Pesti Napló, 1931. július (82. évfolyam, 146–172. szám)
1931-07-01 / 146. szám
Szerda PESTI NAPLÓ 1931 július 12 i segítséggel különösen kedvező feltételek mellett nyújtott hiteleket fuvarlevelek, raktárjegyek vagy más hasonló biztosítékok ellenében. Az etekinteteiben közreműködésre hivatott hitelszervezet Bécsiben a már említett Österreichisches Kreditinstitut für Öffentliche Unternehmungen und Arbeiten, Budapesten pedig a Pénzintézeti Központ keretében fog működni. E közös szerv tevékenysége mindkét ország közgazdasági életének követelményeihez rugalmasan fog alkalmazkodni és mindkét ország közgazdaságának erre hivatott tényezőivel való állandó közös munkásságában a kiszabott kereten belül megteszi mindazt, ami a legalkalmasabbnak látszik, a kölcsönös áruforgalom fejlesztése érdekében. Az új államközi megállapodások általánosságban 1931. július 15-én lépnek életbe. Kivétel az osztrák gabona- és lisztvámokra vonatkozó határozmányok, amelyeknek már július 1-én kell életbe lépniök. Ugyancsak július elején a kölcsönös kivitel előmozdítására létesített közös szerv működése is megindulhat hozatalának fejlesztésére, anélkül azonban, hogy ezáltal a magyar ipar érdekei veszélyeztetve lennének. A szerződéses megállapodás kettős célt szolgál. Egyrészt Magyarország mezőgazdasági termelése számára piac biztosítása, másrészt annak biztosítása, hogy e mezőgazdasági termékeknek Ausztriában bekövetkező áremeléséből eredő előnyben a magyar mezőgazdasági cikkek is részesedjenek. A magyar kormány feladatává válik, hogy a szerződésből kifolyólag az export részére hitel és egyéb úton juttatott előnyök az egész vonalon a mezőgazdaságitermelők javára érvényesüljenek, ami szükségessé teszi a kivitel megfelelő megszervezését. — összefoglalva: Ettől a szerződéses megállapodástól egyrészt a két állam közti forgalom megélénkülése, i másrészt a magyar termelés részére kedvezőbb értékesítési lehetőség várható. Budh miniszter nyilatkozata A magyar-osztrák kereskedelmi szerződés aláírásával kapcsolatban Bud János kereskedelemügyi miniszter a következő nyilatkozatot tette aMagyar Távirati Iroda munkatársa előtt: — Ausztriában, mint a legtöbb európai államban erősebb agrárvédelmi irányzat érvényesül és egyrészt ennek hatása alatt, másrészt pénzügyi okok következtében is az osztrák kormány már hónapokkal ezelőtt elhatározta az autonóm vámtarifa bizonyos reformját. Ez volt az oka annak is, hogy az osztrák kormány az összes agrárállamok felé, így tehát Magyarország felé is az érvényben volt kereskedelmi szerződéseket felmondotta. Azokra a messzemenő kölcsönös gazdasági érdekekre való tekintettel, amelyek a két állam között fennállnak, ugyanakkor a tárgyalások azonnal megindultak új szerződés megkötése iránt. Ezek a tárgyalások hosszú hónapokon át folytak és a szerződések aláírásával a mai napon befejeztettek. A szerződéses megállapodások általában véve a szokásos keretek között mozognak. Létrejöttek mindazok a megegyezések, amelyek szükségesek avégből, hogy a két állam között a forgalom zavartalanságát biztosítsák. Idesorozhatók az alapszerződés, mely a legnagyobb kedvezmény elvén épül, a kölcsönös vámsegélyre vonatkozó megállapodás, a mezőgazdasági szempontból legnagyobb fontossággal bíró állategészségügyi egyezmény stb. — Természetszerűleg, mint minden kereskedelmi szerződésnek, amely nem tisztán és kizárólag a legnagyobb kedvezmény záradékából áll, a szerződéses megállapodások leglényegesebb része az, amely a vámtarifális megállapodásokat tartalmazza. Ennél a tarifális megegyezésnél számolni kellett Ausztria ama törekvésével, hogy az osztrák mezőgazdasági termelésnek erősebb védelmet kíván nyújtani, viszont a magyar kormánynak az volt a feladata, hogy e magasabb védelem dacára a magyar kivitelt az eddigi keretek között nemcsak biztosítsa,, hanem , amely fejlesztését ,is lehetővé tegye. Ennek a célnak megoldása érdekében a kereskedelempolitika nemzetközi elveinek szigorú fenntartása mellett új utakat kellett keresni, amelyyek segítségével két állam közti kölcsönös forgalmat tovább lehet fejleszteni. Hogy ez a cél elérhető legyen, a két kormány oly rendszerben állapodott meg, ami a két állam közti forgalmat olcsó exporthitellel és más kedvezményekkel mozdítja elő. Ez alapon biztosíttatik az a mi részünkre, hogy mezőgazdasági kivitelünk a magasabb vámvédelem dacára Ausztria piacán az eddigi mértékben helyt talál, sőt egyes vonatkozásokban még fejleszthető is lesz. . . Ugyanakkor azonos eszközök igénybevételével [Ausztriának is mód adatik az ő idevaló ipari be 1 Nem ismerte az órát Írta: Bródy Lili Mindent tudott, de nem ismerte az órát. Tízéves volt, amikor először jött el hozzánk bársonyruhában, fehér gallérral, mint a kis hegedűművészek és én megmutattam neki a kiskertemet. Komolyan állt a virágok között, a szigorú kisfiú szeme rám se nézett és elmagyarázta nekem a porzót meg a bibét. Én szerettem volna, ha megdicséri az árvácskákat, amelyek lankadt kis csomók voltak, amikor anyuval megvettük a piacon s csak az én kis öntözőkannám záporai alatt simultak ki feszes-bársonyosan, — szerettem volna, ha tanácsot ad, hogy lehet pirosra festeni a nefelejcset, de ő csak állt ott, mutatta a porzót meg a bibét és amikor mondtam, hogy nézze meg, hány óra van, a mamája nevetni kezdett és azt mondta, hogy Tamás nem ismeri az órát. Rögtön láttam, hogy nem vagyunk egymáshoz valók s hogy nem leszünk jóba, kizárt dolog. De megvárt az iskola előtt, akkor már nyolcadista volt és elmentünk sétálni. Azt mondta, szép a ruhám, holott én akkor csúnya kis ruhákban jártam és arról írtam verset, hogy nem értik meg a lelkemet. Ezüst kis források mellett mentünk el, prémes májusi fűben jártunk s a nap lombos-sárga sugárzása alatt ő azt mondta, hogy milyen szépek a lányok meztelenül, ő imádja a görög lányszobrokat. Én utáltam a lányokat meztelenül és esténként sírtam, hogy milyen csúnya vagyok. "A szerelemről beszélt, mert vad könyveket olvasott akkor és azt mondta, hogy két fiatalember csinálhat, amit akar. Én borzongtam és azt hittem, hogy meg fog csókolni a barackfák alatt, de ő csak azt mondta, hogy jogom van mindenhez és hazament. Akkor már egész biztos volt, hogy én nem leszek soha szerelmes belé s nem megyek hozzá feleségül. Egy nagy zöld svájci tóhoz mentünk nászútra és rettentő sokszor hagyott egyedül. Sírtam, mert rájöttem, hogy nem szeret. Gyűlölködve néztem a szőke osztrák hercegnőt és a fekete szobaasszonyt, mert tudtam, hogy mindenkivel megcsal. Az anyámnak azt írtam haza, hogy soha ilyen boldogtalan nem voltam, mint a nászutamon. De mikor elutaztunk, láttam, hogy megsimogatta a szemével a nagy zöld tavat, a hamvaskék hegyeket és egy fenyőfát, amely ott állt az ablakunk előtt. És akkor láttam, hogy mindig meg fog csalni a tavakkal, a hegyekkel, a fákkal és a magánnyal, mert az én riválisom a világ. Akkor azt éreztem, hogy egész biztosan el fogunk válni, nem szabad, hogy gyerekünk legyen. Tomika születésekor ott ült az ágyam mellett és hiába kiabáltam, hogy menjen ki a szobából, mert csúnya vagyok, ő ott maradt. A gyerek a legszebb gyerek volt a világon, ő elgondolkozva nézte és kijelentette, hogy túlnagy a feje, másrészt sokat fog bőgni. Toporzékoltam és halálos beteg lettem az idegességtől... éjszakánként akkor áthallottam, hogy énekelve sétálgat a gyerekszobában az ordító kisfiúval. Akkor mérges lettem, meg láttam, hogy nem ért a gyerekhez, mert nekem azt mondták, hogy nem szabad hozzányúlni a gyerekhez, ha sír. De ő mosolygott, amikor sírtam és én éreztem, hogy soha soha nem fogjuk tudni megszokni egymást. * Már hasonlított az arcára az arcom, amikor féltékenykedni kezdett. Üvöltött, amikor egyszer későn jöttem haza az ebédhez és megvert, amikor meglátott rajtam egy selyempongyolát. Megint tovább látott az orránál, de nem látott az orráig, megint nem ismerte az órát, mert én akkor találtam meg a kisfiú korabeli naplóját, amelyben azt írta, hogy szeretné, ha selyempongyolában fogadná egy érett és szomorú asszony. És amikor elkéstem az ebédtől, a kisfiammal sétáltam az ezüst források között s az ő hajának lombossárga sugárzásában fürösztöttem a szívemet. Mert az ő riválisa is a világ volt,, egy másik világ, az enyém, a gyermekem. De ő ezt nem értette s akkor már biztosan tudtam, hogy mi nem fogunk együtt megöregedni. * Most itt fekszünk egymás mellett, mint nagyon-nagyon sokáig a hitvesi ágyon. Nyár van, néha énekszó hullámzik erre, ha új lakót hoznak az időtlenségbe, hozzánk. Amíg a nagy aranyóra fenn van az égen, mozdulatlanul és némán fekszünk idelenn, de a számlálatlan csillagpercek idején kinyúlik a kezünk egymás felé. Már régen-régen megbocsátottam neki s ha gyönge, szellemkezem átnyúl hozzá az éjszakában, már én kérek tőle bocsánatot, mert itt lenn megértettem őt. Én most is tudom pontosan, hogy hány óra van, mikor öntözik a sírokat és hányszor jönnek ki évenként az unokák, de ő megérzi, hogy mikor lesz tavasz a földön. Néha beszélünk arról, hogy ha ő ismerte volna az órát, talán gazdagok és hatalmasok lehettünk volna, erősek és boldogok, de már én is tudom, hogy a mi életünk csak a gyöngeségben és boldogtalanságban volt igaz. Hajnalban, amikor csengetni kezdenek a sziklákon a kis ezüst források, amikor a harmattól csapzott lesz a prémes májusi fű a fejünk fölött, az én imám az, amely így könyörög az ég felé: — Istenem, adj az én leányaimnak odafönt olyan férfit, aki nem ismeri az órát. Adj nekik olyan társat, aki mindig az ellenkezőjét, teszi annak, amit ők akarnak, mert csak ezzel tudja elérni azt, amit ők akarnak. Soha ne adj nekik más vetélytársakat, mint a vizeket, az erdőket és a magányt és soha ne adj az ő férjeiknek más vezélytársat, mint a gyereküket. Add meg nekik a csillagok és a percek végtelen tengereinek megismerését. Kopry ne bízzák mamikat a Napra, mert több az éjszaka ott fenn a földön mint a napnál. Adj nekik olyan férfit, aki nem ismeri az órát s aki nem lát az orráig, mert mégiscsak az az igazi, aki az időt ismeri és túllát az orrán. Adj nekik számlálatlan csillagokat a számlálatlan sötét éjszakára, add meg nekik Istenem azt a férfit, aki nem ismeri az órát, de akivel megismertetted egyszer, akinek odaajándékoztad egyszer a végtelenség óráját, az időt. Odry Árpád és Berkovits László gyáros súlyos feltételű kardpárbajt vívtak (Saját tudósítónktól.) Kedden este háromnegyed nyolc óra tájban egymásután több autó állt meg a Váci utca 36. számú ház előtt. Az egyik autóból Odry Árpád, a Nemzeti Színház illusztris művésze lépett ki két úr kíséretében. A művésznek és két kísérőjének öltözéke a nyári meleg ellenére ünnepélyes volt. Odry ezután a két úrral eltűnt a lépcsőházban. Néhány perc múlva egy másik autó érkezett a ház elé, s a kocsiból három úr lépett ki, majd rövid idő múlva Ádám Lajos sebésztanár szállt ki egy autóból a Váci ucca 36. számú ház kapuja előtt. A járókelőknek is feltűntek az egymásután érkező autók, arra azonban senki sem gondolt, hogy Odry Árpád azért ment be a váci uccai ház kapuján, mert este nyolc órára rendkívül súlyos feltételű párbaját tűzték ki. Odrynak Berkonits László gyárossal támadt afférja. Berkovits László Andrsen György író húgának, Andersen Feliciának a férje, aki régebben Odry Árpád tanítványa volt. Berkovics és Odry Árpád jó viszonyban volt egymással, később azonban ez a viszony feszültté vált, majd egy levélváltás következtében lovagias affér, támadt közöttük, melyben Edry Árpádnak Sztankovics Viktor és dr. Tasner Viktor. Berkovits Lászlónak pedig ifj. Bürger Sándor és Bosnyák Iván voltak a segédei. A segédek súlyos feltételeket, állapítottak meg. A feltételek szerint a párbajt nehéz lovassági karddal, bandázs nélkül, végkimerülésig kellett folytatni a Rákosi Gyula-féle vívóteremben. Nyolc óra előtt néhány perccel már együtt voltak az ellenfelek segédeikkel, valamint a két párbajorvossal, Ádám professzorral és Pandikovics Elemérrel aki Berkovits párbajorvosa volt. Nyolc órakor Sztankovics Viktor, aki a párbajt vezette, felállította az ellenfeleket és szokás szerint felszólította őket, hogy béküljenek ki egymással. A felek azonban néma fejbólintással tudatták, hogy nem hajlandók kibékülni. Megkezdődött a párbaj. A »rajta!« kiáltásra mindkét ellenfél hevesen csapott össze. Berkovits kardja Odry feje felé lendült, a művész azonban villámgyors mozdulattal elhárította a csapást és ellentámadásba menti át. A két ellenfél o oly közel vett már egymáshoz, hogy a vemlő segéd álljt kiáltott. Néhány pillanat múlva kezdődött a második összecsapás, amely még az előbbinél is hevesebb volt. Odry és Berkovits egyforma hevességge küzdöttek. Berkovits támadására Odry ismételt riposztokkal felelt, Berkovits kardja többször egymásután megkarcolta Odry fejét, azonban a sérülések nem voltak súlyosak. Az ellenfelek egy pillanatra eltávolodtak egymástól, majd Berkovits kardja ismét lecsapott s ekkor a művész a fején, a homloktól a szem alatti részig terjedő vágásból patakzott a vér. A vezető séged azonnal álljt kiáltott és Ádám professzor azonnal bekötözte Odry sebeiit. A segédek ezután a párbajt a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek nyilvánították, majd a vezetősegéd ismételten felszóllította a feleket, hogy béküljenek ki, de Odry és Berkovits nem békült ki. A párbaj után Ádám professzor tüzetesebben megvizsgálta Odry sebeit és megállapította, hogy bár a sebek nem súlyosak, mégis szanatóriumi kezelésre szorulnak. Odry fejének , baloldalán 5 centiméter hosszú, vágást szenvedett, amely a bőrt teljesen keresztül törte. Ezenkívül ugyancsak a a fején két, bőrt átmetsző karcolást kapott. Berkovics Lászlót is megvizsgálta orvosa, és megállapította,hogy a gyáros teljesen sértetlen maradt. Ádám professzor ezután autóján a Fasor szanatóriumba vitte a bekötözött fejű Odry Árpádot. A szanatórium műtőjében azután levették a kötést a művész fejéről és a professzor összevarrta az 5 cm. hosszú sebet, a másik két sérülést elég volt betapasztani. Odry Árpád sebei szerencsére olyan könnyű természetűek, hogy továbbra nem is kellett a szanatóriumban maradnia, hanem az autó hazavitte Rudolf tér 1. szám alatti lakásába. Az orvosi vélemény szerint Odry sebei 8 napon belül gyógyulnak. Odry Árpád