Pesti Napló, 1931. február (82. évfolyam, 26–48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

r Vasárnap PESTI NAPLÓ 1931 február­­ 21 A legszebb pálya . Sok­­újságírót ismerek Magyarországon,­­­e h­ogy közöttük sokan lennének szépségek, azt nem mondhat­nám. Az újságírói karnak igen értékes gyarapodását jelenti tehát a legújabban megválasztott, Miss Hungá­­riának az az elhatározása, hogy ő­­ újságíró lesz. Ez mu minden­esetre érdekesebb dolog, mintha azt­­ mondta volna, h­ogy színésznő lesz. Hogy egy szép nő színésznő legyen, az már közönséges dolog, annyira megszoktuk. .­.« hogy újságíró legyen, az szokatlan dolog és így érdekes, sőt pikáns. Egyelőre befejezi egyetemi tanul­mányait,... Miért nek Nem olyan nehéz dolog az, főként fia a hallgató szépségkirálynő! A professzor urak nem oly kegyetlen emberek, sőt nagyrészük h­atározottan ,lágyszívű ... De tulajdonképpen minek fáradni tovább az egyetemi adulmányokkal! Azok, az újságírói pályán nem szük­ségesek, főként ha az ember nő és a tetejébe még szép is. Ennek a pályának mérhetetlen előnye, hogy nem k­ell hozzá tanulni semmit. Tisztelt Miss Hungaria, mihelyt akad egy lapkiadó, aki azt mon­dja, hogy ön ,újságíró, — ön abban a pillanatban jogerősen újság­íróvá válik. Ez ellen nincsen helye semmiféle fellebbe­zésnek. De ha egyetlenegy lapkiadó sem mondja azt, h­ogy ön újságíró, akkor hiába minden, a pálya zárva van ön előtt és ön éppen úgy nem tud idejutni, mint ahogyan nem tud például a Földről a Mars bolygóra utazni. Viszont ha ön egyszer újságíró lett, ez a címe és jellege megmarad örökre. Tehetségről vagy valami hasonlóról ne beszéljünk. Természetes, hogy a tehetség jelen van, m­ert mindenki, ...kit bármily ok miatt, akár ha csupán szeszélyből is, a-re a pályára bebocsátottak, mind tehetségesnek vélel­­­yeztetik, mindaddig, míg róla az ellenkező­­ki nem detül. Már­pedig ilyesmi nem derül ki soha, mert nin­csen, aki kiderítse. Arról, aki valóban, tagadhatatlanul tehetségtelen, azt mondjuk magunkban: -.Hadd képzelje , szegény fiú, hogy tehetséges! Hagyjuk meg neki ezt a­z örömet, Iüsimit nem kerül semmibe. Ez a munka tulajdonképpen nem is nehéz. A szer­k­esztők már régen leszoktak arról, hogy nagyon kriti­z­álják a munkatársaikat. Hogy a cikkeiket javítgassák, lassanként arról is leszoknak, mert azt, hogy ily irányú fáradozásuk eredményes legyen, úgy sem remélhető: az agyonjavított cikkben is marad elég hiba s a javítás a sze­rző­re hatástalan. Már mindenféle csodálatos embert láttam az életben, de még nem láttam olyan írót, aki elismerné, hogy valamit rosszul .*p­ rt. meg.­­ Valami nagy leleményesség sem szükséges már ezen a pályán. Szenzációt méltóztatnak parancsolni? Kérem, az ingen egyszerű­ dolog! Figyelje csak meg, mi törté­nik egy­­moderne szerkesztőségben: — Virányi úr! Menjen el holnapp a Nemzeti Múzeum h­írlapkönyvtárába és ifjít meg a régi lapokból a tisza­eszlári pör történeti­­ tíz szenzációs cikkben! De nehogy az Eötvös Károly könyvéből írja! Tegyen bele egy­ kis romantikus zamatot! Szirányi úr, ön írja meg, hogyan fogták el Kossuth Lajost a Zugligetben! Birányi úr, ön i­eg fogja írni Amerika felfedezését!.Képzelje bele ma­gát Kolumbus szerepébe! És miután a közönség rajong az ilyen friss szenzációkért, Csirányi úr kezdje meg az fötanulmányokat Rudolf trónörökös mayerlingi­­tragé­di­ájához. Az a fő, hogy ne veszítsük el kontaktusunkat ,-iz élettel. Friss dolgokat adjunk a közönségnek,­­hiszen a lapunkat azért nevezik újságnak! A jövő negyedévre előjegyzésbe vesszük Rózsa Sándor történetét... Hogy ez ezzel már közölte az egyik vezérlap! Annyi baj legyen, — Rinaldo Rinaldini története h­áromszázhar­­mincféle változatban ism­eretes az olasz ponyvairoda­lmiadal­, — hol vagyunk mi még attól!... Tisztelt Miss Hungaria, szerezzen be régi újságo­kat, minél régibbeket, tömérdek friss anyagot­ talál bennük. S aztán ott van a jó öreg Shakespeare, — mennyi kitűnő riportanyag van benne! S a Bibliát az Isten direkt a modern magyar sajtó számára terem­­tette, — mi minden van abban még elrejtve! S a leg­nagyszerűbb, hogy minden világnéz­etet ki lehet elé­gíteni belőle. Liberális riportanyag tetszik! A zsidók átkelése a Vörös tengeren remek téma! Keresztény riportanyag tetszik?­­ Szenzációs gyilkosság a király­sátorban! A zsidó Judit meggyilkolta Holofernest.­« Öt és fél hasáb ez, tisztelt Miss, még akkor is, ha nem erőlteti meg magát. És ha ez nem elég a zsidók ellent, van ott más téma is. ..Tizenegy zsidó fiú szövetkezett a saját testvére ellen»! Eladtál­­ az édes testvérüket, Józsefet!.­. Biztos, hogy egyedül a Ferencvárosi Keresz­tény Kaszinóban három példány is el­kel belőle! • A szőröskezű Ézsau fondorlata testvére, Jákob ellen! A s­eröff Izsák már nem lát, de­ mégsem leh­et­ becsapni!* Ebből a Rombach uccai rikkancsoknak tíz-tíz példányt lehet adni. Szenzációs fordulatokban bővelkedik Sa­lome története is, csak jól kell feltálalni, mihelyt egy kis erotikát kevernek bele, mind márt nagyon vonzó lesz az ü­gy, de nem szükséges mellőzni a politikai mellékízt sem, hiszen a lefejezett Szent János keresz­tény volt, Salome pedig zsidó. Ha valamin fönnakad a modern újságíró, akkor sem jön zavarba, mert ilyenkor megkérdezi valakitől azt, amit ő maga nem tud. Ha például Einstein professzor felfedezi, hogy nemcsak negyedik, hanem ötödik, sőt hatodik dimenzió is van, akkor ebből könnyű egy szen­zációs cikket csinálni: csak telefonálni kell Lábas Juci­nak, Kertész Il­nek, Turainak és Szterényi bárónak s az ő nyilatkozataikat csak egymás mellé kell tenni, hogy világosan lássa a közönség, hogy milyen szörnyen nagy és milyen érthetetlen dolog az, amit Einstein felfedezett­. Sőt traktárral is lehet dolgozni, hogy az ember olyankor is szolgálhasson szenzációval a közönségnek, amikor nem ér rá dolgozni. Előre meg lehet írni egy­ szép cikket a Hold-rakétáról; az igaz, hogy az a rakéta még sohasem indult el, de ha elindult volna, akkor már, nem is lenne érdekes. Továbbá előre meg lehet írni, hogy Szntyorákné, az örömvölgyuccai. vicinó kétszáz- hatvanhárom trillió dollárt örökölt a nagybátyjától, aki a leghíresebb bankár volt Amerikában. Biztos, hogy az Örömvölgy uccában és környékén ez igen nagy szen­záció lesz és egészen új is a­ dolog, mert Szutyorákné a trillió dollárokat az idén örökölte először, tavaly a "V­eiszné örökölt kilencszáznegy­venkét billiót, de ő már künn­öfc a Lipó­mezőn, ahova a hirtelen öröm juttatta, a nagyérdemű közönség pedig már egészen elfelejtette­­ a dolgot. Szabály,, azonban, sőt alapszabály, hogy száz­­millió dollárnál nagyobb magyar-amerikai örökségek hírét hat hónapnál rövidebb időközökben nem szabad ismételni. Azon kívül, hogy bejusson az ember valami jó kzörv­nyezetbe, csak egy dolog fontos a modern újságírói pá­lyán, tisztelt Miss Hungária, — a szerénység! A szerződ­­esnek három fogadalomra kell vigyáznia: a szegény­ségre, az engedelmességre és a tisztaságra. Az újság­írót csak két örökös fogadalom terheli: a szegénység és a szerénység. Ez utóbbi úgy értendő, hogy annak, aki még legalább három hónap óta nem újságíró,­­ nem illik színdarabot írni egyik színház számára sem. Ha ezen kívül az ember még az előlegek dolgában is szerény, az jó, de ez már nem oly szorosan kötelező. Isten hozza tehát,s Miss Hungviria, mielőbb kö­rünkbe. Érvényesülése, legalább mi köztünk, egészen biztos, és férjhezmenni egy szépségkirálynőnek elvégre köztünk is lehet. Nyilatkozat Az »Országos Magyar Tejszövetkezeti ffo?­port, »mint szövetkezet', a budapesti kir. tör­vényszék, mint cégbíróságnál vezetett, kereske­nyülési ti'j. i 111' -r,i 'íj.. .úti, ^OUIUJ , ... képviselő úrnak a kar­tel törvényjavaslat kap­. .. . m In ,i4 l-i.-v,'r»i-iílrt iSAI« tejszövet­kezet«-tel, tehát nyilván vele kapcsolat­ban elhangzott nyilatkozatokra kénytelen ismé­telten nyilvánosan kijelenteni, hogy: sem tajkartelnek, sem más körtetnek nem tragya; — az államtól semmiféle szubvenciót nem élvez, Budapest, 1931. január 31. »Országos Magyar Tej­szövetkezeti Központ mint szövetkezet. Vágó Béláné megmérgezte magát Nagymennyiségű alfafűszert és más orvosságot vett be Az orvosok bíznak felépülésében Bélán­é (Saját tudósítónktól.) Pénteken reggel Ma­gyarország szegényebb­ lett egy kitűnő színésszel. Vágó Béla, a Magyar Színház tagja az Ádám­klinikát­ belehalt súlyos epebajába. Nem múlt el 24 óra ,és a Vágó-cs­ilád­ban újabb ,katasztrófa történt. Vágó Béla fele­sége, aki imádásig­ sze­rette a férjét,­­ nem­ tudta­ elviselni az életet férje halála után. Megmérgez­te magát és most­ rend­kívül súlyos állapotban fekszik lakásán. A csapások Valóságos tömegét kellett elszen­vednie a Szígró-csal­ád­nak néhány hét alatt. Nemcsak Vágó Béla, hanem T­ógóné édesapja is rendkívül súlyosan megbete­gedett. Vágó Béláné egyszerre aggódott férjéért, akit Budapesten operáltak és atyjáért, akit egy aradi klinikán operáltak gyomorfekéllyel. A két­ségbeesett asszonynak se éjjele, se nappala nem volt, idegeit a sok aggodalom súlyosan megvi­selte. Amikor Vár­ó Béla a klinikán meghalt, az orvosok nem merték megmondani az özvegynek a szomorú hírt. Hazaküldték lakására azzal, hogy férjét egyelőre nem látogathatja. Otthon várta a híreket. Hiába telefonált azonban egész délelőtt a klinikára, nem merték neki megmondani, hogy mi történt. Végre pénteken délben adták tapin­tatosan tudtára a hozzátartozók a kétségbeesett asszonynak a megváltozhatatlant. Amikor Vagoné meghallotta a hírt, idegroha­mot kapott. Családjának tagjai pénteken pillanatra sem hagyták mag­ára. Budapestre érkezett Vá­g­óné mostohaleánya, Vágó Erzsébet színművésznő, a bécsi Deutsches Volks­heater tagja és igyekezett­ • vigasztalni az anyját. Ott voltak a lakásban az, el­hunyt művész fivérei és igen sok asszony-rokon. Este tizenegy órakor annyira elerőtlenedett, hogy hozzátartozói lefektették és egyedül hagyták a hálószobában. A hozzátartozók a másik szobában virrasztottak egész éjszaka. Reggel benyitottak a hálószobába. Az ágyban habzó szájjal találták Vágó Bélánét. Az éjjeli szek­rényen és az ágy előtt álló széken orvosságos ü­ve­gek egész tömege feküdt. A családtagok a szom­szédságban lakó háziorvoshoz futottak, aki nyom­ban látta, hogy súlyos mérgezésről van szó és ér­tesítette a mentőket. A mentők gyomormosással próbálták a mérget eltávolítani, de Vágó Béláné a gyomormosás után sem tért magához. Xassy adag mérget vett be. A mérgek különbözők, nagyrészben altatószerek. A mentők Vágó Bélánét a lakácsán hagyták. Állandóan mellette van a háziorvos, dr Scholtz Károly és a családtagok sem mozdulnak el mel­lőle. Szombat délutánig még nem tért magához, de az orvosa szerint állapota határozottan jobbra fordult. Vágó Bélának második felesége a szerencsét­len úriasszony. Aradon a háború alatt ismerkedett meg vele. Az ismeretségből szerelem lett és Vágó Béla iréü­l vette egy aradi ékszerész csinos leányát. Boldog házaséletet éltek Vágóék, a városban mindenütt példaképpen említették az ő házaséle­tüket. Vágó Béláné édesapja, aki Aradon válságos állapotban fekszik, nem tud semmit veje haláláról és leánya ön­gyilkossági kísérletéről. Hasztalanul várja, hogy leánya meglátogassa őt betegágyánál. Vá­gomitá t­örtetése: Vasárnap délben ''11 órai­kor lesz a nikoskeresztúri izraelita temető halot­tasházából. Az Adriai Biztosító Társu­­t magyar­országi igazgatósága és tisztikara mély fájdalom­mal jelenti, hogy nagyérdemű ny. vezértitkára a Ferenc ,rezsef rend tissfi­teeresszese, stb. január 30-án elhunyt. Vezértitkár­unk több mint egy negyedszázad sikerdús munkásságát szentelte társulatunknak, mely az ő nagykoncepciója vezetésének maradandót kö­szönhet. Benne a tisztikar kivételes egyéniségű, kristálytiszta jellemű, puritán volt főnökét gyászolja. Utolsó útjára február 1-én délután 1/04 órakor kísérjük a farkasréti temetőből. Nemes emlékét kegyesestel fogjuk migjai­ísni! Isten kifürkészhetetlen akaratából e hó 30-án el­vesztettük hászérvényű, angyali jóságú, NKET Képzőmű­vészeti főiskolai növelnléket .Vasárnap délután 3 órakor kísérjük örök nyuga­lomra a farkasréti izr. temető halottasházából. Andori Hugó és neje szülök, Arsollori Erzsi testvére és a nagyszámú gyászoló rokonság. Alulírottak szomorúan jelentik, hogy Palu­cz árpád e hónap 31-én, hosszú és kínos szenvedés után elhunyt. Temetése­­.-án délután 8 órakor lesz a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából. Özv. Rosenberg Samuné édesanyja. Palócz Árpádné sz. Adler Ella felesége, Gyuri kisfia, Ehrlich Andorra nő­vére, Palócz Jenő fivére, Adler Lipót és neje apósa és anyósa, sógornői és sógorai.

Next