Pesti Napló, 1931. április (82. évfolyam, 74–97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

Budapest, 1931 82. évfolyam 74. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4.­ pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap .... 32 fillér PESTI NAP Ára 16 fillér Szerda, április 1 SZERKESZTŐSÉG | Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464—19. Szerkesztőség Bécsben! I, Kohlmarkt 7. Elintézetlen ügyek Mégsem lesz semilyen konfliktus az osztrák-német vámunió tervből és ha ez nyil­vánvaló volt még a Briand beszéde után is, még nyilvánvalóbb lett a Henderson nyilatko­zata után és kétségtelen lett­ Curtius beszé­dével. Ezekben a beszédekben egy viharos polémia folyik országok és felfogások közt, de ez a vihar, mint ép Curtius beszéde mutatja, tisztítóvihar már csak azáltal is, hogy egy világnyilvánosság előtt zajlik le. Briand heve­sebb volt legutóbbi beszédében mint várták, Henderson élesebb, Curtius pedig­­ oppor­tunusabb s ez az opportunitás főleg azok után a­ nyilatkozatok után feltűnő, hogy Ausztria és Németország területén nem ismerik el a Népszövetség kompetenciáját a vámunió meg­vitatásában. Most Curtius, aki a német poli­tikának ezidőszerint mégis leghivatottabb kommentátora, és az ellenkezőt mondja, kije­lentvén, hogy Németország nem vonja ki ma­gát az alól, hogy az 1922. évi genfi jegyző­könyvet aláíró hatalmak a dologgal a Népszö­vetség Tanácsában foglalkozzanak. A német birodalmi külügyminiszter hivat­kozik Németország súlyos helyzetére, amelyet a munkanélküliség, a mezőgazdasági válság, a nyomasztó politikai kötelezettségek és az »egyáltalában nem kielégítő tőkefedezet­« je­lentenek számára; hivatkozik Ausztria súlyos helyzetére, amelynek lakossága egy évtized óta kiszakítva egy nagy gazdasági egységből, kultúrnívóján alul tengődik. De ezen túl hi­vatkozik a félig-meddig hasonló uniós kezde­ményezésekre,­­ a kisantantbeliekére épúgy, mint a Páneurópás mozgalomra és azt magya­rázza, hogy az új alakulás koncepciójában nem­hogy nem veszélyezteti Európa békéjét, ellenkezőleg, utat talál vagy legalább is — keres Európa békéjének gazdasági reorgani­zációja felé. Az bizonyos, hogy Curtius beszédével ez a­ kérdés elintézve nincs, de bizonyos az is, hogy sokkal kedvezőbb légkört teremt az el­intézés számára. Ma a világpolitikában szinte fel vannak raktározva az elintézetlen ügyek — és az elintézetlen ügyek sora kezdődött a békeszerződésekkel, amelyek nem hoztak bé­két s csak valami átmeneti állapotot teremtet­tek a régi és az új »békebeliség« közt. Bizo­nyos, hogy a világháború utódajait jobb, egészségesebb, igazságosabb, emberségesebb és észszerűbb, hogy ne mondjuk: civilizáltabb békeszerződések mellett is az idegeiben hor­dozta volna még sokáig az emberiség — de az bizonyos, hogy a háború utóbajai még meg­nőttek a békeszerződések utóbajaiban. Nem én teremtettem meg az új Németországot, —– mondta Briand a minap a szenátusban — van valami tragikus ebben az önvallomásban, amelyben talán először koncedálja a francia politika is, hogy Európa mai politikai és gaz­dasági nyomorúságainak kútfeje­ a békeszer­ződésekben van. Tíz esztendőnél több idő kel­lett ehez, a felismeréshez. Tíz esztendő, — és olyan kisebbségi és olyan termelési válság, mint amilyen most őrzi Európa gazdasági szervezetét és olyan agrárkrízis, mint amilyen most nehezedik egész Európára. Talán II. Jó­zsefről mondták, hogy minden lépése egy­­ második lépés volt, amelyhez hiányzott az első. Csupa ilyen második lépést látunk azok­ban a szanálási tervekben, amelyek Európa közgazdasági életét talpra akarják állítani, csupa második lépés Génuán, Bapallón és Genfen, Lovarnon, Thorryn, vámbékekonfe­renciákon és leszerelési konferenciákon, inter­parlamentáris kongresszusokon és nemzet­közi agrárkonferenciákon keresztül. Csupa második lépés, amely lehet jó, de amely mel­lett mindig kiderül, hogy hiányzik az első lé­pés: a békeszerződések revíziója. Azokat a bé­keszerződéseket, amelyek a tizenhetedik és tizennyolcadik század európai háborúit lezár­ták, a nyugalom és erőgyűjtés kora követte mindenütt — de szinte valamennyiben több észszerűség is volt, mint a Párizs körüli béke­szerződésekben, amelyekben körülbelül az az elv fejeződik ki, amelyet Hugo Grotius úgy fejezett ki, hogy »az ellenséggel szemben úgy­szólván mindent szabad«. Azokban az időkben még a hosszúlejáratú fegyverszüneti szerző­dések is közelebb hozták a volt ellenségeket, mint a világháború után a békeszerződések, »az annexió- és hadikárpótlás nélküli béke« formulája, »a népek önrendelkezési jogának­ hatalmas formulái még nem szerepeltek a diplomácia nyelvében, de azért ezekben a régi békeszerződésekben mégis sokkal több­­­­mo­dern szellem volt, majd azt mondhatnók: több huszadik századbeliség azokban a tizenhete­dik századbeli békeszerződésekben, mint az 1920-as békeszerződésekben. Akik azonban a békeszerződéseket aláírták, azok csak egy­ben, tévedtek. Abban, hogy tényleg béke lett, il­letve, hogy azok a históriai erők, amelyek a népek életét és az európai fejlődés menetét szabályozták, tényleg békét követelnek — de valódi békét. A világ igenis vissza akar térni termelésében és fogyasztásában, hitelszerveze­tében és egész életének ritmusában a békebeli­séghez és kiderült, hogy az ebbeli út — a béke­szerződések kegyetlen abszurditásaiban van­ eltorlaszolva. Ezek a békeszerződések az elin­­tézetlen, sőt elintézhetetlen ügyek egész tö­­megét vetették fel, s csak ezeknek a békeszerve­ződéseknek egy mellékterméke ez a német- osztrák vámunióterv is. Ausztria július elsejére felmondta a magyar kereskedelmi szerződést A jugoszláv-osztrák szerző útte? ugyanezzel a hátát idővel szintén felmondta Bécs, március 31. Az osztrák szövetségi kormány a belgrádi és a budapesti osztrák követ útján három hónappal, tehát 1931 július 1-ére ma felmondotta úgy a Jugo­szláviával, mint a Magyarországgal fennálló keres­kedelmi szerződést. Ezt az intézkedést — mint ismeretes — már a múlt évben tervbe vették és az érdekelt kormányok között az új kereskedelmi szerződésről folytatott tárgyalások során ismételten megbeszélték. A fel­mondást osztrák részről azzal a megjegyzéssel jelentették be az érdekelt kormányoknak, hogy az osztrák szövetségi kormány a folyamatban lévő új tárgyalásoktól a rendelkezésre álló időn belül bizton reméli az új rendezés létrejöttét. Gabonaexport-monopóliumot tervez a kormány Június elsejéig akarják a kérdést megoldani, valószínűleg a Futuron keresztül . Az általános gabonamonopóliumot megvalósíthatatlannak tartják az agrárérdekeltségek (Saját tudósítónktól.) A kormánynak sok gondot okoz az az 5 millió méter mázsa búzafeles­leg, amelynek értékesítése az utóbbi időben egyre nehezebb. A gazdák részéről már­ a ffiuk­évi anké­ton ajánlották a búza exportjának centralizálását, hogy alakuljon olyan szerv, amely az ország búza­feleslegét állami epenag .y'g mellett kiszállítaná. A tervet azo­nnal­ a miniszterelnök­ a maga részé­ről nem helyeselte, hogy a kormány akár egy kü­lön exportintézményt, vagy pedig a Futura kebe­lében ilyen expozitúrát csináljon, s ezért a tervet elejtette. Időlegesen a balettát hozták be, amel­­lyel a belföldi forgalomban óhajtott a kormány segíteni a gazdákon. Az exportm­onopólium terve nem valósult meg, bár az egységes párt tekinté­lyes része gabonamonopóliumszerv megalkotását hozta javaslatba. A német-osztrák vámunió kérdése vetette fel újból ezt a gondolatot, tekintettel arra, hogy az osztrákokkal és a németekkel folytatandó kereske­delmi szerződések tárgyalásánál fontos szerep jut a gabonakontingens megállapításának. Bud Jánosá­nak olaszországi tanácskozásai során szintén bizo­nyos kontingensmegállapítás elvének elfogadását sikerült keresztülvinnie. A gabonamonopólium ter­vét erősíti meg az a gondolat is, hogy úgy Olasz­ország, mint Ausztria és Németország a gabona­minőség szempontjából is erős kívánalmakkal lé­pett fel, mert csak így hajlandó bizonyos kontin­gens átvételére. A minőséget azonban a kormány csak úgy tudja garantálni, ha az ő szerve útján lehet exportálni. Hivatkozik az angol, dán és len­gyel példákra, ott szintén vannak ilyen központok és csak ezeknek a szerveknek az útján lehet érté­kesíteni bizonyos cikkeket. Lengyelországban pél­dául legutóbb szerveztek a sertésexporttal kapcso­latban egy központi szervet, s ha valaki nem a központi exportszerv­ útján akar kivinni sertést, akkor annak különböző illetékeket kell fizetni. Ha az exportszerv útján értékesíti áruját, akkor men­tesül minden illetéktől. Megbízható forrásból arról értesülünk, hogy a gabonaexport szerv felállítását a kormány már a legközelebbi időben megvalósítja és minden valószínűség szerint a Futuron keresztül, mert ennek megvan már erre a megfelelő személyzete. Hu­ szerint az egész kérdést június 1-ig, az ú­i termésig, tető alá akarják hozni. Fontos ez abból a szempontból is, hogy mielőbb meg kell kezdeni ennek az expozitúrának a külföldi tárgyalásokat, hogy milyen mennyiség elhelyezése lehetséges a külföldön. Hír szerint a szabadkereskedelmet is be akarják kapcsolni az értékesítésbe, de ebben a pillanatban még nem lehet tudni, hogy milyen el­­gondolás alapján, mert a Futurának megvan a­ kiépített szervezete. A gabonaexport-monopólium mellett foglalnak­ állást az összes agrárérdekeltségek is. Különben ők már az elmúlt évben javasolták, hogy valósítsa meg a kormány mielőbb ezt az értékesítési cent­rálét, mert csak így szabályozható a belföldi piac, amelyet az 5 millió méter mázsa búza feltétlenül erősen befolyásol Hangsúlyozzák a gazdasági érdekeltségek azonban azt, hogy csak a kifelé való kínálat egységessége szempontjából fontos ennek a szervnek a megalkotása, megvalósíthatatlannak tartják azonban az általános gabonamono­póliumot, mert az olyan visszásságokra vezethetne, mint aminő a háború alatt volt a Haditermény­ égisze alatt. A gabonamonpólium kérdésével egyébként, Prónay György államtitkár hazaérkezése után, ankéton kíván foglalkozni majd a kormány és csak azután történik döntés, hogy milyen elvek mellett alakuljon meg a gabonaexportcentrálé. Prónay György, aki Rómában részt vett a nemzet­közi gabonaértekezleten, az ottani tapasztalatok alapján fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. Jól infor­mált helyről egyébként közlik velünk, ha a kor­mány a húsvéti ünnepek után lefolytatott­ tanács­kozások eredményéből levonva a konzekvenciákat megvalósítja a gabonaexportmonopólium intéz­ményét, — ami minden valószínűség szerint meg fog történni — törvényjavaslatban fog felhatal­mazást kérni a parlamenttől ennek a szervnek fel­állítására.

Next