Pesti Napló, 1931. április (82. évfolyam, 74–97. szám)
1931-04-01 / 74. szám
Budapest, 1931 82. évfolyam 74. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4. pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap .... 32 fillér PESTI NAP Ára 16 fillér Szerda, április 1 SZERKESZTŐSÉG | Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464—19. Szerkesztőség Bécsben! I, Kohlmarkt 7. Elintézetlen ügyek Mégsem lesz semilyen konfliktus az osztrák-német vámunió tervből és ha ez nyilvánvaló volt még a Briand beszéde után is, még nyilvánvalóbb lett a Henderson nyilatkozata után és kétségtelen lett Curtius beszédével. Ezekben a beszédekben egy viharos polémia folyik országok és felfogások közt, de ez a vihar, mint ép Curtius beszéde mutatja, tisztítóvihar már csak azáltal is, hogy egy világnyilvánosság előtt zajlik le. Briand hevesebb volt legutóbbi beszédében mint várták, Henderson élesebb, Curtius pedig opportunusabb s ez az opportunitás főleg azok után a nyilatkozatok után feltűnő, hogy Ausztria és Németország területén nem ismerik el a Népszövetség kompetenciáját a vámunió megvitatásában. Most Curtius, aki a német politikának ezidőszerint mégis leghivatottabb kommentátora, és az ellenkezőt mondja, kijelentvén, hogy Németország nem vonja ki magát az alól, hogy az 1922. évi genfi jegyzőkönyvet aláíró hatalmak a dologgal a Népszövetség Tanácsában foglalkozzanak. A német birodalmi külügyminiszter hivatkozik Németország súlyos helyzetére, amelyet a munkanélküliség, a mezőgazdasági válság, a nyomasztó politikai kötelezettségek és az »egyáltalában nem kielégítő tőkefedezet« jelentenek számára; hivatkozik Ausztria súlyos helyzetére, amelynek lakossága egy évtized óta kiszakítva egy nagy gazdasági egységből, kultúrnívóján alul tengődik. De ezen túl hivatkozik a félig-meddig hasonló uniós kezdeményezésekre, a kisantantbeliekére épúgy, mint a Páneurópás mozgalomra és azt magyarázza, hogy az új alakulás koncepciójában nemhogy nem veszélyezteti Európa békéjét, ellenkezőleg, utat talál vagy legalább is — keres Európa békéjének gazdasági reorganizációja felé. Az bizonyos, hogy Curtius beszédével ez a kérdés elintézve nincs, de bizonyos az is, hogy sokkal kedvezőbb légkört teremt az elintézés számára. Ma a világpolitikában szinte fel vannak raktározva az elintézetlen ügyek — és az elintézetlen ügyek sora kezdődött a békeszerződésekkel, amelyek nem hoztak békét s csak valami átmeneti állapotot teremtettek a régi és az új »békebeliség« közt. Bizonyos, hogy a világháború utódajait jobb, egészségesebb, igazságosabb, emberségesebb és észszerűbb, hogy ne mondjuk: civilizáltabb békeszerződések mellett is az idegeiben hordozta volna még sokáig az emberiség — de az bizonyos, hogy a háború utóbajai még megnőttek a békeszerződések utóbajaiban. Nem én teremtettem meg az új Németországot, —– mondta Briand a minap a szenátusban — van valami tragikus ebben az önvallomásban, amelyben talán először koncedálja a francia politika is, hogy Európa mai politikai és gazdasági nyomorúságainak kútfeje a békeszerződésekben van. Tíz esztendőnél több idő kellett ehez, a felismeréshez. Tíz esztendő, — és olyan kisebbségi és olyan termelési válság, mint amilyen most őrzi Európa gazdasági szervezetét és olyan agrárkrízis, mint amilyen most nehezedik egész Európára. Talán II. Józsefről mondták, hogy minden lépése egy második lépés volt, amelyhez hiányzott az első. Csupa ilyen második lépést látunk azokban a szanálási tervekben, amelyek Európa közgazdasági életét talpra akarják állítani, csupa második lépés Génuán, Bapallón és Genfen, Lovarnon, Thorryn, vámbékekonferenciákon és leszerelési konferenciákon, interparlamentáris kongresszusokon és nemzetközi agrárkonferenciákon keresztül. Csupa második lépés, amely lehet jó, de amely mellett mindig kiderül, hogy hiányzik az első lépés: a békeszerződések revíziója. Azokat a békeszerződéseket, amelyek a tizenhetedik és tizennyolcadik század európai háborúit lezárták, a nyugalom és erőgyűjtés kora követte mindenütt — de szinte valamennyiben több észszerűség is volt, mint a Párizs körüli békeszerződésekben, amelyekben körülbelül az az elv fejeződik ki, amelyet Hugo Grotius úgy fejezett ki, hogy »az ellenséggel szemben úgyszólván mindent szabad«. Azokban az időkben még a hosszúlejáratú fegyverszüneti szerződések is közelebb hozták a volt ellenségeket, mint a világháború után a békeszerződések, »az annexió- és hadikárpótlás nélküli béke« formulája, »a népek önrendelkezési jogának hatalmas formulái még nem szerepeltek a diplomácia nyelvében, de azért ezekben a régi békeszerződésekben mégis sokkal többmodern szellem volt, majd azt mondhatnók: több huszadik századbeliség azokban a tizenhetedik századbeli békeszerződésekben, mint az 1920-as békeszerződésekben. Akik azonban a békeszerződéseket aláírták, azok csak egyben, tévedtek. Abban, hogy tényleg béke lett, illetve, hogy azok a históriai erők, amelyek a népek életét és az európai fejlődés menetét szabályozták, tényleg békét követelnek — de valódi békét. A világ igenis vissza akar térni termelésében és fogyasztásában, hitelszervezetében és egész életének ritmusában a békebeliséghez és kiderült, hogy az ebbeli út — a békeszerződések kegyetlen abszurditásaiban van eltorlaszolva. Ezek a békeszerződések az elintézetlen, sőt elintézhetetlen ügyek egész tömegét vetették fel, s csak ezeknek a békeszerveződéseknek egy mellékterméke ez a német- osztrák vámunióterv is. Ausztria július elsejére felmondta a magyar kereskedelmi szerződést A jugoszláv-osztrák szerző útte? ugyanezzel a hátát idővel szintén felmondta Bécs, március 31. Az osztrák szövetségi kormány a belgrádi és a budapesti osztrák követ útján három hónappal, tehát 1931 július 1-ére ma felmondotta úgy a Jugoszláviával, mint a Magyarországgal fennálló kereskedelmi szerződést. Ezt az intézkedést — mint ismeretes — már a múlt évben tervbe vették és az érdekelt kormányok között az új kereskedelmi szerződésről folytatott tárgyalások során ismételten megbeszélték. A felmondást osztrák részről azzal a megjegyzéssel jelentették be az érdekelt kormányoknak, hogy az osztrák szövetségi kormány a folyamatban lévő új tárgyalásoktól a rendelkezésre álló időn belül bizton reméli az új rendezés létrejöttét. Gabonaexport-monopóliumot tervez a kormány Június elsejéig akarják a kérdést megoldani, valószínűleg a Futuron keresztül . Az általános gabonamonopóliumot megvalósíthatatlannak tartják az agrárérdekeltségek (Saját tudósítónktól.) A kormánynak sok gondot okoz az az 5 millió méter mázsa búzafelesleg, amelynek értékesítése az utóbbi időben egyre nehezebb. A gazdák részéről már a ffiukévi ankéton ajánlották a búza exportjának centralizálását, hogy alakuljon olyan szerv, amely az ország búzafeleslegét állami epenag .y'g mellett kiszállítaná. A tervet azonnal a miniszterelnök a maga részéről nem helyeselte, hogy a kormány akár egy külön exportintézményt, vagy pedig a Futura kebelében ilyen expozitúrát csináljon, s ezért a tervet elejtette. Időlegesen a balettát hozták be, amellyel a belföldi forgalomban óhajtott a kormány segíteni a gazdákon. Az exportmonopólium terve nem valósult meg, bár az egységes párt tekintélyes része gabonamonopóliumszerv megalkotását hozta javaslatba. A német-osztrák vámunió kérdése vetette fel újból ezt a gondolatot, tekintettel arra, hogy az osztrákokkal és a németekkel folytatandó kereskedelmi szerződések tárgyalásánál fontos szerep jut a gabonakontingens megállapításának. Bud Jánosának olaszországi tanácskozásai során szintén bizonyos kontingensmegállapítás elvének elfogadását sikerült keresztülvinnie. A gabonamonopólium tervét erősíti meg az a gondolat is, hogy úgy Olaszország, mint Ausztria és Németország a gabonaminőség szempontjából is erős kívánalmakkal lépett fel, mert csak így hajlandó bizonyos kontingens átvételére. A minőséget azonban a kormány csak úgy tudja garantálni, ha az ő szerve útján lehet exportálni. Hivatkozik az angol, dán és lengyel példákra, ott szintén vannak ilyen központok és csak ezeknek a szerveknek az útján lehet értékesíteni bizonyos cikkeket. Lengyelországban például legutóbb szerveztek a sertésexporttal kapcsolatban egy központi szervet, s ha valaki nem a központi exportszerv útján akar kivinni sertést, akkor annak különböző illetékeket kell fizetni. Ha az exportszerv útján értékesíti áruját, akkor mentesül minden illetéktől. Megbízható forrásból arról értesülünk, hogy a gabonaexport szerv felállítását a kormány már a legközelebbi időben megvalósítja és minden valószínűség szerint a Futuron keresztül, mert ennek megvan már erre a megfelelő személyzete. Hu szerint az egész kérdést június 1-ig, az úi termésig, tető alá akarják hozni. Fontos ez abból a szempontból is, hogy mielőbb meg kell kezdeni ennek az expozitúrának a külföldi tárgyalásokat, hogy milyen mennyiség elhelyezése lehetséges a külföldön. Hír szerint a szabadkereskedelmet is be akarják kapcsolni az értékesítésbe, de ebben a pillanatban még nem lehet tudni, hogy milyen elgondolás alapján, mert a Futurának megvan a kiépített szervezete. A gabonaexport-monopólium mellett foglalnak állást az összes agrárérdekeltségek is. Különben ők már az elmúlt évben javasolták, hogy valósítsa meg a kormány mielőbb ezt az értékesítési centrálét, mert csak így szabályozható a belföldi piac, amelyet az 5 millió méter mázsa búza feltétlenül erősen befolyásol Hangsúlyozzák a gazdasági érdekeltségek azonban azt, hogy csak a kifelé való kínálat egységessége szempontjából fontos ennek a szervnek a megalkotása, megvalósíthatatlannak tartják azonban az általános gabonamonopóliumot, mert az olyan visszásságokra vezethetne, mint aminő a háború alatt volt a Haditermény égisze alatt. A gabonamonpólium kérdésével egyébként, Prónay György államtitkár hazaérkezése után, ankéton kíván foglalkozni majd a kormány és csak azután történik döntés, hogy milyen elvek mellett alakuljon meg a gabonaexportcentrálé. Prónay György, aki Rómában részt vett a nemzetközi gabonaértekezleten, az ottani tapasztalatok alapján fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. Jól informált helyről egyébként közlik velünk, ha a kormány a húsvéti ünnepek után lefolytatott tanácskozások eredményéből levonva a konzekvenciákat megvalósítja a gabonaexportmonopólium intézményét, — ami minden valószínűség szerint meg fog történni — törvényjavaslatban fog felhatalmazást kérni a parlamenttől ennek a szervnek felállítására.