Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Újévi szám (Tisztviselő Naplóval) — Ára 24 Siítér Budapest, 1932 ' 83. évfolyam 1. szám Péntek január 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félevre . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a jgilyaudvarokon 16 fillér ünnepnapokon . 24 iillér Vasárnap 32 iillér SZERKESZTŐSÉG J Rákóczi út 54. szánt. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFÓN: József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben i I., Kohlmarkt 7. Az emberiség, minden ember nagy vizsgáját A Pesti NapSó számára írta: H. G. WELLS ff. G. Wells Arra kértek, hogy játsszam a prófétát, nézzek be mágikus kristálytükrömbe és számoljak be arról, hogy rait hoz az 1932-es év. Kitérek e kérés elől. Írok ugyau 1932-ről, de előbb megteszem azt a különben fölösleges vallomást, hogy kristályomban nincs erősebb mágia, mint bármely más kris tálytükörben. Az én kristálytük­rös tanulmányozásom csak egy kérdésre való koncentrálódást je­lent. Hogy valóban mi fog bekö­vetkezni 1932 ben, azt én épúgy nem tudom, mint bárki más. Mindenesetre úgy lá­tom, hogy sokkal gazdagabban válogathatunk valószínűségekben, mint egy évvel ezelőtt A kris­tály homályosabb, ködö­sebb és nyngtalanabb. Nem is Szilveszter este tanulmányozom. »Fontos, hogy a beszámoló még "dejében nyomdóba ke­rüljön«, — mondja a szer­kesztő és sürgeti a kéz­iratot. Ezért jó két hó­nappal a megjelenés előtt írom ezt a cikket: 1931 októberében. Nagy dátuma lesz 1932 a világtörténelemnek? Remélem, hogy nem. At­tól félek, hogyha rendkí­vüli események következ­nek, akkor azok kata­sztrofális természetűek lesznek. Az Űr 1932-lk esztendeje valóban feke­te esztendeje lehet az em­beriségnek. Ha azonban semmi különösebb, feltű­nőbb, borzalmas esemény nem fogja 1932-t a világ­történelem egy nagyon fontos évszámává avatni, akkor remélem, hogy 1932 újéve bizonyos fokig re­ményteljes emléknap lesz. Azt hiszem, hogyha minden radikális társa­dalmi átalakulás, vagy kíméletlen elnyomás nél­kül jutunk el 1932 ja­nuár l-ig, akkor meg is menekültünk a civilizá­ciónkat fenyegető leg­rosszabb közvetlen vesze­demtöl. Ma már senki sem ta­gadja ezeket a veszélye­ket. Ennek kétségkívül megvan a maga haszna. Az egész világ fél. Még néhány évvel ezelőtt sok emberi lehetetlen volt meggyőzni arról, hosry az a szociális szerkezet, amelyben élünk, nem egészen viharálló. Gyere­kes képet alkottunk a világ állandóságáról. Hallgatólagosan elfogad­tuk, hogy a kor­mányok mindenféle ostobaságot követhetnek el, de azért az élet továbbra ie halad a maga ren­des útján. A szüfrazsettek minden meggondolás nélkül igyekezhettek a jog és rend gépezetét kerék­vágásából kiemelni. Hiszen úgyis visszazökken az magától. A spekulánsok szabadon dolgozhatták meg a piacot és zsebelhették be a nyereséget abban a biztos meggyőződésben, hogy a kereskedelem és az áruelosztás ettől nem fog lényeges kárt szen­vedni. Minden kritikát, amely az üzletemberek, pénzemberek és elismert pártpolitikusok szokásos eljárása ellen irányult, excentrikus, finomodó, fa­natikus és rosszindulatú bolondságnak minősítet­tek, amelyet a józan emberek a lehetőség szerint negligáltak, vagy agyoncsaptak, lemészároltak, Háromemeletes bérházai ad a Pesti Napló • • • s Mindig többet adni előfizetőinknek és olvasóinknak, mint amennyit várnak tőlünk!t Ez volt mindig a Pesti Napló vezérlő elve. Sohasem tévesztettük szem elöl, hogy »egy jó újság mindig maga ajánlja önmagát<r és gyakran tapasztaltuk, hogy amikor buzgó munkásságunk any­nyira lekötötte minden figyelmünket, hogy még a szokásos előfizetési felhívá­sokra sem maradt időnk és terünk, a köz önzetlen szolgálata akkor is meg­hozta eredményeit az előfizetők és olvasók számának lényeges gyarapodásával Nem titkoljuk, mi ennek örülünk és arra, hogy hatásunk a magyar nemzet egyre szélesebb rétegeire terjed ki, igen büszkék vagyunk. De egyszersmind hálásak is akarunk lenni és a közönség rokonszenvének és szeretetének megnyilatkozását mi is egy rendkiviili dologgal akarjuk viszonozni. Nem kisebb dologra gondolunk, mint arra, hogy Budapest belterü­letén egy háromemeletes bérházat juttatunk a Pesti Napló előfizetői» nek — természetesen tehermentesen. Ma egyelőre csak annyit közölhetünk közönségünkkel, hogy elhatározá­sunk: a 3 vagy 4 emeletes bérház megszerzése és odaítélése már végleges. Azt, hogy á tervünket milyen módon és milyen feltételekkel fogjuk meg­valósítani — teljes részletességgel az új esztendő karácsony napján, 1952 december 25>én fogjuk közzétenni. Ugyanakkor mindenki meg fogja tudni, hogy mik a feltételei annak, hogy a 3 vagy'A emeletes bérház birtokába juthasson? Annyit azonban már ma is közölhetünk, hogy annak, aki ily nagy ajándékban részesül, 1935 karácsony napján mindenesetre előfizetőink között kell lenni, mert a bérház odaítélésekor ehez, mint legelemibb feltételhez ragaszkodni fogunk. A többi feltételeknek olyan megállapítására törekszünk, hogy mindenki érezze és lássa ennek a cselekedetünknek ne csak nagy stílusát, hanem azt is, hogy egy nagy tökét helyes szempontoktól vezéreltetve és igen meggondoltan hasz­nálunk fel arra, hogy közönségünknek elismerését, becsülését és szere* tétét ehez méltó nagy dologgal viszonozzuk. Mihelyt az ötlet elhatározássá vált, siettünk ezt ime a közönségnek beje­lenteni. Manapság mindenfelöl oly sok szomorú hírt hallunk, nagyon ért­hető, hogyha valami kellemes és örvendetes dolgot tudunk mondani, nem fojtjuk a szót magunkba, hanem sietünk közölni mindazokkal, akik napon­ként bizalommal és rokonérzéssel várják híradásainkat, á kedvezőtleneket éppenúgy, mint a kellemeseket. Nekünk már az is öröm, ha reményt ébresztünk s ezzel felüdítjük egy kissé a lelkeket. A mi táborunkhoz, előfizetőinkhez és olvasóinkhoz I952>re ez a mi újévi üdvözletünkl M Pesti Napié szerkesztősége és kiadóhivatala megsemmisítettek, vagy a börtönben némítottak' el, ha már olyan feltűnően jelentkezett, hogy nem lehetett agyonhallgatni. És néhány éven át a világ szerencsésen haladt megszokott, kitaposott útján, gondtalanul ügetve. A boldog közönynek és biztonságnak qzek a napjai már elmúltak. Mind­nyájan kiűzettünk az optimista édenből és most rendkívül kemény valósággal kell szembehelyez­kednünk. Az iugát a legszédítőbb magasságba lendítettük, de most nem lendült vissza, hanem egyszerűen átcsapott a túlsó oldalra. A tényleges helyzetet úgy, amilyennek mostani gondjaink halvány világossága mellett látjuk, nem nagyon nehéz leírni... Három okcsoportozat szö­vődött bele abba a kötélbe, amely most félreis­merhetetlenül hurokszerű formában fonja körül a homo sapiens nyakát. Itt van először a szervezett termelés paradoxonja. A tényállás is nagyon egy­szerű. Az ember öeszes anyagi szükségleteit ma már a munkások egyre kisebb számának munká­jával lehet kielégíteni és ez az előre nem látott produktivitás és túltermelés a mai uralkodó tör­vények között lehetetlenné teszi a fölösleges munkaerők egyre szaporodó tömegének, hogy bár­mit ie fogyasszanak. A régi elmélet értelmében az elbocsátott munkásoknak új foglalkozást kellene találniok. A felhalmozott tőke új befektetési lehe­tőségeket talált és a bő­iség még nagyobb bőség­hez vezetett. Ez nem így van. Az elbocsátott mun­kás nem talál új foglal­kozást. A vállalkozás az­zal fenyeget, hogy össze­roppan az adósságok ter­he alatt. Rájöttünk arra, hogy a bőség a mai ma­gánnyereség és magán­munkaadás rendszere mellett kiéhezteti a vilá­got. Egyedül ez a körül­mény is elég volna ahoz, hogy teljesen zavarbaejtő rejtély elé állítsa az em­beriséget. De eltekintve ettől a nehézségtől, a vi­lág pénz- és hitelrend­szere is kisiklott rendes kerékvágásából az arany­készlet ügyetlen kezelése miatt. Pénz.- és hitel­rendszerünk meglehető­sen tervszerűtlenül nőtt meg és még hozzá, mint most már belátjuk, hibá­san nőtt. Nem jól műkö­dik. Mechanizmusa meg van zavarva. Ebben a kérdésben rábíztuk ma­gunkat a gondviselésre és fejlődésre és ezzel az­tán alaposan becsapód­tunk. A harmadik súlyos tény az, hogy az emberi­ség óriási IiGdian.ua/i­készletet és ennek meg­felelő szervezetet terem­tett és ez, ha nem építik le, hamarosan a robbaná­sok egcsz sorozatára fog vezetni. Az emberiség ragaszkodik a fegyver­kezésekhez, mert a hábo­rú hagyományában élünk, szabad és függet­len tszuverén« államok között. A mi képzeletbeli világunk is ennek megfe­lelően alakult ki és nai

Next

/
Thumbnails
Contents