Pesti Napló, 1931. augusztus (82. évfolyam, 173–196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

4 < Szombat PESTI NAPLÓ 1931 augusztus í yánt, mert elhittem, amit nekem mondtak, hogy ü kormányzói állásra tör. Azóta ; meggyőződtem arról, hogy ez nem Igaz. A koncentráció nem je­lentene erőgyarapodást a kormánynak, csak osz­tozkodást a hatalmon. A szanálási javaslatnál a demokraták és Rassay úgy fogadták a javaslatot, mint fait accomplit, Sándor Pál és Pakote József is elszigetelték magukat a Gömbös Gyula körül csoportosuló ellenzéktől. < . Friedrich István: Bizony, sokat harcoltunk együtt a Gyulával. (Nagy derültség.) Amíg kapi­tányból tábornok nem lett. Tempora mutantur. Nem is kellett az óceánt átrepülnie. Szilágyi Lajos ezután egy 1924-ben elmondott beszédét ismerteti. • Szeder Ferenc: Akkor mondta a képviselő úr. hogy nem szív Bethlennel egy levegőt 1? (Derült­ségi) Szilágyi Lajos: Nem, ezt akkor mondtam, ami­kor a házelDök az önök soraiból tizennégy kép­viselőt kivezettetett. Sauerborii Károly: Azóta levegőváltozás tör­tént! (Derültség.) Szilágyi Lajos: Az én utam a frankhamisítás­kor vált el az ellenzéktől. Külföldi ellenőrzésből többé nem kérünk. Senki sem áll itt a bankok szol­gálatában ... Felkiáltások az ellenzéken: Na... Na! Szilágyi Lajos: A Gaal Gaston-párt tagjai tíz­éves rendszerről beszélnek. Gaal Gaslon: Gaal Gaston-nárt nincs, csak Független Kisgazdapárt van. Méltóztassék ezt tu­domásul venni. Szilágyi Lajos felmutat egy füzetet. Rá van nyomva: Gaal Gaston és Szijj Bálint vezetése alatt alló párt! Vázsonyi János: A demokratikus blokk is Szi­lágyi Lajos vezetése -alatt áll. Szilágyi Lajos: Nem engedhetjük elhomályo­sítani ezit a történelmi tényt, hogy Gaal Gaston elnöke volt a kormánypártnak akkor, amikor a •földreformtörvényt és az ingatlanváltságot meg­szavazták. A képviselő úr elnökutódjának műkö­dését haraggW figyeli... Fábián Béla: De Gaal Gaston elnöklése alatt összeszámlálták a szavazatokat és megtartották az ellenpróbát! Mi történt Biharban? Szilágyi I.ajos: Sokat vártam Gaal Gaston pártalapításától, s reméltem, hogy az agrártársa­dalom vezérférfiait fogja a Házba behozni. Ehelyett Bihar megye tisztviselőiről azt mondotta, hogy banditák. Gaal Gaston: Minden esküszegő tisztviselő ban­dita. (Ugy van! Ugy van! az elleaséuote)-aí Szilágyi Lajos: Kire értette ezt? A főispánra," yagy az alispánra?­Fábián Béla: Arra értette, akire akarja*.-mi i, köze hozfeá?- Neftí fög itt' névsorolvasást tartani. (Nagy zaj.) Gaal Gaston: Engem nem fog terrorizálni sem Ön, sem senki ezen a világon. Szilágyi Lajos: Minden képviselőre kötelező, hogy ha ilyen kijelentést 'tesz, megmondja, kit ért alatta. Biharban rendben ment a választás. — Nem igaz! — kiáltja kórusban az egész el­lenzék. Zsilinszky Endre: A legnagyobb terror Bihar­ban volt. Szilágyi Lajos: Én nem láttam sehol terrort Szeder Ferenc: Azt elhiszem! Szilágyi Lajos: Az a határtalan izgatás, ame­lyet a szociáldemokratapárt évek óta folytait kis­miska ahoz képest, amit Gaal Gastonék csináltak Biharban. A párt egyik kortese kitagadta a saját fiát. mert leventeoktató lett, (óriási zaj.) Zsilinszky Endre: Provokálnak! Idehozzuk adatainkat! Mi nem akartuk. Ön kényszerít rá! Nem köszöni meg a kormány az ilyen védelmet! Friedrich István: (Aa elnök felé): Szünetet kérünk! Almásy elnök: A képviselő urak azt kérik, hoíry korlátozzam a képviselő urat beszédében..« Fábián Béla, Friedrich István és Pakots Jó­zsef egyszerre ugrik fel: — Nem úgy van! Nem kívánja ezt senki! Almásy emök: Akkor félreértés történt. Szilágyi Lajos: A kisebbségben maradt pártok mindig keseregnek. Gaal Gaston pártjált nem is­merik Biharban A párt eg-yik jelöltje nem tett mást, mint gyalázta a volt képviselőt. Feltétele­zem, hogy Gaal Gaston Apponyi Albertnek éppen olyan tisztelője, mint én. mégis megtörtént hogy egyik jelöltje és főkortese gyalázta Apponyit és szóvátette a 250.000 pengős nemzeti ajándékot. Tomboló zajjá fajul a szóharc Óriási vihar tör ki ezekre a szavakra. Nagy Emil felugrik helyéről,- öklével csapkodja a pa­dot és úgy kiált Szilágyi felé: — Szégyelje magát! Kár ezt itt felhozni! A tomboló zajban elnök figyelmezteti Szilá­gyit, hogy ilyen széles alapon nem lehet a javas­lattal foglalkozni. Szilágyi Lajos továbbra is a bihari helyzet­tel foglalkozik és azt állítja, hogy az ellenzék agitációja következtében Bihar megyében úr­gyűlölet kapott lábra. Gaal Gaston kortesei a Magyarországot osztogatták, a Magyarországba kommunista röpiratok voltak begöngyölve. Az előbbinél is nagyobb zaj tör ki a Házban. Fel­kiáltások a baloldalon: — Nem igaz! Hazugság! Miről van szó, erről tárgyalunk?! Bethlen miniszterelnök (széttárja karjait): Hát tehetek én róla? Elnök figyelmezteti Szilágyit, hogy maradjon a tárgynál. Mojzes János: Felségsértés történt Egy kis­gazda fel mert lépni Szilágyi ellen! Szilágyi Lajos: önök a miniszterelnökhöz fordulnak, hogy hallgattasson el engem. Ö engem nem hallgattathat el. Rassay Károly: Dehogy nem! Szilágyi Lajos: Számítok arra, hogy ha előbb nem, halálom után Rassay képviselő úr bocsána­tot fog tőlem kérni. Ez már így szokása. A kép­viselő úrnak volt egy barátja, Purjesz Lajos, a Világ főszerkesztője, akit életében nem egyszer, megbántott. Rassay Károly: Ez tiszta elmebaj! Szilágyi Lajos: A képviselő úr odament Pur­jesz holttestéhez és ráborulva azt mondotta: »Bocsáss meg nekem, Lajos!« Rassay Károly: Elejétől végig hazugság! Tiszta elmebaj! Két reiMlreufasít^s Szilágyi Lajos: Ha nem ad nekem elégtételt a képviselő úr... Rassay Károly: Nem adok elégtételt, mert halott emberre hivatkozva hazudik. Az ilyen ember nem méltó elégtételre. Elnök Rassayt rendreutasítja. Szilágyi Lajos: Ha nem ad elégtételt, akkor átadom a képviselő urat a magyar úritársada­lom közmegvetésének. (Óriási zaj. Diuich Ödön Szilágyi felé: Ön sem adott nekem elégtételt!) Szilágyi ezután tíz pere beszédmeghosszabbítást kér, majd kijelenti, hogy nem a szociáldemokra­ták, hanem Gaal Gaston pártjának agitációja egyengeti a kommunisták útját. Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! (óriási zaj.) Szilágyi Lajos: Én nem játszom kétkulacsos farizeuspolitikát (Gúnyos derültség.), s a javas­latot elfogadom. Elnök a gyorsírói jegyzetekből megállapítja, hogy Szilágyi Rassay Károllyal szemben sértő kifejezést használt, ezért utólag rendreutasította, Á * *•< >" Gaal Gaston a baloldal ünneplése közben felel Szilágyi Lajosnak Gaal Gaston állt fel ezután szólásra* a bal­oldal percekig tartó tüntető tapssal ünneneUc. — Nem volt szándékom felszólalni, — mon­dotta — mert a javaslatról pártom álláspontját ismertette annak egy illusztris tagja. Miután Anyád, gyereked Irta: Bródy Lili Megcsókolom a hajadat és aranyos kisfiús fejedet a szívemre szorítom, valami bement a szemedbe, nem? Engedd csak, majd én... vigyázz, úgy na semmi drágám, már nincs semmi sem. Poros a kabátod, — hogy kell vigyázni rád, szívem! Oly rendetlen vagy s nekem ma rettentően fáj a fejem. Nem, nem, ne haragudj, nem idegesség, csak... A vacsorát kikészítettem az asztalon, fázol? Most küldtem le szénért a lányt,*. Ó istenem, ne haragudj, de néha Kislányod szeretnék lenni, nem az anyád, A béka Irta t P. Ábrahám Ernő — Egy tizennyolcesztendős leány, amint a lapokban nem régen olvastam, öngyilkos lett. Az ok: Ezelőtt két esztendő­vel a pincében, hova tüzelőért ment le, a sötétségben fahasáb helyett egy hideg­testű, kövér békát markolt fel s ijedtében szívbajt kapott. Az öngyilkosságot az ijedt­ség után sűrűn ismétlődő rohamok miatti félelmében követte el. Egy másik eset, az öreg Keszeg Imre esete. Szegedi halászember volt az öreg, jóformán éjjel­nappal összenőve a csónakjával. A víz, a Tisza, ez volt az élete. Araellett a legkiválóbb vízmérő mun­kások közé tartozott s egy mérnökbarátom szolgá­latában dolgozott már tíz év óta. A mérnök a föld­mivelésügyi miniszter megbízásából mérte a Ti­szát. Kora tavasszal felfogadta a munkásokat s kis hajóval kivette magát egy-egy Tiszaszakaszra, öreg Keszeg Imre a csónakját is magával hozta a munkára s azon dolgozott. Munka után a csónakot odakötötte a hajó farához. A csónak volt a szál­lása. Ott evett, ott pihent, a csónakon hált. Nem volt mogorva ember, de szótlan, zárkózoí; s ezért hagyták a csónakjával magára. Egyszer azért mégis megtréfálták munkástársai. Éjnek idején, mikor az öreg már mélyen aludt, leoldották csó­nakját a hajó faráról s a Tisza vitte az öreget a csónakban lefelé. Csak két nap múlva került elő az öreg a csónakjával, fáradtan az evezéstől. De nem szólt senkihez, csak beállott a munkába, mintha az imént hagyta volna abba. Sose tudták meg, hogy az öreg mit gondolt a csónak elszabadu­lásáról! Tréfának vette-e, vagy véletlennek! Egy szitáló esős napon megint folyt a mérés. Az öreg a mérőszalaggal a kezében a csónakján állott s a munkások a meredek parton igyekezve kötéllel húzták az öreg csónakját: vízfolyás ellen. Hát ahogy ott áll az öreg a csónakban, egy­szerre csak a csónak orra alól, ahol addig rejtő­zött, hirtelen lomha ugrással a lába elé terpeszke­dett egy hatalmas varangyosbéka s két dülledt szemével bámult az öregre. Az öreg egy farkastól, egy medvétől nem ijedt volna meg. De a béka láttára elszederjézett az arca s egész teste megrándult. — Huh, de utálatos, — szaladt ki belőle. A másik pillanatban már dobta el a kormány­lapátot s a mérőeszközt s ugrott ki a csónakból, az örvénylő Tiszába. Hogy a partonállók azt hi­hették, megbolondult, mert az öreg úszni se tudott. —• Gyerünk már, emberek, a vén bolond után! — ugrott a legközelebbi csónakba a mérnök. Egy­kettőre három csónakon siettek az öreg menté­sére. Öreg Keszeg Imre pedig felmerült egyszer­kétszer, kapkodott, fuldoklott s azután eltűnt. Mire odaértek, már simán, szelíden folyt a Tisza, itt-ott karikáztatva egy-egy örvényt a part szakadékai alatt... Az öreg csónakjában pedig ott terpeszkedett lomhán, kövéren, puffadt varangyék testtel a béka s két irdatlan gubó szemével bámult maga elé, értelmetlenül, bután... azonban Szilágyi Lajos aposztrofálta a pártot és engem, kénytelen vagyok emlékezetét kissé fel­frissíteni. (Bethlen miniszterelnök kimegu a teremből. Felkiáltások: Kár most kimenni!) Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr éppen most megy ki a teremből. Annak­idején' az egységespárton foglaltam helyet. A iorrongasban nem vettem részt, a belső ellentéte­ket igyekeztem elsimítani. Amikor Kállay pénz­ügyminiszter úr beterjesztette adójavaslatát, elő­ször vele beszéltem, meg akartam győzni a javas­lat helytelenségéről. Azután fordultam a minisz­terelnök úrhoz, s hetekig tartó tárgyalások soráu iarkodtam meggyőzni a kormányt gazdasági ter­veinek végzetességéről. Amikor ez nem sikerült, levélben megírtam, hogy lemondok a Házelnök­ségről és kilépek az egységespártból. Előre meg­mondtam, mik lesznek a következményei a javas­latoknak és sajnálom, hogy az események száz­százalékig igazoltak engem• Őszintén szólva, éle­tem egyik legnagyobb elhatározása volt ez a lemondás, mert nehéz volt kiválni azok közül akikkel annyi éven át dolgoztam, de a felelősséget tovább nem oszthattam. Én úgy mentem el aa egységespártból, hogy emberileg áldozatot hoztam meggyőződésemért. Szilágyi képviselő úr a folyo­són nemrég tanuk előtt jelentette ki, hogy a mi pártunkhoz csatlakozóit volna, de bekényszerült az egységcspártba, mert a mi pártunk ellenjelöltet állított neki. A kormány új gazdasági politikája az ország jellegének meg nem felelően gyári Ma­gyarországot akart létrehozni és javaslatai két­ségtelenné tették agrárellenes irányzatát. A köz­életi tisztaság, az összeférhetetlenség és néhány más ilyen probléma lehetetlenné tették ezek mel­lett, hogy elhatározásomat megmásítsam. Az én magatartásomért nem kell védekezni senki előtt, legkevésbé Szilágyi képviselő úr előtt, aki rövid pályafutása alatt a politikai kaméleon olyan pél­dáját produkálta, hogy száz esztendő alatt se tud­nék a nyomába jutni• (Viharos derültség.) Felkiáltások az ellenzéken: Világrekord! Szilágyi blokkalapífása Gaal Gaston: Ott ült a képviselő úr a legszélső jobboldalon, mint a kisgazdapárt egyik generál­staeblerje. Kemény harcot vívoitt a másik generál-? staeblerrel, nem is maradhatott vele egy csárdá­ban és ezért átjötít a baloldalra. A legradikálisabb szárny vezetésére vállalkozott. Blokkot alapított a szociáldemokratákká', Dér.esékkel. az oktrobris­tákkal. Cserjékkel, az összes elégedetlen elemek­kel, csak engem és néhány elvbarátomat nem tu­dott bevinni a blokkba., IJojry ott miképpen visel­kedett, azt legjobban jel'emezte a szociáldemo­kratapárt egyik képviselője, Farkas István. ÉI5 tanura hivatkozom, nem halottra. (Derültség és taps.) Farkas István azt mondotta. Szilágyi képvi­selő úr nálunk is radikálisabb volt. A szociálde­mokratapárt másokkal is kooperált, de ilyen de­magóg-iát mésr senki sem csinált. — Különösr hogy -amikor a mi pártunk részé-

Next

/
Thumbnails
Contents