Pesti Napló, 1932. július (83. évfolyam, 144–170. szám)

1932-07-01 / 144. szám

Stráfkocsikon szállítják az aktákat Írta: Friedrich István Leépítik a népjóléti minisztériumot. Feloszt­ják, szétosztják, transzferálják. Az akták rengete­gét meg stráfkocsikon szállítják szerteszéjjel. A rendszer egyik Potemkin-alkotását hordják le. Azt, amelyre olyan büszkék voltak a mandarinok. És amelyre éppen most, a legsúlyosabb grazdasági és szociális krízis idején, volna leginkább szükség. Csak át kellene szervezni, le kellene hozni a sztrato­szférából a mindennapi életbe és nagyszerű instrumentum lehetne belőle. Szomorú látvány, amint a napszámosok rak­ják a kocsikra az akták tengereiben és a kínos visszaélésekben megfeneklett magyar királyi nép­jólétet Amint viszik a lomtárba egy lehanyatló rendszer diadaljeleit A stráfkocsik mellett ott bilbakol ugyanaz a rendszer, amely a népjólét légvárainak az építé­sénél is ott strázsált kidüllesztett mellkassal, fö­lényes önteltséggel és árvalányhajas kalpaggal. Amikor behurcolkodott a maharádsai kényelem­mel berendezett palotába a konszolidáció szociális nekibuzdulása, akkor is épúgy sorfalat állt ott a rendszer a fuvarok mellett, ahogy ma ezt teszi. Valamikor csőstül hullott az áldás ebből a muskátlis palotából a rendszer protezsáltjai felé. Ott székelt az állandó miniszterelnökhelyettes. Ez volt a rezidenciája B­ehlen helytartójának: onnan uralkodott hónapokon és hónapokon át, mialatt maga Bethlen látván aratta a külpolitikai győzel­meit. És emelgette honunk presztízsét Hencidától Boncidáig. Sőt az Óperenciás tengeren is túl. Stráfkocsira rakják a hajdan oly erős fiók­miniszterelnökséget. Az alsóminiszterelnökséget. Mert így hívták a népjólét székházát. A felső, az ott fent volt a várban és üresen állt az esztendő nagy részében. Gazdája nagyon sokat utazott és vadászott. Az alsó ellenben mindig üzemben volt. Télen-nyáron. Ennek a főnöke nem utazott, nem vakációzott és nem vadászott. Ő volt az a minisz­ter, akiről saját pártja többször megállapította a Házban, hogy nem a pártot képviseli a kabinet­ben. Vagyis, hogy nem a párt révén ül a kor­mányban, hanem a saját szakállára tölti be a per­manens helytartói tisztséget. Lehullott a csillagja a bethlenizmus népjólété­nek. Egy részét szállítják a stráfkocsik. A másik­kal meg a királyi ügyészség bajlódik. A konszoli­dáció egyik kártyavárát tehát elsöpörte a közvé­lemény dagálya. Nem a későbbi történelem fog foglalkozni szereplésével és működésével, hanem a büntetőbíróság. Már hónapok óta folyik a nyo­mozás, a vizsgálat, de még mindig nem tartunk a végénél. És még nagyon sohá nem fogunk eljutni a végéhez. Mert az nagyon messze van- Talán nincs is vége. Rengeteg mellékhajtása van. Nehéz ezeknek a lenyesegetése. Az igazságszolgáltatás majd elintézi a kri­minális részét. Meg fogja állapítani ki a bűnös és ki az ártatlan. Remélhetőleg elő fognak kerülni az összes fontos és érdekes levelek is. Nem fog az megtörténni, hogy hónapokig ne tudjanak per­döntő leveleket előteremteni. A hivatalos titok se képezhet akadályt a nyomozás szabad terjeszke­dése tekintetében. Méltóztassanak nagyon vigyázni, hogy pél­dául a patika­jogok feltűnő és nagylelkű osztoga­tására vonatkozó akták valahogy el ne vesszenek a nagy hurcolkodás folyamán. Mert bizony ilyen­kor előfordul, hogy itt-ott leesik valami a stráf­kocsiról és elkallódik. Pedig az előkelő közben­járókra vonatkozó adatokért igazán kár volna. Mert ezekre határozottan szükség volna abból a célból, hogy megvilágítsa azt a szellemet, amely a népjólét virányain annyi élősdit és parazitát fa­kasztott. Igen, mert ahoz speciális kormányzati szellem kellett, hogy a népjóléti minisztérium ügyéből bűnügy legyen. Hogy végül stráfkocsira kerüljön a konszolidáció e pökhendi bagolyvárának minden berendezése és cókmókja. Ahoz speciális rendszer kellett, amely egy ilyen hallatlan kormányzati blamázs teljes kifejlődését ilyen angyali türelem­mel kibiceli végig. És ekkor még kérdezi Károlyi Gyula, hogy hol van itt az a rendszer, amelyről folyton beszélnek? Amelynek a megszüntetését állandóan sürgetik­, nem lát belőle semmit sem. Pedig ez a rendszer még itt van teljes egészében. Itt van a pártmono­pólium és az álparlament minden labirintusában. Itt van a nyílt szavazási rendszerben és abban a szerencsétlen politikai berendezkedésünkben, amely lehetetlenné teszi politikai válságaink al­kotmányos és parlamenti úton való likvidálását. Az egyik bagolyvárat most kifüstölik, de maga a rendszer itt terpeszkedik még mindig. Csák Károlyi Gyulát ültették oda átmenetileg a bakra. A gyeplőket ugyan ő tartja a kezében, de a lovak nem hallgatnak rá. Mennek a régi csapás­ban. Ugyanabban, mint Bethlen István idejében. A pártabszolutizmus kitaposott útján. Ki hitte volna még néhány évvel ezelőtt, hogy stráfkocsikra és bútorszállító kocsikra kerül az egységespárti népjólét? Hiába, tennora mutantu!-És egészen biztos, hogy ennek folytatása lesz más vonatkozásokban is. A népjólét után majd egye­bek következnek- Maga a pártmonopólium is meg­rendelheti már a stráfkocsikat és csomatrolhat Az egész rendszer is előjegyeztetheti már magát a speditőrnél. Nehogy adandó pillanatban kocsikban hiány legyen. Jó mindig az előrelátás. Hiszen köz­tudomású, hogy: gouverner c'est vrévoir. Hátha így tovább változnak a viszonyok, ahogy az utolsó két esztendőben változtak, akkor itt az elkövetkező hónapokban és években csak­ugyan egy egészen más világ fog kialakulni. A történelem menete nem fog megtorpanni. Az ese­ményeknek kérlelhetetlen egymásutánja van. Azok egymásba kapcsolódnak és egymásból rajzanak ki. A népjóléti palota előtt álló stráfkocsik szim­bólumai az idők változandóságának. Ezzel a hur­colkodással elkezdődött az igazi leépítés. Mind­annak a lehordása, amelyet túlméretezve a dol­gozó társadalom n­yakába varrtak. De a rendszer urai nem veszik észre, hogy ezzel azonban az ő saját leépítésük is aktuálissá lett. Nemcsak a nép­jólét épül le, hanem azzal automatikusan már a­ rendszer is kezd leépülni. Nincs is már olyan vá­lasztókerület az országban, ahol egységespárti vagy Bethlen-programmal fel merne valaki lépni. Ahogy azt az időközi választások igazolják is.­­ A népjólét a stráfkocsira került, az egységes­párti szavazók pedig menekülnek már a süllyedő hajóról. A nagy hurcolkodás megindult A stráf­kocsikra jó konjunktúra vár. Az én konjunktúra­kutatásom legalább is ezt mutatja. MacDonald meghívta a magyar kormányt a lausanne-i konferenciára Károlyi, Walk­o és Korányi utaznak ki Gróf Bethlen István az egységes párt teljes bizalmáról biztosította a miniszterelnököt — A dunai államok problémája és a gazdasági rekonstrukció — Magyarország a lefegyverzés kérdésében ragasz­kodik az egyenlőség elvének életbeléptetéséhez — Külföldi tartozá­saink — Új birtokpolitikai terv —Előkészületek a téli munkanélküliség és insegakció problémájának megoldására A miniszterelnök gazdasági és külpolitikai programot adott az egységes párt értekezletén Az egységes párt csütörtökön este ülést tartott, amelyen a kormány részéről gróf Károlyi Gyula miniszterelnök, Karafiáth Jenő kultuszminiszter, Kenéz Béla kereskedelmi miniszter, vitéz Keresz­tes Fischer Feren­c belügyminiszter, vitéz Purgly Emil földművelésügyi miniszter és Zsitvay Tibor igazságügyminiszter vett részt Pesthy Pál pártelnök megemlékezett a kor­mányzó autóbalesetéről és a párt legőszintébb igazi örömének adott kifejezést a kormányzó sze­rencsés megmenekülése alkalmából. (Éljenzés.) Ezután felolvasta Rothermere lord táviratát, majd visszapillantást vetett az elmúlt politikai évre. A miniszterelnök beszéde Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök szólalt fel ezután. Hangsúlyozta, hogy kormányra jutása után kabinetjének az volt a kitűzött célja, hogy a büdsé egyensúlyát helyreállítsa és meghozza azo­kat az intézkedéseket, amelyek a pengő állandó­ságát voltak hivatva biztosítani. A kormánynak sikerült feladatának ezt a részét megoldania és az említett célok a jövőre is biztosítottnak látszanak. De nem szabad szí'felöl téveszteni, hogy a nehe­zen, nagy áldozati*g révén egyensúlyba hozott költségvetés egyelőre még csak papíron van meg. Az egyensúlyba hozott büdsé szilárd talajáról nem szabad lecsúsznunk a bizonytalan lejtőre. Érthető, hogy az ország minden rétegé­ben, a nagy­közönségben és ennélfogva a párt tagjaiban is fel fog merülni az a gondolat, hogy olyan kívá­nalmakkal forduljanak a kormányhoz, amelyek a büdséhez való ragaszkodás tekintetében egyik vagy másik oldalról engedményeket vonnak ma­guk után. A kormány kénytelen lesz ezek elől a kérések elől a legrigorózusabban elzárkózni, mert ha ezt nem teszi, akkor egész munkája hiábavaló volt.­­ A legközelebbi teendője és legégetőbb sür­gős feladata a kormánynak a földteherrendezés és a kamatkérdés rendezése. A Magyar Nemzeti Bank újabb 1 százalékkal most már 1 százalékra szállí­totta le a hivatalos kamatlábat és a hitelügyi ta­nács is csökkentette ennek következtében a kama­tokat. A kamatredukciók útján vagyunk tehát . A földteherrendezés meglehetősen kompli­kált és nehéz problémája most már a megvalósu­lás stádiumában van. Az első rendelkezések már a legközelebbi napokban véglegesen meg lesznek szövegezve és azokat a 33-as bizottság elé terjesztik. Magyar delegáció utazik Lausanne-ba _ . A kormánynak a parlamenti szünet alatt előreláthatólag egyáltalán nem lesz szünete, sőt Ára 16 fillér Ma: Tisztviselő Napló (Ingyen külön melléklet) — Teljes heti rádióműsor Budapest, 1932 , 83. évfolyam 144. szám Péntek, július 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK» Egy hóra 4.— pengd Negyedévre 10.80 pengd Félévre 21.60 pengd Egyes Gzára ára Budapesten, vidéken és a gályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon : 24 fillér Vasárnap 32 fillér NA­PI SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON ! József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsbeni I., Kohlmarkt 7.

Next