Pesti Napló, 1931. szeptember (82. évfolyam, 197–221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Ingyen külön melléklet) Afa 16 mif mam^mmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmKmmmmmm^mmmmmmmmmmmmmammmBmrnammmBmmmmmmmmmtm^mií^mmammmmma Budapest, 1931 82. évfolyam 197. szám Kedd, szeptember 1 SZERKESZTŐSÉG­I Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON­­ József 455—50-től 56-iór. József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben I. Kohlmarkt 7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengf Negyedévre . 10.80 pengd Félévre.... 21.60 pengd Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a gályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap ..... 32 fillér Azért ez mégis csak kissé furcsa... Írta: Friedrich István Tessék csak körülnézni, hogy mi történik a fórumon. A tízéves rendszer összes bel- és kültagjai, fő- és almandarinjai most egyszerre rájönnek, h­ogy Bethlen István egész finánc-és gazdaságpolitikája csapnivaló rossz volt. Akik egy évti­zeden át fújták a győzelmi fanfárokat és lobogtatták a diadal fáklyáit, most egyszerre fölényes kritikával püfölik a konszolidációt. Mégis csak furcsa, hogy akik még nem­régen a volt min­iszterelnök nélkülözhetetlen­ségére, pótolhatatlanságára és elhivatottsá­gára esküdtek, ma reggeltől estig nem csinál­nak mást, mint azt bizonyítják, hogy a hágai és párizsi gázi kabinetje csak halmozta a bal­fogásokat, tévedéseket, hibákat és mulasztáso­kat. Akik tíz éven át ott gubbasztottak a párt­monopólium terebélyének az árnyékában, a­zok most a nagy seprővel hadonáznak és a bölcs csodadoktorok szerepében tetszelegnek. Ki­adásokat redukálnak, adókat emelnek, minden nap újból feltalálják a takarékosság spanyol­viaszát és felfedezik az új világot. Ők most az új Kolumbuszok, akik pontosan Bethlen bukása óta ismerik az óceánon át vezető utat. A Festbanketteken berekedtek a diadalordí­tozástól, tenyereiket véresre tapsolták, most meg a kegyetlen elítélés nagy fringiájával ta­nítják móresre az eltávozott Vezérlőakaratot. Tíz éven át rakták a homlokára a babér­leveleket. Legyezgették, tömjénezték, magasz­talták. Ma aggódó honfibúban elmélyedve ráz­zák fejeiket, ha az elmúlt évtized bármelyik kormányzati részlete szóba kerül. Most jönnek rá, hogy a Gessler-kalap csak az álsikerek és a retorikai mutatványok nagy póznájára volt odabiggyesztve. Szakadatlanul porolják az álkonszolidáció bugyogóját, ők, akik még néhány héttel ezelőtt naponta há­romszor is hasravágódtak a stabilitás faragott faistenei előtt. Émelyítő nézni ezt a pálfordulást­. Ahogy szemrebbenés nélkül átveszik az ellenzék egész programját és szóról szóra utánacsacsogják azt, amit mi tíz éven át feléjük bömböltünk. Átszállnak a diadalszekérről a mi kopott és a közigazgatás által agyondorongolt csata­kocsinkra és pirulás nélkül folytatják »önzet­len nemzetvédő« munkájukat. Ők, a pártmonopólium haszonélvezői, most szanálni akarják a konszolidációt. Vagy talán konszolidálni a szanálást. Tíz éven át gyógyí­tották a beteget. Hogy milyen eredménnyel, azt a legutóbbi hetek magas láza mutatta meg. A konzíliumra elhívják ugyan az ellenzéket, de a beteget nem hajlandók kiadni kezükből. Szerény házlebontó tótocskák lettek a nagy újjáépítők, akik most akkordban vállal­ják a fellegvárak és függőkertek lebontását. Tegnap még a pártmonopólium kuruckacagá­nyában őrizték a stabilitás nimbuszát. Ma már ott állnak csákánnyal a kezükben és le­szállított órabérek mellett szorgoskodnak a lebontás körül. Ja, nem szabad ma válogatni a munkában. Azt k kell elvállalni, ami jön. Hiába, nehezek az idők! Leesett az orrukról a rózsaszínű szem­üveg. Most azután nemhogy tisztán nem lát­nak, hanem semmit sem látnak. Azt sem, hogy a dolgozó társadalom jóízűt nevet raj­tuk. Mert akárhogy is csűrik csavarják az új jelmezbe öltözött mamelukok a dolgot, mégis csak mulatságos, ha a rendszer rezesbandája olyan hirtelenül átcsap a győzelmi indulóból a Trauermarschba. Ha a díszbandérium az ég,­­ boltozat beborulásakor rögvest pompes fu- i nébres kíséretté alakul. Ha a délceg, karakán, konszolidációs bajvívó leszáll az optimizmus magas lováról és fontoskodva, magyaráz­kodva beleveti magát a pesszimizumus konflis­kocsijába. Ha a hőstenor az Oh Du lieber Augustin, alles ist hin intonálásába csap át. Tíz év alatt itt beágyazódott az országba egy rendszer, amely minden politikai program megvalósítására vállalkozik. Még a saját te­metésének a megrendezésére is. Saját gazda­­ságpolitikai csődjeinek a tömeggondnoka akar lenni. De itt távolról sem a nyilvános választá­sok karakternemesítő eszközeivel összeverbu­vált parlamenti többségről van csak szó, ha­nem mindazokról, akik a konszolidáció uborka­fáira kapaszkodtak fel és most onnan szórják a kritika villámait a megbukott rendszerre. Ez az az alibiforma, amellyel meg akarják vál­tani az átszállójegyet a másik menetirányra. Ez az a nagy mosakodás, amikor a konszoli­dáció nimródjai a tízéves vadászat porát akar­ják letisztogatni. Általános és titkos nagymo­sás. Nagy pucerájjá alakult a pártmonopó­lium. Csúnya játék, ami itt folyik. Hogy ez a politikai kabaré itt lejátszódhatik, ez mutatja a legjobban, hogy milyen nagy kár volt a vá­lasztók nagy tömegeinek az akaratát közigaz­gatási ú­ton kikapcsolni a közéletből. Kár volt a politikai konzekvenciák lehetőségét szám­űzni és az ország kormányzását egy párt mo­nopóliumává süllyeszteni..­­ Tíz éven át úgy volt, hogy egy akol, egy pásztor. De a pásztor itthagyta az országot és magára maradt az akol. Most meg már úgy akarnának berendezkedni, hogy egy ország, egy párt. Mintha nem az ország és dolgozó népének a megmentéséről volna itt szó, hanem egy falanszterré átorganizálódott párt bebiz­tosításáról. Hát, kérem, én tudom, hogy gróf Károlyi Gyulát önzetlenség és nemes intenciók vezér­lik. De nagyon sajnálnám, ha azt hinné, hogy a főszínészek szerep- és jelmezcseréjével ezt a mai krízist meg lehet oldani. Itt sokkal mé­lyebben kell szántani. Mi nemcsak egy kor­mány krízisébe sodródtunk bele, hanem egy egész kormányzati rendszer csődjével állunk szemben, amelynek a szelleme, módszerei, el­gondolásai mind megbuktak. Halomra dőltek itt egy tízéves Potemkin-rendszer összes ku­lisszái egy bizalmi válság forgatagában. Hangsúlyozom és kiemelem, hogy itt leg­utóbb nemcsak gazdaságpolitikai krach, kor­mányválság és pártkrízis süvített végig a csonka országon, hanem­ egy kiskorú­sított és gyámság alá helyezett társadalom is súlyosan megrázkódott. A látszatbizalom alattt dübör­gött az elfojtott bizalmatlanság. Ez a s­zomorú valóság. És ezért mégis csak kissé furcsa ez az általános és titkos átöltözködés és átsmin­­­kelés, ami itt folyik. Mert ezzel nem megyünk­ sokra. A francia arany é­s a német-osztrák vámunió A Temps szerint Hága Németország mellett, de Ausztria ellen dönt a vámunió ügyében — Schober bejelenti, hogy Ausztria önként le­mond a vámunióról? — Litvinov általános gazdasági megnemtá­madást javasol — A hosszúlejáratú kölcsönök európai problémája Briand és Laval szeptember végén utazik Berlinbe Genf, augusztus 31. (A pesti Napló külön tudósítójától.) Közép-Európa számára rég nem volt még olyan fontos a Népszövetség tanácskozása, mint a mostani ülésszak. Különösen Németország és Ausztria­ közvéleménye várja izgatott figyelemmel a fejleményeket. Egyesek szerint a Népszövetség­nek ez az ülésszaka a német-osztrák vámunió és az Anschluss-álmok temetése lesz. Úgy látszik, hogy ezek a hírek nem egészen alaptalanok. Mint a jelekből kiderül, Franciaország most akarja a végső csapást mérni a vámunió ügyére. A­ hágai nemzetközi döntőbíróság még nem döntött­­ebben az ügyben, de dönteni fog Franciaország aránya. Ausztriának nagy kölcsönre volna szüksége, ezt a kölcsönt csak Franciaország adhatná meg és Franciaország feltétele: Ausztria mondjon le az Anschlussról és a vámunióról. Egyébként egymás után érkeznek a különböző delegációk a Népszövetség ülésszakára. Hétfőn délelőtt megkezdődött az Európa-unió gazdasági albizottságának ülésszaka, az első ülés zárt ajtók mögött folyt le és kizárólag technikai kérdésekkel foglalkozott. Elnökké Bech luxemburgi minisztert választották­ , Cu­rtius német külügyminiszter és­­a­ német delegáció hétfőn érkezett meg. Ugyancsak akkor érkezett meg az osztrák delegáció Schober helyet­tes kancellárral az élén. Délután Schober és Cur­tius hosszas megbeszélést folytattak. Az európai nemzeti kisebbségek értekezlete, amelyen első ízben vesznek részt a dodekanézoszi (olasz terület) görög kisebbségek és a magyaror­szági tótok, ma folytatta munkálatait. A szónokok valamennyien kijelentették, hogy a katonai leszerelés lehetetlen előzetes morális le­szerelés nélkül. A konferencia megnyitó ülésén szombaton Szüllő Géza csehszlovákiai magyar képviselő mondott beszédet. Trianon bűnteleneket büntetett, — mondta. — A tévedések most megbosszulják magukat. Mi, kisebbségek mindig küzdeni fogunk jogainkért és nem nyugszunk bele abba, hogy megsemmisítsenek. Ha nem a jogszerűség lesz a társadalmi és állam­i élet szabályozója, akkor a világ olyan katasztrófába jut, amelyből nincs többé feltámadás. Walkó Lajos külügyminiszter szerdán utazik el Budapestről Genfbe. Báró Szterényi József, aki előbb Locarnoba utazott, mint magyar választott bíró az osztrák-magyar választottbírósági tárgya­lásokra, onnét Genfbe utazik gróf Apponyi Al­berttel, hogy mint a magyar kormány képvise­lője, részt vegyen a Népszövetség teljes ülésén. . Briand lemond Páneurópáról? Genf, augusztus 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Beavatott népszövetségi körökben Briand tá­vollétével kapcsolatban hétfőn este az a­ hír ter­jedt el, hogy Briand végleg feladta páneurópai terveit. Állítólag belátta, hogy tervének semmi­féle gyakorlati eredménye nem lehet és hogy légüres térben mozgó akciója presztízsét is erősen megnyirbálta. A szovjet gazdasági megnemtámadási tervezete Az Európa-unió gazdasági főbizottságának délutáni ülésén a gazdasági megnemtámadási

Next