Pesti Napló, 1932. május (83. évfolyam, 96–118. szám)
1932-05-01 / 96. szám
Vasárnapi szám — Ára 32 fillér Budapest, 1932 83. évfolyam 96. szám Vasárnap, május 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egy hóra 4.— pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a gályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap , . 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI | Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—20. al. TELEFON ! József 455—50-től 56-ig. József 464-18, J. 464—10. SzerkesztS MAg Broshmi L. Kohlmarkt 7. A francia pénzügyek a választási hadjárat tükrében Írta: gróf KLEBELSBERG KUNO Ma a francia választókon a sor, kik járulnak az urnákhoz. Magát a szavazási aktust aránylag rövid kampány előzte meg, amelynek színvonala igen magas, eszmei tartalma rendkívül gazdag. Személyeskedésnek a vezérek között nyoma sincs. Persze sok szó esett világnézeti és külpolitikai kérdésekről is, de a vita súlypontja még Franciaországban is a pénzügyi problémákra tolódott át A germán etatizmussal szemben — melyet Franciaországban a szociáldemokraták képviselnek — azall individualizmus áll A sovinizmustól táplált s egészen be nem vallott imperializmussal szemben Briand konciliánsabb külpolitikájának baloldali képviselői foglalnak állást. A pénzügyi kérdések a két fővezér, Tardien és Herriot beszédeiben is jelentékeny részt foglalnak le. Flandin pénzügyminiszter és Caillaux pedig, mint pénzügyi szakemberek, már mélyebben bocsátkoznak a részletekbe is. Ez a pénzügyi vita olyan tények körül forog, amelyek fölkeltették az egész világ érdeklődését, részben pedig olyan jelenségek körül, melyek nálunk is előfordulnak s így e részben a külföld kritikája a magunk okulására is szolgálhat Itt van mindjárt egy óriási világgazdasági lány: az aranynak egyoldalú fölhalmozódása Franciaországban. Tardieu ezt egyenesen az élére állította annak a listának, melyet a kormánypártok és az azokra támaszkodott kormányok érdemeiről összeállított Erősön hangsúlyozta, hogy a lejárt négyéves ciklus alatt 47 milliárd arany jött be Franciaországba. Ezt a beözönlést szakszempontból különböző okokkal lehet magyarázni: francia követeléseknek visszavonásával a külföldről, az ország gazdagodásával, az egész világnak a francia frankba helyezett bizalmával. De annyi bizonyos, — folytatta humorosan Tardieu — hogy abban az időben, mikor a beözönlés történt a tőkések Franciaország pénzügyi helyzetét és pénzügyi politikáját nem ítélték el olyan szigorúan, nem tartották olyan szinte kétségbeejtőnek, mint aminőnek azt az ellenzék feltünteti. Herriot válaszában Abel Gardey szenátor tekintélyét vonultatta fel, aki a nemes érc nagyarányú, szokatlan beözönlésének okait behatóan tanulmányozta. Gardey szerint nem szabad gazdagsággal és prosperitással összetéveszteni azt ami csak múló jelenéig, sőt több szempontból egyenesen aggályos. Mert a tőkék vándorlása nem jelent többé észszerű és tartós elhelyezkedést hanem jórészt üzérkedési vágy az indoka. Ezenfelül e kóbor tőkék — amelyek már annyi katasztrófát okoztak — Franciaországba jöttek, mert előbb kivándorolván, csatangolásaik során most éppen visszatértek és mert a német- és spanyolországi, meg az angol és amerikai események onnan elriasztották azokat Az az arany, amely a francia jegybank pincéiben fölhalmozódik, nem gazdagodásnak vagy nemzeti gazdagságnak a jele: ez nem Franciaországé, hanem a bankjegytulajdonosé és azoké, akiknek Franciaországban követeléseik vannak. Ezek sorában pedig folyton növekedik az idegenek száma, akik az első franciaországi vaklármára vagy saját országukban a jobbulás első felére követeléseiket olyan pénznemekre fogják visszaváltani, amelyektől egy időre szabadulni akartak. És amennyiben a francia bankhoz befolyó összegek nem francia követelések behajtásából, visszatéréséből erednek; ellenükben bankjegyet kell kibocsátani, aminek következtében a bankjegyforgalom állandóan növekszik s immár elérte a 83 milliárdot. Mikor ezeket a szellemes, szép érveléseket ollvastam, gondoltam magamban, boldog franciák, hogy erről vitatkozhatnak. Ránk magyarokra különösen tanulságos a nagy vitának az a része, amely az államadósságok alakulására és az állami kamatgaranciára vonatkozik. Tardieu a kormánypártok javára mint számottevő tételt könyvelte el, hogy 1926 óta a belföldi államadósság 20 milliárddal csökkent, hogy a közép- és rövidlejáratú hitelek 25%-a, az oly veszedelmes flottáns adósságnak pedig 50%-a törlesztve van s hogy az 1, V» és V« éves pénztári jegyeket bevonták. Ez illúzió, vág vissza Herriot Míg az állam látszólag törlesztett, addig közvetve, külön hivatalok, meg a vasutak útján, állami kamatgarancia mellett lebonyolított hitelműveletek alakjában, voltaképpen újabb kölcsönöket vett fel. A részleteknél Herriot ismét tekintélyre, Albert Bedoucera hivatkozik, aki a kamara utolsó ülésén, nagy feltűnést keltett beszédében, azt igyekezett bizonyítani, hogy a francia államadósságok ahelyett, hogy csökkentek volna, éppen ellenkezőleg majdnem 3 milliárddal emelkedtek. Flandin pénzügyminiszter cauderani beszédében hat pontban ugyanannyi tévedést mutatott ki Bedouce összeállításában, mégis ennek az a része, amely az állami kamatgaranciákra vonatkozik, amit Herriot éppen kiemelt — úgy látszik — nagyjában megáll. E részben Bedonce az 1926 óta felvett következő számottevő összegeket sorolja fel: államvasúti kötvények 2 milliárd értékben; továbbá a posta-, távíró- és távbeszélő-üzem kölcsöne 5 milliárd 200 millió. Ezenfelül a francia banknak a valuta- és deviza-készletében volt sterlingeken szenvedett árfolyamveszteségének kompenzálására, átadtak 2 milliárd 500 értékű bont. A valutak hiányának fedezésére 6 milliárd 200 millió van kilátásba véve, mire nézve Flandin konstatálta, hogy ezideig még csak 1 milliárd és 250 milliót vettek tényleg igénybe. Végül a közelmúltban megalkotott beruházási törvény alapján az első kiadásokra 3 milliárd 500 millió kötvényt adnak majd ki. Minderre való tekintettel Herriot az állam eladósodásának csökkenése tekintetében sem látja olyan rózsásnak a helyzetet, mint Tardieu és Flandin. Midőn a múlt év júliusának eseményei után a magyar állam összes direkt és indirekt kötelezettségeiről teljes összeállítás készült, az állami kamatgarancia tekintetében nálunk is hasonló nézetek nyertek kifejezést — jeléül annak, hogy a gazdasági világválság során egyik országban előbb, a másikban utóbb beállott állampénzügyi nehézségek kisebb-nagyobb mértékben a mindenütt azonos tüneteket és jelenségeket eredményeztek.Látni lehet ezt azokon a szemrehányásokon is, amelyeket most a kormánypártoknak s az azokból kikerült kormányoknak azért tesznek, mert a Poincaré által példátlan sikerrel végrehajtott nagy szanálás után felgyülemlett közel 20 milliárd fölösleget, pénztári készletet kézzelfogható, tartós haszon nélkül állítólag eltékozolták. 1929 november végén a francia államkincstárnak 19 milliárd és 250 millió pénztári készlete volt, amelyből ez év elején még rendekezésre állott 2 milliárd; a többi 17 és negyedmilliárd felhasználásáról Tardieu részletesen beszámolt. A francia állam 50 milliárd erejéig adósságokat törlesztett, 6 és egynegyedmilliárdot pedig kölcsönadott vagy nyilvános szervezeteknek, mint a nemzeti földhitelnek, az olcsó lakások hivatalának, a posta-,távíró- és távbeszélőüzemnek, meg a nagy vasúti hálózatok közös alapjának; ugyancsak kollektivitások 1 milliárd 400 millió devizakölcsönt is kaptak, hogy külföldi adósságaiktól időelőtt szabadulhassanak. A költségvetés keretein kívül 800 milliót költöttek a határoknak nagyszabású katonai megerősítésére, ami emlékeztet arra a várévre, amellyel XIV. Lajos idején Vauban marsall vette körül Franciaországot, 500 milliót pedig beruházásokra adtak. Az ellenzék támadásai különösen a kiadások két csoportja ellen irányulnak; kifogásolják azt a milliárd 900 milliót amelyeket válságbajutott bankok érdekében adtak ki s azokat a 650 milliót tevő kölcsönöket melyeket idegen államoknak, és pedig Jugoszláviának és Magyarországnak nyújtottak. Segítségére siettek Elzász legrégibb bankjának, amelynek éppen a Németországtól elhódított tartományokban, a határszélen 260 fiókja van. És támogatták a Nemzeti Hitelbankot amelynek összeomlása egy héten belül 20—30.000 további csődöt vont volna maga után. Itt ismét általános európai jelenséggel van dolgunk. Németországban — mint azt külön cikkben ismertettem — a birodalomnak az összes nagybankok érdekében óriási áldozatokat kellett hoznia. Olaszországnak egyik legnagyobb pénzintézetét, a Banca Commercialet szintén újjá kellett szervezni. Korántsem volt tehát egyedülálló, hogy nálunk is, egyébként sokkal kisebb arányú áldozatokra volt szükség. Az idegen államok közül Jugoszlávia 300 millió, Magyarország pedig 354 millió kölcsönt kapott. Jugoszláviában régi, hősies szövetségesükön akartak segíteni a franciák, amely a Hoover-moratórium következtében nem kapta meg azt a reparációs fizetést, amelyre számított A mi kölcsönünkre vonatkozólag pedig kormánypárti részről erősen hangsúlyozzák, hogy azt Briand külügyminiszternek, az európai kiengesztelődés képviselőjének sürgős kérésére nyújtották annak a Magyarországinak, mely csatlakozott a középeurópai békepolitik . Tyler, a Népszövetség képviselője elkészítette Jelentését a magyar gazdasági helyzetről H költségvetési helyzet javulása — Hz állami üzemek még mindig nem tartják el magukat — Hz önkormányzatok költségvetéseinek csökkentése nem kielégítő — Hz állami vasgyárak magánkézreadása nem sikerült/ a Jelentés bezárásukat indítványozza - az állam pénzkészlete és adósságai — a Nemzeti Bank helyzete, a munkapiac és az árak alakulása A Magyar Távirati Iroda jelenti: Royall Tyler, a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának magyarországi képviselője, Magyarország pénzügyi helyzetének alakulásáról a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottságához negyedévenként jelentést tesz. A Nemzetek Szövetsége most hozta nyilvánosságra az 1932. év első negyedére vonatkozó jelentést. E jelentésben Royall Tyler megállapítja, hogy a szóban forgó három hónap alatt a magyar kormány az állami pénzügyek egyensúlyának helyreállítása terén további jelentékeny haladást tett a pénzügyi bizottság októberi budapesti tárgyalásai alkalmával megállapított program megvalósítása irányában. A folyó kiadásokat a nyolc hónapra megállapított 565 millió pengős kereteken belül tartotta, beszámítva a kiadások közé a március 31-ével végződött hat hónap alatt a költségvetésen kívül beruházásokra, állami üzemek hiányára, stb. kiadott 20 millió pengőt is, s a kiadásokat a folyó bevételekből fedezte. Ez jelentékeny eredmény, különösen ha figyelembe vesszük a kereskedelem stagnálását A július elsejével kezdődő költségvetési év kiadásainak színvonalát a jelentés szerint majd csak akkor lehet megállapítani, mír az országgyűlés változatlanul megszavazza az április 15-én előterjesztett költségvetést Ebben a költségvetésben.