Pesti Napló, 1931. október (82. évfolyam, 222–248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

3 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1931 októ­ber 1 A külföldi szén behozatalát korlátozzák A kőszén, barnaszén, brikett és koksz importját engedélyhez kötik Miniszteri biztos fog­ja intézni a szénügyeket — A háztartási szén­ellátást semmiben sem korlátozzák — A hazai széntermelés fokozása 16.000 embernek biztosit a télen kenyeret — Hogyan kell fűteni a magyar szénnel ? — A rendelkezés nem ütközik a fennálló keres­kedelmi szerződésekbe A 33-as bizottság elfogadta a szénrendeletet A M. T. I. jelenti: Az országos 33-as bizottság Ugron Gábor elnöklésével szerda délelőtt ülést tartott és azon a szénszükséglet zavartalan ellátá­sáról szóló rendelet-tervezetet tárgyalta. A kor­mány részéről gróf Károlyi Gyula miniszterelnök, Kenéz Béla kereskedelmi miniszter, Ivády Béla földművelésügyi miniszter és Darányi Kálmán ál­lamtitkár vett részt az ülésen. Temesváry Imre előadó hangsúlyozta, hogy bár minden megkötöttség zavarólag hat a gazda­sági élet menetére, a jelenlegi helyzetben igen fontos körülmények sürgetik a szénellátás kérdé­sének a szabályozását. Valutáris szempontból nem lehet közömbös ránk nézve — külföldi fizetési esz­közeink hiánya mellett — az a nagymérvű külföldi szénbehozatal, amely a múlt évben több mint 80.000 vagonra rúgott, de szociális szempontból is fontos, hogy a szénbehozatal helyett a magyar munkás­kezeket foglalkoztató hazai­­széntermelést fokoz­zuk. Ezekre való tekintettel a kormány a szénellá­tás kérdését úgy kívánja szabályozni, hogy a kő­szén, barnaszén, brikett és koksz behozatalát enge­délyhez köti, a szénellátás irányítására miniszteri biztost állít és minden visszaélést kihágásnak mi­nősít, amely két hónapig terjedő elzárással büntet­hető. Az engedély nélkül behozott szén elkoboz­ható. Hangsúlyozta az előadó, hogy a kormány minden erejével meg fogja akadályozni a szén­árak felemelését, végül felemlítette, hogy a ház­tartási szénellátás semmiféle korlátozásnak nem lesz alávetve. Miért kell a külföldi szén behozatala elé korlátokat állítanunk? Kenéz Béla kereskedelmi miniszter rámuta­tott arra, hogy külkereskedelmi mérlegünk egyik legnagyobb tétele a külföldről behozott szén és koksz értéke. 1930-ban 88.000 vágón külföldi sze­net és 38.000 vágón külföldi kokszot hoztunk be. Ezt a helyzetet tovább feltartani lehetetlen. A rendelkezésre álló külföldi valutakészletünket nem szabad a fogyasztásra kerülő szén beszerzé­sére fordítanunk, hanem a termeléshez szüksé­ges egyéb anyagok beszerzésére. Minden vágón külföldi szénben legalább 10—12 idegen munkás napszámát fizetjük meg. Mindez arra készteti a kormányt, hogy a kül­földi szén behozatala elé korlátokat állítson; ezt annál könnyebben megteheti, mert hazai szeneink mennyisége és minősége megfelel az ország szük­ségletének. Tavaly háztartási célokra 47.000 vágón 114­ vajról­ koksz,­az i­rfkcélok­ra és 25.000 vágón koksz, mezőgazdasági célokra 4300 vágón szén, közművek céljaira pedig 231 vágón szén volt a behozatal­ Ebből a mennyiség­ből a közművek, a mezőgazdaság és a közlekedés céljaira szolgáló külföldi szén behozatal hazai szénnel teljes mértékben pótolható és az iparnál is pótolható 2000 vágón külföldi szén mennyisége. Mindez semmi gondot nem okoz, ipari szénnek bőrében vagyunk. Pótolható, azonkívül 47.000 vágón háztartási szén is, illetőleg az idény előre­haladtára való tekintettel 26.000 vágón — 11.000 vágón háztartási szenet ugyanis már behoztunk. A háztartási szén pótlása már valamivel nehezebb, mert itt darabos szénre van szükség. Hazai szettünk pedig különösen porló természetű, a kitermelt mennyiség egy része elporlik, s ennek a porlásnak csak kis része értékesíthető, brikett­készítés vagy porszén-tüzelés formájában. A pótló hazai szénmennyiség biztosítva van Végeredményben azonban a külföldi háztar­tási szén pótlása is megoldható. Az említett 36.000 vagon háztartási szén behozatala 150 fűtési napot számítva napi 240 vagont jelent. Ez kalória­érték­ben átszámítva egyenlő napi 360 vagon darabos magyar szénnel. Ennek a termelését kell tehát­­fokoznunk, ezen a réven az önköltségi ár kisebb lesz, a nem értékesíthető porszén tömegének a növekedése ellenér­e is. Ezzel kapcsolatban fokoz­nunk kell a brikettgyártást, ami a porszén na­­gyobb mérvű felhasználását jelenti. Harmadszor azáltal juttatjuk ezt a kérdést a megoldáshoz kö­zelebb, hogy a MÁV mozdonyaiban használt üzemi szénből, amelynek darabossági maximuma most 60 milliméter, kirostáljuk a 40 milliméternél dur­vább szenet. A MÁV mozdonyaiban naponként 350 vágón üzemi szenet tüzelnek el. A hazai szén többtermelésének fokozását szén­bányáink vállalták körülbelül 278 vágón mennyi­ségben. Ez a többtermelés már meg is indult, s ezentúl Tatán napi 35 vágón és Pécsett 5 vagon brikettet termelnek, a MÁV mozdonyszenének ki­rostálása pedig 60 vagon durva széntöbbletet ad; ez együttesen­ 378 vagont jelent a szükséges 306 vagonnal szemben. De ha kell, más eszközök is rendelkezésre állnak a szénmennyiség fokozására, ezek azonban olyan taktikai fogások a téli szén­csatának, amelyekről egyelőre nem akar­ szólani. A külföldi szén elmaradása következtében szükséges hazai szén mennyisége a termelés foko­zásával biztosítva van. A minőségi pótlás nem egészen tökéletes, bizonyos kényelmetlenséggel jár, mint például a többszöri tüzelés, a gyakori hamukiszedés, másrészt azonban a közönség is idegenkedik a hazai széntől. Hangsúlyozza, hogy ez az idegenkedés jórészt indokolatlan és főleg onnan származik, hogy a közönség a magyar szénnel­­bánni nem tud és hogy­ nem me­gfelelő kályhákat használ. Vannak azonban olyan ma­gyar kályhák, amelyek nemcsak a magyar sze­net, de még a legsilányabb lignitet is tökéletesen égetik el. Gondoskodni kíván arról, —­s az elő­készítő intézkedéseket már megt is tette — hogy ezeket a­ kályhákat csekély bérösszegért vagy csupán bizonyos fajta szenek kötelező vásárlása ellenében, a szegényebb háztartások is megsze­rezhessék. A fűtés megfelelő módjának szemlél­tetésére pedig a legközelebbi napokban fűtési ki­állítást rendez. Erre azért van szükség, hogy a­­ nagyközönség is megbarátkozzék az újításokkal. 16.000 ember kenyere Ha azonban minden intézkedés ellenére át­menetileg itt-ott némi kényelmetlenség mutat­koznék, ezt a közönségnek, amely az in­tézke­dé­sek, következtében olcsóbban jut tüzelőanyaghoz a kitűzött célok érdekében el kell viselni. Cé­ltfogkiszé­tfaffy­­resk­edelmi mérlegünket ,meg­­javítsuk, devizakészletünket megkíméljük, és en­nek a kettős célnak a megvalósításával pénzünk, értékállandóságát biztosítsuk, végül pedig, hogy a magyar munkáskezek ezreit foglalkoztatáshoz juttassuk. Egy munkás átlag 70s métermázsa szenet tud kifejteni naponként,­ egy vágón szén előállítása tehát körülbelül 13 munkást foglal­koztat. 306 vágón napi többlet előállítása az öt téli hónapba­n körülbelül 4700 munkásnak, csa­ládtagjaikkal együtt számítva 16.000 embernek ad kenyeret. A darabos széntől­ eltekintve a por­szén előállítása is munkaerőt kíván. A rendelettel az elmondott nagy célokat kí­vánja szolgálni, de egyáltalán nincs szándékában a kötött szén gazdálkodásra áttérni. Erre nem is volna szükség, mert a fogyasztás szükséglete tel­jes mértékben fedezve van, úgyhogy a rendelet­ben tervezett szankciók inkább csak intelmek, amelyek a tömegcikkek forgalombahozatalánál esetleg felmerülő visszaéléseknek akarják elejét venni. Inkább csak preventív intézkedések, ame­lyek alkalmazására remélhetőleg nem is fog sor kerülni. Kereskedelempolitikai aggályok Báró Szterényi József hangsúlyozta, hogy elvi ellensége minden kötött gazdasági rendszer­nek, a sajnálatos devizahelyzet közepette azon­ban meg kell alkudni az elvi kérdéssel. Kereske­delempolitikai szempontból aggályai vannak a javaslattal szemben. Véleménye szerint a terve­zett tilalmi rendelkezés beleütközik a fennálló kereskedelmi szerződésekbe és esetleg retorziókra ad alkalmat, másrészt megnehezítheti újabb ke­reskedelmi szerződések kötését, vagy pedig azok lekötésénél drágán kell megfizetnünk a tervezett intézkedéseket. Ha azonban a tervezett tilalmi rendelkezést a devizakorlátozás szempontjából akarják meghozni, ez ellen nem lehet kifogást tenni. Indítványozza, hogy a behozatalnak engedély­hez való kötése csak a devizakorlátozás tartmw­ rá, és csak a devizaellátás céljára történjék. Ha a hazai széntermelés javítására kivételes intézkedé­seket teszünk, gondoskodjunk a hazai szénárak emelésének a lehetetlenné tételéről. Ilyen intézke­dés nélkül nem fogadhatná el a javaslatot. A hazai szénnel való h­itartási tüzeléshez külön fűtőberen­dezések szükségesek, minden ellenkező állítás csak elméleti alapon nyugszik. Garanciákat kér arra, hogy ezen a téren nem fognak visszaélések előfor­dulni. Vállalkozzanak a bányák a fűtőberendezé­sekre is, így könnyebb lesz az ellenőrzés. Kifogá­solta végül, hogy a rendelet ügyében nem hallgat­­­­ták meg az ipartanács állandó bizottságát. Schandl Károly helyeselte a külföldi behoza­tallal szemben a hazai termelés fokozását, és a vidéki napszámosok kenyérhez juttatását. Felveti a kérdést, nem volna-e helyesebb, a külföldön és itthon is ellenszenves behozatali engedély­rend­szer helyett produktív rendelkezésekkel ellensú­lyozni a külföldi importot. Attól tart, hog a mezőgazdasági kivitel szenvedi meg az intézkedés visszahatásait. Sokkal helyesebb lenne a hazai, tűzifatermelés fokozását előtérbe helyezni. A hazai erdők többévi túlhasználatát kell megengedni. Ezáltal falusi munkások ezrei jutnának a téli hónapokban kenyérhez, a földbirtokok adóssága csökkenne és rengeteg külföldi valutát takaríta­nánk meg. Legyen olcsóbb a hazai szén Orffy Imre rámutatott arra, hogy a kitűzött célt más, a külső és belső gazdasági közvélemény kevésbé izgató eszközökkel is el lehet érni. Ezér­t megfontolásra ajánlja, a rendelet mellőzését. A hazai bányák nagyobb termelésének az előnyei­ben a fogyasztás is részesüljön az alacsonyabb szénárak következtében. Nagy Emil elfogadja a rendeletet, még ha azért a külföldi érdekkörök meg is neheztelnek. Elég volt abból a­ kifelé szóló finom gavallérosko­dásból, amiért semmi ellenszolgáltatást sem kap­tunk. Legyünk, ha kell, kíméletlenek, mert ezzel többre megyünk, de a kormány a belföldi hatal­mas érdekkörökkel szemben se finomkodjék. A javaslatot csak úgy fogadja el, ha a hazai szén jóval olcsóbb lesz, mint a külföldi. A hatalmas széntermelő körökkel szemben ne legyen gyenge a kormány, csak akkor tudja megmenteni az országot, ha kíméletlen erélyt tud­ mutatni. . . Rubinek István elvileg minden gazdasági korlátozásnak ellene van. A háború utáni súlyos gazdasági válságnak és az agrárolló káros kiala­kulásának egyik lényeges oka a háború alatti kötött gazdálkodási rendszer volt. Elvi szeri­nt­­jából csak akkor hajlandó engedni, ha kellő garanciákat kap arra, hogy a belföldi szénterme­lés fokozása a hazai szénárak lényeges csökkené­sét fogja eredményezni. Felvilágosítást kér arról, hogy a háztartási szén beszerzését korlátozni fogják-e valamilyen módon. Ehez nem tudna hozzájárulni. Kéri a fakitermelési korlátozások enyhítését. A magyar fa nagyobb mértékű kitermelése Csizmadia András aggodalmát fejezi ki a szénárak emelkedése tekintetében, mert az ed­digi tapasztalat azt mutatja, hogy a behozatali korlátozásokat a vállalatok az árak emelésére használnák fel. A szénárak leszállítására azért is szükség volna, mert a tisztviselő fogyasztók fizetését redukálta­k és általában nagyobb adó­kat vetettek ki a lakosság legszélesebb rétegeire. A bányák vegyék tekintetbe, hogyha többet ter­j£iveaMrr? Egyébként mindig azt hirdette, hogy m­agyar aru­t vásárol­junk, már eljük a kereskedelmi mérleg javítása minti MuHiLamli a napnal,na­gyobb mértékű kitermelésének gondolatat. Rámutat azonban arra, hogy egyes vidékeken a magyar fa túl­ságosan drága. Chorin Ferenc szükségesnek tartja, hogy a devizaellátás kérdésével mielőbb foglalkozzék a bizottság, mert lehetetlen, hogy devizanehézségek miatt iparágak leállhassanak, nagy gazdasági értékek és munkásérdekek forognak itt kockán. A javaslathoz szólva hangoztatta, hogy a je­lenlegi körülmények között elfogadja a forgalom megkötését, minthogy a rendelkezésre álló devi­zákat elsősorban a termelés szolgálatába kell ál­lítani. Az itthon előállítható nyersanyagokért nem szabad pénzt külföldre kivinni. A javaslat hatnapos munkahetet biztosít a már évek óta csak szünnapokkal dolgozó magyar bányáknak. Ezután általánosságban foglalkozott a szénbá­nyászat kérdésével. Ismertette az egyes külföldi államok szénbányászatának helyzetét és foglalko­zott azokkal a törekvésekkel, amelyek a világ széntermelésének kartellrozását igyekeznek biz­tosítani. Utalt etekintetben a berlini megállapo­dásokra, s hangoztatja, hogy ezeket a világgaz­daság jövőjének kialakulása szempontjából na­gyon reményteljeseknek tartja. A belföldi széntermelés nehézségeivel foglal­kozva rámutatott azután arra, hogy a darabos szén termelésénél keletkező por szén eladhatatlan és így a termelés emelkedésének egyébként ked­vező hatását a bányákra nézve ellensúlyozza. Meg van győződve arról, hogy a szénbányák az új helyzetet árdrágításra felhasználni nem fog­ják. Az ellátás lebonyolításánál „ a kereskedelem eddigi szerveit igénybe kell venni. Meg van győ­ződve arról, hogy a kinevezendő miniszteri biztos, az érdekeltekkel egyetértésben fennakadás nélkül oldja meg majd a szénellátás ügyét. Biró Pál egyetért a rendelettervezet intenció­jával. A behozatalnak külön engedélyhez való kö­tését a devizakorlátozás idejére szükségtelennek tartja, hiszen a behozatal lehetősége amúgy is erősen korlátozott. A miniszteri biztos fő feladata a gyakorlatban éppen az lesz, hogy a hazai ter­melés érdekében­ nélkülözhetetlen minőségű szén behozatalát megkönnyítse. Wolff Károly csatlakozott a rendelettel szem- Bundehavi Szőrmében Kussiewsky veret IV., SCrifsSf Mr 6.

Next