Pesti Napló, 1932. július (83. évfolyam, 144–170. szám)

1932-07-01 / 144. szám

Péntek ­ A törvényhatósági tanács egy szavazat­többséggel kimondotta a HÉV megvásárlását (Saját tudósítónktól.) Megdöbbentő határoza­tot hozott ma délután a főváros kisközgyűlése: kimondotta, hogy a nehézségekkel küszlölő HÉV-et a főváros adófizető közönségének nya­kába sózza. Olyan viszonyok között keletkezett ez a határozat, amelyek félelmetesen­­ súlyosak és amelyek a polgárság élén álló vezetőkre egyetlen elháríthatatlan kötelességet rónak: enyhíteni, mindenképpen és mindenáron enyhíteni a terhe­ken. Ilyen körülmények között hogyan lehet ma újabb terhet rakni arra az adófizető polgárságra, amely a meglevőket sem bírja már, mint ahogy azt az elpusztult és pusztuló exisztenciák tízezrei bizonyítják. A legmegdöbbentőbbnek tartjuk, hogy a főváros kisközgyűlése éppen most látja el­érkezettnek az időt ahoz, hogy a fővárossal ilyen megváltási tranzakciót hajtasson végre s éppen most találja úgy, hogy más problémánk nincs, mint a HÉV-et rettenetes terheink közé venni. Megváltási tranzakció! Nem. A kisközgyűlésnek ebben a határozatában nincsen »megváltás«, eb­ben a határozatban csak tranzakció van, mégpedig elítélendő és a legélesebb tiltakozásra késztető tranzakció. Ezt a határozatot nem lehet megma­gyarázni, csak helyteleníteni és elítélni. Újabb jelét lehet látni benne annak a könnyelmű gaz­dálkodásnak, amely nem törődve deficittel, jaj­szóval, a főváros egész közönségének tiltakozásá­val, olyan financiális kirándulásokra indul, ame­lyek csak veszteségekbe vezethetnek. Egyetlen re­ménységünk van ebben az ügyben: az, hogy a kisközgy­űlés határozata nem végleges. Hátra van még a főváros közgyűlése, h­átra van még a mi­nisztérium. Hisszük, hogy a döntő, elutasító és éppen ezért megnyugtató szót még csak ezután fogják kimondani. A törvényhatósági tanács döntésének, mellyel a Helyiérdekű megvásárlását kimondták, izgalmas előz­ményei voltak. A pénzügyi bizottság hétfői­­ülésén, a pártok szónokai kijelentették, hogy szó sem lehet az ajánlat elfogadásáról, mert az pénzügyi szempontból elfogadhatatlan. Még a Wolff-párt is szembehelyez­kedett a polgármester előterjesztésével, ellenezte azt az egész ellenzék, a szocialisták, demokraták, szabad­­elvűek. A legfeltűnőbb az volt, hogy a keresztény párt törvényhatósági tanácstagjai valamennyien fel­vonultak a polgármester ellen. Maga a tanácsülés a legizgalmasabb hangulatban fu­t össze. Míg Volner Gyula, Becsey Antal, Kozma Jenő, Scheuer Róbert és Payr Hugó a HÉV megvál­tása mellett, Bródy Ernő, Peyer Károly, Révész Mi­hály, Láng Lajos és Wolff Károly az előterjesztés ellen szólaltak fel, számolgatták, hogy hány szava­­zata van a polgármesteri javaslatnak. A keresztény­párti Ilovszky János és a kormánypárti Usetty Béla eltávoztak a tanácsülésről , este 9-kor az volt a helyzet, hogy tizenketten szavaznak majd az előter­jesztés mellett, tizenketten pedig ellene. A felszólalások után Borvendég Ferenc alpolgár­ PESTI NAPLÓ 1932 július 1­3 A népszövetségi kölcsön trusteejei óvást emeltek a genfi jegyzőkönyv állítólagos megszegése ellen A MTI jelenti: A Budapesti Közlöny pénteki számában a következő hirdetmény jelenik meg: Hirdetmény a magyar királyság 1924. évi államkölcsöne kötvénybirtokosai számára. A magyar királyság 1924. évi államkölcsöné­nek trusteejei közlik, hogy miután nehézségek merültek fel a kölcsön szolgálatára Magyarorszá­gon tartott összegeknek a szükségek­ külföldi fize­tési eszközökre történő átváltása tekintetében,­ a trusteeknek már birtokában lévő külföldi fizetési eszközök összege ezidőszerint elégtelen az augusz­tus elsején esedékes kamat teljes fedezésére. Amennyiben a kormány augusztus elseje előtt nem hajtaná végre a szükséges átutalásokat, az e célra létesített tartalékalapnak a majd szükséges­nek mutatkozó mértékig történő felhasználásával fog a teljes összeg esedékességekor a bankároknak folyósíttatni. A magyar kormány, bár kifejezést adott anna­k a szándékának, hogy az összegek átutalá­sát, mihelyt a körülmények megengedik, ismét felvegye, a Főkötvény és a Genfi­­ Jegyzőkönyv határozmányainak további megszegésével oly uta­sításokat bocsátott ki, hogy a kölcsön biztosíté­kául lekötött jövedelmek hozamából a jövőben csupán oly összegek utaltassanak be a trusteeknek a Magyar Nemzeti Banknál vezetett számlájára, amelyek e bank hivatalos árfolyamán átszámítva, a Tökötvény alapján esedékes részletek pengő­ellenértékének felelnének meg. A trusteek haladéktalanul lépéseket tettek, hogy a Főkötvény és a Genfi Jegyzőkönyv e meg­szegései ellen óvást emeljenek s e fejleményekről a Nemzetek Szövetségének főtitkárát is értesí­tették. Illetékes helyen a hirdetményre a következő­ket jegyzik meg: A Népszövetség erkölcsi támogatásával 1924-ben kibocsátott 7­/1%-os magyar államadós­sági kötvények trusteejei e hónap 1-én közzétett hirdetményünkben megemlítik, hogy a magyar kormány a trusteek számlájára egyelőre csak a kölcsön szolgálatára szükséges összegeknek meg­felelő pengőket utalja át. A körülményeket nem ismerőkre ez azt a benyomást teheti, mintha a magyar kormány az eredeti kölcsönfeltételeket szándékosan nem tartaná be. A magyar kormány a múlt év szeptember ha­vától kezdve állandóan tájékoztatta a népszövet­ség pénzügyi bizottságát és a trusteeket az ország pénzügyeiről és devizahelyzetéről s tíz hónapja mindenben igyekezett a pénzügyi bizottság óha­jainak megfelelően eljárni. A kormány ez idő alatt állandóan figyelmébe ajánlotta a pénzügyi bizottságnak, hogy devizakészleteknek el kell fogyniok, mert az Európában ma általánosan kö­vetett külkereskedelmi politika folytán a kivitel állandóan csökken s mert az ország legfontosabb mezőgazdasági exportcikkeinek ára mintegy egy­harmadára esett. Jóllehet biztosan előrelátható volt, hogy a devizakészleteknek ily körülmények között ki kell merülniük, Magyarország a pénz­ügyi bizottság és a trusteek kívánságához képest az, utolsó lehetőségig transzferálta a népszövet­ségi kölcsön szolgálatára szükséges összegeket. Most azonban a devizahiány oly mértékű, hogy a további transzferálások e miatt abszolúte lehe­tetlenekké váltak. Hasonlóan — a kormány akaratától független — kényszerhelyzet okozza, hogy a kormány ezidő­szerint a trusteek számlájára nem tud nagyobb pengőösszeget átutalni, mint, amennyi a népszövet­ségi kölcsön szolgálatára szükséges. A kölcsön biztosítására lekötött állami bevételek ugyanis mintegy hat és félszeresét teszik a kölcsön szük­ségletének. A trusteek a General­ Bond-ban gyöke­rező jogaikkal élve úgy határoztak, hogy az állami bevételeknek ezt az egész összegért, zár alá veszik, amíg a kormány a kölcsön szolgálatára szüksé­g­es összegeket devizákban nem transzferálja, Minthogy ezek a bevételek az állam összes bevéte­leinek mintegy 30 százalékát teszik, kétségtelen, hogy azok zárolása esetén az államháztartás vég­zetesen fennakadna, mert a már minimumra le­szállított állami szükségletek nagy része fedezetben maradna. Ez bizonyára a trusteek intencióinak sem felelne meg, mert az ország gazdasági életé­nek és belső rendjének biztosítása a hitelezőknek is nagy érdeke. A magyar törvényhozás a legsúlyosabb áldo­zatok árán csak most volt képes a költségvetést egyensúlyba hozni és ezzel az infláció veszedelmét elkerülni. Ezeket az eredményeket a legnagyobb mértékben veszélyeztetné, ha a kölcsön szolgála­tára szükséges pengőösszegeken felüli állami be­vételekkel a kormány nem rendelkezhetnek. Illetékes helyen rámutatnak még arra, hogy a népszövetségi kölcsön félévi szolgálatára szük­séges összeg a trusteek rendelkezése alatt tarta­lékolva van, ebből tehát módjukban áll a legköze­lebbi szelvényesedéketység fedezetét biztosítani. A magyar kormány, amint arra egyáltalán lehető­ség adódik, újra megkezdi a transzferálást. ­­­ A HAJ ÉRZÉKENY A KÖZÖNSÉG­ES SZAPPANOKKAL SZEXBEN! A ruhamosáshoz meg­felelnek a közönséges szappanok és mosó­porok. Az élő hajnak más kell: az enyhe, szódamentes Elida Shampoo, mely dússá és ragyogóvá teszi. MINDENRE­TI FEJMOSÁSHOZ ELIDA SHAMPOO mester reflektált a felszólalásokra. Közben előkerítet­ték Usetty Belát és most már 13-an voltak a HÉV megvásárlása mellett. Elrendelték a szavazást: tizen­három szavazattal tizenkét szavazat ellenében a HÉV részvénytöbbségének megszerzése mellett döntöttek. A szavazás számaránya egyáltalán nem fejezi ki a pártok álláspontját. A tizenhárom szavazatból 8 szava­zat esik a községi polgári pártra, egy a keresztény el­lenzékre, négy szavazatot pedig a főváros tisztviselő­vezetősége adott. Végeredményében tehát nem a tanács választott bizottsági tagjai, a közgyűlési pártok meg­bízottai döntötték el a szavazás eredményét, hanem a főváros vezetősége. A HÉV megvásárlásának ügyét a főváros hétfői közgyűlése elé viszik. Amíg a tanács nem döntött, ar­ról beszéltek, hogy a közgyűlés fogja eldönteni, elfogad­ható-e az ajánlat vagy sem. A tanácsülés után azt kezdték magyarázni, hogy a fővárosi törvény értelmé­ben ez nem tartozik a közgyűlés elé, mert a tanácsnak kell utasítást adni azon részvénytársaságoknak, me­lyek megveszik a HÉV részvénytöbbségét. A közgyűlés elé csak olyan előterjesztést akarnak vinni, mely úgy szólana, hogy döntse el a közgyűlés, helyesli-e a köz­lekedési eszközök egyesítését. Ez az előterjesztés tulajdonképpen lehetetlenné teszi majd a közgyűlés sz­ámára, hogy érdemben foglal­kozzon a Hév­ megvásárlására vonatkozó ajánlattal. A baloldali pártok feltétlenül tiltakozni fognak az ellen, hogy a közgyűlési akarat megnyilvánulásának ilyen előterjesztéssel útját á­lják. A tanácsülés többi tárgyát gyors te­utó­ban tár­gyalták le. Hozzájárultak ahhoz, hogy a főváros rövid­lejáratú valutakölcsöneit azonos feltételek mellett pro­longálják. A népligetben iskolai sporttelepet fognak létesíteni, Gundel Károlynak, a Gellért szálló vendég­lősének szerződését módosították s a bérminimum fize­tése alól mentesítették, a Pasaréten ingatlant engedtek át a Ferenecieknek templom építése céljából. Tárgyalni kellett volna a bánhidai elektromos centrálé megvásár­lásának ügyét is, ezt azonban levették a napirendről. A „vágújhelyi gangszer" elmondta a Lindbergh bébi meggyilkolásának részleteit Vágú­jhely, június 30. Vágújhelyen a rendőrségen jelentkezett egy titok­zatos ember, aki kilété­t semmiképpen sem hajlandó el­árulni és azt vallotta, hogy ő a Lindbergh-gyerek egyik elhurcolója. Az önként jelentkező állítólagos gangszert őrizetben tartják és bár vallomása hihetetlennek látszik, szakadatlanul folyik kihallgatása prágai rendőrtisztvi­selők és detektívek jelenlétében. A titokzatos ember részletesen elmondta, hogy hat társával hogyan hurcol­ták el a Lindbergh-gyermeket. Európaiak bíztak meg hét gangszert a gyermek elrablásával, ő nyitott be ál­kulccsal a Lindbergh-gyerek szobájába és kiemelte a gyereket ágyacskájából. A gyermekrablás után Lon­donba hajóztak, ott várták a kitűzött pénzjutalmat. Lon­donban elhatározták, hogy ő három társával együtt Szovjetoroszországba megy, a többi bandita Németor­szágban keres menekülést. A cseh határt Oderbergnél lépték át, Zsolnán társai megbízták, hogy cigarettát és ennivalót szerezzen, amikor visszatért az autóhoz, társai már eltűntek és magukkal vittek minden hamis ek­­ményt és a kocsiban eldugott pénzt. Csütörtöki kihallga­tásán felmutatták előtte a Lindbergh-bébi fényképét, mire mindkét kezével eltolta magától a képet, értelmet­len szavakat mormolt, jajveszékelni kezdett és arra kérte a rendőrtisztviselőket, hogy ne kényszerítsék áldozata fényképének megtekintésére. A gyermek meggyilkoláról a következőket adta elő: a banda kockával sorsolta ki, hogy kinek kell meggyilkolnia a gyermeket. A kocka­játékban ő vesztett és neki kellett vállalnia a megbíza­tást. Magához vette autójából a francia kulcsot és azzal kétszer egymás után teljes erejével ráütött a gyermek fejére. Mindkét ütés halálos volt

Next