesek jóvoltából — költségvetésünknek ugrásszerű, példátlan felduzzasztása,országunk agyonadmimsztráV­sága, agyoncentralizálása s elbürokratizáló­dása, az a rettenetes centrális hirataiinfláció, melynek koldusa az ország. Amely a »meg­valósítóknak« is úgy a nyakára nőtt, hogy, most már, ha akar, sem bír vele. Ennek da­cára majdnem minden újabb törvény, jaelvet »megvalósítanak«, újból is csak a centrális hatalom s a párturalom kiterjesztését, öreg­bítését szolgálja. Egyelőre tehát .e tereken is még csak az ellenkezőnek »hirdetése* lehet a programunk. Ugyanígy vagyunk a közéleti tisztaság, a közjogi és közgazdasági összeférhetetlen­ség, a hivatali túlkapások és visszaélések, a felesleges luxus, a túlköltekezések stb. kérdé­seivel is, melyeknek az állami és polgári etika követelményeihez szabott gyökeres rendezése szintén kívül esik azon a körön, amelyen be­lül intézkedési lehetőségek nyílnának szá­munkra; nekünk tehát e vonatkozásokban is csak a »hirdetés« lehetősége áll nyitva. Amit az egységesek .e téren eddig produkáltak, ki­sajátítani igazán nincsen kedvünk, sem okunk. Ellenben lelkesedéssel fogadunk tő­lük minden olyan kezdeményezést, mely ezen kérdések rendezését is — eddigi gyakorlatuk­kal ellentétes irányban — az általuk is »azo­nos«-nak deklarált program szellemében »valósítja meg«. Hitelügyünk s kamatpolitikánk terén ís elsorolhatnánk egyet-mást, melynek törvény­hozási rendezése (bankstatutum stb.) akként' »valósult meg«, hogy egy agrárország tör­vényhozása nem gondoskodott az agrárhitel­igények biztosításáról. Az Osztrák-Magyar Bank ismert és adott magyarországi imgat> lanokra milliárdra rúgó hosszúlejáratú hitelei* I » k

Next

/
Thumbnails
Contents