Pesti Napló, 1931. április (82. évfolyam, 74–97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1931 április 12 Németországnak nincs kifogása ellene, ha a vámunió ügyét a Népszövetség elé viszik Berlin, március 31. A birodalmmi tanács keddi ülésén dr. Curtius Birodalmi külügyminiszter megtartotta bejelentett beszédét a német-osztrák vámegyezmények tárgyában. — Briand, — mondta Curtius — a francia szenátus előtt beszélt azokról a szazdasági problémákról, amelyek nyomasztólag nehezednek Közép-Európára, mindenekelőtt Ausztriára. A gazdasági bajok vezették egymáshoz a német és az osztrák kormányt. Németországot a maga a millió dolgozni akaró munkanélkülijével, nyomasztó politikai kötelezettségeivel, mezőgazdaságának súlyosan ínséges helyzetében egyáltalán nem kielégítő tőkefedezetével sitkos gazdasági és társadalmi veszélyek fenyegetik. A belföldi piac szanálása és emelése mellett elkerülhetetlen szüksége van külkereskedelmi piacának kiterjesztésére is. Ugyanilyen célokat kell követnie Ausztriának, amely egy nagy gazdasági egységből kiszakítva, gazdasági apparátusát túlságosan szűk alapokra kénytelen fektetni, úgyhogy lakossága már egy évtized óta Jcuturnivóján alul tengődik. Reméljük, hogy úgy Ausztria ,mint Németországg gazdasági kapcsolatait kiterjeszti vám- és kereskedelempolitikai viszonyaink összeegyeztetése. Eljárásunk az általános európai együttműködés keretei között mozog, ehez a váneurópi kooperációhoz szilárdan ragaszkodunk. Curtius ezután arról beszélt, hogy a legutóbbi évek nemzetközi vitáiban gyakran kifejtették, hogy Európa gazdasági bajai elsősorban szétdaraboltságára vezethetők vissza. Nagyobb gazdasági területek egységesítésére van szükség. Mironescu román külügyminiszter »A béke..politikája« című könyvében elsőnek ismerte, fel ennek a gondolatnak erejét. A csehszlovák kormány pedig az európai együttműködésről szóló francia kormánymemorandumra adott válaszában kifejtette, hogy »a valamennyi nép együttműködésének megszervezésére a legtermészetesebb kiindulópont az, ha kisebb vagy nagyobb földrajzi körzetekben fekvő egyes államok között jön létre az együttműködés«." — Terveink, — mondotta Curtius ezután — kevésbé exkluzívak, mint a cseh külügyminiszter tervei, aki ajánlatunkat eleve visszautasította és Ausztria bevonásával a kisantant vámúniójára törekszik Németország kizárásával. Curtius kifejtette, hogy a német-osztrák tervezet tisztán gazdasági jellege nem áll ellentétben a népjogi kötelezettségekkel. A terv nem helyezkedik szembe az 1922. évi arenfi jegyzőkönyvvel sem. Néntiazországnak nincs kifogása az ellen, hony az ügyet a Népszövetség elé viszik. '•-• — Henderson bejelentette,. — mondotta továbbá — hogy az ügyet, a Népszövetség, májusi üléssza-fr!rti.'t% n^nTPeffdjéVe'tű^'tíz ellep ^mrffírse hozhatunk fel és arra számítunk, hogy a páneurópai tanulmányi bizottságban már előzőleg megvitatják az egész kérdést. Személy szerint szükségét érzem annak, hogy a külügyminiszterek egymásnak kölcsönösen a lehetőség szerint megkönynyítsék a külpolitikai ügyeket. Ezen az alapon elindulva, mindenkor idejében messzemenően tájékoztattam az érdekelt külügyminisztereket. Csak március 19-én volt biztosítva a berlini és bécsi kormány felfogásának azonossága és már a rákövetkező második napon megtörténtek Londonban, Párizsban és Rómában a német és osztrák missziók vezetőinek lépései. Boldogok volnánk, ha velünk mindig ilyen lojalitással és nyíltsággal bánnának.— Új lökést akarunk adni az európai közgazdaság újjászervezésére irányuló fáradozásoknak. Meg kell állapítanom, hogy céljaink a világon messzemenő megértésre találtak és ha a terv mindenütt izgalmat keltett is, Németország és Ausztria valódi szándékai erre semmi okot nem adnak. A béke veszélyeztetéséről beszélni ezzel kapcsolatban nem lehet és ezért nem ismerhetem el, hogy a német-osztrák terv akadályozhatja a jövő évi leszerelési konferenciát. Washington, március 31. A német nagykövet a berlini kormány utasítására ma közölte az amerikai kormánnyal, hogy a legtöbb kedvezmény elve nem alkalmazható a német-osztrák viszonyban megállapítandó különleges és átmeneti vámokra és hogy a német-osztrák vámszerződés megkötése után amerikai áruk után ugyanazok a vámtételek fizetendők, mint eddig. London, március 31. Az alsóházban Graham kereskedelmi miniszter arra a kérdésre, hogy a tervezett német-osztrák vámunió mennyiben érintené a kereskedelmet, kijelentette, hogy erre csak akkor válaszolhatna, ha ismerné az unió feltételeit, másrészről pedig ismerné a közös vámterületre behozandó áruk vámtételeit. Ha a vámok díjtételei körülbelül a jelenlegi színvonalon maradnak, akkor tízunióegyezmény, nem érinti lényegesen Angiia kiviteli kereskedelmét. Jelenleg nincs egyrészt Anglia, másrészt Németország vagy Ausztria között olyan kereskedelmi szerződés hatályban, amely meghatározná bizonyos árucikkek vámtételeit. Cukorkalerakat, pék-, tejcsarnok-fiók esetleg tvsfikvezet£st v»?l«l mati?ános úrinő 1000 pengő kitadóval rendelkezik. Csak komoly ajánlatokat kér. Cím a kiadóban. A régi kávéházban írta: Kárpáti Aurél Mikor az ördög megöregszik, templomba jár. Te pedig visszamegy a régi kávéházba, ahol ifjúságod cigarettafüstje egykor semmibe foszlott. Mert, ha lassanként több barátot számlálsz a temetőben, — a múlton numerabis amicos! — mint a város falain belül, egyre szívesebben matatsz emlékeid között Mondhatnám: füzérbe szeded a »szent hajdan gyöngyeit . Ártatlan szórakozás, padlás-zugok porlepte kincseivel való játék, memoár-anyag bolygatása. De hát nem minden írás memoár-e, bizonyos értelemben? Hiszen a legfrissebb élmény is emlékké hűvösödik, mire a papirosig ér. Csupán distance kérdése az egész: milyen messzire nézünk vissza önmagunkba. S mégis, a távolabb eső múltnak, a megszépítő nemességnek van valami különös, megmagyarázhatatlan varázsa. Kiejtett szavak, elpergett események, amelyeknek valamikor semmi fontosságot sem tulajdonítottunk, amelyeket egyáltalán nem tartottunk érdekeseknek, vagy éppen följegyzésre méltóknak, egyszerre különös jelentőséget nyernek a múlt távlatában, szinte minden látható ok nélkül, pzutján azért, mert eltávolodtak tőlünk, mert hosszú évtizedek szálltakel fölöttük. Az emberben titokzatos démonok laknak, amelyek olykor arra késztetik, hogy elindulván ,az elveszett idő nyomában önmaga keresésére, meg tancholikus végű kalandokba keveredjék. Gondolom, Proust muzsikál ilyenformán az emlékezésnek szabad asszociációkba bogozott, kusza és ernyedt húrjaiul -Ám, nélküle, sőtelőtte, már a bolyongó Odysseus is igy hallgatta a csábító szirénéneket, amely— éppen mert boldogságot ígért — nyilván csak a múltba csalogathatott Mély és szomorú értelme van annak, hogy a paradicsom minden legendában elveszett: mögöttünk van, sohase előttünk... Mindez itt, a párducfoltos márványasztal mellett jutott eszembe, ebben a vénségére kackiássá fiatalodni, régi kávéházban, amelynek valamikor, a border, és fájdalom, megboldogult béke elillant évei során,"mindennapos vendége voltam. A század első tizedében, — mondom most csaknem történelmi ünnepélyességgel, akárha Kazinczy koráról lenne szó, — amikor nem is huszonnégy órából állt ki ,egy nap, de legalább kétszer huszonnégyből, tekintve, hogy akkoriban annyi mindenre ráért az ember. Huszonöt-huszonhat év előtt felejthetetlen, sokszor hajnalba nyúló viták dúltak ennél a kis kerek márványasztalnál, írók, költők, kritikusok, festők, építészek, színészek és rendezők között, irodalomról, képzőművészetről, színházról és színjátszásról. Főkép az utóbbiról, amely mintegy szemünk láttára váltott irányt a «természetes beszéd és játék kialakítása felé, megtagadva a »szavaló- stílust a Tháliától a Nemzeti Színházig. Nagy és nevezetes harc, ádáz küzdelem, félelmes bálványokat döntögető forradalom volt ez s persze jórészt fiatalok verekedtek végig a "modernek oldalán, fiatalok, akik a színpad életet sugárzó, közvetlen valósága mellett törtek lándsát, a kissé hitetvesztett, deklamáló iskola bősidomborításával" szemben. Talán sohase idézték nálunk olyan sűrűn Diderot szellemes dialógusát a színész paradoxonéról, mint akkortájt, mert hiszen a probléma lényege címen idevágott: " átérezze-e a színész szerepét, átélje-e a színpadon megjelenített figurát, avagy egyedül értelmére bízza magát s a beleélést csupán mímelve keltsen illúziót? A régi és új színjátszás alapvető különbsége elsősorban ezen a kérdésen fordult meg. Markánsan fejezte ki a két szembenálló felfogás kibékíthetetlenségét a konzervatívok reprezentatív bernisiájának és a modernek vezérének ellentétes nyilatkozata. Jászai Mari azt mondta: «Sebimire sem volnék képes, ha igazán érezném, amit mutatok . Pethes Imre viszont úgy gondolkodott, hogy érzés nélkül az egész színészet kutyakomédia«. A modernek Garrick, Talma, Novell! vallomásaira hivatkoztak, a konzervatívok meg — már nem is tudom kire" Talán Diderot »tökéletes« Clairon kisasszonyára. Riccoboni emlékirataira, esetlen az »éneklő« Mounet-Sully-re. Mindenesetre: kevéssé kímélték egymást. A természetes beszéd és közvetlenül átélt játék hívei maró gúnnyal méltatták amagyarnak hirdetett szavalóstílus idegen eredetét, a Comédie »déclamation-jában gyökerező" származását és az üres pátosz bömbölő dagályát, a tradicionális »szenvedély«csodálatos cimpafúvásait és naszyszerű csuklásait,- a lelki átalakulást pótló jellem-mellény« bűveretét, a »tűzöltófőparancsnoki gesztusok« heroikus lendületét és az értelemtől független szövegmondás operai szépségeit. De a régi irány képviselői sem maradtak adósak. Legfőbb vádjuk a modernek ellen a »szürkeség«, a művészet ellaposítása és közönségessé tétele, mindenekfelett pedig »hallhatatlansága" volt. Igen, így kétellel, ami egyszerűen annyit jelent, hogy a modern színészek beszédét nem lehet hallani. Hogy elhallgatott azóta ez a furcsa, ma már szinte érthetetlen vád. Holott, annak idején csakugyan akadt benne egy csepp igazság. Eleinte ugyanis, a »nagy stílus dörgő hangossága után, valóban szokatlanul hatott a halk beszéd; a színpadon » csaknem akkora megbotránkozást keltett, mint a,hátatfordítás« a nézőtérnek. A közönség füle nem volt beidegezve a természetes beszéd szordináltságára. A halkan ejtett szót egyszerűen nem hallotta meg. Legalább a panasz így szólt. Pár esztendő kellett hozzá, amíg a közönség füle érzékenyebb lett és kezdte észrevenni, hogy a színpadi beszéd érthetőségének kritériuma nem a hangosság, hanem a mássalhangzók pontos kiejtése, a helyes hangsúly és gondos tagolás, amelynek következetes alkalmazása mellett a tempó szinte rohanóvá gyorsítható, a dinamikus hatás üvöltés nélkül is érvényesíthető. Ma már senkinek sem jut eszébe a hangosság reklamálása, hacsak a Nemzeti, helyesebben Népszínház zenei effektusok befogadására épült nézőterén nem, amelynek akusztikája kevéssé kedvez az élő beszéd finomabb, halkabb árnyalásának. A természetesség, követelménye akkoriban általános vágyakozásból fakadt s nem egyedül a színpadon hódított. Gondoljunk csak a piktúrára, amely nálunk is megtette a döntő lépést, elhagyva a műterem gyapotfelhő-modeljeit a pleinair kedvéért. A színpadi naturalizmus túlzásait azonban mi szerencsésen elkerültük. (Gárdonyi maga panaszolta el nekem 1917 telén, hogy a Zéta főmódáján azért haragudott meg a Nemzeti Színházra, mert Attila kissé »túl természetesen« viselkedő lovát a rendező leparancsolta a színpadról és Enöke számára sem engedélyezte az araszos valódi sárrétegét, amely pedig »okvetlenül« szükséges lett volna annak dokumentálására: miért szórnak a szén hunn kisasszony lába elé virágokból szőnyeget !) A természetes beszéd és játék revolúciója mint fokozatos evolúció diadalmaskodott a magyar színpadon Más kérdés aztán, hogy az a »természetes« színjátszás mennyiben egyezett az élet eleven valóságával? Bizonyos, hogy nem felhívás mindazokhoz, akiknek rendelés céljából osztálysorsjegy-ajánlatunkat beküldik, hogy sorsegy rendelésüket most már késedelmezés célkül küldjék hozzánk vissza, mert a húzás előtti napokban már nem igen lesz módunk a későn érkező remite ló-Rekiptc eleget tenni. A húzás pedig már április 17-én kezdődik meg. A rendelés történhetik a leküldött renddö'apun•kőnk vm .fdofoséges követe*ft»ptifr"^peetentaitytajutóésvényen — 'vagy tolofón utján is (Aut.: 18999). Hivatalos ár:/, 24 P. ?/. 12 P.-. 'L 6 V» 3 P GLORIA KER. RT. m. kir. Osztálysorsjegy Femusitás Budapest, VI., Andrássy út 14. sz. Leszavazták a francia kormányt Párizs, március 81. A Laval-kormányt a kamarában nagy szótöbbséggel leszavazták, amelynek azonban egyelőre nem lesznek komolyabb következményei, merta kormány nem vetette fel a bizalmi kérdést. Az iskolatörvény költségvetési tárgyalásánál, a tanítói fizetések rendezésének szakaszánál a kamara többsége a módosító javaslatot fogadta el, amely a fokozatos fizetésrendezést három éven belül irányozza elő, míg Lavas megmaradt eredeti javaslata mellett, hogy a fizetésrendezést négy éven belül hajtsák végre. A szavazásnál háromszázötven képviselő a módosított javaslat mellett szavazott és kétszázharminchat a kormány javaslata mellett. A Lovas-kormány tehát szefiltizennégy szavazattal kisebbségben maradt. A hitvesgyilkos Urban alezredest felmentették Bécs, március 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától..) Az osztrák esküdtbíróság kedden este ismét felmentett egy hitvesgyilkost. A két napig tartó per vádlottja Urban Ferdinand ötnikasérte nyugalmazott alezredes volt, aki féltékenységi rohamában agyonlőtte negyvenéves elvált feleségét. A bíróság a következő kérdéseket tette fel az esküdteknek: Bűnös-e a vádlott gyilkosság, vagy emberölésbűntettében és ha igen, megállapítható-e, hogy tettét pillanatnyi elmezavarban, vagy esetleg elmeháborodottságban követte el. Az esküdtek a késő esti órákban hosszas tanácskozás után a következő verdiktet hozták: A vádlott alezredes nem bűnös sem gyilkosság, sem emberölés bűntettében. Tettét nem pillanatnyi elmezavarban, hanem elmeháborodottságban követte el. A gyilkosságra vagy emberölésre vonatkozó kérdésre mind a tizenkét esküdt, nemmel válaszolt. Az elmeháborodottság kérdésénél a szavazási arány 6:6 volt. , . „ "A bíróság aVcMikt alapján felmentette a hitvesgyilkost. Húsvéti csokoládélopások Maulisette cukrosboltban, IV. Kecskeméti u. 14 s minden jobb cukrosboltban!