Pesti Napló, 1931. február (82. évfolyam, 26–48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

/ PES TI N APLÓ • i n » Ii • I Vasárnap '•az idegenbe viszik a pénzüket, liánéra eljön­'tick nyaralni a budai fürdővárosba és az éhez csatlakozó budai hegyvidékre. Ilyen módon szabad Budapestre vonni a vidék népét, de nem úgy, hogy a szegénységet az előváro­sokba csődítjük, az intelligenciát budapesti vásárlásokra akarjuk édesgetni, amely fórén annakidején a zónatarifa a vidéki kereskedem lem és kisipar pusztulásához vezetett és nem ügy, hogy adórendszerünkkel és közlekedési politikánkkal az anyagi erőt kiszivattyúzzuk a vidékből, passzívvé tesszük vidéki váro­saink és megyéink kereskedelmi és fizetési Ez egy furcsa harc most a parlamentben, a karteljava slat, a törvényhozás küzdelme a névtelen nagytőkével. Mi a kar telj avaslat? A legtöbben nálunk azt se tudják, hogy mi a kartel, noha érzik annak hatalmát, súlyát, napi életükben tapasztalják minden konzekvenciá­ját. A kartel a termelő nagytőkének egy olyan csoportosulása, amely — állam az államban, impérium az impériumban — felosztja maga .között nemcsak a termelést, hanem a fogyasz­tást is és mint a háborúban tette az állami omnipoteneia, rayonírozza a termelőket és a fogyasztókat, a nyersanyagokat és n kész­gyártmányokat, ár- és nyereségdiktatúrákat létesít, A kartel — és ez.' egyetlen mentsége — nem kitalálás, hanem természetes alakulási Mint egy végső konzekvenciához kellett hogy idevezessen egyrészt a nagyüzemi gazdálko­dás, másrészt a technikai fejlődés. A kartel a tizenkilencedik századnak az a meghökkentő technikai, pénzügyi, termelési és egyben — nem tagadjuk — kulturális eredménye is, amellyel a technikai haladásnak az a nagy­százada átlépett a huszadik századba, talá­nyokkal és problémákkal teli huszadik szá­zadba. A kartel őshazája Amerika volt, az az Amerika, ahol — ez néni paradoxon — az európai termelés érte el csúcspontját. Ameri­kában volt legnagyobb a termelés. Amerikas ban kelleti, először ezt a termelést rendszeresí­teni és módszeresíteni, de ugyanakkor Ame­rika is volt az első, ahol ennek a termelésnek és túltermelésnek első természetes bűnei je­lentkeztek. Amerikában mélyen a háború előtti időkbe nyúlik vissza nemcsak a kartelek ala­kulása, hanem a kartelek ellen való védekezés is. Nem egy amerikai elnökválasztást a kartél elleni küzdelem irányított és befolyásolt. így főként Rooseveltét. És itt a lényeges különb­bég az amerikai és európai közönség között. Mert az amerikai közönség ráébredt a kartelek veszedelmére, összefogott és lehetőleg védeke­zett ellene, míg az európai és különösen a mi közönségünk szinte értetlenül áll vele szemben és nem tudja, hogy ha egy ruhát csináltat vagy cipőt rendel, ha házat építtet vagy mezőgazda­sági gépet szerez, ha eszik vagy iszik, ha él és lakik, tulajdonképpen a kartelnek áldoz és adóz., ennek a láthatatlan és újszerű nagy­hatalmasságnak. Ennek a névtelen nagyhata­lomnak. mérlegét és ráadásul még csodálkozunk is rajta, hogy miért vannak gazdasági bajok a vidéken, miért jajgatnak az emberek állam­segélyért és, miért mutatkozik ott egy bizo­nyos Zsugorodás, aminek okvetlenül gátat kell vetni. Mert azt ne felejtsük el, hogy Bu­dapest közgazdasági és kulturális lámpái nem elég erősek ahoz, hogy Magyarország egész területét gazdasági ás művelődési sugarakkal megvilágítsák és vidéki gócpontok, vidéki erős fényforrások kifejlesztése nélkül külö­nösen a perifériákon nagy lesz a közgazdasági és kulturális éjszaka. És ez is az új idők pszichológiájához tar­tozik, ez a névtelenség. Az emberiség a világ­háború alatt mintha, átlépett volna az anony­mitás egy most kezdődő újabb korszakába. Maga a háború megszámlálhatatlan áldozatai­.val és milliónyi szenvedéseivel is egy óriási tömegmozgalom volt, a háború mint egy név­telen gép, szedte áldozatait és ugyanakkor ni­vellálta az egyéni teljesítményeket, az embert elbujtatta a gép mögé, lesüllyesztette a lövész­árok nnonymitásába vagy felhizlalta őket óriási számegységekk4 A hős helyébe lépett a tömeg és a névtelenség. A háborúnak'csak egyéni mártírjai voltak és egyéni áldozatai, de a hős maga a sokaság volt, a mindenki. A vezéri dicsőség helyébe lépett a számok nagy­sága. És ez a névtelenség vonult be a mai köz­gazdasági életbe is. A Mapoleonok helyét el­foglalták a Napoleon érték, a géniusz helyét elfoglalta a részvény és a legenda és a mitosz nyomába lépett a többségi szindikátus. De ne hígyjék, hogy csak a közgazdaságban van így. A politikában nemkülönben. A mai kor törté­netírói állandóan foglalkoznak a diktátor ak­tuális problémájával és közben nem látják meg, hogy minden országot, alkotmányos és néni alkotmányos, parlamentáris (és nem. part lamentáris államot egyformán egy közös dik­tátor kormányoz: a bürokrácia. Amely névte* len'ős személytelen, egy óriási áliönyin appa­rátus szinte ellenőrizhetetlen és szinte felelős^ ség nélkül való, híján minden egyéni szellem­nek, egy apparátus, amely szinte technikailag maga termelte ki a törvényeit és gondolkozá­sát és mechanikus eletet él, mint egy óriási autonómia, nemcsak az államban, hanem az ál­lam fölött. Ez a hanyatló világ megy a név­telenség és a felelőtlenség, a mindent felölelő és mindenkit lenyűgöző szürkeség felé. A hős helyébe lépett az apparátus, az egyéniséget pótolja a számjegy és az íróasztal. Kalkulá­ciók és akták döntik el a világ sorsát. Ebbe a korszakba tökéletes stílusossággal illik bele a kartel, amelyet nem tudunk száz százalékig hibáztatni, már csak azért sem, mert keletkezése és fejlődése természetes és fájda­lom, elkerülhetetlen volt. De ha a történelem­filozóűa így igazolni is fogja a kartelek kelet­kezését, sőt talán létét is, ez.még nem jelenti azt, hogy egy élni akaró ország, élni akaró kö­zönsége — és Magyarország és a magyar kö­zönség élni akar — ne védekezzék a kartelek, kinövései ellen. És amikor a kar,telek ellen 'küzdünk, nemcsak a fogyasztót akarjuk felsza­badítani egy árdiktatúra alól, nemcsak a ter-. melést akarjuk egy a mainál morálisabb ní­vóra emelni, hanem ugyanakkor fel akarjuk szabadítani az ipart, a mezőgazdaságot, a ke­reskedelmet, az egyéni vállalkozást, magát a magángazdaság egész komplexumát. Mert aki a kartelek ellen küzd, az tulajdonképpen a ter­melők szabadságát akarja visszaadni. Aki a kartelek ellen küzd, az fel akarja szabadítani a kereskedőt, .a, .kartelekbe tömö­rült termelés önkényuralma alól. Az lehetővé akarja tenni, hogy a kereskedő nagybani be­vásárlásainál olcsóbban fizethessen, kényelme­sebb és emberibb hitelekhez jusson, hogy sza­badon választhasson és válogathasson, hogy ott vásárolhasson, ahol ő akar és nem ott, ahová őt a névtelen kartel beutalja. A kartelek ellen, való küzdelem a kereskedelem függet­lenségi harca, az egyén küzdelme a sablon és az általánosság önkénye ellen. De ugyanakkor az ipar szabadságáért is megy ez a küzdelem. Meg akarjuk menteni azt az ipart, amely ma még a karteten kívül álí, lehetővé akarjuk tenni, hogy ő is beszerezhessen nyersanyago­kat, mégpedig nemcsak kartelírozotí» árakon, 1981 február f Lehetővé akarjuk tenni, hogy a független ipa­ros is találjon vevőt és eljuthasson ahoz a kö­zönséghez, amelyet a kartelek — ha senki út-< ját. nem állja —.ezentúl egyszerűen úgy fog­nak regisztrálni, mint állami hivatal az adó­alanyokat. És aki a kartelek ellen dolgozik, az nem utolsó sorban a mezőgazdaságért dolgozik, a föld és a földművelés felszabadításáért. Hi­szen valósággal lehetetlenség, ami ma van ésí különösen olyan jelesül agrikultür országban mint Magyarország, hogy a mezőgazdaság tel­jesen ki legyen szolgáltatva egyes az ipari, kar­teleknek. A gazda a világraszóló dekonjunktúra nyomása alatt kénytelen á búzát valóságos gúnyáron eladni, de ugyanakkor a kartelek olyan árakon kényszerítik rá az ipari cikkeiket, mintha a világ most úszna a hét bo esztendei áldásaiban. Ez az ellentmondás teljesen fel­billenti a termelés egyensúlyát, lehetetlenné teszi azt és kialakítja a foglalkozási ágaknak egy immorális és a mai időkben tűrhetetlen 6* lentétességét. Ebben a válságos szenvedésben, ebben 1 krízises küzdelemben egymást kell hogy segr sék a különböző foglalkozási ágak, egymást * különböző társadalmi osztályok és itt nem tűr hető meg semmiféle gazdasági vagy ipari pol gárháború. Egyes nagyipari kartelek pedig r$ feküsznek a mezőgazdasági szabad termelésre de ugyanakkor a szabad kereskedelemre és szabad forgalomra is. Az állami kötött gazdái kodás, a háború egyik legkárosabb velejárója helyébe lépett, most a kartelek kötött gardáiké dása és meg kell mondani, hogy e mögött t gazdálkodás és e mögött a rendszer mögöt! nem kisebb hatalom áll, mint amilyent a riá ború idején az állam képviselt. A névtele. tőke, amely személyeiben ellenőrizhetetlen é megfoghatatlan, már csak világrelációi révén is van olyan hatalmasság, mint akármelyik ál­lami impérium. És ez a karteitőke nemcsak a termelés számára szerkesztett új vastörvénye­ket, hanem napról napra megrendszabályozza a fogyasztást és ezenkívül számtalan ember kereseti lehetőségét is. Hiszen a kartelek, am e-t Ivek konjunktúrákat és dekonjunktúrákat dik­tálnak, amelyek munkaalkalmakat kreálnak' ' vagy eltüntetnék és a kezeik között levő bán­kok útján hiteleket nyújtanak vagy vónnaic meg, ezek a kartelek fizetési nívókat diktálhat­nak, munkabéreket maximálhatnak, egyének és családok sorsai fölött dönthetnek. Mint mondottuk, itt egy nagy új impérium alakult ki, amely hogyne volna még az állami irnpé­riumuál is hatalmasabb. Hiszen e^y kormány­nak van parlamenti ellenzéke, egy kormány akármilyen túldimenzionál t hatalommal rendel­kezzék is, bizonyos fokig mégis csak kénytelen kritikával, ellenőrzéssel, sőt i'eleldsségijevonás­sal számolni. Mindez alól azonban kényelme­sen menekül a névtelen kartej névtelen vezér­kara, ahol a részvénydepó helyettesíti az em­bert, a szám és a névérték az egyéniséget. Ha egy í rszág igazgatása rossz, annak az ország­nak a lakossága legalább tudja, hogy kit okol­jon érte, hogy ki ellen sorakozzék fel az ellen­zék háta mögött, de a közönség, amely szem­ben áll a kartell el, nem is látja azt, nem tud róla. névtelen vezére súlyát nyugi egy olyan küzdelemben, amely számára telje-;en remény­telen. Az Ismeretlen Katona uián á.: ismeretlen Kaíteivezér — íme a történelem legújabb fej­lődése. Disszonáns és tragikus szintézise a vi­lágtörténelem legutolsó másfél évtizedének, amelyben az Ismeretlen Katona feláldozta éle­tét, az Ismeretlen Kartelvezér peclig még a bankletétjét sem. Minden háborúban meg­szenvedett országban — és melyik hadviselő ország nem szenvedett? — művészi szimbólum hirdeti az Ismeretlen Katona emlékét. Az Is­meretlen Kartelvezér nem vágyik erre a halál­utáni tragikus megtiszteltetésre. Ö mint prak­tikus lélek, már ezen e; földön likvidálja a maga mennyországát. És ha az. Isme­retlen K'aíona sírja előtt letérdelnek "a töme­gek, az Ismeretlen Kartelvezér még tulaj­don életében kényszeríti térdre ugyanezeket a tömegeket Az ő lelkiüdvösségeért ne imádkoz­zon senki. Ö az ő lelkiüdvösségét megszerzi magának ezen a földön is, amely-az övé. övé a föld városaival és falvaival, bankjaival és vas­úti hídjaival, Övé a tenger és a tavasz,a kábelek és a repülőgépek, a költő ihlete, a tudós gondo­lata, minden ember minden iparkodása. íme a Névtelen Oéz.ár, akit Antonius csak dicsérni, de a törvény "sein megdönteni," sem "temetni nem tud. íme az új gazdasági feudum. füstölgő ipari fellegváraival, Hogyan eleu a síivbaf ősember? Szívbai. Érelmeszesedés férmiomás Irta : Dr. Bodon H. egryet tanár, in. kir. főtanácsos. Ara 2 60 pengő fontos orvosi szahácshönijf A diétás kongna ícctintkája Irta; Or. Sós Aladár egyet, tanár, igazg.-füorvos. Ara 6-8® pengő Kaphaló: Nováb R. t* Tár««, Budapest, VIII . Baross ucca 21. AJ! EST k5n7^*fceresSzedésében, Budapiat, VII, Erzsébet tórát 18. A Névtelen Cézár

Next

/
Thumbnails
Contents